Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-11 / 264. szám

♦ >v -í^ s ­-#- Fűrész sír, fogy az erdő. (Agotha Tibor felvétele) Tengelyig süllyedt a kocsi A borsodi erdők munkásai A summa cum iaude-tól Bartucz Ferenc igazgató csak egyet kért: ez a cikk is igyekezzen eloszlatni a fütyü- részve sétálgató, puskás, zöld­kalapos erdész, közvélemény­ben kialakult hamis képét. A szakszervezeti bizottság titkára, Fedor László szolgált hasznos információkkal eh­hez a mítoszromboló törek­véshez, felelevenítve a közel­múltban megtartott brigád­vezetői értekezlet főbb tanul­ságait. «í Pedig porzott az út A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság dolgozói 1974-es termelési tervüket — a háromnegyed éves mérleg szerint — 77 százalékra tel­jesítették. Jó eredmény ez. Különösen csak akkor érté­kelhető, ha a mérleg serpe­nyőjébe tesszük a hátráltató, akadályozó tényezőket is; a rendkívüli időjárást, a sok esőt és az árvizeket. (Mesé­lik, hogy teherautó poros úton ment az erdőre fáért. Amikorra megrakták, tenge­lyig süllyedt a kocsi, annyira puha volt a talaj. Le kellett pakolni. Az üres gépkocsit traktor húzta ki.) Az évet feszes tervekkel kezdték a vállalatnál. De a 229 brigád kongresszusi mun­kafelajánlásai tovább srófol­ták a tennivalókat, még ma­gasabb lett a mérce. S az eredmények (teher alatt nő a pálma!) nem is maradtak el. Az erdőgazdaság nyere­sége már most harmincmil­lió forintnál többre rúg. Kik vállaltak, mit vállaltak? A színi erdészet Kun Béla műszaki és adminisztratív brigádja vállalta, hogy jobb munkaszervezéssel húszezer forintot tesz a gazdaság asz­talára. A parasznyai erdé­szet Fónagy brigádja 1400 mázsával több faszenet ége­tett ki. A Tóth István vezet­te mérai fakitermelő csapat egyharmaddal tetézte koráb­bi termelési vállalását. A pálházaiak hétezer forint ér­tékű társadalmi munkával segítették az óvodaépítést. A putnoki erdészet dolgozói az ifjúsági park fáit ültették el. A fűzérkomlósiak lakóhelyü­kön végeztek húszezer forin­tot érő társadalmi munkát. A miskolci erdészet dolgozói a parkerdő építésében sze­reztek elévülhetetlen érde­meket. Az Állami Díjas „Róth Gyula” brigád tagjai vállalták, hogy 11 745 köb­méteres fakitermelési tervü­ket tíz százalékkal túlteljesí­tik. A példákat még hosszan lehetne sorolni, de érdemes részletesebben is szólni arról a kísérletről, amelyet»’ a két nagy hírű brigád, a Lévai László vezette „Róth Gyula” A CSÖSZERELÖIPARI VÁLLALAT I. SZ. SZERELŐIPARI ÜZEME azonnali HMB minősítéssel rendelkező hegesztőket, minösités nélküli hegesztőket, központi fűtés-, csőhálózat- és viz-gázszerelőket, betanított és segédmunkásokat. Fizetés a kollektiv szerződés szerint. Minden héten szabad szombat. Munkásszállást, különélési pótlékot biztosítunk. Jelentkezés és felvétel: Miskolc, Kabar u. 16. O. á. Szerelésvezetőségi Leninváros, Új Hőerőmű, 1. sz. Szerelőipari Üzem munkaerőgazdálkodásán. és a Lopatovszky Pál vezet­te Rákóczi brigád tagjai haj­tottak végre. Elöljáróban tud­ni kell, hogy a gazdaság az elmúlt két évben mintegy húszmillió ^forintot fordított a fakitermelés korszerűsíté­sére. Speciális traktorokat, hosszúfás szállítógépeket sze­reztek be, és — ez pedig már az embereken múlott — a termelékenység növekedése még a szakmabelieket is meglepte. Két kicsiből egy nagy A csodatraktor, amely le­hetővétette a gépi közelítést, azaz a fának a vágás helyé­től a darabolóig való gyors szállítását, új technológiát követelt. Két kisebb brigád­ból egy nagy alakult, óramű pontossággal megszervezték a részmunkákat. A régi erdei emberek nem féltették a ke­nyerüket a géptől. Pedig an­nak idején hogy idegenked­tek a motorfűrésztől! Az új fakitermelési mód­szer kikísérletezése éppen ezért fűződhet Lévaiék és Lopato-szkiék nevéhez. Ma vitathatatlanul ők az ország legügyesebb, leghatékonyab­ban dolgozó erdei munkásai. A nagyobb brigádok létrejöt­te azt is lehetővé tette, hogy minden csapat lakókocsit kapjon. technológiai fej­lődés a szociális viszonyok javulásával járt együtt. így aztán az erdők munkásai az eső elől fedett helyre hú­zódhatnak, s ha kedvük tart­ja, kávét főzhetnek a renge­tegben. BRACKÖ ISTVÁN a Munka Érdemrendig Láttam már a bírói pulpituson, hallottam hogyan vezeti a tárgyalást. Láttam munkásasszonyok között, hallottam, ho­gyan magyarázza törvényeinket, jogainkat. Láttam a Megyei Bíróság Polgári Kollégiumán mint előadót, hallottam, miként elemzi a sajátos élethelyzeteket, melyekre nincs paragrafus, de amelyekben a bírónak mégis döntenie kell. A Megyei Bíróság elnök- helyettese, dr. Tímár László 'még fiatalember. Alig múlt 40 - éves. Rangos funkcióinak számát pedig szinte felsorol­ni is sok. Elnökhelyettes, polgári fellebbviteli tanács elnöke, a megyei polgári jo­gi kollégium vezetője — s mint ilyen, kissé „jogalkotó” is — a Jogász Szövetség Borsod megyei Szervezeté­nek elnöke, a TIT Jogi Szak­osztályának társelnöke, a városi tanács igazgatási és jogi állandó bizottságának tagja és sok-sok jogtudomá­nyi vagy jogismertető ankét- nak kezdeményezője, szerve­zője, előadója. Miskolc-szerte közismert és köztiszteletben álló ember. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 57. évfor­dulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Ide tért vissza Tősgyökeres miskolci. Itt nőtt fel, s végezte el kitün­tetéssel általános és közép­iskoláit. Innen^ került a bu­dapesti jogi egyetemre, ahol summa cum laude kitün­tetéssel diplomázott. És ide tért vissza, hogy választott hivatását szűkebb pátriájá­ban gyakorolja, tudását itt fejlessze, kamatoztassa. íróasztalán egyszerű nap­tár, minden rubrikájában be­jegyzéssel. Tulajdonképpen órarend. Precízen kell be­osztania idejét. Talán ez a titka annak, hogy mindenre „ráér”. Pedig mint polgári elnökhelyettesnek is, hihe­tetlenül nagy feladatokkal kell megbirkóznia. Évenként 12—13 ezer polgári peres ak­ta születik Borsodban. S öt­venezer hatályos jogszabál­lyal kell „variálnia” az igaz­ság-szolgáltatónak. Kicsit profánnak tűnő ha­sonlattal élve azt vallja: az igazságszolgáltatás — szol­gáltatás. Olyan, mint a Pa­tyolat. S hiszi: nem azért ilyen sok a peres ügy, mert az emberek szeretnek pe­reskedni. Rá vannak szo­rulva. — Ma már társadalmi igény, hogy például egy el­viselhetetlen házasságot fel­bontsanak — mondja. Nem véletlenül lett polgá­ri peres bíró. Mert bár so­kak számára izgalmasabb­nak tűnik a büntetőjog gya­korlata, ő már az egyetemi évek alatt a polgári jogra esküdött. — Nem vonzott a gondo­lat, hogy bűnözőkkel foglal­kozzam. Ök a társadalom „egészségtelen” részét, egy százalékát alkotják. A tisz­tességesek, a társadalom 99 százaléka a különböző, jog­vitás élethelyzete miatt van­nak rászorulva a bíróságra, őket segíteni az igazságszol­gáltatással — számomra ez a legszebb feladat... Megismertetni a jogot! Naponta 16, olykor 18 órát dolgozik. S majdcsak felét társadalmi funkcióiban. A jog népszerű ismertetése egyik kedvenc területe. — Elvárás nálunk a jog- propaganda. Tulajdonképpen annak a felismeréséből fa­kad, hogy ha elvárjuk az állampolgároktól; jogszerűen éljenek, meg kell adnunk a lehetőséget rá, hogy ismer­jék törvényeinket. Erkölcsi elismerését a summa cum laude óta is ki­tüntetések jelzik. Miskolc várostól a Társadalmi mun­káért érem arany fokozatát, a Művelődésügyi Miniszté­riumtól a Szocialsita kultú­ráért, az Igazságügyi Mi­nisztériumtól az Igazságügy kiváló dolgozója kitüntetést kapta. S most melléjük került a Munka Érdemrend is. RADVÁNYI ÉVA Miskolcért Kiemelkedő társadalmi munkát végeztek A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 57. évfor­dulóján bensőséges ünnepség keretében jutalmazták meg Miskolc város III. kerületi tanácsi Hivatala dísztermé­ben a kerület kiemelkedő társadalmi munkát végző aktivistáit. Kovács Józsefnek, a Haza­fias Népfront kerületi bi­zottsága elnökének megnyi­tó szavai után dr. Gyimesi Béla hivatalvezető mondott ünnepi köszöntőt. Rövid tá­jékoztatást adott a kerület­ben végzett társadalmi mun­kák értékéről, amely az el­múlt évben csaknem elérte a tízmillió forintot. E tevé­kenységük elismeréseként — a kerületek közötti társadal­mi munkaversenyben a II. helyre kerültek — ötven­ezer forint jutalomban ré­szesültek; az összeget a ke­rület iskolái tornafelszere­lésének gyarapítására fordí­tották. S hogy nem nyug­szanak a babérokon, azt bi­zonyítja: idén október else­jéig több mint hatmillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. Ezt követően dr. Gyimesi Béla átadta a huzamosabb idő óta kiemelkedő ered­ménnyel végzett társadalmi tevékenység elismeréseként a „Miskolcért” társadalmi munkaérem arany, ezüst és bronz fokozatait. A kerület lakói közül ket­ten arany, négyen ezüs^, ti­zenegyen pedig bronz foko­zatú kitüntetésben részesül­tek. Tíz kollektíva kapta meg a „Miskolcért” elisme­rő oklevelet. rr Őszi szánkó A hideg szél, az eső, sár és az aggódó szülők együt­tesen sem teremthetnek olyan akadályt, ami meggá­tolhatná Vígh Berciéket ab­ban, hogy naponta kijöjje­nek ide a Kőporos dombra, a szemközti bérházakból. Délutánonként itt döcög el a lillafüredi kisvonat. Ti­bi, Gyuszkó és Attila ilyen­kor megállnak egy percre, integetnek az üres szerel­vénynek. Felugrálnak a le­vegőbe, jó utat kívánnak. — Ezen a héten délelőttös vagyok — mondja Szanyi Géza. — Már egy órakor ki­jöttem az iskolából. Ma kap­tam egy ötöst számtanból! Ezért otthon „nagykanállal eszem”. Mondtam is anyu­nak, most lazítok egy kicsit, kijövök szánkózni a srá­cokkal. Anti, Dani, meg Imre nem győzik kivárni, amíg Gézá­val befejezzük a beszélge­tést. Kúsznak, másznak föl­felé a meredek domboldalra, száraz fűcsomókba, rögökbe kapaszkodnak. Hónuk alatt, hátukra borítva viszik a „szánkót”, azaz a kartondo­bozt. Ahogy így t elnézem őket, bizony megcsodálom vállalkozó kedvüket, fürge­ségüket. Mert fölfelé öt-hat percig is eltart a küszködés, a birkózás a dombbal. A le­siklás akrobatikája pedig fél percnél sem több, de a szá­guldás miatt mégis megéri. Nézem őket lentről, a domb tövéből és talán egy kicsit irigylem is őket. Irigy­lem a virgonc kedvüket, jó­kedvű kiáltozásukat, lelemé­nyességüket. Mert mi kell a szánkózáshoz? Szánkó, hó és domboldal. Vígh Bercinek, és a többi Kőporos utcai fiúnak a három feltételből csak egy ami adott; a domb. De lám, a másik kettőt pó­tolni lehet valamivel, vala­mi nagyon fontossal: játé­kos kedvvel és fantáziával. V. R. Szagolni való kávé Az olasz kávéfogyasztókat nemrég meglepetés érte, amikor a boltokban megje­lent a kávé-odorátornak ne­vezett készülék. Mint isme­retes, sokan vannak, akik számára az orvos egészség- ügyi okokból megtiltotta a feketekávé-ivást. Egy olasz cég elhatározta, hogy őket is jóllakatja — a kávé illatá­val. A készülékből csak in- halálni lehet a kávégőzt, a folyadék azonban nem önt­hető ki belőle. Városi tanácstagok fogadóórái 1974. november 11. Búzái Pál, I./ . sz. területi pártalapszervezet, Tanácsház tér 2, 17 órától; dr. Gyimesi Béla, III. leér. Hivatal, Marx K. u. 96., 15 órától; Kerényi József, Árpád u. 14., fszt. bal oldal, házfelügve- lő helyisége, 17 órától; Ráski Sándor, Palóczy u. 19., 17 órá­tól; Szaniszló Bálint, III, Bene­dek u. 7., 17 órától; Szőnyi Gá­bor. III. kér. Hivatal, Marx K. u. 96., 18 órától; Vári Tamásné. LÁEV. kultúrterem, III., Erdész u. 24., 18 órától; Vitányi Imre, I. 5. sz. területi pártalapszerve­zet, Kassai u. 86., 18 órától. 1974. november 12. Sebők Ferenc, Közdomb 46., 18 órától; Tóth Imre, I./3. sz. terület pártalapszervezet. Tízes- honvéd u. 21., 18 órától. 1974. november 13. Dr. Ivánkiewicz Dénesné, Sze­mere u. 3., 16 órától; Vágó Pé­ter, Fazola H. üti Alt. Iskola, 17 órától. 1974. november 14. Gáspár Sándor, Erdei Termé­keket Feldolgozó Vállalat, Szent- péteri k. 5—7., 17 órától. 1974. november 16. Korencsik János, Szirma, Ta­nácsháza, 17 órától. 1974. november 18. Csikós József, 100. sz. Szak­munkásképző Intézet, KISZ- klub, Téglagyár u., 17 órától; dr. Iglai Tibor, Kemény Jenő- né, Keszthelyi Zoltán és Sári László, 14. sz. Általános Iskola, Forgács u. 18., 18 órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom