Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-18 / 270. szám

Csak azért, mert jobb csapat.,.? U. Dózsa—DVTK 2K) (1:0) Pest felé közeledtünk. A szemben levő ülésen Horváth András ült. Amíg vonatunk el nem hagyta Hatvant, nemigen beszélgettünk a dél­utáni mérkőzésről. Akkor azonban elővettem a Nép­sportot, s megkértem: állít­suk össze a Dózsát! Az új­ság ugyanis csak keretet kö­zölt. A „játék” végeredmé­nye 10 + 1 lett, azaz: csak a kapus helyén tippelt mást, mint akik ténylegesen pályá­ra léptek ellenük szombat délután. A többit már tud­óik a vasárnap reggeli la­pokból: a DVTK tisztes ve­reséggel távozott Újpestről. Csak azért, mert jobb csa­pat ... ? Csak azért győzött az Újpest a Diósgyőr ellen? igen is, meg nem is. Igen, mert a hazaiak a találkozó nagy részében támadtak. Nem, mert ebben a közép­pályán kialakult helyzet is lehetőséget teremtett szá­mukra. A DVTK középső so­ra ugyanis ezen a találkozón még akkor sem nyújtott tel­jes értékű játékot, amikor a Dózsa lendülete kissé alább­hagyott, amikor döcögni kez­dett a lila-fehérek szekere, így azután az elől mindig létszámproblémával” küzkö- dő támadók nem sok vizet zavarhattak. Nem voltak pontos, hosszú indítások, rá­adásul Horváth Ernő nem volt elemében, a hármas ék­nek a legtöbbször harcolni kellett, ha labdához akart jutni. * Veréb igen nagyot vedelt! Ez — talán — a 8. percben történteknek is köszönhető. A valóban nagyon tehetséges fiatal Törócsik beadását Ha­jas rosszul találta el, s a le­csúszó labda a bal felső sa­rok felé vágódott. Veréb azonban villámgyors reflex­szel pattant balra, s ütötte szögletre a váratlan labdát. Ez mindenképpen jó hatás­sal volt, mert a diósgyőri kapus ezután szinte nem is hibázott, nagyszerű védések sorozatát produkálta. Az első gólt is védte volna, rajta volt, de fatális balszerencsé­jére Harsányi lövése irányt változtatott Oláhn —, aki egyébként nem' tehetett ró­la. A gyors lövés elől nem tudott elmozdulni. A „köve­tel” oldalra csupán egy ap­róság tartozik: ismerni kell az új szabályokat is! „Élet- veszélyes”, 16-oscm belüli közvetett szabadrúgást ítélt a bíró a DVTK ellen, mert Salamon másodszor is vissza­gurította kapusának a kirú­gást! Időhúzás, lefújják! * Hévízi, a védőügyvéd. Já­tékvezetői hibákról ezen a mérkőzésen, diósgyőri szem­szögből nézve, illetlenség volna beszélni (kisszerűség volna a bírót okolni a vere­ségért!), az azonban mégis, megemlíthető, hogy (füttyig) a bírónak is tilos a beszéd. Pontosabban az olyan beszéd, ami a füttyszót helyettesíti és mellesleg a játékost is za­varja. Hévízi pedig rendsze­resen rászólt, rákiabált a di­ósgyőriekre, ha megtámadtak egy hazai játékost, valahogy így: „Ne bántsál” Csak ép­pen azzal nem fenyegetőzött, hogy vigyázzon, mert lefú­jom! Fordítva ugyanez nem állt. Érthetőbb az eset egy villámpárbeszéd idézetének segítségével. Az történt, hogy Tóth András visszarántotta a kitörni készülő Horváth Ernőt, s a bíró csak szabad­rúgást ítélt, pedig a szabá­lyok eléggé egyértelműen ki­állítást írnak elő ilyen eset­re. Nos, íme a beszélgetés. Kutasi (Fazekashoz): „Tó­thot miért nem állította ki a bíró?” Fazekas: „Mert Újpesten vagyunk!” * A mérkőzés után. Kollégák a sajtóhelyről: „Jo kis csa­pat ez a DVTK!” Szakveze­tők az autóbuszban, hazafe­lé: „Elégedettek lehetünk az akarással és a helytállással.” A cikkíró a mérkőzésről: „Csak ismételni tudom: nem csak azért nyert a Dózsa, mert — úgy általában — jobb csapat!” HORVÁTH KÁLMÁN Az MVSC cselgáncsozóinak nagy sikere Városunk fiatal cselgáncso- zói egyre többször hívják fel magukra a figyelmet nagy­szerű eredményeikkel. Ezen a hét végén is az MVSC volt a „soros”: egy csapásra két országos bajnokságot nyertek! A fővárosban lebo­nyolított úttörő- és serdülő­viadalon a zöld-fehérek mindkét korcsoportban in­dultak és veretlenül végez­tek az első helyen. Az úttörők országos csa­patbajnokságán nyolc együt­tes vett részt. Az MVSC elő­ször 4:3 arányban győzte le az Úttörő-stadion, majd a döntőbe jutásért 8:2 arány­ban (!) az Újpesti Dózsa csa­patát! A döntőben a Buda­pesti Spartacus volt az ellen­fél; ellenük az MVSC 5:3-ra nyert. Az úttörő bajnokcsapat tagjai: Varga, Veres, Juhász, Szombati, Cingler, Fiirjész, Dudás, Kosztelnyik, Horváth, Tóth, Kocsárdi, Szebeni. Kü­lönösen eredményesnek mondható Tóth Árpád és Szebeni Lehel szereplése, akik az úttörő bajnoki cím után a serdülő csapatot is győzelemhez segítették. A serdülő csapatbajnoksá­gon jóval nagyobb mezőny, tizenhárom csapat indult. Az MVSC együttese itt a Bp. Spartacus ellen kezdett és 7:2-re nyert. Utána a REM- TE elleni 8:l-es, majdaKBC elleni 5:3-as győzelemmel ju­tottak a döntőbe. Itt az Új­pesti Dózsát 5:3-ra legyőzve szerezték meg második baj­noki címüket a fiatal mis­kolci cselgáncsozók. ‘A serdülő bajnokcsapat tagjai: Schulhoff, Kerekes, Hoffmann I., Hoffmann A., Szombati, Angyal, Térjék, Balogh, Kalas, Tóth, Szebe­ni, Iski. A bajnokcsapatnak járó tiszteletdíjat Nagy József az úttörők, és Braskó Péter a serdülők szakvezetője kapta. LprlÉr érkezett Pécsen rendezték meg a ser­dülő ökölvívók országos vidék­bajnokságát. A negyven egyesü­let 144 versenyzőjének részvéte­lével lebonyolított küzdelemsoro­zat keretében a legjobb ered­ményt a MÉMTE nagyközépsú lyú versenyzője, Bánkút! László érte el: vidékbajnoki címet szer­zett. A könnyűsúlyú Szilágyi Arnold (MÉMTE) » harmadik helyen végzett. * Befejeződött az országos har­madosztályú kard csapatbajnok­ság A DVTR, miután 9:4-re le­győzte a KSI-t, majd a Duna­újvárost 9:2-re, az első helyen végzett, és ezzel bekerült a n. osztályba. A csapat tagjai: Mán- di, Geilert A., Patócs B., Pa- tócs Zs., Garami. Két NB III-as labdarúgó- csapat látogatott el tegnap Debrecenből hozzánk, s volt némi igazuk a két pályára kilátogató miskolci szurko­lóknak, amikor „Hajdú-nap­ról” beszéltek. A vendég­együttesek ittléte a mi váro­sunk labdarúgást kedvelőinek kettős örömet hozott, hiszen nemcsak a két-két bajnoki pont maradt itthon, hanem a Kubikban a zöld-fehérek régen látott jó játékának is tapsolhatott a meglepően nagy számban jelenlevő szur­kolóhad. BIVSC—DMTE 4:0 (3:0) Presztízs-mérkőzés volt ez. a találkozó a javából! A debrece­niek listavezető mivoltuk jogos­ságát igyekeztek igazolni, a Vas­út gárdája pedig volt edzőjének szerelte volna bizonyítani, hogy ott a helye az élvonalban. Nos, ez utóbbi valóban sikerült is: az ószí idény eddigi legjobb já tékával fektette kétvállra a zöld- fehér együttes jónevű ellenfelét. Nagy iram és jó néhány „el­adott” labda jellemezte az első 10 percet, de csak egy jó hely­zetet hoztak össze a csatárok. Kiss viszont elkörülményeskedte azt. A 13. perc gólt eredménye­zett. Felveszünk lakatos szakmunkásokat és seiédmunkásokat magas kereseti lehetőséggel Minden héten siabad siombat, szállást, külszolgálat! díjat biztosítunk Jelentkezés: GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT KIRENDELTSÉGÉN Déryné u. 12. í GvQzeltmniel „biztosítóit” a issiór „Szegény embert az ag is húzza” — idézte a jól ismert szólásmondást Molnár Mik­lós, a DVTK edzője. Nem véletlenül tette ezt, ugyanis Molnár Ildikónak •— akire magassaga révén védekezési­taktikai feladatok vártak vol­na — a csütörtöki edzésen eltört a keze. így begipszelt kézzel a nézőtérén szorított a társaknak. DVTK—TFSE 57:51 (24:21) Rendkívül idegesen kez­dett mindkét csapat, de kü­lönösen a hazaiak. A vendé­gek elsősorban igen gyors játékuktól várták, hogy sike­rül ellenfelük fölé kereked­niük. A 12. percben 13:13 volt a mérkőzés állása, ám ettől kezdve elsősorban a ki­tűnően játszó Holyevácz ve­zérletével megindult a diós­győri „gépézet” és Spisák el­ső kosara alakította ki a fél­idő eredményét. Fordulás után is a diós­győriek kezdtek jobban, de a rendkívüli akarással ját­szó lányok játékába időnként kisebb hibák csúsztak. Ennek eredménye: a 8. percben 37:36-ot mutatott az elektro­mos tábla. Két perccel ké­sőbb 41:38*-nál, a TF két „nagymenője” — László és Szabó É. — kipontozódott. Felcsillant a győzelem meg­szerzésének reménye, de a 16. percben még mindig csak 46:44 volt az eredmény. Ami aztán ezután történt, arról csak felsőfokban lehet be­szélni. Egy perccel a befeje­zés előtt 52:48 — zengett- zúgott a Diósgyőr! Diósgyőr! biztatás — s innen szinte rriegtáltoSödtak a lányok'! Öt pontot szereztek az időköz­ben egészpályás letámadást választó fővárosiak ellen, s ezzel végleg bebiztosították NB I-ben maradásukat. Kosárdobok: Medgyesi (19), Winter (10), Áronná, Holye­vácz, Vizkeletiné (S—8), Spi­sák (4). A csapat valamennyi játé­kosa átlagon felüli teljesít­ményt nyújtott, közülük ke­rült ki a mezőny legjobbja is, Holyevácz személyében. Rajta kívül még Medgyesi ponterős játékát is ki kell emelni. MAGYAR ISTVÁN Harc a labdaért — földön és levegőben. Azon kívül ter­mészetesen az NB 1-ben maradásért. Sikerrel, hiszen a DVTK ezen a találkozón legyőzte a TFSE együttesét — a világos mezes, 10-es számú Medgyesi főszereplésével, (Szabó István felvétele) Demkó három védőn is átcse­lezve magát lőtt a kapuba, 1:0, A két középpályás sor közötti különbség, s a debreceni védők kapkodása következtében jelen­tős fölénybe került az MVSC — Kiss előtt újabb gólszerzési le­hetőség is adódott —, ám a háló újra csak a 38. percben zörrent. Kiss 18 m-es nyesett szabad­rúgása akadt a jobb alsó sarok­ba, 2:0. Két perccel később Gal­lé Demkót ugratta ki, aki a ki­futó kapus mellett szerezte a harmadikat, 3:0. Fordulás után nagyon rákap­csoltak a Hajdú-fiúk, de a jól záró zöld-fehér védőkkel szem­ben tehetetlenek voltak. Galló viszont nagy szóló után — az 55. percben — alig lőtt mellé, majd tíz perc múlva a kapuba is betalált. Szabó Gy, cselezte át magát három védőn is, majd pontosan adott Gáliéhoz, aki közelről zör- rentette. meg a hálót, 4:0. Az újabb gól sem szegte ked,- vét a kék-sárgáknak; tetszető­sen támadgattak, ám akcióikban nem volt áíütőerő. Az MVSC ugyanakkor nyugodtan gurigá- zott — egy-két helyzetet is ki­dolgozott —, de láthatóan meg­elégedett az eredménnyel. A listavezetővel szembeni pompás győzelmet a Kun — Szűcs, Locher, Leíszt, István — Szabó Gy., Szabó Z. — Lipták (Lukács), Galló, Demkó, Kiss összetételű gárda harcolta ki, s közülük végig igen jó teljesít­ményt Loc&er, Leiszt, Szabó Gy., Galló és Demkó nyújtott. A kék­sárgáktól csupán Némethi és Pál játékát illeti dicséret. B. VOLÁN—DEAC 3:2 (1:2) Az utóbbi idők jó szereplése következtében a közlekedésiek kissé „nagy mellénnyel’* léptek pályára, s ez majdnem megbosz- szulta magát. Az esélytelenek nyugalmával játszó debreceniek a 6. percben meg is szerezték a vezetést, amit rögtön az újra­kezdés után Previtzer kiegyen­lített, l:l. Hullámzó játék ala­kult ki ezután, de a DEAC töb­bet birtokolta a labdát. A 22. percben Vasvári öngólja révén újra megszerezték a vezetést is. Jónás, majd Tóth egyenlíthetett volna, ám jó helyzetben mind­ketten hibáztak. Fordulás után — a félidei „fej­mosás” következményeként — nagy erővel támadott a Volán. A 49. percben Oláh—Jónás—pre­vitzer adogatás után ez utóbbi ki is egyenlített, 2:2. A közle­kedésiek nyomása továbbra sem szűnt meg, több jó helyzetet is kidolgoztak, ám a kapuba már csak egyszer találtak be. A 73. percben Kertész biztosította be a győzelmet, 3:2. A B. Volán Szakos — Fazekas, Takács, Körösi, Vári — Tóth, Kertész — Oláh, Jónás, Vasvári, Previtzer felállításban nyert. Az átlagosnál jobb teljesítményt Szakos, Takács, Jónás és Pre­vitzer nyújtott. MONOSTORI GYULA Kosárlabda MEAFC—BEAC 76:63 (35:34) Almos, lagymatag játékot ho­zott a két egyetemista csapat találkozója. A rossz összponto­sítás következtében mégis sűrűn gyűltek a játékosok személyi hibái. A BEAC többet kockáz­tatott az eláő játékrészben, s 2—4 ponttal szinte végig ők ve­zettek. Különösen a lepattanó labdák megszerzésében jelesked- , tek, jóllehet a MEAFC volt ma­gassági fölényben! Kosárdobók: Busák (24), Var­ga (14), Bardócz (11), Kinter Gy., Magyar (8—8), Kinter F. (6), Ke­rekes (5), loiőeredmények 1. Ózd—Komló 2:1 1 2. Várpalota— Kaposvári Rákóczi 1:0 1 3. Szekszárd—Volán 1:0 1 4. SZMTE —MÁV DAC 0:0 X 5. Budafok—Ganz-M. 1:0 1 6. Sashalom— BKV Előre 0:4 2 7. Növényolaj—PVSK 3:0 1 8. III. kér. TTVE— Dunaújvárosi Ép. 3:1 I 9. Salgótarjáni KSE —Nagybátony 3:0 1 10. Brindisi—Perugia 0:1 2 11. Foggia—Spa! 2:0 1 12. Palermo—Parma 1:0 1 13. Reggiana—Brescia 0:0 X 14. Pótmérkőzés: Kisterenye— Nyíregyháza 3:0 1 Négy pont a „Hajdú-napon”

Next

/
Oldalképek
Tartalom