Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-18 / 270. szám
Mi lessek, ha nagy lessek? Ácsolt lócán ültünk egy deszkabódéban. A táskákból előkerült az elemózsia. Tej, szalonna, felvágott, kenyér... És előkerültek természetesen a bicskák is. A három fiú — mindhárman elsőéves ácstanulók — igyekezett ugyanolyan komótos-kényelmesen enni, ahogyan az idősebbek. Három legényke, három gyerek. Később deszkáért mentek a TÜZÉP-telepre. Kiskocsival. Odalett a komolyság, vi- háncoltak, akár a csikók. Tizenöt évesek. A mesterségről beszélgettünk és az idős ácsmesterről, akit a városban a szakemberek úgy ismernek, hogy mindent tud e szakmából, amit valaha tudtak. A legbonyolultabb, a legnehezebb feladatokhoz hívják, tanácsát, véleményét kérik. A három gyerek elcsendesedett. Figyelt. Előbb már elmondták, hogy egyikük sem akart ács lenni. Tizenöt évesen kezdték tanulni azt, amit egyszer úgy kellene szeretniük, mint az idős mester. ★ I Ötletes izék Az ember találékony fajta. Különösen, ha ajándékozásról van szó. Mert az ajándéknak nemcsak szépnek, praktikusnak kell lenni, hanem ötletesnek és maradandónak is. A két utóbbi tulajdonságnak nincsenek híján az itt bemutatott holmik. Mert nézzük csak ... pingpongasztalt bárki kaphat, de aki ilyen hullámos micsodával lepi meg szeretteit, az minden bizonnyal emlékezetes sikert arat. Régi, jól bevált recept szerint készül a kanyar-lövő puska. Háborúban, békében egyaránt használhatatlan. Szóval a célnak megfelel. Nem kevésbé ötletes a hajlított nyelű kalapács. Ezzel a mégoly kétbalkezes amatőrök is bátran barkácsolhatnak. A gyártó cég garantálja, hogy a botcsinálta mester nem üt a körmére. Végezetül csak annyit: ezek az elmés ajándékok nem a hazai ipar remekei. Külföldi behozatalukról egyelőre nem tudunk ..: r •• November második felében járunk. Az otthoni nagy beszélgetések ideje ez. A következő hat-nyolc hétben a gyerekek pályaválasztásáról döntenek a családok. Szándékosan írtam így: a családok és nem a gyerekek, hiszen ilyenkor számot kell vetni a lehetőségekkel, a gyerek képességeivel, érdeklődésével. 1973—74-ben nagyszabású felmérést végeztek a szakmunkástanulók között. A vizsgálat egyik tanulsága: míg az elsőévesek közül nagyon sokan válaszolták azt, hogy a választott szakmát nem szeretik, .a végzős tanulók között alig néhányan feleltek így. A felmérés azt bizonyítja, hogy a gyerekek többsége megszereti a szakmáját. Olyan mérték- bem szereti meg, ahogyan előbbre jut az ismeretekben. Az a három komolykodóan kedves elsőéves sem szíve szerint választotta a mesterségét, de már utánozta a mestert, az idősebbeket. Ma talán nem vallana a szakmája mellett, de jövőre már igen. Fél évet, egy évet mindenképpen elvesztettek a jókedvükből, fél évig, egy évig mindenképpen kevesebb kedvvel, tehát kevesebbet is tanultak. Lehetett volna-e másképpen? Lehetett volna, ha — örök szülői betegség ez — nem irreálisan mérik fel annak idején a gyermekük képességeit, ha ezek a gyerekek nem abban nőnek, élnek az utolsó percekig, hogy ők más, divatosabb szakmát tanulnak majd. Nem várhatjuk azt, hogy egy tizennégy éves emberke felnőtt határozottsággal válasszon pályát magának, de hát választania kell. Az iskolák szervezetten próbálják segíteni ezt a választást, ám ez a segítség felét se éri, ha mi, szülők nem tudunk partnerei lenni az iskoláknak. De hát mi szükséges ahhoz, hogy partnerek legyünk? A gyerekeink valós képességeinek ismerete, amihez a nevelőkkel való jó kapcsolat az alapvető. Még pontosabban: bíznunk kell a pedagógusokban. Legalább ennyire fontos az is, hogy ismerjük a felvételi, továbbtanulási lehetőségeket. Ehhez ma már írásos anyag is van, de ebben a pedagógusok szívesen segítenek. A harmadik: otthon a családban is rangot kell adni a pályaválasztásnak. Partnerként kell beszélgetni a gyerekkel, együtt kell tervezgetni vele. Fel kell készíteni arra, hogy örömmel kezdje el,' amit várhatóan kezdhet. Egyetlen kedvetlen napért is kár. Félévekért már nagyon kár. I B. G. Csikként kedv Mint a Miskolc városi Tanács I. kerületi Anyakönyvi Hivatalában megtudtuk, a nyári hétvégek 40— 50 párjával szemben most csak 10—20 pár mondja ki a boldogító igent. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem végzős hallgatóinak többsége a tanulmányok befejeztével, nyáron köt házasságot. Várhatóan megnő majd a házasságkötések száma — a sokévi átlagnak megfelelően — a karácsonyi ünnepek előtt. Az új rendeletnek megfelelően a fiataloknak nővédelmi tanácsadáson kell részt venniük, s az anyakönyvi hivatalban kis íüzetecskét kapnak, amely a családi élettel, szexuális kérdésekkel foglalkozik. Ij farmeranyag Mintegy félszáz különféle gyermekruha készül a Hódmezővásárhelyi Divat-kötöttárugyárban, közöttük számos újdonság. Az úgynevezett szabadidő-öltönyökhöz a gyár tervezői újfajta íarmeranya- got kísérleteztek ki. Ezek is „mákos” színhatásúak, de a hagyományos szövés helyett hurkolással készülnek, s puhábbak, könnyebbek. A ruhaanyagok belső fele bolyhos, pamut, külső felülete pedig sima, könnyen tisztán tartható plieszter. A gyermeköltönyök dzsekivel, szoknyával, illetve kertésznadrággal variálhatók. Jégcsapszike Néhány szovjet orvos kényes agyműtétekhez való különös sebészkést talált fel. A jégcsapszike tűszerű cső, amelybe folyékony nitrogént töltenek. Amikor hegye a mű- tandő szövethez ér, a rajta képződő kis jégpenge végzi a metszést, s egyúttal — fagyasztással — a vágási felület is beheged. TUBU Most, hogy őszi szelek járnak, egyre gyakrabban jut eszembe Tuba. Vajon hol, merre járhat? Befogadták-e társai itt a nagyvárosban? Merre fészkel? S ha nekem nem jut eszembe, emlegetik a gyerekek. Mert Tubu — rövid néhány hétre — családtag volt nálunk, fenn a hetediken ... Lehet, hogy ebből — akaratom ellenére — lírai történet lesz, éppen ezért sietek kijelenteni, hogy nem vagyok túlzó híve az állatoknak. Például egy 1észekböl kiesett madárfióka láttán nem kezdek könnyezni. Na, de ha már előttem van az a kismadár, valamit csak leéli csinálni. Nézek a magasba, keresem a fészket. Meg is találom — a kőrengeteg által bezárt kis háromszögben — egy fa tetején. Ide kellene feljuttatni a galambfiat — ez az első gondolatom. Ámbár azt is tudom, hogy a galamb kidobja tojását n fészekből, ha azt emberkéz érintette. Lehet, hogy a húsgalambnak sem örülnek majd a szülők? De hát egyébként se tudok felmászni. Viszont jöhet egy gyerek! Gyerek helyett azonban egy csúf fettete macska sárga szemei villanta!: elő. Vadászva’-, vadászhatunk — mormoltam o. fogai között, s máris — vizzodvi regi reflexek jönnek elő — kavics vagy tégladarab után kutat a szemem, hogy eltrajálhassam a macskát. (Mi általában úgy védünk meg valakit, hogy másokat megütünk.) Téglát ugyan nem találtam, de a macel n azért cl'":1 olt. E’.-.éppen életmente zé Ur.ví" e'ő. •'ogtam a k.sga- lambot. J i - r :é ' 'I ~. Otthon e. I gyr nézte a konyha padlójára helyezett, Tubut. Meri, a galambnak — felhasználván nehezen szerzett nyelvészeti ismereteimet, a tubica alapszóból kiindulva — ezt a nevet kreáltam. Utólag jöttem rá, hogy a tubi alapszóból is kiindulhattam volna (ez egyaránt jelent gyermekgalambot, de állathívogató szó is), ámbár ez a felszedett galambfélék (columbidae) családjába tartozó egyeditek teljesen mindegy volt. Csak az nem volt mindegy, hogy éhen döglik-e vagy sem. — Mit néztek, majmok? — kiáltottam a gyerekekre —, nem látjátok, hogy üres a begye? — Nem látjuk — mondta a nagyobbik szemtelenül. — Hát akkor tapogasd meg — nyújtottam felé a galambot. Mire elrebbent. Nem a galamb, a gyerek. '— Hát nem mertek hozzányúlni? — Ne haragudj apa, még valami betegséget is elkaphatunk — védekeztek. Istenem, milyen elszomorító a természetből kiszakadt, a természettől elidegenedett ember — sóhajtottam. Én, aki valamikor fára másztam ... — És mikor jöttél le a fáról, apa? — röhögtek közbe a gyerekek. így nem fejthettem ki az urbanizáció káros hatásáról vallott nézeteimet. Viszont kifejthettem volna „a demokratizmus veszélye a családban” című téziseket, de ezt a feleségem akadályozta meg. — Ha már hazahoztad a galambot, meg kell etetni. De hát se búza, se kukorica, se semmi... A kenyérbél nem jo, megdagad a begyében. — S ekkor, mint válságos percekben mindig, eszembe jutott a mentő gondolat. Egy felső-tiszai szövetkezet elnöke egyszer panaszolta, hogy mennyi rizst elhordanak tőlük a galambok. Ügy tűnt. Tubu is szereti a rizst. Az etetése először kicsit nehezen ment; szét kellett a csőrét feszíteni, de aztán már maga is nyitógatta... Az itatás szemcseppentö- vsl történt. Mii mondjak? Néhány nap múlva a galamb megszokta a rizst, de még inkább a kezemet. Az ujjaimat — akár volt közéjük csippentett élelem, akár nem — repeső örömmel fogadta. Csapkodott a szárnyával, tátotta a csőrét. A nagyobbik gyerek közben elvégezte az azonosítást. Kezében a lexikonnal így szólt a családhoz: nem kétséges, hogy örvös galambbal állunk szemben. Íme: „tollazata hamuszürke, hátán söté- tebb, nyaka fémfényű, szárnyán fehér folttal és nyakán fehér övvel.” Hosszas ismertetés következett méretekkel, a tenyésztés tudnivalóival, egészen addig, hogy a genezis szerint a galamb olajággal szájában a béke jelképe, olajág nélkül pedig a hitvestársi hűséget szimbolizálja. Ügy tettem, mintha az utolsó szavakban rejlő malíciát nem vettem volna észre (vajon mit tudhat ez a gyerek?), s kifejtettem, hogy bizony nem elég az empirikus galambszeretet, hanem ... — Bár az sem árt, ha az ember feltöri i a galamb után a linóleumot — jegyezte meg a feleségem. Ennek a megjegyzésnek volt köszönhető, hogy Tubut kiköltöztettük az erkélyre. Ámbár este mindig behoztuk, etettük, dédelgettük, s ha hiszik, ha nem, jelképe lett a családi békének. Egyszer aztán hazatérve azt látjuk, hogy Tubu az erkély korlátján illegett magát. Akkor még engedte, hogy megfogjuk, másnap már nem ... Néztük, ahogy repül, egyre messzebb, messzebb. Még láttuk, ahogy leereszkedik egy közeli épületre, s mintha visz- szanézne. Aztán megint felemelkedett ... A kisebbik gyerek sírvafakadt, de a nagyobbik tárgyilagosan megjegyezte: a szárnyának már több mint húsz centi a hossza (az ideális 23 cm), a farkhossz 17 centi; nem lesz baj. Éppen tegnap mértem le. Én nem szóltam semmit, de azóta is izgat, hogy befogadták-e a többi galambok emberszaggal a tollain. E egyáltalán nem válik-e hátrányára, hogy mi ne:-”"1 r-m tudunk repülni... (gyarmati) 0n például mivel őröl'? Az üzletekben kapható kávéfőzők közül a Nagyító című folyóirat tesztje az olasz, Girmi névre keresztelt készüléket minősítette kiválónak. Szép kivitelű, őrlési teljesítménye a legnagyobb. Ára 390 forint. A Braun KSM—1 és a szovjet Straume olcsóbb ennél (ez utóbbi csak 210 forint), de az egyszerre darálható mennyiség tíz-tíz grammal kevesebb. Mindhárom készüléket biztonsági reteszeléssel látták el, azaz a percenként tízezernél nagyobb fordulatszámú kalapács csak a fedél lezárása után indul. így egyáltalán nem balesetveszélyes. A négy hazai gyártmányú készülék közül kettőnek nincs biztonsági reteszelése (Baby Kö—1 és az egyébként rendhagyóan szögletes Cofim). A, másik kettő, a Kedvenc és a Mikroőrlő egyaránt közepes minősítést kapott. Azoknak ajánlható, akik nem szenvedélyes kávéivók. Egy-egy gép általában öt évig működik. Jó tudni, hogy nemcsak kávé, hanem például szemesbors vagy kristálycukor őrlésére is használható. Ha mákot vagy diót darálunk (mivel ezek tapadó, olajos anyagok), egyhar- mad részben cukorral keverjük. Megnyílt a vivárium Tücsköt, bogarat fV A skorpió-gyűjtemény sztárja ez a nyolc centiméteres barna óriás. Afrikai tücsökmuzsika fogadja a látogatót. Megismerkedhet a futrinkákkal, cin- cérekkel, szarvasbogarakkal, imádkozó sáskákkal, szitakötőkkel, lepkékkel. Az akvárium a nadályok, keringőbogarak, szegélyes csíkbogarak, óriás csíborok, vízipoloskák, csigák és kagylók látványát kínálja. Aki veszi a 'fáradságot, s a homályos barlangba is lelátogat, rákokkal, százlábúakkal, skorpiókkal ismerkedhet meg. A nagycsarnokban az egyiptomiak szent skarabeusai végzik a galacsinkészités fáradságos munkáját. Aki még nem találta volna ki, eláruljuk, hogy a bevezető sorok a Budapesti Állat- és Növénykert új látványosságához, a viváriumhoz szolgálnak kedvcsinálóként. A gerinctelen állatokat és rovarokat bemutató állandó kiállítás november 2-án nyílt meg. Földünk állatkertjeiben tíz, ehhez hasonló létesítmény sincs. Szakmabelieknek, laikusoknak egyaránt sok látnivalót kínál a vivárium. A sok közül csak egyetlen érdekesség. Európában elsőként itt rendeztek be mikroállatkertet. ahol papucsállatkák, kerekes férgek, minirákok láthatók: Természetesen mikroszkópon keresztül. Boísnikai ritkaságok a üpr'en Megérkeztek Szombathelyről a Hejő-parti arborétum újdonságai. A megrendeli több mint 50-féle örökzöld botanikai ritkaság — összességében mintegy 300 darab — telepítését kedden kezdi meg a Miskolci Kertészeti Vállalat. Miskolc új neveze- ességének „benépe ütésében” ielentős részt vállaltak városunk társadalmi munkásai is, akik 2000 facsemetét ültettek el.
