Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-30 / 281. szám
A Moszkvai Rádió pályázatának első díját ditsgyőri MÉasIirigád nyerte Kedves hangú levelet kapott nemrég a Moszkvai Rádió Magyar Osztályának szerkesztőjétől, Dina Mud- rovától, a DIGÉP prototípus és kísérleti üzemének Mali- novszkij nevét viselő M.SZBT szocialista brigádja. ..Örömmel közöljük. Önökkel, hogy a ,Barátságunk’ címmel meghirdetett pályázatunkra beküldött munkájukat a bíráló bizottság a legjobbnak értékelte, és az első díjjal — egy ,SzokoV rádióval — jutalmazta” — olvasható a levélben. Az ezt követő gratuláció után ez is: „Őszintén megvallva, munkánk nem volt könnyű, hisz több mint 300 pályamunka közül kellett kiválasztanunk a legjobbakat.” Horváth József, a gyár műszaki fejlesztési főosztályának párttitkára és Susztig Miklós, a brigád vezetője tegnapelőtt este vette át Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megrendezett ünnepségen a jutalomrádiót. A pályázati felhívás egyébként augusztusban jelent meg, és szeptember végéig kellett a hazánk felszabadulásával, valamint a szovjet emberekkel való találkozásokkal kapcsolatos pályamunkákat rendeltetési helyére juttatni. A DIGÉP brigádja több mint két tucat nagyméretű fotót állított ösz- sze, amelyek a Miskolc felszabadításáért vívott harcokat, városunknak a 30 szabad év alatt végbement főbb fejlődési mozzanatait, s a brigádtagok moszkvai, kijevi, leningrádi, kárpát-ukrajnai látogatásait örökítik meg. A pályamunkához szöveges magyarázatot is fűztek. Az első díj értékét növeli, hogy hazánk különböző részeiből többek között főiskolai tanárok, újságírók is pályáztak, s lám: egy tíztagú munkáskollektíva vitte el a pálmát. Külön örömünk, hogy ez a kollektíva épp a fel- szabadulása 30. évfordulójának megünneplésére készülő városunk munkásságának egyik egysége. A tagjainak szívből gratulálunk mi is. T. I. Maszekhoz nem megy a Mikulás „Mi jár nekem?” Lobogózzuk fel ez épületeket! Szovjet szakemberek az ÉMÁSZ-nál-Jé Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat fiatal szakemberei ma még csak ismerkednek a nagy teljesítményű R—20-as számítógéppel, amelynek nemsokára üzemeltetői lesznek. „Élesztik” a számítógépet — Mi jár nekem? Nem vagyok olyan ember, mint más? Az én gyermekem nem olyan? Hallgattam az egyre szenvedélyesebb'panaszt. Ugyanúgy hallgattam, ahogy néhány perccel korábban még a dicsekvést arról, hogy ő rendszeresen dolgozik, hogy huszonöt forintos órabére van. — Mert dolgoztam én is vállalatnál. Csoportvezető voltam. o Nos, igen: Sz. Pál a Dél- borsodi TÖVÁLL dolgozója is volt. Jelenleg viszont egy kőműves kisiparosnál dolgozik. — A mester Hévízen volt. Százhatvan centiméter magasig magam raktam egy 11x11 méteres épület alapját. Nézze a kezem... Kidolgozott, nehéz kéz. Nyomott hagyott a bőrön a kő, a dagadt csuklón a súly. — Az én gyerekem is éppen úgy örülne annak a csomagnak. És a régi helyemen megbecsültek. Itt még az ebédszünetet se fizetik, pedig egy perc megállásom sincs. Úgy hajt a mester, de úgy... A régi munkahelyén Sz. Pálnak 16 forintos órabére volt (lehet, hogy csak 15, mert Sz. Pál a régi időkre feledkezve mindenen szépített egy kicsit). És tudom, hogy itt sem bizonyos az a 20 vagy 25 forintos órabér. Utánakérdeztem: másfél-két évvel ezelőtt verekedés és egyéb dolgok miatt került el a Dél-borsodi TÖVÁLL-tól, ahol korábban valóban megbecsült kőműves volt. Ám bármennyit túlzott vagy szépített a hajdani és a mostani keresetén Sz. Pál, nyilvánvaló, hogy a „maszek” építőmestertől kapott nagyobb órabér volt a legfőbb csábító. Q — Elhiheti, hogy ez csak a látszat. Nekem nincs fizetett ünnepem, nincs... Kérdeztem a szabadságot. — Néha beiszok. Olyankor nem megyek. Nem is fizetik. De nem is szidnak. Más dolgokban lábakapcája itt az ember. Ahogy hajtanak, mert minden kevés. Máshol kitüntetést adnának ennyiért. .. Itt munkaruha sincs... Gyűltek a panaszok. Írtam valamennyit. Tiltakozott: a nevét ne írjam, mert nyaranta jól lehet keresni. Tizenkét órákat dolgozik olyankor az ember. A sok panasz alig csurranó forrása, az idén elmaradó vattaszakállú mikulás egyre kisebb lesz, pedig az fájt a legjobban. Valami, ami mindenki gyerekének jár, de az övének nem. Tudom, megtehetné, hogy a nagyobb bérből ugyanolyan csomagot vásároljon a gyereknek, mint amilyet bármelyik vállalat adott volna. Nem a gyerekben, csak benne keseredik valami. Az értetlen valóság. Most adhatnék jogi tanácsokat. Leírhatnám, hogy a kisiparosokhoz szerződött munkásoknak ugyanaz jár, ha rendes szerződést kötöttek, mint bárki másnak. Külön rendelet nincs és nem is lehet. Az én emberem személyi igazolványába viszont nincs beleírva a mostani munkaviszonya. Táppénzt kérni se mer, mert nem tudja, hogy mennyi keresettel jelentette be őt a „gazda”. Az én emberem gyanakvó és bizonytalan. Gyanakvó, mint aki idegen környezetbe került. — Ne írja meg a nevem... — Nem írom. Nem írom, mert gondolom, hogy ezen semmi sem múlik. Nem az elmaradó Mikulás fog fájni, hanem a más környezet. A megbecsülés a társadalom szolgáltatásainak korábban sohasem forintra átszámolódó, de megszokott foka. Az a vattaszakállú kedves Mikulás. BARTHA GABOR A Széchenyi utca 8. szám egykori gyereknépéből nem kerültek ki hírneves nagyemberek. De képessége szerint mind tanult a harminc év alatt. A gyári könyvkötő lánya óvónő lett, gyermeke is „korosabb”, mint ő maga volt a pince-élet idején. Sümegiék lánya — aki meg éppen akkortájt született — tanárnő. Van orvos, van mérnök közöttük, s van, aki „csak” szakmát tanult. S ő az egyetlen a pincéből feljöttek közül, aki negyvenéves korára kormánykitüntetéssel büszkélkedhet. Ö, aki a munkapadnál maradt. A volt házmesterék öt gyermeke közül ő az egyik. • A házmesterék lakása a földszinten volt. Jobbra az első ajtó. A népes család otthonában heteken át élt egy szikár, ötven év körüli, fáradt arcú tiszt. Zahar major. Kevés beszédű, rendkívül udvarias ember volt. A szovjet városparancsnokságon dolgozott. Esténként, amikor hazatért cirillbetűs újságokat hozott, s az öt gyereknek konzer- vet, csemegét. Szeretett köMiskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy december 3-a, a város felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz december 2-től 4-ig köszöntse az ünnepet. Szocialista szerződés Az Asztalos Szövetkezetnél december 23-ra befejezik az éves tervet. A Sportcsarnokban nemrégiben megrendezett kiállításon bemutatott termékek közül ötven darab „tanulófalat” már legyártottak, amelyek a jövő év elején már megvásárolhatók. A vállalat a napokban kötött szocialista szerződést a BÁ- ÉV-vel a leninvárosi óvoda építésére. zöttünk üldögélni, s bár nem értette, hallgatni az idegen szót, gyerekcsivitelést. Szerettük Zahar majort. Amikor elcsendesülőben volt az aprónép zsivaja, a bérelt zongora mellé telepedett, s könnyed futamok után játszott egy dallamot. Mindig ugyanazt a dallamot És a könnye folyt... • Beteg szívű anyám — a volt „házmesterné asszony” — ma is könnyezi a dallam történetét. — Nem mertük zavarni fájdalmát a kérdésekkel. Véletlenül derült ki. Ügy szakadt ki a fáradt arcú tisztből a dermesztő história, hogy ennyi év után is fel- sajdul az emlék... Apád valamennyit már tudott oroszul. S egy alkalommal a dal szerzőjéről kérdezte a majort. — Nincsen szerzője adatnak. Népdal. Altató... A feleségem szokta játszani. Leningrádban... Zongoratanárnő. .. — Családjáról sohasem beszélt még addig a szomorú tiszt. A katonákat dicsérte, ha szólt, vagy arról mesélt, milyenné válhat Miskolc. Asszonyát idéző monA tervezők — az ÉSZAK- TERV —, a kivitelező — a Miskolci Építőipari Vállalat — és az üzemeltető — az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat — jó együttműködésének köszönhető, hogy megkezdhették annak a számítóközpontnak az üzembe helyezését, amely előreláthatólag december 20- án kezdi meg működését az ÉMÁSZ székházában. A számítógép része a Villamos Művek Tröszt számítógéprendszerének. Elsődleges feladata: adminisztrációs jellegű számítások elvégzése. A későbbiek folyamán tervezik műszaki és üzem- irányítási feladatok számító- gépes megoldását is. Először a vállalat mintegy félmillió fogyasztójának áramszámlázását, az ÉMÁSZ anyaggazdálkodási és anyagelszámolási adminisztrációs tevékenységét viszik számítógépre. Később a bér- és állóeszköz-gazdálkodás, majd legdatai borzalmas sebet szakítottak benne. — Két fiúnk volt — mondta. — Míg kicsik voltak, ezzel a dallal altatta őket anyjuk. Egészséges, izmos, szép gyerekek. Villamosmérnöknek készült az egyik, orvos lett volna a másik... A nagyobbikkai találkoztam a fronton. Megöleltük egymást csak ennyi volt. Beszélni sem tudtunk. Mellőlem lőtték ki, amikor elengedtük egymást... Aztán a másik- / ról, a kisebbről is megkaptam a hírt. Huszonegy éves volt. Ceglédnél halt meg. Harc közben esett el.., • Eltűnnek, szétfolynak az emlékek lassan. Ritkán esik meg, hogy beszélünk róla. Rég volt. Harminc esztendeje. Máig 10 953 nap. Ennyi fedi az emlékeinket. A mindennapokkal újuló gondok-örö- mök feledtetik. Vagy, hogy egyre kevesebben vagyunk, akik még emlékezünk rá? Akik odaszólhatunk egymásnak: „nem, nem így volt, Hanem...” — pontosíthatunk, mert együtt éltük át... (Vége) RADVÁNYI ÉVA gazdasági tevékenységének komplex, integrációs módon való feldolgozása képezi a számítógép feladatát. A Szovjetunióban gyártott R—20 típusú számítógép percenként 200 ezer műveletet végez. A Villamos Művek Tröszt vállalatainak első ilyen típusú gépét a gyártó szovjet szakemberek helyezik üzembe. Jelenleg „éleszA Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőházban a fiatalok többfajta szakkör között választhatnak, érdeklődési körüknek megfelelően. A közeljövőben újabb szakkört szerveznek; a műgyűjtőkét. Az ötletet az adta, hogy a közelmúltban megrendezett keráMa déli 12 órakor 85. születésnapját ünnepli a Vá- szonfehérítő utca 3. szám alatti lakásában Mári Ká- rolyné született Vasiár Emma. A családdal együtt köszöntik Emma nénit, a sátai gyermek.nevelő intézet fiataljai, akiket az idős asszony többször is jelentős összegtik” a gépet. Elmondották, hogy kellemesen lepte meg őket, milyen gondosan készítették elő az itteniek a gép üzembe helyezését. A gép üzemeltetőinek többségét a vállalat dolgozói közül választották ki. Részben hazai, számítógépet már üzemeltető társvállalatoknál, részben a Szovjetunióban képezték ki őket. miakiállításon kiderült: sok ritkaság van magángyűjtők kezében. Ezeknek a magángyűjtőknek szeretne segítséget nyújtani az ifjúsági ház vezetősége; a szakkör tagjai megismerkedhetnek egymás gyűjteményével és cserélhetnek is. gél támogatott, s a közelmúltban televízióval ajándékozott meg. A házi ünnepségen ott lesznek a megyei tanács művelődésügyi osztályának képviselői, valamint az Országos Takarék- pénztár megyei igazgatóságának dolgozói is. , Cseppben a tenger IV. A leningrádi major végül a vállalat műszakidé A mágnesszalag ma még csak a gyakorlást szolgálja. Néhány nap múlva mintegy félmillió lakos áramszámlájának elkészítéséhez használják a szakemberek. (Kerényi László felvételei) Műgyűjtők szakköre Emma néni köszöntése
