Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-19 / 271. szám

Szakszervezeti színpadok Sajószentpéteren rendezték meg (november 16-án és 17-én) a szakszervezeti irodalmi színpadok IV. megyei találkozóját. „A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa agitációs- propaganda és kulturális bizottsága, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ és a sajőszentpéteri Petőfi Sán­dor Művelődési Központ meghívja önt és kedves család­ját ...” Így kezdődik a meghívó szövege (mint minden szabá­lyos meghívóé), s e sorok után 14 együttes felsorolása követ­kezik; a fenntartó szerv és a műsor meg a szerkesztő, ren­dező megjelölésével. A jobbszeműeknek már a meghívó is ad némi támpontot. Különösen, ha emlékeznek rá, hogy néhány évvel ezelőtt csupán néhány együttes jelentette be részvé­telét a szakszervezeti színpadok találkozójára. S ha netán azt is tudja, hogy országos viszonylatban egyedülálló a bor­sodiaknak ez a kezdeményezése, akkor jelentősnek tartja a találkozót. A helyszínen aztán némileg lelohad a lelkesedése. Elsősor­ban azért, mert éppen találkozóra, a beszélgetésekre, a ta­pasztalatcserére nincs idő. A bemutató-sorozat délelőtt tíz órakor kezdődik, s tart — kis szünetekkel — csaknem este tízig. Ennyi idő alatt ön és kedves családja, én és kedves családom, az igen tisztelt zsűriről már nem is beszélve, bi­zony kitikkad. Ha legalább két napra (mert 17-én délelőttre már csak az értékelés maradt) osztatik el a műsor, bizonyára nem telítődünk túl, nyitottabban — mert pihentebbek va­gyunk — fogadjuk a produkciókat, s többet megőrzünk belő­lük. Bizonyára nem fordul elő, hogy a késő estére maradt bemutatókon — függetlenül azok színvonalától — csaknem üresek a -széksorok. De nem ez a legfőbb tanulság. Sokkal inkább az, hogy ez a tizennégy együttes (ha felkészültségük országos szinten nem is lehet mérvadó) jól vallott új vonásokkal gazdagodó amatőr színjátszásunkról. Elsősorban a csoportok közéleti érdeklődése és fogékonysága örvendetes. Ezen a találkozón nem az öncélú játszadozás, a formacsillogtató bravúr került előtérbe — mert tapasztaltunk már ilyet is egy-egy szín­játszó-találkozón —, hanem az a társadalmi felelősség, mely- lyel mindazoknak rendelkezniük kell, akik színpadon (szín­pad nevű szószéken) szólalnak meg. Elsősorban a chilei mű­sorokat említjük (két, Chilével való szolidaritásunkat doku­mentáló összeállítást láttunk), melyek — mint születésük dátumából' is kiderült — frissen, gyorsan, publicisztikusan kívántak „hozzászólni” az eseményekhez. De nagy örömmel láttuk azt a műsort is. (Borsodi Szénbányák színpada. — Fel­támadt megbecsülés), mely a szénbányászok fokozódó meg­becsülését mondta el. S mi sem bizonyítja jobban, hogy a mozgalom érzékeny az aktualitásokra, mint az a tény, hogy az edelényi bányászklub csoportja Végh Antal nyomán meg­kérdezte: „Miért beteg a magyar futball?” De szólhatnánk fiataljaink groteszk iránti fogékonyságáról (örkény-egyperce- sek — Özd) vagy az ormosbányaiak Germinál-dramatizálásá- ról, mely egy klasszikus mű — máig izgalmas — tartalmait közvetítette és közvetíti a bányászok körében. S persze voltak együttesek, ahol nemcsak a szándék, ha­nem az esztétikai minőség is kiállta a próbát. A Népműve­lési Intézet ez alkalommal minősítette is a legjobb együtte­seket. Kiváló minősítést kapott a kazincbarcikai Egressi Béni Művelődési Központ csoportja (Kegyetlen emberi ének), a Rónai Sándor Művelődési Központ együttese (A holtak hall­gatása) és kiváló együttesként vett részt a találkozón a Bartók Béla Művelődési Központ csoportja, mely ugyancsak nagy sikert aratott Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos drámájával. Külön kellene szólni a gyermekszínjátszó-rendezők törek­véseiről. örvendetes, hogy a szakszervezetek ezt — az orszá­gosan eléggé elhanyagolt — mozgalmat is támogatják. Gy­Anyám {Burczi Pál rajza) Kórustalálkozó Második alkalommal ren­dezte meg a Kórusok Orszá­gos Tanácsa Borsod megyei szervezete a megye és város gyermek-, ifjúsági és felnőtt kórusainak seregszemléjét. A KÖT A elnökségének javas­latára 17 énekkar kapott meghívást a hangversennyel egybekötött díjátadó ünnep­ségre. Számos vállalat, üzem, termelőszövetkezet ajánlott fel lehetőségeihez mérten különböző összegeket a ko­rú smozgalom támogatására. Az ünnepség résztvevői, al­kalmazkodva a sportcsarnok akusztikájához, általában ún. blokkokban szerepeltek: azaz 150—200 dalos énekelt egy­szerre. Kivételt csupán né­hány vegyeskar jelentett, amelyek önálló produkciókat is megszólaltattak. A színes műsort Cser Gusztáv műve (Dal a felszabadulásról) fog­ta össze. Ezt tanította a kö­zönségnek Sereg János zene- művészeti szakközépiskolai igazgató az ünnepség kezde­tén. Ez a mű köszöntötte elsőként városunk felszaba­dulásának közelgő 30. évfor­dulóját a zeneszerző vezény­letével Egy kedves vendégkór-us is szerepelt a hangversenyen: a Trineci Vegyeskar, mely rendszeres résztvevője a vá­rosi dalostalálkozóknak. A kórusok vezetői diplo­mát, a fenntartó szervek kép­viselői egy-egy díszes kivi­telű oklevelet kaptak az anyagi megbecsülés mellé. A díjakat Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke, a me­gyei tanács elnökhelyettese, a KÓTA megyei szervezeté­nek elnöke adta át az alábbi kórusoknak: a 34. sz. Álta­lános Iskola (Miskolc), az ózdi Bartók Béla Általános Iskola és az Ózdi Népműve­lési Intézmények gyermek­karának, a miskolci 101. és 114. sz. Szakmunkásképző Intézet, valamint a sátoralja­újhelyi Kossuth Lajos Gim­názium ifjúsági kórusainak. A Matyó Háziipari Szövetke­zet Menyecske kórusa (Me­zőkövesd), az Abaújszántói Művelődési Ház Páva-köre, a MÁV járműjavító férfikara (Miskolc), a Tolcsva és Vi­déke Áfósz férfikara, az áfész vegyeskara (Gesztely), a Ti- bolddaróci Művelődési Ház vegyeskara, a Hangonyi Áfész vegyeskara, az Encsi járási Pedagógus kórus, a Diósgyőri Vasas Vegyeskar, a Rónai Sándor Művelődési Központ vegyeskara (Mis­kolc) és a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház vegyeskara (Sárospatak) képviselték Bor­sod megye és Miskolc felnőtt énekkarait. BARTA PÉTER Véget értek a Zrínyi­ünnepségek Szigetváron tegnap emlék­ünnepséget rendeztek a költő Zrínyi Miklós halálának 310. évfordulóján. A nevét viselő gimnázium tanárai és diákjai megkoszorúzták a Felszabadulás téren álló Zrínyi-szobrot. Ezzel véget ért a Zrínyi-ünnepségsorozat, amely februárban kezdődött a történelmi múltú dunán­túli városkában. Az idén volt ugyanis a 290. évfordulója a költő Zrí­nyi Miklós híres Dráva menti hadjáratának, amelynek so­rán felégette a stratégiai fontosságú eszéki hadihidat és Szigetvár falai alatt meg­ütközött a törökkel. Ugyan­csak az idén volt a 285. év­fordulója annak, hogy a vá­ros — két évig tartó blokád után — felszabadult a török hódoltság alól. Ebből az al­kalomból a Várbaráti Kör felújította a városháza falán levő emléktáblát, amelyet 1939-ben, a törökök kiűzésé­nek 250. évfordulóján helyez­tek el. Elsősök és negyedikesek Az eset kilenckor történt, de délben még könnyes volt a szeme. Reggel ugyanis azzal ébredt (nem mondta, de másképp aligha le­hetett), hogy elgondolta: mosdás, öltözés, reggeli gyorsan. Kotta, hangszer, két-három órát gyakorolok. Ebéd, séta, tanulás, holnap órám van. Ide vagyok beosztva, indulás. A szóváltásra, a panasz sírás gyerekhang­jára figyeltem fel. — Jól megnézted a táblát? A te neved van rajta? Akkor dobd ki! Mondták a magukét bátran, erősen, össze- tartóan, dühös méltatlankodással, egymás iránti mélységes szolidaritással. Igazságuk biztos tudatában szövetkezve. Ok, a tizen­négy évesek a közülük való elsősért. — Kidobjam? De hiszen negyedikes! A dolgot hatalmi szóval gyorsan el lehe­tett volna intézni. Ne bántsd a kisebbet, igazságtalan vagy (kegyetlen is!), milyen jo­gon foglalod el a helyét? Szólhattam volna, mert hármunk együttesében ón lettem volna a legerősebb. Megvártam, mire megy egy­mással külső beavatkozás nélkül az elsős és a negyedikes. Más „elsősök’’ és más „negyedikesek”, sú­lyos szóváltások, még súlyosabb hallgatások jutottak az eszembe. Egy másik frissen tör­tént eset, mikor felnőtt látogatóm (egy pil­lanatra jött csak és valami egészen más, közömbös ügyben) egyszerre elsírta magát. — Ne haragudj, már nem tudok magamon uralkodni. Borzasztó az, hogy mindig talál valamit, amibe belekössön. Valamiért min­dig megszólít, de ha nem szól is, tudom, hogy a begyében vagyok. Másnap aztán biz­tos, hogy történik valami; megteheti, ő az erősebb. Véletlenül tudtam meg, hogy az sem olyan nagyon erős. Ott is vannak kétségbeesett, döbbent pillanatok, a méreg, a keserűség könnyei, szitkozódó tehetetlenség. Dehogy, nem a sors iróniája. Vagy van kedve vala­kinek nevetni? Elégtételt érezni rajta, hogy jól megkapta a magáét a másik is? Annak is kijutott! Rossz pillanatokban vigasztalhat a káröröm. Míg harisnyát akarok venni, és hosszú, kínos percekig a kutya se szól hoz,- zám, emlékezhetek rá, hogy a kartársnöt ott az emeleten éppen az előbb rámolta le egy „negyedikes”. Világos, hogy most én va­gyok az „elsős”, hiszen ő volt az az előbb. Most mehetek, és kereshetek én is valakit, aki... Átléphetek rajta, mert szeretem, vagy mert ki nem állhatom, kellemetlenkedhetek neki, mert meg tudom tenni. Ha nincs egyéb, oldalba lökök valakit a villamoson, vagy majd otthon... No nem, legyen vége valahol — mondom, és ezen már lehet nevetni. Mert nincs vége sajnos, bár az én két gyereklányom között rendbejött a dolog. — Miért sírtál? — kérdeztem a már jó ideje jogos helyén tartózkodó gyereket és hagytam, hogy mondja el. — De tanultál ebből valamit... Te nem dobod ki az elsőst, ha negyedikes leszel... Nagyok jussa, iskolai romantika, mind­nyájan végigcsináltuk. A kicsik felnéztek ránk, és mi kegyesen megbocsátottuk nekik, ha diákvirtusból gazemberek voltunk velük. Csak azóta felnőttünk és az erő (vagy a vélt erő?) fogalma átértékelődött bennünk. És hol a bajban a többi „elsős"? Hol van a gyerekkori belátás, a nagylelkű megbocsá­tás? A tizennégy éves hamar felejt; fölötte futó borulás még minden zivatar. De csalc fölötte. (makai) A közművelődésről tanácskoztak Patakon Kibővített ülésen vitatta meg Sárospatakon a városi pártbizottság azt az-intézke- dési tervet, amelyet a nagy múltú diákváros közművklő- désének helyzetéről és a megoldandó feladatokról ter­jesztettek elő. A város iparosítása követ­keztében megindult társa­dalmi és gazdasági változá­sok kedvezően hatottak Sá­rospatakon a közművelődés fejlődésére. A párt- és ta­nácsi szervek a kultúrtörté­neti múltra épülő, de kor­szerű tartalommal töltött, a kultúra iránti igényeket fo­kozó, színvonalas közműve­lődés kialakításán fáradoz­nak. A közművelődési szer­vek és intézmények a nép­művelés hagyományos formái mellett komplex rendezvény­sorozatkora törekszenek. A közízlés formálása te­rén a közművelődési intéz­mények igen eredményes munkát végeznek. A közművelődés alapvető eszközei és lehetőségei álta­lában megvannak Sárospata­kon, bár sok még a tenni­való ezen a téren is. Minde­nekelőtt egy korszerűen be­rendezett, Sárospatak múlt­jához és mai kulturális sze­repéhez méltó művelődési központra van égető szükség. A városi könyvtár sem tud­ja a jelenlegi épületében hiánytalanul ellátni megnö­vekedett feladatát. A tanács évről évre nagyobb összeget fordít a közművelődési in­tézmények ellátására. KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — 13.44: Törvénykönyv. Pest megyei hely­zetkép. — 13.59: Két rádiójáték gyermekeknek. — 14.44: Éneklő Ifjúság — Debrecenben. Részle­tek a Bartók-teremben tartott hangversenyből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Schumann: Pillangók.— 15.25: Rádióiskola. Meteorológia. Művészeti kislexikon. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Aktuális gazdasági jegyzet. — 16.15: Ernest Blanc énekel. — 16.40: Arany János élete és mű­vészete. II. rész. — 17.00: Hírek. — 17.05: Az Állami Népi Együt­tes . zenekara játszik. — 17.21: Bemutatjuk új felvételeinket. — 17.40: Kutatóváros a - tajga mé­lyén. I. rész. — 13.00: Két ne­gyedóra Tímár Györggyel. A mű­sort Czigány György vezeti. — 18.30: A Szabó család. —• 19.00: Esti Krónika. — J9.25: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye a stú­dióban. — 20.40: Hírek. — 20.43: Irószobám. Darvas József vallo­mása. — 21.38: Népdalok; — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthí­rek. — 22.20: Athéni nyitás. Szé- csi Éva jelentése a görög vá­lasztásokról. I. rész. — 22.30: Fél­óra sanzon. — 23.00: Párbeszéd a verssel. — 23.15.: Csajkovszkij operáiból. — 24.00: Hírek. —0.10: A Total Music együttes játszik. Petőfi rádió: 12.00: Zenekari mu­zsika. — 13.00: Hírek. — 13.03: Purcell-művek. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig.... — 18.00: Hírek. — 18.10: Az öreg halász és a Duna,, — 18.40: Regi hangszerek világa. — 19.00: Hely­színi szemle. — Vidám irodalmi műsor. — 19.44: A Budapesti Koncert Fúvószenekar játszik. — 19.55: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. II. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: A tambur- major lánya. Részletek Offen­bach operettjéből. — 21.00: Puc­cini művészi pályája. Kovács Já­nos előadása. — 22.00: Kapcsol­juk a 22-es stúdiót. Esti hang­verseny Beethoven műveiből. — 23.00: Hírek. — 23.15: Nóták. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: Műsorismerte­* tés — hírek. — 17.35: Gondok, tervek a mezőkövesdi Kossuth Termelőszövetkezetben. — Bor­sodi népdalok. — 18.00: Borsodi Tükör. (IJjítók klubjában: Kö­zösségi munkák Tiszakesziben: Zenei esték: az ifjúsági házban és a Bartók Béla Művelődési Központban.) 18.15: Könnyűda­lok. — Az igazságügy fóruma. — Zenekari muzsika. Televízió: 14.30: Iskolatévé. — 17.53: Műsorismertetés. — 17.55: Hírek. — 18.05: Melyiket az öt­ezerből? Pályaválasztási műsor gyerekeknek. — 18.20: Utazás a Szaharában. Algériai változások. — 18.40: Játék a betűkkel. — 19.15: Esti mese. — 19.30: híradó. — 20.00: A főkomornyik Francia film (1964). — 21.35: Csa­ládi kör. Szülők, nevelők maga­zinja. — 22.25: Tv-híradó 3. Szlovák televízió. — 17.05: Ifjú­látóhatár. — 13.10: Fúvószene. — 19.00: Híradó. — 20.00: Osztrov- szkij: Az acélt megedzik (befe­jező rész). — 20.55: Viszontlátás­ra, Prágában! — 21.20: Híradó.— 22.00: Szlovák zeneszerzők estje. — 22.30: Sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (fő): A helység kalapácsa. Gárdonyi ifjúsági bérlet. — (7): Yerma. Ibsen-bérlet. Kiállítások: Kossuth Művelődé­si Ház (10—18): Battonyától Ne- mesmedvesig. Bélyegkiállitás. — Rónai Művelődési Központ (10— 18): Víz, levegő, élet. — Szőnyi István terem (9,30—18): Zoltán- fy István festőművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Ma­gyar festészet a XX. században: Műtárgyak megmentése; Fiatal művészek Csokonairól. — Mis­kolci Galéria (10—18): Máger Ag­nes festőművész és Marosits Ist­ván szobrászművész kiállítása. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Volt egyszer egy zsaru (Fel­emelt helyár! mb. szí. francia— olasz). — Kossuth (f3, hn5, 7): Magas, szőke férfi felemás ci­pőben (Felemelt helyár! mb. szí, francia). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Makra (ma­gyar, 16 éven felülieknek!). — Fáklya (f5, f7): Alfredo, Alfre­do» (szí. olasz). — Petőfi (f5, f7): Három milliárd lift nélkül! (szí. francia—olasz). — Szikra (5, 7): Robinson Crusoe (mb. szí. szov­jet). — Táncsics (5, 7): Az elve­szett kutya (sz. mb. szovjet). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. Mű­sorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjá­ból. — 8.22: Verbunkosok, nóták. — 9.00: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. Regény folytatásokban. — 9.19: Dvor­zsák: A-dúr zongoraötös. — 10.00: Hírek. — 10.05: „Nyitni- kék”. — 10.40: Szimfonikus zene. — 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Fischer Annie és Zino Fran- cescatti felvételeiből. — 9.00: Hí­rek. — 9.03: Gyöngy Pál operett- és filmzenéiből. — 9.30: Mi van a varázsdobozban? — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Néhány szó zene közben. — 11.55: Néhány perc tudomány. Az IRODAGÉPTECHNIKA VÄU„ALAT MEGRENDELÉS ESETÉN MOST VÁLLALJA: SOEMTRON 220-AS elektronikus asztali számológépek, es NISA PK 5-ÖS elektromos félautomata számológépek AZONNALI SZÁLLÍTÁSÁT. Részletes tájékoztatás, megrendelésiéi vétel: l^QDAGÉPTECHIVIKA VÄLLALAT Irodagép-kereskedelmi Főosztály Budapest V., Bécsi u. 8. Levélcím: 1369 Budapest, postafiók 314. j Telefon: 182-980. Telex: 22-1381. jZERVIZ 0 SZERVEZÉS 0 SZÁMÍTÁSTECHNIKA j j ÉRTÉKESÍTÉS • GARANCIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom