Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-04 / 259. szám
Jólesik megköszönni Egy hete, hogy ugyanitt, a lap e oldalán a gyerekeinkről írtam. Pontosabban a tizenéveseink helytállásáról, a betakarításról. Helytállásukról az árvíz idején. Gazdaságok vezetői figyelmeztettek rá, egysíkú a kép, jóllehet igaz, ha nem írunk ugyanakkor a nevelők helytállásáról is. ' Nos, igen, legyünk őszinték magunkhoz: a szülők — és ki ne bocsátaná meg nekik ezt a fajta féltést — azzal engedték el a betakarításhoz induló csemetéiket, hogy „gyerekem, vigyázz magadra! ne ázz! ne fázz, kíméld az erőd!” Ezek a gyerekek nyakig csatakosan, a felnőtteknek is nehéz munka után énekelve jöttek esténként haza. És áztak, fáztak, és egyáltalán nem kímélték magukat. Ebben a dalolva hazaérkezésben nemcsak a tizenéveseink vizsgáztak nagyszerűen, hanem a tizenévesek nevelői is. A jegyzetek természetrajza, hogy valós példákat kívánnak. A felsőzsolcai gyümölcsösben a vendéglátóipari szakközép- iskola igazgatóhelyettese, szó szerint, egy tócsa közepéről kelt fel és nyilatkozott, kezéről rázogatva a sarat, mert a nehézkes gumicsizmában elcsúszott. És ő volt az utolsó, aki hazaindult ... Sajószentpéteren az árvíz napján a könyveket, füzeteket hozó, feleléstől félő nyolcadikosok igazgatója az árvíz elől menekedett emberek elszállásolásakor arra is gondolt, hogy minden segíteni ott maradó gyereknek maradjon és legyen jellem-, emberformáló feladata. Miskolcon két iskolába menekítették az árvízkárosultakat. A nevelők az éjszakai ügyeletekkel, a szervezéssel kezdték és a legnehezebbel, a felnőttpedagógiában való vizsgával, az emberek megnyugtatásával kezdték e kusza napokat. De folytatták is. A legszükségesebbel: az oktatás, a nevelés folyamatosságának megmentésével. Kölcsöntantermekben, megváltozott óraelosztásban, változó létszámok mellett folyik az oktatás. Igaz, csak a legfontosabb tantárgyakból, igaz, nem százszázalékosan, de folyik.És amíg az iskola igazgatója, lepedőért, szappanért, gyer- mskágyért telefonált, a legtöbb pedagógus módot talált rá, hogy a gyerekekben formáló élménnyé tegye a látottakat, a megélteket. Gondolom, a jegyzetíró dolga az, hogy ezen az oldalon, amelyet mi a család egyfajta műhelyének szeretnénk hinni, tisztelegjen a nevelő, a rendkívüli helyzetben is helytálló pedagógusok előtt. Tudom, hogy a személyes érdemek mérését nem pótolhatja semmiféle jegyzet. Ez más szervek feladata lesz. Csak megköszönni esett jól pedagógusainknak, hogy a maguk példájával ilyenné nevelik, nevelték tizenéveseinket. Mert lehet nekünk még a tizenévesekkel sokféle dolgunk, de most már mindig tudni fogjuk, hogy mire és mennyire képesek. BARTHA GÁBOR Gépek a lakásban Az elmúlt években Javult a háztartások gépesítettsége, bár a viszonylagos telítődés miatt már kevesebben vásárolnak háztartási gépeket, mint tíz évvel ezelőtt. A háztartások magasabb fokú gépesítését jelzi, hogy 100 lakásból 1973-ban már 65-ben vollt mosógép, míg 1960-ban csak 15 háztartásiján. 1960- ban csak minden századik otthonban állt hűtőszekrény, az elmúlt évben 100-ból 53 lakás konyhájának volt a tartozéka. A tévékészülék is mind több helyen természetes tartozéka a lakásnak. Az elmúlt évben 100 otthon közül 65-ben nézhették a műsort esténként, hússzor több lakásban, mint 1960-ban. Ű] szívvé! Christian Barnard, a szív- átültetések specialistája Nizzában találkozott Emmanuel Vitriával, aki hat éve él új szívvel. „Egy kis hátfájástól eltekintve, aminek azonban a szívemhez semmi köze — mondotta Vitria — és a napi három injekciót nem számítva, igazán úgy élek, mint bármely más normális ember.” Változások az amerikai konyhában Több millió amerikai elhatározta, hogy úttörő vállalkozásba kezd a táplálkozás terén. A kertekben zöldséget termesztenek és saját maguk készítik el gyümölcsös zöldségbefőttjeiket. Az új divat olyan mértéket öltött, hogy az ipar képtelen kielégíteni a befőttes üveg terén jelentkező igényeket. A gyümölcs- és zöldség-el- tevés erősíti a családi kapcsolatot, mert ebben a tevékenységben a családtagok együttesen vehetnek részt. Akinek igaza van és akinek nincs Andalogni, ólálkodni, veszekedni nem szabad! fiz ill gyorsan „meneleioeh” Tanuljunk közlekedni — óvodában. A budapesti rendőrfőkapitány írta 1910-es évi jelentésében: „Az automobilok száma az elmúlt évben jelentékenyen megemelkedett ugyan, de hatósági intézkedés szükségessége még nem forog fenn. Gyors menetelésük miatt azonban előbb-utóbb szabályozás alá kell vonni őket.” Számuk már harminc! A gépkocsik száma ebben az esztendőben a fővárosban elérte a harmincat! Sürgősen intézkedtek is. Tizenhat polgári ruhás rendőrből rövidesen megalakult a közlekedési rendőrség. A forgalmat kordában kellett tartani. Két évtized sem telt el, és a fővárosban már húszezer gépjármű és két és fél ezer közlekedési baleset volt. Az emberek haragja a motoros járművekkel szemben nem ismert határt. Az úrvezető pedig javíttathatta a kiszúrt gumit, kitört ablaküveget. 1909-ben az elemi iskola második osztályában ezt tanulták a falusi gyerekek: „A ti házatok magányosan áll? Kik laknak mellettetek? Csak egy sor házat látsz? Mi tehát az utcza? Az utcza két átellenes házsor. A tér több oldalról bekerített tágasabb hely. A gyalogúton emberek járnak, a kocsiúton szekerek.” A városlakó kicsinyekre, nagyobbakra más megtanulni való várt. Minisztériumi szinten állapították meg: „Az iskolás gyermekek az automobilokkal szemben megfelelően viselkedni nem tudnak, nem képesek megítélni azok sebességét, nem térnek ki előlük, sőt sokszor elébük szaladnak, aminek következtében az elgázolások száma aránytalanul nagy... múlhatatlanul szükséges, hogy a tanítók az autókkal szemben tanúsítandó elővigyázatos közlekedésre a gyermekeket az iskolában kioktassák.” Így is fogalmazhattak volna: szenteljenek még több figyelmet arra, hogy jól bevéssék a gyerekek emlékezetébe: az utca veszélyes, és nem játszótér. Valahogy így: „Az iskolákból párosán megyünk haza. Köszönni kell az idősebbeknek. Ha másfelé járunk is, illedelmesnek kell lenni. Andalogni, ólálkodni, veszekedni stb. nem szabad.” Az idézet egy, a Beszéd- és értelemgyakorlat című, elemi iskolai tantárgyhoz megjelent, század eleji kézikönyvből való. Korántsem ez volt az „első fecske”; A közoktatásról szóló 1868. évi első tanterv már tartalmazza az említett tantárgyat, és ezen belül a közlekedési ismeretek oktatásának első csíráit. Ot év múlva egymillió 1975-re várhatóan ötszázezer, öt év múlva egymillió gépjármű közlekedik az ország útjain. Az 1970. évi statisztika 23 225 balesetről szól. Ha ennek a nagyon magas számnak csak századrésze lenne gyermekbaleset, már az is sok volna. 1965-ben majdnem száz gyerek halt meg, és hatezer-háromszázat ért közlekedési baleset. Nehéz lenne összeszámolni, hány minisztériumi rendelet és utasítás nyomán oktatják az iskolában és az óvodában gyermekeinket „az autóval szemben tanúsítandó elővigyázatos közlekedésre.” Intézményesen, magas óraszámban. Mégis hajlamosak rá, hogy elfelejtsék (vagy nem is ismerik) a kedves gyerekvers nagyon szigorú figyelmeztetését : „ — ha sárga a lámpám fénye, — a járdáról még ne lépj le!” Ilyenkor mindig fogjuk meg a kezüket. Mi tudjuk, hogy a városi főútvonalakon egy perc alatt több jármű halad el, mintamenynyi Budapesten 1910-ben volt. És mennyivel gyorsabban „menetelnek”! MAKAI MARTA 1 lórin kézi, sohasem haiyja obira Nemcsak a „kirakat”... A szép fogak Jönnek pana Szerda reggel. Háromnegyed hét múlt öt perccel. Panasznap a bíróságon. Az épület előtt talán harmincán várakoznak; árgus szemekkel figyelik, hogy az újonnan érkezők nehogy eléjük álljanak a sorban. — Higgyen nekem, ismerek bent mindenkit, tudom, mit hogyan, — magyaráz a barna, hullámos hajú férfi. Hadvezért tartással, jár körbe, begyűjtve az elismerő pillantásokat, szavakat (és ki tudja még mit) hasznos tanácsaiért. Háromnegyed nyolckor kinyílik a kis ablak, amire egymást túlharsogni akaró, kapálódzó emberkupaccá változik a tömeg. A panasziroda — egy tál - gyalóterem — jóindulattal sem mondható barátságosnak. Igaz, nem is ez a célja. Két fogalmazó fogadja az ügyfeleket, ők azok, akik fél kilenctől délután négyig mindenkit meghallgatnak, felvilágosítást adnak, beadványt gépelnek és mindig nyugodtak — legalábbis ez a látszat. Egyszerre ketten nyomatodnak befelé. A sorszámok döntenek a fiatalasszony javára. — Maga dolgozik? — Hát hogy tudnék, mikor annyi a házimunka, meg a gyerekemet is egyedül nevelem, úgy tessék elhinni kezitcsókolom, hogy már három hónapja nem ad egy fillért se, meg azt is tessék elhinni, hogy direkt nem dolgozik, tudok mindent, már 5444 forintommal tartozik, hát hogy lehet így rendesen gyereket nevelni — fújja megállás nélkül és a nyomaték kedvéért minden papírt az asztalra rak. Tekintetét a fogalmazó arcába fúrja és csak akkor nyugszik meg, amikor az írógép kopogni kezd. Papírra kerül a panasz, nem beszélt hiába. ■ ■ Két nő jön be, feleség és anyós. A férj nevében akarnak feljelentést tenni, akit megvertek. Egymás szavába vágva sorolják az eseményeket, le sem ülnek. Közbeszólni, vagy kérdezni lehetetlen, amíg ki nem beszélik magukból a dolgot. — Feljelentést csak személyesen lehet tenni kérem — tájékoztatják őket. — Előbb is i mondhatta volna — szólnak vissza ingerülten az ajtóból. Hatvan év körüli néni jön be, botjára támaszkodva. Már harmadszor jár ugyanabban az ügyben. Csak hinti átkait a szomszédra, aki elfoglalja a kert egy részét. — Itt, a végzésben mar az első alkalommal is a néninek adtak igazat, vagy mégsem tetszett megnézni? De a néni ott folytatja, ahol abbahagyta. Kinek van ideje minden papírt elolvasni? — Már nem is tudom, hányadszor jön — súgja a fogalmazó és a belépő felé int tekintetével — mindig ugyanazzal. Nem valami bizalomgerjesztő külsejű, középkorú férfi. — Kérem, értse meg, eny- nyi két gyerek után a tartásdíj, ez lett megállapítva. — De 1281 forintból ez sok, mérsékelni kell — summázza ő. Vitatkozik, hábo- rog, le sem ül. — Majd visz- sza jövök. Ajtó nyílik, ajtó zárul és ez így megy délutánig. Jönnek panaszra- vélt és jogos sérelmeikkel. Jönnek, mert nekik — akár igazuk van, akár nincs — fontos. (látó) Aki fiatal korában kezd el dohányozni, általában a dohányzás rabja lesz. Ez a felismerés, ezer nyugatnémet dohányos megkérdezése alapján nyert eredmény (az ezer ember öt csoportból tevődött össze: ipari üzemek munkásaiból, tisztviselőkből és alkalmazottakból, a tübingeni egyetem diákjaiból, valamint 200 alkoholistából.) Hogyan válunk dohányossá? A vizsgálat szerint az, hogy valaki dohányozni kezd, lényegében szociális tényezőktől függ: na a szülők dohányoznak (azonosulás) ; ha a barátai dohányoznak (szolidaritás); ha a fiatalkorú belép a gyakorlati szakmai képzésbe vagy gyakorlatba (férfias magatartás); függ az egész környezettől is (amerikai vizsgálatok szerint azok a fiatalkorúak, akik dolgozni mentek, gyakrabban váltak dohányosokká, mint akik továbbtanultak). A megvizsgált 800 egészséges dohányos közül nem egészen 5 százalék (a munkások közül 12 százalék) kezdett 15 éves kora előtt dohányozni. 18 éves korban már a megkérdezettek kétharmada dohányzott. A lányok általában későbben kezdik a ci- garettázást. Aki a 20. évéig nem dohányos, az többnyire az is marad. Aki korán kezdi a dohányzást, gyakrabban válik erős, vagy nagyon erős dohányossá (több, mint napi 24 cigaretta), és a füstszűrő nélküli cigarettákat szereti jobban. A dohányzás motívumai között első helyen a megszokás (78 százalék), és az élvezet áll (72,9 százalék), majd az idegesség (41,3 százalék) és az unalom (39,8 százalék) — több motívumot is meg lehetett adni. A konfliktushelyzetek és rossz hangulat hatására gyakran nyúlunk a cigarettához. A megkérdezettek kétharmada elismerte, hogy a dohányzás testi panaszokat okoz nekik. Ezzel összhangban van, hogy a dohányosoknak a fele legszívesebben abbahagyná a dohányzást. es az arc harmóniája — Milyen szép arc! Milyen ragyogó fogak! — mondjuk elismerően, ha ép, egészséges és szép fogsorú embert látunk. Mert valóban: a szép fogak teszik teljessé az arc harmóniáját. Am nemcsak a „kirakat”, az clöl látható fogak keltik bennünk a kellemes benyomást. Az egészséges fogsor az arc szép formáját, kitöltöttségét, a kisimult bőrt is biztosítja. Ez egész idáig úgy hangzik, mint egy reklám. S valahogy azért tűnik annak, mert éppen novemberben íródik, amikor ugyebár illik megemlékezni arról, hogy fogászati hónap van. Vessünk tehát egy pillantást tükrünkbe, s ha eddig nem tettük (márpedig a fogorvosok a megmondói hogy vajmi kevesen teszik szökőéveken vagy fogfájásokon túl is), vizsgáljuk meg „fogállo- nyunkat”: mennyit romlottak a legutóbbi fogászati hónap (egy év) óta. A hagyományos novemberi fogászati kampány idején figyelmeztetnek bennünket leggyakrabban arra, hogy a jó fog hozzátartozik egészségünkhöz is, a romló, szuvas fog előbb-utóbb fájdalmassá válik, fertőzést, gyulladást okoz, amelyben a megtelepedő kórokozók szétterjednek az egész szervezetben és a szívet, a vesét, az ízületeket is megtámadják. A rossz fog a rágást is akadályozza, s ezt gyomrunk egészségünk sínyli meg. Mit lehet tenni, hogy mindez ne következzék be? 1. Rendszeresen ellenőriztessük szakorvossal fogaink állapotát, a romló, szuvas, lyukas fogakat azonnal tö- messük be, s ha végképpen nem menthető meg valamelyik fogunk, s ki kell húzatni, pótlásáról a lehető leghamarabb gondoskodjunk. 2. Meg kell előzni a fogszuvasodást. Ehhez szükséges a helyes táplálkozás s a cukor — különösen étkezések közötti — fogyasztásának csökkentése. 3. Meg kell tanulni a helyes fogápolást. Fogmosás minden étkezés után, s főleg lefekvés előtt. Ajánlott a fluorid tartalmú fogkrém. És természetesen mindenkinek meg kell venni — egy évben legalább egyszer — egy fogkefét. Jelenleg ugyanis a legkevésbé keresett cikkek közé tartozik. Lehetséges. hogy csak minden tizedik embernek van? R. fi.
