Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-13 / 266. szám

Még midiiig zavaros a iapoicai források vize A néhány nap óla tartó száraz időjárás hatására csökkent a Szinva vízhoza­ma, ezért ismét bekapcsolták a hálózatba a többi forrást. A Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás minőségi vizsgálatai alapján valameny- nvi lillafüredi forrás vizének felhasználását engedélyezték. Az árvíz idején lezárt két tapolcai forrásra azonban to­vábbra sem lehet számítani, mert a víz minősége még mindig nem felel meg a kö­vetelményeknek. Ennek elle­nére városunkban mindenütt megfelelő a vízellátás. Műszak végén (Kevényi felv.) A fiatalok adták az ötletet Szavaiéi erseny a Bartókban Vadmacskát lőtt a vadászmester A leninvárosi Szőke Tisza Vadásztársaság vadászmeste­re, Zanócz Károly, Hejőkürt határában az egyik füzesben vadmacskára lelt. A ritka példánynak számító, tízkilós állatot sikerült puskavégre A DH várospolitikai fóruma Az idei lakásátadások Kevés a konnektor Költözés előtt Ebben az évben 2521 lakás műszaki átadását tervezlek Miskolcon. A Miskolci Beruházási Vállalat eddig 1630 la­kást vett át az építőktől. Vajon a többi házgyári épület át­adásával hogyan állnak, sikerül-e teljesíteni az év elején kitűzött tervet? A Miskolci Beruházási Vál­lalatnál elmondták, hogy ta­valyról 1121, műszakilag át­adott lakás beköltözhetővé tétele húzódott át erre az évre. Az idén úgy progra­mozták a műszaki átvétele­ket, hogy lehetőleg csak négy —ötszáz család beköltözteté- se húzódjon át a következő év első felére. A legnagyobb építkezési területen, az Avas-délen tavaly júliusban kezdték meg a panelek szerelését. Az első lakásokat — egy­szerre öt épületben — az idén márciusban adták át. Közi mert, hogy a Ganz-MÁ- VAG új típusú félautomata liftjei hónapokat késtek és emiatt elhúzódtak a határ­idők is. Az Avason ebben az évben 1800 lakás átadását tervezték és ebből 1140-et már át is adtak. A közmű­vek mindenütt rendelkezésre állnak, végig ott van a víz, a gáz, a fűtés, az út a még átadásra váró 11 épületnél is. A beruházási vállalatnál azt is elmondták, hogy tegnap például 45 lakás műszaki át­vétele hiúsult meg konnek­torhiány miatt. A kilátások már valamivel kedvezőbbek. A közeli jövő­ben előreláthatólag lesz elég konnektor az ój épületek fel­szereléséhez. Változatlanul gondot okoz azonban a liftek késese. A Ganz-MÁVAG két nagy- vállalat számára képtelen elegendő felvonót biztosítani, holott erre már miniszteri utasítást is kapott. A buda­pesti 43-as számú és a Bor­sodi Állami Építőipari Vál­lalat a mai napig csak jelen­tős határidő elcsúszásokkal juthat hozzá a liftekhez. Ami a szerelést illeti, a Vimelux szakemberei nem marasztal­hatok el, a leszállított beren­dezéseket a lehető legrövi­debb idő alatt üzembe állít­ják. A BÁÉV az év végéig ter­ven felül még 296 lakást sze­rel össze. Az idei műszaki átadások legvégső határideje de­cember 20., ugyanis a két ünnep között már nem terveznek befejező munkálatokat. Az összekötő városrészben erre az évre 416 lakás átadá­sát tervezték, és ebből 236 otthont át is vettek, ezek már mind lakhatók. Decem­ber 20-ig 180 lakást kell még átadni, aminek a munkák je­lenlegi állása szerint semmi akadálya sincs. A BÁÉV ezen­kívül a Bulgárföldön adott át évközben egy 10 emeletes, hatvan lakásos épületet, be­költözésre kész állapotban A műszakilag átvett laká­sok a legtöbb esetben nem jelentenek még beköltözhető otthonokat. Az Avason az átadott 1140 lakásba — 660 kivételével — be is költöztek a lakók. Éppen a tavalyi példán okul­va, az idén korábbra tervez­ték a műszaki átadásokat, hogy legfeljebb csak a no­vember végén vagy decem­berben átvehető lakások „el­foglalása” maradjon 1975-re. A liftek késése, a konnektor­hiány ellenére úgy látszik, hogy legfeljebb 540, vagy rosszabb esetben is csak 630 lakás beköltözésre kész át­adása várat 1975-ig. N. J. Á szabadság útján 7 34-es harckocsit, MIG 17 es repülőgépet is kiállítanak A Bartók Béla Művelődési Központ nagytermének vib- rálóan feszült csendjében még a saját szívverésemet is hallom. A pódiumon álló fi­atal lány szavalatát mocca­natlanul figyeljük, vigyázva, nehogy megreccsenjen a szék alattunk... Döntő: december 4-cn Fügedi Mária művészeti ve­zető: — A Felszabadulási sza­valóversenyt Miskolc felsza­badulása 30. évfordulójának tiszteletére hirdettük meg szeptemberben. Október 8-án volt az elődöntő, melyen a 80 jelentkezőből 36 fiatal amatőr vers- és prózamondó jutott tovább a miskolci szakmunkásképző intézetek­ből, középiskolákból. Az ér­deklődést, a fiatalok kultu­rálódási igényét mutatja, hogy az LKM és DIGÉP KISZ- szervezetéből is szép számmal érkeztek nevezések, de még vidékről — Szikszóról, Énei­ről,- Felsőzsolcáról — is be­futott néhány. Az elődöntő és a mai középdöntő zárt­körű. A nyilvános műsort de­cember 4-én, 6 órakor tart­juk, melyre meghívjuk a vá­rosi középiskolák és szak­munkásképző intézetek taná­rait és növendékeit is. Mindig van egy vers Barkaszi Árpád, a verseny egvik résztvevője: — A DIGÉP-ből jöttem, ahol lakatosként dolgozom. Amióta az eszemet tudom, mindig szerettem a verseket, de az előadással csak 1968- ban kezdtem foglalkozni a Egy törzsvendég állt a Gyöngyösi Járásbíróság bün­tetőtanácsa előtt. Farkas Már­tongyöngyösi lakos külön­böző bűncselekmények miatt most nyolcadszor került a vádlottak padjára. Mégpedig ez alkalommal rablásért. Este egy kevésbé forgal­mas helyen megtámadott egy gépipari technikum irodalmi i színpadán. Az elődöntőn Ju- I hász Ferenc Kiríek karja van J című verse volt a kötelező. Én tőle választottam „sza­badon” is. A betyárok sírja című művét adom elő a mai napon. Fábián Veronika: — A DIGÉP MEO—4 KISZ-alapszervezetének va- < gyök a tagja. 1969-ben, ami­kor beléptem a gyárba, olyan társaságba kerültem, \ akik megkedveltették velem a mai irodalmat. Azóta mondok verseket, persze csak a ba­rátaim körében, gyári ün­nepségeken, vagy a magam szórakoztatására. Mindig van egy vers, ami éppen - a leg­kedvesebb, ami akkor a leg­közelebb áll hozzám. Tudás és tiszla indulat Szép László, a zsűri elnö­ke: — Nagy öröm számomra az a lelkesedés, mellyel fia­taljaink részt vesznek ezen a versenyen. A zsűritagok­kal Szilágyi Lajos színmű­vésszel, Timkó István isko­laigazgatóval nem győzünk eleget gyönyörködni a fiata­lok tudásában, tiszta indula­tában. Fülöp László, a művelődé­si központ igazgatója: — Hozzánk, a házba na­gyon sok irodalmat szerető fiatal jár. 110 ezer kötetes könyvtárunk van, a Pécsi Sándor irodalmi színpadunk 40 állandó tagot számlál. Látva a gyerekek érdeklődé­sét, lelkesedését, mi is igyek­szünk őket a lehető legjob­ban segíteni. Ehhez a szép, izgalmas versenyhez is ők adták az ötletet. V. R. magános nőt, kés rántott, a torka elé tartotta, s így fe­nyegetve pénzt követelt. A nő megkísérelte az ellenál­lást, mire a támadó kitépte kezéből a táskát és elro­hant. A rendőrség elfogta, a bíróság pedig kétévi és négy­hónapi fegyházra ítélte. kapni. Eddig legfeljebb hét­nyolc kilós vadmacskát sike­rült elejteni borsodi vadá­szoknak. A különösen jól fej­lett állat bőre rövidesen a vadászlak falát díszíti. fi - ... ^ _ Ultimi tamtam Zaire Köztársaság kormá­nya nemrég határozatot ho­zott arról, hogy az állami ce­remóniákon ezentúl a díszlö­véseket tamtam-dobok dü­börgése helyettesíti majd. Visszanyeri tehát ősi jogait az afrikai dzsungel „távíró­ja”. A tamtam-dobosok közt megkezdték az állami szolgá­latba lépők kiválogatását. Kevesebb lesz a somszörp A közelmúlt mostoha idő­járása nem, de a tavaszi fagy, majd a szárazság sok kárt tett az erdei termékekben. Mint az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vál­lalat illetékeseitől megtudtuk, az idén például somból lé­nyegesen kevesebb termett a vártnál. A hiányt úgy igye­keznek pótoini, hogy más gyümölcsfélékből több ször­pöt készítenek majd. A leg­több vadon termő gyümölcs már a raktárakban van, így biztosítottnak látszik a jövő évi erdeigyümölcslé-szükség- let. Városunk felszabadulása 30. évfordulójának ünnepkö­rében november 15-től de­cember 6-ig „A szabadság útján” címmel nagyszabá­sú kiállítást rendez a me­gyei és a városi tanács mű­velődésügyi osztálya, nép­hadseregünk helyőrségének parancsnoksága, a KISZ és az MHSZ megyei, illetve vá­rosi vezetősége, a TIT, va­lamint a Herman Ottó Mú­zeum. A rendkívül gazdag anyag először — november 15-től 29-ig — az ifjúsági ház nagytermében és a ház mel­letti udvarrészen, majd de­cember 2-től 6-án estig az Ady Endre Művelődési Ház­ban naponta 8-tól 12 óráig kerül bemutatásra. Nem­csak a Miskolc felszabadu­lásával kapcsolatos doku­mentumokat, haditechnikai eszközöket teszik közszem­lére, hanem az 1848—49-es szabadságharcra, a munkás- mozgalom és szabad éle­tünk főbb eseményeire em­lékeztetőket is. így a kiállí­tás megtekintői képet alkot­hatnak maguknak arról az ötnegyedszázados küzdelem­ről, amelynek útján hazánk népe, városunk lakossága el­jutott a felszabaduláig, majd ezt követően napjainkig. Az ifjúsági ház mellett a többi között látható lesz a szovjet hadsereg által annak idején használt harckocsití­pus, a T—34-es egy példá­nya, továbbá egy MÍG—17- es repülőgép is. A Zrínyi Katonai Kiadó által rendel­kezésre bocsátott anyag a felszabadító harcokat és néphadseregünk 30 éves fej­lődését dokumentálja. A megalakulásának 25. évfor­dulóját tavaly ünnepelt MHSZ klubjainak dokumen­tumai a honvédelmi neve­lésben elért eredményekről adnak számot, a városi ta­nács tulajdonát képező tab­lósor pedig arról, hogy 1944. december 3-a óta meny­nyit fejlődött Miskolc. A pénteken 9 órakor ün­nepélyes keretek közt meg­nyitandó kiállítás rendező szervei gondoskodtak arról, hogy a mind egyénileg, mind a csoportosan látogatók megfelelő kalauzolással te­kinthessék meg a tanulságos bemutatót. T. r. Miskolci történetkék Krimi a színházban Ma sem lehet panasza annak, aki krimit, meg egyéb, nem kifejezetten irodalmi érté­kű könyvet akar Miskolcon venni, mert a könyvesboltok, az újságos standok, az utcai könyvárusok kínálják ezeket. Régebben, mondjuk, úgy negyven évvel ezelőtt voltak boltok, ahol folytatásos krimifüzeteket is árultak. A Széchenyi utcán, valahol azon a tájon, ahol most bőröndöket árusít a bőr­díszműves szövetkezet, volt egy kis boltocs­ka. Bazáráru, írószer és könyv volt a cég­táblára írva, de a könyv itt elsősorban a négy-, hat-, meg tízfilléres regényeket je­lentette. A tízfilléres Világvárosi Regények sorozatban már jelentős írók is közreadták egy-egy művüket, de négy fillérért, meg ha­tért leginkább Tom Mix kalandjait árulták. Sokszor —• mint mondtam — folytatásos formában is. A rangosabb krimi, tehát a fél­pengős sorozat, vagy a pengős Wallace már nem fért ennek a boltocskának a profiljába. Akik ide jártak, nem tudtak egy pengőt ad­ni könyvért. Pedig hát Wallace volt akkor a menő, a pengős regény jelentette az író, meg az olvasó rangját a füzetesekhez ké­pest. Egy ilyen Wallace-kötetröl szól a históri­ám. A címét nem tudom, és már sosem fo­gom megtudni. Régebben a színházban középen nem ér­tek össze a széksorok. Középen széles út volt. Az ügyeletes rendőrtiszt helye a balol­dali első sor első, tehát középen levő széke volt. Különböző előírások szabták meg, mi­kor ki foglalhatja el helyét, előtte miket kellett megnéznie, majd mint ülhetett ép­pen a karmester háta mögött. Egy ismerősöm fiatalabb korában rendőr­tiszt volt a felszabadulás után. Igen gyak­ran vezényelték színházi ügyeletbe, volt da­rab, ami nyolc-tíz alkalommal látott. A színház akkori karmestere rutinosan moz­gatta pálcáját az operettek közben, sok te­endője nem volt az egy kaptafára húzott zenés művekkel, a zenészek tudták a dolgu­kat. (Tréfásan mondták is a karmesternek: vigyázzon, mert egyszer úgy játszanak, ahogy ő vezényel, s akkor megnézheti ma­gát.) Nos, a rendőrtiszt egyszer arra figyelt fel, hogy a karmester előtt nem partitúra, hanem egy könyv van. Egy vastag Pengös- Wallace. Még alig lapozott benne. A kar­mester válla felett beleolvasott a könyvbe, s attól kezdve nem tudott a színpadra figyel­ni. Nem is nagyon volt érdemes. A dirigens buzgón olvasott, amikor kellett, beintett a zenészeknek, ha lement a szám, nagyot só­hajtott, s olvasott tovább. Csakhamar észre­vette, hogy a rendőrtiszt is olvassa a köny­vét. Kérdőn hátranézett, majd, mikor látta, hogy az is a lap aljára ért, fordított. így i ment ez estéken át. Lehet, hogy a színpadi játék is izgalmas volt, de nem versenyezhe­tett a Wallace-írta krimivel. Talán senki se vette észre a karmester és a rendőrtiszt irodalmi összjátékát. De ők ketten remekül szórakoztak. Egy napon fontos szolgálati érdekből más­hová vezényelték a rendőrtisztet. A kar­mester egész este nyugtalan volt, de nem várhatta meg olvasótársa visszatérését. Amikor az néhány nap múlva visszajött, már egy másik könyv feküdt a dirigens pultján. A rendőrtiszt a réginek a címét sem tudta meg. Így most én sem tudom elmesélni. BENEDEK MIKLÓS A rabló késsel fenyegetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom