Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-22 / 274. szám

Múzeumba kerül a Robur Megérkezett a Mercedes rohamkocsi Tegnap éjszaka megérke­zett Miskolcra az Országos Mentőszolgálat Borsod me­gyei állomásának új roham­kocsija, a 2197 köbcentis Mercedes. Az országban ez az első ilyen típusú roham­kocsi, amely vidéken áll az emberéletek megmentésének szolgálatába. Nem véletlen, hiszen aki­szolgált Robur volt az első vidéki rohamkocsi. Az MA 16-29-es rendszámú autó több mint 130 ezer kilomé­tert futott balaesetmentesen — mindig sietve és sziré­názva. Mint dr. Horváth Endre főorvos elmondta, kö­rülbelül 3500—4000 baleset­hez vonult ki az eltelt hét esztendő alatt a Robur. Csak a szerelők és a gépkocsive­zetők lelkiismeretes, odaadó Egymás mellett a régi és az új. A mentőszolgálat jó öreg Robur rohamkocsija múzeumba kerül és helyét rövidesen átveszi a korszerűbb Mercedes. A Mercedesben helyükre kerülnek a fontos életmentő berendezések. (Kerényi László felvételei) 49 ezer lakás Építőipari gyorsmérleg Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium előze­tes számvetést készített az ágazat idei tervének várható teljesítéséről. Az eddig elért tényleges eredmények és az építési szervezetektől az év utolsó két hónapjára kapott előre­jelzések szerint számítani lehet arra, hogy a kivitelező építőipar a múlt évinél öt­hat százalékkal több építési és szerelési munkát valósít meg, és így idei tervét több mint egy százalékkal túltel­jesíti. Az eredményekhez jelentősen hozzájárult a kongresszus tiszteletére ki­bontakozott széles körű ver­seny. A kivitelező építőipar az idén várhatóan 49 ezer la­kást ad át, mintegy 4500-zal többet az előző évinél. Az idei terv azonban 50 ezer lakás felépítését irányozta elő, tehát az elmaradás mint­egy ezer lakás. Az építőipari szövetkezetek ugyanis várha­tóan 1500 lakással keveseb­bet adnak át előirányzatuk­nál és ezt a hiányt elsősor­ban az ÉVM vállalatok túl­teljesítése mérsékelheti, hogy ha a Ganz MÄVAG az ütem­terv szerint szállítja és fel­szereli a többlethez szüksé­ges lakóházak felvonóit. Az építési és szerelési munkák árszintje az előirányzott há­rom helyett alig két száza­lékkal emelkedik.-jf- Dr. Horváth Endre fő­orvos a nyugdíjba vonuló Robur szolgálati naplóját ellenőrzi. munkájának köszönhető, hogy a sokat megélt kocsit idáig üzemben tudták tarta­ni, nem kellett kiselejtezni. Most már csupán néhány napja van hátra, mert meg­kezdődött a Mercedes fel­szerelése: a fontos, életmen­tő műszerek a helyükre ke­rülnek. Gépi lélegeztetőkészülék, EKG-berendezés, defibrillá- tor, infúziós palack, oxigén­palack, vákuummatracok, sebészeti felszerelés segíti a rohamkocsiban az orvost, szép munkájában. A középen levő hordágy az olajemelő segítségével olyan helyzetbe hozható, hogy az orvos a ■*_ leghatékonyabban végezhesse el a beavatko­zást. Az új kocsinak jobb a gyorsulása is, ami a mai forgalomban elsőrendűen fontos. Speciális rúgózása biztosíték arra, hogy a sé­rültet kevés károsodás éri a kórházba szállítás ideje alatt. Kis, tömlő nélküli ke­rekei jobb manőverezést, biztosabb kanyarvételt tesz­nek lehetővé. Végsebessége meghaladja a száz kilomé­tert. A gépkocsivezetők már ki­próbálták a Mercedest. A személyzet örül annak, hogy az új rohamkocsival ?.?. ed­diginél is jobban láthatja majd el feladatát. A szere­lési munkák nagy erővel folynak és valószínűleg már kedden munkába áll (ha szükség lesz rá) a Mercedes. Jó lenne, ha a miskolciak csak ritkán láthatnák úton és kevesebb munkát adnánk Decerni erben visszak öltözhetnek Az árvíz miatt a Füle Jó­zsef utcai csecsemőotthon­ból a Gyermekvárosba és a Lorántffy bölcsődébe költöz­tettek 48 gyermeket. Az LKM és a Miskolci Bútoripari Vál­lalat szocialista brigádjai, va­lamint a lyukói bányászok és katonák segítettek a víz kiszivattyúzásában, az épü­let helyreállításában. Ha min­den a tervek szerint halad, decemberben már visszaköl­tözhetnek az apróságok ott­honukba. vetítóö A Pályaválasztási Tanács­adó Intézet a város és a já­rás általános iskoláiban ve­télkedőt szervezett az 1974/75. évben nyolcadik osztályba járó tanulók részére. A ve­télkedő célja: megismertetni a fiatalokat különböző szak­mákkal és elősegíteni, pálya- választásukat. November 18 —25 között tartják meg a járási, december 16-tól 25-ig pedig a megyei rendezvénye­ket, melyek győztesei juta­lomban részesülnek. Naposcsibék Az idén összesen ötmillió naposcsibe és 500 ezer ka­csa hagyta el a Baromfikel­tető Állomás szikszói, olasz- liszkai, putnoki telepét. A 65 villanykeltetőgépben egy­szerre 650 ezer tojást helyez­nek el. A vállalat részben maga „termeli” a tojást is (hétezer törzskacsájuk van, többségük holland tojóállat). A jövő évi szezonra decem­ber közepén kezdik meg az előkészületeket. Naponta háromszor, evés után egy késhegynyit. Ha ég, fáj az ember gyomra, akkor persze munka közben, sőt éj­szaka is. Jó, ha mindig kéznél van a zacskó. Tudják, milyen porról beszélek? Akik nem, azok örülje­nek neki. Sajnos sokan tudják, ebben biztos vagyok. A szó­ban forgó port ugyanis azok szedik, akiknek gyomor-, vagy nyombélfekélyük van, enyhébb esetben: sok a savuk, s eb­ből következőleg fekélyük lehet. Az orvosok finoman fogal­mazva úgy mondják ezt: adva van szervezetükben a fe­kély kialakulásának szituációja. Tévedés ne essék, nem népszerű-tudományos dolgozatot akarok írni az alattomos betegségről, nem pályázom — hiába is pályáznék! — Buga doktor babérjaira. Mindössze annyit szeretnék mondani még magáról a kórról, hogy — a szívinfarktushoz hasonlóan — már-már népbetegségnek ne­vezhetjük, és az orvosok szerint főleg azokat fenyegeti, akik­nek az idegrendszere gyakran és tartósan van feszült álla­potban. Nincs két ember, aki ugyanazért, helyesebben csak ugyan­azért idegeskedne. De hogy a fehér poron élők egyre népe­sebb táborának tagjai a betegség kialakulását összefüggés­be hozzák bizonyos munkahelyi ártalmakkal is, azt egy szűk körű véleménykutatás alapján is állítani merem. Ismerőseim, barátaim között meglepően sokan fogyaszt­ják ezt a gyógyszert. Van köztük pályakezdő (alig túl a hú­szon), negyven felé közeledő (középkáder), igazgató (az ötö­dik iksz határán) és még sokan mások. Az egyik legény, a másik nős, van ki kevesebbet, van ki többet keres, akadnak köztük lelkes, „csupaszív” emberek, és mindenre fáradtan legyintők. Egyben viszont megegyeznek: munkahelyükön érték vagy érik őket különböző bántódások. Az egyik úgy érzi, nem ismerik el szorgalmát,' tehetségét, a másik főnö­kére, beosztottjára, kollégájára panaszkodik. Van, aki „csak” idegesítőnek találja munkahelyi környezetét, s van, ki egye­nesen kibírhatatlannak. Az utóbbiak közé tartozik, ki úgy véli, hogy őt kifejezetten fúrják. Nehéz vagy talán lehetetlen megbizonyosodni az ilyen panaszok igazáról. Mert nem mindig annak van igaza, aki panaszkodik. Lehet, hogy kollégái éppen ellenkező vélemé­nyen vannak és megesküsznek rá, hogy a fekélyt is saját­magának, rossz természetének köszönheti. De akár így van, akár úgy, az biztos, hogy nem vigyázunk eléggé egymásra a munkahelyen. A házastársát megválaszthatja az ember, kol­légáit nem. S ez önmagában is arra utal, hogy a munkahe­lyen nehezebb a sorsunk, pedig itt — az alvást leszámítva — csaknem annyi időt töltünk, mint családunk körében. S ha rosszul töltjük az előbbit, akkor nem hozhat tökéletes kikapcsolódást az utóbbi sem. Egyébként is hajlamosak va­gyunk rá, hogy gondjainkat hazavigyük magunkkal, meg- hányni-vetni egy olyan körben, melyben általában egyet­értésre találunk. Jó vagy rossz szokás? Egyrészt jó, mert ha jól kipanaszkodja magát az ember, akkor ezzel valameny- nyit könnyíthet magán. Másfelől viszont rossz, mert panasz­kodás közben ismét felidézzük mindazt, amitől tulajdonkép­pen szabadulnunk kellene. Ráadásul elrontjuk a kedvét hozzátartozóinknak is. Mondtam: nem vigyázunk eléggé egymásra. De így is mondhatnám: nem vigyázunk eléggé magunkra. Mert az, akit megbántunk, holnap visszaadja a kölcsönt. S néhány „lövésváltás” után aztán jön a fehér por. Ami ugyan javít a közérzeten, nem hagyja elfajulni a betegséget, de nem ja­vít semmit a szűk kollektíván belüli közhangulaton, és hagyja elfajulni az apró, ártatlannak tűnő szurka-piszkáyal induló ellentéteket. A gyógyírt, az igazit, tulajdonképpen mindannyian ismerjük, de furcsa módon mégsem nagyon al­kalmazzuk. Ha alkalmaznánk, nem válna lassan „népbeteg­séggé” a fekély, s nem kellene egyre többünknek naponta háromszor egy késhegynyit... (békés) Mit iszunk, mennyit iszunk ? Szólóról, borról neki, mint amennyit mú­zeumba kerülő elődjének ad­tunk ... (erdős) Őszi üdülés Szeptember 25-én véget ért a nyári üdülési szezon, de Tapolca négy SZOT-üdülő- jében most is nagy a forga­lom. Tegnap 144 beutalt ér­kezett kéthetes őszi üdülésre az ország minden részéből. A „Mi lett a szőlővel?” kezdetű kérdést nemcsak a meteorológiai tudományok­ban jártas borisszák teszik fel manapság. Nem titok, az idén mindenütt szomorú volt a szüret. Az elmúlt esztendő a re­kordok éve volt. A hazai szőlőtermelés történetében először szüreteltek egymillió tonna szőlőt és ebből 6,2 hektoliter bort fejtettek le. Az idei, keservesen szüre­telt szőlőből — a Figyelő című gazdasági hetilap prog­nózisa szerint — több mint négymillió hektoliter bor lesz. Lehetőségeink, szőlőkultú­ránk mai állapotához ké­pest ez kevés. De az ugyancsak rossz em­lékű 1965-ös esztendőben „csak” 2,4 millió hektoliter hegyleve került a hordókba. Az 1951—1960-as évek át­laga pedig hárommillió hek­tolitert tett ki. A szőlőskertek kára az idén mintegy másfél milli­árd forintra rúg. A borsodi veszteségek kétszázmillió fo­rintra tehetők. A Bükkalján és Tokaj környékén, a mos­toha időjárás miatt, a becslések szerint leg­alább 130 ezer mázsa sző­lő ment pocsékba. A mi szőlőinket különben is jobban megviselte a nap­fénytelen, nedves ősz. Más vidékek uralkodó fajtái (kö­vidinka, kékfrankos) jobban ellenálltak az esős időjárás­ban jobban terjedő rothasz­tó gombáknak. A fentiekből mit szűrhet le a laikus, ámde borszere­tő olvasó? Az idei termés­ből negyven liter a fejadag. Ennyi jutna, ha nem expor­tálnánk. A tavalyi borkivi­tel másfél millió hektoliter volt. Hogy a ’74-es évjárat­ból mennyi kerül a határon túlra, az most még nem tudható, az azonban köztu­dott. hogy a Made in Hun­gary feliratú palackok min­denütt a világon kereset­tek ... Most talán majd a szükség is rávesz bennünket arra, hogy híresen jó bora­inkból me igyunk itthon olyan rengeteg sokaC Nem­csak üzleti megfontolásból, hanem egészségi okok mi­att is. Kis hazánkban ugyan­is egy állampolgár egy esz­tendő alatt (beleszámítva a csecsemőket is) átlago­san 39 liter bort iszik meg. Ez még akkor is túlzott fo­gyasztásnak számít, ha a bor mellett nem csúsztatnánk le a torkunkon hatvan liter sört és hat liter töményét. (brackó) Munkásszínjátszók tesztiválja Ünnepélyesen nyitották meg tegnap Tatabányán a munkásszínjátszók négyna­pos országos fesztiválját. A rangos fesztivállal a fellendülésben -levő munkás­szín játszás további fejlődését. zalaegerszegi, tatabányai és herendi együtteseket. A színjátszókon kívül mintegy száz rendezőnek és munkásművelődéssel foglal­kozó más szakembernek is meghívót küldtek. Részvéte­lükkel megvitatják a mun­Verseny a VIMELlJX-nál egységes irányítását kíván­ják segíteni. Tizenhárom együttest hívtak meg Tata­bányára, többek között cse­peli, kaposvári, győri, ajkai, kásszínjátszók helyzetét, azo­kat a módszereket, amelyek­kel legjobban segíthetik a munkások műveltségének gyarapítását. A VIMELUX részlegei is részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben. A lakos­sági javító, szolgáltató tevé­kenységet végző egységek közül az autójavító például 12 százalékkal teljesítette túl időarányos tervét,, de ki­emelkedő teljesítményt értek el az órajavítók, a rádió- és televízióműszerészek is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom