Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-01 / 257. szám

Kimerítettük tartalékainkat Milyen munka a segédmunka? + Drótos László és Rózsa Kálmán a Csorba-telepi árvízkárosultakkal beszélget (Kerényi László felvétele) A segítség nem marad el Városvezetők az árvízkárosultaknál Tegnap délután Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára, Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke és Székely László, a városi tanács általános elnök- helyettese megtekintették az árvíz sújtotta Sajó-partot, a Csorba-telepet, az ott jelenleg folyó vagyonmentési és kár­felmérő munkákat. Ellátogattak a raktárakba, ahol a men­tett vagyontárgyakat őrzik, majd a József Attila és az Édcr György utcai általános iskolákban elbeszélgettek az árvíz károsultjaival. A Sajó-parton Kammel La- josné, az I. kerületi tanácsi hivatal elnöke és Nyíri Ist­ván, a tanácsi hivatal mű­szaki osztályának vezetője, a mentési munkák irányítója kalauzolta a vendégeket. Nehéz visszaadni a látoga­tás hangulatát. Sáros, össze­tört bútorokat hordtak a Miskolci Mélyépítő Vállalat és a Miskolci Tanácsi Épí­tőipari Vállalat teherautói. Volt és van megmenthető, volt és van immár életve­szély nélkül megmenthetet- len. A látogatók beszélgettek a károsultakkal. Több család­nak csak néhány ingóságot sikerült megmentenie. Má­sok ingóságai tönkrementek. Olyan családok is vannak, akiknek szinte semmijük sem maradt. Az emberek első kér­dése, ahová a látogatók be­tértek, mindenütt ez volt: „Mi lesz'velünk? Hol fogunk lakni? Hogyan kezdjük el új­ra az életünket?” A válaszok, az adott le­hetséges határokon belül, megnyugtatóak voltak. A leg­nehezebb és a legfontosabb az életek mentése volt. Eb­ben helytálltunk. A második legnagyobb feladat az volt, hogy a károsultaknak leg­alább a legfontosabbakat, a fűtött szállást, az ellátást, az ilyenkor nélkülözhetetlen egészségügyi ellátást biztosít­suk. Jellemző, hogy jóllehet a látogatók nagyon sok em­berrel beszélgettek, az alap­vető ellátás ellen sehol sem volt panasz. A harmadik feladat a va­gyonmentés és a megmaradt házak műszaki vizsgálata. Veszélyes, súlyosan rongált, egészségre ártalmas épületbe senki sem költözhet vissza. Első az emberélet. ■ ■ Mint minden rendkívüli eseménynek, az árvíznek is vannak hősei. Legnagyobb­részt névtelenek és arctala­nok. Egészségügyiek, műsza­kiak ... Szinte mindenki ott volt, aki valamit tehetett. Le­het, csak mentett holmit lel­tározott, lehet, a járványok veszélye ellen tett. Névsor következhetnék most, hogy ne légyen min­denki r.l vielen. Az Éder György utcai Általános Isko­la gondnokától a vagyon­mentést végző brigádok tag­jaiig. A város főorvosától a védőnőig, a ... A helyszíni beszélgetéseket nyomon követni szinte lehe­tetlen. Ám egyet el kell mon­danunk, s ezt a város veze­tői is elmondták: a társada­lomtól jár a köszönet és hála mindenkinek aki dolgozik és dolgozott, hiszen tenni em­beri és társadalmi kötelesség volt. A vagyonmentés, a kár­felmérés jórészt technikai feladat. A látogatók érdek­lődtek e feladatok végre­hajtásának feltételeiről. El­látogattak a raktárakba, ahol a megmentett értékeket őr­zik, s a két iskolába, ahol a károsultak jelenleg lak­nak. Űjra hangsúlyozni kell: az alapvető ellátás ellen sehol sem hangzott el panasz. Megoldott a hajlék, a tisz­tálkodás, a koszt, az egész­ségügyi ellátás. Átmenetileg megoldott minden. Az em­berek alapvető gondja: mi­kor dől el jobbra vagy bal­ra a soruk? Drótos László és Rózsa Kálmán hosszasan beszélget­tek a károsultakkal. E be­szélgetésekből kiderült, hogy valamilyen formában min­denki számít a társadalom segítségére. A válaszokból kiderült, hogy ez a segítség — bár a segítség konkrét for­mái még nem mindenben" tisztázódtak — nem marad el. A műszaki felmérés dönti el, hogy ki költözhet vissza haj­dani otthonába és ki kap lakást. Egy bizonyos: jóllehet a társadalomnak nincs és nem lehet elég ereje ahhoz, hogy mindenkit minden vesztesé­gért kárpótoljon, van és lesz elég ereje ahhoz, hogy min­den család számára biztosít­sa az elindulás alapvető fel­tételeit. A fedél nélkül ma­radottaknak a lakást, és e költözéshez, immár szó sze­rint a legszükségesebbeket. A károsultak túlnyomó ré­sze tudja ezt, ám ha tudja is, most megnyugvással fo­gadták a legilletékesebbek válaszait. A látogatók min­denekelőtt türelmet, megér­tést kértek. A műszaki fel­mérések még folynak. Az első csalódok már költöznek. Másfél-két hét alatt rende­ződnek a sorsok. (bartha) A Miskolci Ital- és Vegyi- cikkgyárban ma ismét meg­kezdődött a kedvelt üdítő italok gyártása. Egyelőre — mint Kékesi Antal főmér­nök elmondotta — az emő- di—nyéki vízből készítik mindaddig, míg a városi vízmű ivóvizének használata nem ajánlott. Egyébként egy hete ugyancsak a nyéki víz­ből készíti a vállalat a szó­davizet is. Kedvező hírekről számol­hatnak be a -Borsodi vízzel kapcsolatban is. A vállalat Miskolcról naponta kiszállí­tott dolgozóinak segítségével folyik az ásványvíz palac­kozása. Az edelényi bányá­ban, a föld alatt 300 méter­re levő forrásból — zárt csőrendszeren keresztül — magas nyomáson érkezik az értékes ásványi anyagokat tartalmazó'- ivóvíz a palac­A 160 férőhelyes Kohóipa­ri Szakközépiskolába 31-en jelentkeztek. A Kossuth Gimnázium óvónőképző szakközépiskolájában ki­lencszeres volt a túljelent­kezés. A két szélsőséges pél­da sokkal többet elárul an­nak puszta regisztrálásánál, hogy vannak népszerű és kevésbé népszerű fogalkozá- sok. /Vem mindegy, melyik pályára Tegnap tartott ülést Mis­kolc város Pályaválasztási és Továbbképzési Tanácsa. A sok aktuális foglalkoztatott­sági gondot taglaló ülésen a téma szakemberei vitatták meg az 1974/75-ös tanév be­iskolázási tapasztalatait, va­lamint a munkás és közép­fokú végzettségű szakembe­rek továbbképzési lehetősé­geit. A téma súlya igazán csak annak ismeretében mérhető, ha tudjuk, hogy városunk­ban gyakorlatilag nem nö­velhető a foglalkoztatottak száma. Kimerítettük tartalé­kainkat, s néhány miskolci üzemben már túlsúlyban vannak a nem miskolciak, a bejárók. E ténynek a kon­zekvenciái hosszú távra is érvényesek, így a rendelke­zésre álló munkaerővel kell Új otthont kapnak A Borsod megyei "Kémény­seprő Vállalat hosszú évek óta elhelyezési gondokkal küzd. Mint ismeretes, a Munkácsy utcai központ épü­letét városrendezési okok miatt lebontották. Jelenleg a központ a Vörösmarty ut­cában, egy ugyancsak sza­nálásra ítélt, átalakított la­kásban működik. A vállalat megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségen Báthory Gábor, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának ve­zetője bejelentette, hogy az ötödik ötéves tervidőszak elején megkezdődik a bor­sodi kéményseprőknek ott­hont adó létesítmény építé­se a Major utcában. kozóba, ahol — két műszak­ban — 10—14 ezer üveget töltenek meg. A keresett Borsodi vizet jelenleg első­sorban a ivóvízgondokkal küszködő területekre szál­lítják, jó része a nagy for­galmú miskolci boltokba ke­rül. A vállalat nagy problémá­ja jelenleg, hogy a vásárlók csak lassú ütemben váltják vissza, vagy cserélik az üres borsodi vizes üvegeket. Jó lenne pedig, ha mihama­rabb visszakerülne az üres göngyöleg az edelényi pa­lackozóba, mert jelenleg — az igények kielégítésének biztosítására — a helyszínen kénytelenek összeszerelni az úgynevezett nyers üveget a zárókapcsokkal. Az üres üvegek minél gyorsabb ösz- szegyűjtéséhez a vállalat kü­lön tehergépkocsikat bizto­sít. tudni okosan gazdálkodni. Az általános iskolát befeje­ző és továbbtanuló nyolcadi­kosok a lehetőségekkel és az igényekkel nem egybe­eső jelentkezési arányai ar­ra utalnak, hogy még bőven van tennivalójuk a munka­erő-utánpótlás, -szervezés, pályaválasztás-irányító és pedagógus-szakembereinek. Persze, felelőtlen dolog len­ne csak az intézményesített pályairányítási rendszerben keresni a hibát. Amíg a szü­lő azzal ösztökéli csemeté­jét a jobb bizonyítványra, hogy tanulj fiam, mert kü­lönben segédmunkás leszel, addig aligha lesz egyenran­gú a közmegítélésben a fi­zikai munka más munkák­kal. Ám itt is különbséget kell tenni a kétféle fizikai munka között. Kedvezmények, de meddig? A becslések szerint ma Magyarországon egymillióra tehető az anyagmozgatók száma. Hallatlanul magas ez a szám. Pazarlás és rossz propagandája a fizikai mun­kának. Ne is biztassuk —, mert nem biztathatjuk — olyan munkára a fiatalokat, amely méltatlan a korhoz, a kor technikájához, a szoci­alista gazdaság színvonalá­hoz ... Gyenge ellenérv ar­A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumtól kaptuk a tájékoztatást, hogy előre­láthatólag december első napjaiban Tokaj körzetében is megkezdik a második program műsorának sugár­zását. Próbaadás nem lesz Közölték, hogy az adóbe­rendezés, amely japán—ma­gyar kooperációban készült, kifogástalanul működött az üzemi próbák idején és adás­ra készen áll. Az adótorony magasitása, megerősítési munkái is befejeződtek, már az egyes elemeket tartó szerkezeteket is beépítették. Mindössze az antennatestek és a nagyfeszültségű fő táp­vonal felszerelése van hát­ra. Az ehhez szükséges, füg­gőlegesen mozgó szerelőkocsi ugyan időben rendelkezésre állt, mégsem lehetett vele tökéletesen dolgozni, ezért a kívánatos módosításokat most végzik rajta. Novem­ber első napjaiban már „közlekedhet” a berendezés, így az antenna szerelésének már nem lesz akadálya. A minisztériumban közöl­ték, hogy a még hátralevő munkákhoz körülbelül egy hónapra lesz szükség. A Pos­ta Műszaki Igazgatósága úgy határozott, hogy próbaadá­sokat nem tartanak, a szük­séges méréseket majd a mű­sorszünetek ideje alatt vég­zik el. Az Avas-dé en mindenütt Szabó József, a MIK fő­mérnöke elmondta, hogy az Egri Univerzál Szövetkezet­ra hivatkozni, hogy a hó­rukk-munkát is el kell va­lakinek végezni. Ha ugyanis minősítünk, akkor már kü­lönbséget teszünk, sorrendet állítunk fel, s ez már ellent­mond az alkotó, jókedvvel végzett munka társadal­munkhoz méltó követelmé­nyének. Nem a munkás, a munkára fogható, ember ke­vés, hanem a munkahely sok. Ezt igazolják az újsá­gokban szaporodó hirdeté­sek, amelyek egyre feljebb és feljebb srófolt kedvez­ményekkel igyekeznek r\co- dót, anyagmozgatót, szóval segédmunkást toborozni. Tu­dom, tudjuk, amíg száz la­pátos ember bére alacso­nyabb, mint egy markoló­gépé, addig hiába győzköd­jük a gazdaságvezetőt az embert kímélő, fizikai mun­kát kiküszöbölő fejlesztésre. De mi lesz, ha egyszer sen­ki nem áll a sorba? Az 1974-ben végzett 34 miskolci általános iskola kétezernél is több nyolcadi­kosa közül mindössze 34 nem tanult tovább. A többi viszont szakmát, általános tudást adó középfokú vég­zettséget szerez. Többségük munkás lesz. De olyan mun­kás, amely már nemcsak az erejét, hanem tudását, új fo­gásokat tudó szakismeretét is odaadja a teremtés nagy­szerű érzését keltő munká­hoz. B. I. tel 210 központi antenna át­szerelésére kötöttek szerző­dést. Ezek a munkák jól ha­ladnak, a befejezési határ­időre elkészülnek az adap­terek bekötésével, az anten­naelemek felerősítésével. Mi­után egy központi antenná­ra a magas épületekben 40 —50 készülék is csatlakozik, december első felében csak­nem tízezren nézhetik a má­sodik program műsorát a több emeletes épületekben Miskolcon. Az Avas-déli la­kótelepen az idén átadásra kerülő épületek mindegyi­két az I-es és a Il-es prog­ram vételéhez szükséges központi berendezésekkel látják el. Konverter kapható A VASVILL-nál Epres László igazgatóhelyettes kö­zölte, hogy az ORION gyár folyamatosan szállítja a kon­vertereket. Eddig 15 ezer érkezett meg, körülbelül tízezret adtak el a boltok­ban. A műszaki szaküzle­tekben mindenütt kapható az UE—100-as Tokaj elne­vezésű berendezés. Nincs hi­ány a második programhoz szükséges antennákból sem. Egyidejűleg négy gyártóvál­lalat szállítja a különböző elemszámú felszereléseket, amelyekből a négy megye területén 18 ezer kelt el. Az év végéig a VASVILL üzleti partnerei folyamato­san szállítják a tokaji tévé­adó körzetében a vételhez szükséges berendezéseket, tízezerszámra. Miskolc 1. Postahivatal azonnali belépéssel felvesz munkavállalókat - másodállásban is — hírlapkézbesítói munkakörbe napi 4 órai elfoglaltsággal. Jelentkezni lehet: Miskolc 1. Postahivatal városi hírlaposztálya Miskolc, Kazinczy u. 18. Israel gyiliak az uiilo ilall Szerelik az antennákat, adaptereket Decemberben nézhetjük a II. programot X. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom