Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-01 / 257. szám

DIGEP-siker Angliában A Magyar Kereskedelmi Kamara Hungarian Exporter című angol nyelvű folyóira­ta cikket közölt a magyar gépek angliai szerepléséről, közte a Diósgyőri Gépgyár ellenütős kalapácsainak ang­liai bemutatkozásáról. A cikkíró szerint a Stampings Alliance LTD cégnél rend­kívül elégedettek a két éve ott üzemelő 13 tonnás DI- GÉP ellenütős kalapáccsal. A diósgyőri gép — írja a helyszíni élmények alapján a Hungarian Exporter cikk­írója — nagyon jól kiállta a műszaki próbákat, s a mű­szaki és gazdaságossági mu­tatókban állja a versenyt a nyugat-európai gépekkel. A Diósgyőri Gépgyár EK 6 AM típusú ellenütős kala­pácsa nagy sikert aratott a közelmúltban megrendezett londoni lyietalworking szer­számgépipari kiállításon is. „A rendkívülikrő! könyvet lehelne írni!” A Semmelweis „rohamosztaga 99 Őszi virágpiac (Kerényi László felvétele) Közlekedésbiztonság, közutak tekintetében városunk nincs el­kényeztetve. A belváros egyes utcáin, például a Széchenyin a nap egyes szakaszaiban sokszor már gyalogosan is nehéz a köz­lekedés. Ezért Miskolc megyei Város Tanácsa az 5/1574. számú rendeletével módosította a köz­területek tisztántartásáról és a házi szemét kezeléséről szóló 6/ 1973. számú rendeletét. A módosítás alapján 1974. no­vember 1-től a Magyar—Szovjet Barátság téren, a Tanácsház té­ren, a Széchenyi, Kazinczy, Sze­mere utcákban tilos a szenet a szállító járműről a járdára és az úttestre lerakni. Ezeken a helyeken a tüzelőanyagot a jár­műről közvetlenül kell a pin­cékbe behordani. A berakásról a megrendelő költségére a szál­lító vállalatnak (kiskereskedők­nek) kell gondoskodnia. A mai nappal hatályba lépő rendelet a városi tanács és a kerületi hivatalok titkárságain megte­kinthető. * Dr. Juhász József, a váro­si tanács titkárságának osz­tályvezetője: — Régóta foglalkozunk a közutakon való tüzelőlera­kás rendezésével, 1957-ben rendeletileg szabályoztuk a ' közterületek tisztán tartá­sát, a házi szemét eltakarí­tását a belváros utcáin. 1973- ban a rendeletet felülvizs­gáltuk és módosítottuk. Te­kintettel arra, hogy a for­galom állandóan növekvő­ben van, a tanács úgy dön­tött, hogy a szilárd tüzelő­anyag lerakási módját húsz belvárosi utcában korlátoz­za. Ez év nyarán számos la­kossági panasz futott be hoz­zánk. A TÜZÉP a Bajcsy- Zsilinszky úti, a Baross Gábor utcai, a Csatjai kapui, Fel­szabadítók útjai, a Hunyadi utcai, »a Kazinczy utcai, a Magyar—Szovjet Barátság téri, a Kun Béla utcai, a Zsolcai kapu és a Bajcsy- Zsilinszky út közötti szaka­szon, a Széchenyi utcai, a Szemere utcai, a Szabó La­jos utcai, a Somogyi Béla utcai, a Tanácsház téri, a Tizeshonvéd utcai, a To­ronyalja utcai, a Vörösmarty utcai és a Zsolcai kapuban lakó megrendelők igényeit nem teljesítette, belső mun­kaerőhiányra hivatkozva. Az érintett utcák megrendelői­nek panasza jogos volt, ez­ért kértük dr. Nagy Sándor­nak, a TÜZÉP igazgatójának intézkedését. Kiderült azon­ban, hogy az előzetes szer­ződés értelmében a 3. szá­mú Volánnak kell gondos­kodnia a tüzelőlerakás meg­szervezéséről. A már emlí­tett rendelet háromezer csa- ládott érintett, így a tanács szeptember 26-i ülésén a 20 utcára szóló tilalmat felol­dotta és november 1-i ha­tállyal úgy módosította, hogy a lerakodási tilalmat a Ka­zinczy, Széchenyi, Szemere utcákra és a Magyar—Szov­jet Barátság, valamint a Ta­nácsház térre szűkítette le. Ezzel egyidejűleg kértük a TÜZÉP-et, hogy az öt ut­cából befutó megrendelése­ket részesítse előnyben tüzelő kiszállításánál. Telefonérdeklődésünkre Jakker János, a TÜZÉP ke­reskedelmi igazgatóhelyet­tese elmondta, hogy a tüze­lő közvetlen berakását a Boyszolgálat segítségével oldják meg. (A Boyszolgálat minden hét csütörtökjén a TÜZÉP rendelkezésére áll, az ilyen irányú munka el­végzésében.) Továbbá el­mondta, hogy a TÜZÉP mind a mai napig lehetősé­gei és segítséget adott arra, hogy az említett utcákban lakók beszerezzék a téli tü­zelőt. V. R. Bélyeggyűjtés Holnap déli 12 órakor nyitja meg Bárczi Béla, a MABEOSZ Észak-magyarországi Területi Bi­zottságának elnöke a miskolci Kossuth Művelődési Házban a Battonyától—Nemesmedvesig cí­mű bélyegkiállítást, amelyet a Művészeti és Propaganda Iroda rendez a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 57., valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A kiállí­tás november 23-ig tekinthető meg, vasárnap kivételével 10— 18 ófa között. A megnyitás nap­ján alkalmi postahivatal műkö­dik a kiállítás színhelyén. ★ Október 27-én országszerte megünnepelték a 47. magyar bé­lyegnapot. Budapesten, a MA- BÉOSZ székházában tartott ün­nepségen dr. Soós László, a MABÉOSZ főtitkára köszöntötte a részvevőket. (Számos külföldi filalelista szervezet is képvisel­tette magát az ünnepségen.) Ezt követően dr. Palotás Magda, a Magyar Posta vezérigazgató-he­lyettese tartott beszédet. Megemlékezett arról is, hogy hazánkban éppen 50 évvel ez­előtt tartották az első bélyeg­napot. Az ünnepségen adták át a MABÉOSZ kitüntetéseit. Szá­mos miskolci és borsodi gyűjtő kapta meg a MABÉOSZ kitün­tető jelvényének különböző fo­kozatait. V. Gy. A Semmelweis Kórház „rohamosztagának” tagjai csupa rendkívüli dolgot mű­velnek az utóbbi időben. Ottjártamkor például rend­kívüli pihenőt tartottak, szusszanásnyit a jó hangu­latú beszélgetésre. — Áh, a rendkívülikről könyvet lehetne írni! — mondta egyikük. Szentigaz, a kapásból so­rolt példák bizonyítják: a kis csapatnak szinte állan­dó a „riadókészültsége”. NÉGYEN EMELTÉK A „HATEMBERES” GÉPET — A kórház műszaki gár­dájának magva! — így jel­lemezte a nyolc-tíz szakem­bert — csőszerelők, villany- szerelők, lakatosok (még fel­vonószerelő is) vannak kö­zöttük — Kiss József fő­mérnök. Ha valami rendkí­vüli tennivaló akad (márpe­dig akad!), őket rántják elő. Arnóczi Bertalan (a techni­kus), Gecse István, Lehoczki István, Stefán János, Juhász László, Csáti János, Kuczó Ferenc, Forgács László, Czifrus János, Koba József a „rohamosztag” tagja. És •természetesen Kiss József, a főmérnök... Sok év alatt kovácsolód- tak össze. Valahogy úgy — ha jól emlékszem, Lehoczki mondta —, hogy ma már egyőjüknek sem esik zokon, mikor a „sikta” végén, amúgy utcai eleganciából kell visszavetkőzni a mun­kásuniformisba. S ugranak akkor is, ha éjszaka kell menni. Mint két hete, az ár­víz kezdetén. — Arnóczki volt az éj­szakás ügyeletes, amikor te­lefonált a városi főorvos, dr. Szabó István: a Kilián- déli bölcsőde kazánházát el­A Borsodi Ércelőkészítő Mtí feivesz gyakorlottal rendelkező bérelszámolót és SZTK-ügyintézőt, továbbá alkalmaz lakatos, festő, hegesztő szakmunkásokat, általános segédmunkásokat, ezenkívül női munkaerőket szállítószalag-kezelőnek. A betanított munkakörökbe a betanítást vállaljuk. Heti 42 és 44 órás munkaidő. Bérezés beosztástól függően, megegyezés szerint. Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, Sajókeresztúron. STOP! EGY PERCRE! Sok múlik a klubon Autósok, motorosok rovata Mint arról beszámoltunk, a Magyar Autóklub Borsod me­gyei Szervezete vezetőséget és küldötteket választó közgyű­lést tartott. Néhány napja új vezetőség irányítja a 2500 bor­sodi, miskolci autóst összefogó szervezet munkáját, s dr. Lénárt József személyében új elnöke is van a helyi szerve­zetnek. Érdemes visszapillantani a küldöttek elé terjesztett be­számolóra, s az azt követő nyílt hangvételű, olykor he­ves vitára. Méltatlan Borsodhoz A beszámoló és a vitában részt vevők egyaránt keres­ték az okát, miért nincs erősebb hadállása Borsod­ban a Magyar Autóklubnak. Mert azt senki sem vitatta, hogy a megyei szervezet működésé méltatlan az or­szág második megyéjéhez, az ország második városához. Csak néhány adalék ehhez: Megyénkben jelenleg 22 ezer autóst (ebből 12 ezret Miskolcon), s több mint 60 ezer motorkerékpárost tar­tanak nyilván. Ehhez képest aránytalanul csekély a klub­tagok száma, s lanyha a klubélet. Vagy v például: amíg lényegesen kisebb lé­lekszámú és jelentőségű vá­rosok már régen kaptak mű­szaki bázisállomást, Miskol­con még most is csak be­szélgetünk róla. Többen el­mondták azt is, hogy a Ma­gyar Autóklub központi ve­zetősége sokszor mostoha- gyermekként kezeli Borso- dot, Miskolcot, Példa erre többek között, hogy noha a Magyar Autóklub a közel­múltban is 30 új „sárga an­gyalt” kapott, Borsodnak egy se jutott belőle. (Amíg más városok új kocsit kap­tak, ide csak egy kimust­rált, valahonnan kiselejte­zett Trabant érkezett.) A borsodi szervezet az el­múlt négy év során keve­sebbet tett, mint tehetett volna. S még akkor is így van ez, ha Matykó Vilmos, főtitkár szerint megyénk autóklub-szervezete országos viszonylatban a közepesen működők közé sorolható. A bányászok példája Igaz, a kedvezőtlen össz­kép mellett néhány szép kezdeményezés is akadt. El­sősorban a Borsodi Szénbá­nyák helyi csoportjának eredményes működésére gon­dolunk. A három évvel ezelőtt ala­kult helyi csoportnak ma száz tagja van. - Ez a lelkes kis kollektíva vállalaton belül megoldotta a kedvezményes szervizszolgáltatást, kihasz­nálva ezzel szabad kapacitá­sokat is. Minden évben meg­szervezik (a megyei rendőr­főkapitánysággal közösen) a tagság KRESZ-oktatásá-t, s létrehoztak egy 14 tagú ön­kéntes rendőr—autós csopor­tot is. Megszervezték tagja­ik időszakos orvosi felül­vizsgálatát, s a műszaki alapismereteket bővítő okta­tást. Rendszeresen szervez­nek autós-túrákat és így to­vább. Élni kell a lehetőséggel Az új vezetőségnek nem lesz könnyű dolga, s ha azt akarják, hogy a tagok szá­ma növekedjen, produkálni­uk kell! Hevér István rend őr alezredes, a Megyei Köz­lekedés-biztonsági Tanács titkára, Matykó Vilmos, a MA főtitkára, Kunfalvi Ká­roly, dr. Szabó Sándor, s még több felszólaló egy sor hasznos javaslatot tettek. Havasi Béla pedig, a megyei pártbizottság gazdaságpoli­tikai és közgazdasági osztá­lyának támogatásáról bizto­sította az új vezetőséget. Van tehát kivezető út. Csak élni kell a lehetősé­gekkel, megoldva a szerve­zeti és irányítási gondokat is, s érdemi, lelkes munkái végezve. Ne feledjük: ma Miskolcon 12 ezer autós köz­lekedik, de 1980-ban várha­tóan már 28 ezerre emelke­dik a számuk! Az autóklub működésén is múlik, hogy ez az egyre bővülő tábor milyen biztonsággal közle­kedik. NYIKES IMRE öntötte a víz. Gecsét és Le- hoczkit a lakásán riasztot­ták. A szivattyút a kórház­ból kellett kiszállítani. Né­gyen emelték a máskor „hatemberes” gépet („egyik végét a városi főorvos ci­pelte” — mondják nem kis elismeréssel!), s volt aki 48 órát töltött a szivattyú mel­lett ... Hanem volt ennél még emlékezetesebb „fegyverté­nyük” is, maguk is megle­pődtek tán fölötte, úgy em­legetik. MELEG VÍZ KELLETT - ÉS KÉSZ! / Ez meg most történt, a hét elején. Űjabb rendkívüli feladatot kaptak: a József Attila utcai Ált. Iskolába, az árvíz elől odamenekített Csorba-telepiek számára kel­lett nagy hirtelen olajfű- téses kazán-boylert felsze­relni. — A szülészeti osztálynak volt egy — amúgy is lesze­relésre ítélt — olajkazánja. Hétfőn reggel hét órakor fogtunk munkához. Kiemel­tük a régi helyéről a kazánt, daruskocsival (két helyről is küldtek, a BÁÉV-től és a mélyépítőktől) a József Atti­la utcai iskolába vittük, ott kialakítottuk a helyét, be­szereltük, s este hétkor már be lehetett gyújtani. Még a „Nyílt láng használata és a dohányzás tilos” tábla is rá­került addigra ... S hogy mi ebben a meg­lepő? — Máskor egy hétre való munkát adna hat embernek egy ilyen kazán beállítása! — magyarázták. Igaz, most nem lőhetett a szintezéssel „vacakolni”, meg „esztéti- zálni”. Meleg víz kellett és kész. És nagyon hamar. NEM KÉNYESKEDNEK- VALOGATNAK Az a bizonyos „rendkívü­liekről” szóló könyv persze nem itt kezdődne — s nyil­ván a befejezése sem ez le­hetne —, hanem valahol ott, hogy ennek a gárdának van lelkiismerete. Egyikük ezt így fejezte ki! — Kórházban dolgozunk, s itt hamar eszébe jut az embernek, hogy holnap eset­leg én, vagy a családom va­lamelyik tagja is ide kerül­het ... Nem lehet félbe-ne- gyedébe hagyni a munkát... S nem kényeskednek, vá­logatnak, ha munkáról van szó. Ha kell, betont kever­nek, ásnak, szennyvizet csa­polnak, lapátolnak, holott valamennyiüknek megvan a tisztes szakmája. Méghozzá manapság aranyat érő: szak­ipari munkások. A „nyugis” időszakban (ami vajmi rit­kán adódik) a kórházi re­konstrukción dolgoznak. Nem kevés időt nyer a mun­kájukon az intézet. Arról már nem is szólva, hogy mit nyernek a minőségen. — Magunknak dolgozunk, nekünk kell karbantartani az átadott-átvett szerelvé­nyeket. Szégyen lenne, ha egy hónap múltán már újra munkát adna ... ... Az ár levonult Mis kolcon, de a „rohamosztag készenléte tart. Mindig aka a város egészségügyi intés ményeiben valami rendki vüli tennivaló, ahol ráju számítanak. Jövő héten pé] dául a Vasgyári Kórházna segítenek, ha rendelkezésük re áll majd az anyag: testvérintézet hőközpontjí kezdik szerelni. S persz úgy, hogy közben folytatjá saját kórházuk nővérszállá sában a fűtésszerelést. Remek emberek ezek... (radványi) Rendelet a tüzelőanyag lerakásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom