Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-18 / 245. szám

Tegnap kaptuk a hírt: Bánkúton leesett az első hó. Igaz, hivatalosan még az őszben járunk, de a tél már kopogtat az ajtón. A sísport szerelmeseinek jó hírekkel szolgálhatunk. Mint dr. Molnár Adorjántól, a Bánkúti Sí Club elnökétől megtudtuk, valamennyi le- siklóhelyen lekaszálták a fü­vet, így csak a hótól függ, mikor vehetik ezeket birto­kukba a télisport szerelme­sei. A gyermekekre is gon­doltak : nyolcvan méteresről kétszázharminc , méteresre hosszabbították meg a gyer­meksífelvonót. Indulásra kész az I. számú pálya fel­vonója is, s abban remény­kednek, hogy még az idén átadják rendeltetésének a III. számú pálya melletti új felvonót. Megtudtuk továb­bá, hogy a tavasszal meg­hirdetett, december 27-től január 5-ig tartó sítáborban már „telt ház” van.-jf Az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár kollektívája felaján­lotta: az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulójára harminc százalékkal nö­velik a gyár idei nyereségét. A háromnegyedévi eredményeik alapján vállalásuk túlteljesítése várható. (Képünkön: csoma­golják a gyógyszereket.) (Érczi K. Gyula felvétele) Nyaralás ősszel Tulajdonképpen nem rossz dolog az őszi nyaralás. Nap nincs, eső van. Következés­ként nem ég le az ember ’ bőre, s ha naphosszat ücsö­rög a szobában, vagy a tár­salgóban, legalább nem az égető fájdalom miatt teszi, így aztán önnön butasága he­lyett szidhatja az időt, a lán- gossütő helyett a szakácsot — .mert azt ugye lehet, mi­vel nem maszek, hanem ál­lami; a pihenését zavaró, hancúrozó gyerekek helyett moroghat kedvére a felesé­gére, s unalmában — a tét­lenség irigységet szül? — fű­nek fának elmeséli, hogy jó volt X-nek, vagy Z-nek, aki gazdag élményekkel tért ha­za a főszezonban egy külföl­di túráról. Bár az ördög tudja. Kér­dés, kinek mi jelent nagyobb élményt tessék figyelni. MÁR ÖK IS ... Ülünk a társalgóban, néz­zük a Honvéd meg a Vasas vergődését. És hallgatjuk Vitrayt, aki szintén vergő­dik. Meg az előttünk ülő két, hetvenhez közeli hölgyet. Va­lahogy így: „Az első félidő végén optimistán búcsúzom kedves nézők. Optimistán az­ért, mert a másodikban en­nél már csak jobb lehet. Tet­szenek érteni, ugye ...” Én, lelkem, a baracklekvárra egy szemernyi szalicilt se teszek soha, mert..„Még van egy kis idő a kezdésig, addig el­mondom az eddig lejátszott mérkőzések eredményeit.. „A Jolán sohasem tudott a férje kedvére főzni, a Lajos életében egyetlen jó falatot se evett...” „Diósgyőrben ki­lenc gól esett...” „Az a La­jos egy nagy marha ...” „Vé­get ért tehát a Honvéd— Vasas találkozó, az ered­mény ...” — Ugyan, aranyoskám, mondja csak, mennyi volt az eredmény? Egy-egy? Hogy milyen pocsék egy meccs volt!... SZEMREHÁNYÁS A Zsóriban elégedetten to­tyog vissza a néni a negyven fokos medencébe. Párja ott szunyókál önfeledten, nyakig a vízben. Melléje telepszik a néni, s böködi a könyöké­vel: „Berci te, ébredj, hor­kolsz, mint otthon.” „Mi, mi az!’ „Ébredj!” „Nem alszok. Megvolt?" „Meg.” „Jó volt?” „Jó.” „Megmasszőröztek?” ..Meg.” „Osztán mégis, mi­lyen?” Aranyosan mosolyog a né­ni. „Hej, Berci, ilyen úri kézzel te soha nem dögö- nyözted a hátam, ötven év alatt egyser se ...” EGY EMBER KEZE Ebéd. A második fogás: rántott hús rizzsel. A szom­szédos asztalnál négy férfi étkezik. Vasutasok lehetnek, minden második szavuk a vasút. Egyikük erősen bajlódik a késsel. Gondol egyet, előveszi a bicskáját, mutatóját a hús­ra támasztja, szeleteli a 'húst. Szalad benne a bicska, mint amikor szalonnát aprít. Az ember aztán amikor végez eme művelettel, megtörli a pengét egy falat kenyérhez, zsebre teszi. Majd jobbjába fogja a villát, marokra, s eszik. Vashoz, kalapácshoz szokott ez az eres, inas, bütykös, cserzett kéz. Kést, villát ke­zelni — túl nehéz. A váltót, azt igen. Az ilyen kéznek az erő ad ügyességet; amilyen eszközhöz — mint a kés, a villa is — csak az ujjak he­gye kell, az nehéz. Ez a kéz, amely képtelen meglapulni az evőeszköz, ez a kéz tíz és tíz éveken át tíz- és tízezrek életét vigyázta. Senkinek sem tűnik fel, ahogy eszik. így természetes. Lehet, volna hely és volná-' nak, ahol és akik megmoso­lyognák. De vajon fagyban, szélben, rekkenő hőségben közébújnának-e két tolató va­gonnak? IGAZSÁGTEVÉS Az egyik asztalnál ulticsa­ta zajlik. A lúci ember igen­csak kontrázza a heteseket meg a negyvenszázakat. Előt­te gondosan egymásra rak­va gyűlik a forint, a fillér. Nyer. és nyer. • Nem tetszik ez az asszo­nyának, aki kissé távolabb ül tőle s szorgalmasan kötö- get. Kötöget, de lopva a pár­ját lesi. No meg a nyeresé­get. Kontra, rekontra, szub- kontra. S a lúci ember nyer. Erre aztán megelégeli az asszony: se szó, se beszéd, markába söpri a nyereséget, s meg se áll a büfé pultjáig. Egy szemelt rizlinget kér‘szó­dával és három pohárral. Fogja és leteszi az emberek elé. Aztán térül-fordul, do­bozkával a kezében jön visz- sza a szobából: „Tessék, egy kis pogácsa is, hazai.” Visszaül a helyére, most már, nyugodtan. S az embe­rek ultiznak tovább, mintha mi sem történt volna. Hát történt? Tavalyelőtt ilyentájt kül­földi társasutazáson vettem részt. Honfitársaim csak a határon innen, a vámvizsgá­lat után oldódtak fel. Meg­érkeztek. Megjött a cucc is. Ezen a borsodi üdülőhe­lyen a Zsórin kívül semmi hírességet nem láttam. És olyan emberekkel találkoz­tam, akik csak a tévé segít­ségével pillantottak bele Ve­lence, Bécs, Párizs nevezetes­ségeibe. Élményük? A pihenés... I legszebb kirakatok Ma délelőtt a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak tanácskozótermében hu­szonkét kirakatrendező hall­gatta izgatottan a kirakat­verseny zsűrijének értékelé­sét és várta az eredmény­hirdetést.- Mint ismeretes, a „Vendégül lát Borsod” kere­tében szeptember 19-től ok­tóber 6-ig a rendezvényso­rozat intéző bizottsága ver­senyre hívta a kirakatren­dezőket. A versenybe 10 kereskedelmi és vendéglátó vállalat, illetve szövetkezet 22 kirakatot nevezett. Mis­kolcon 14, vidéken 8 kira­kat versenyzett. A felhívás szellemének legin­kább a Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat Széchenyi utcai üveg- és porcelánbolt ki­rakata felelt meg. Terített asz­tala a vendégvárást jelképezte. A hangulatos parasztszoba dí­szei, terítési eszközei a sátor­aljaújhelyi Kerámiaipari Válla­lat termékeit propagálták; az üzlet forgalma ezen árukból a többszörösére emelkedett. Dicsé­retet érdemel a rendező a csak­nem valamennyi parasztházban megtalálható díszítőelem, vala­mint a népiek használati tár­gyak felhasználásáért. A Miskolci Áfész Hunyadi ut­cai szuperettjének kirakata II. helyezést ért el. Az egységes betekintés kirakat már messzi­ről felhívta magára a figyel­met, árucsoportosítása jól si­került és modern rendezésű volt. III. helyezést három kirakat is elért: a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Ta­nácsház téri borszaküzlete, a Széchenyi u. 60. sz. alatti élel­miszerboltja, valamint a Borso­di Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat hangszerboltja. A verseny IV helyezettje az egyetlen vidéki díjazott, a Bor­sodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat sátoraljaújhelyi élelmi­szerboltjának modern kirakata volt. BREDÄCS LÁSZLÓ STOP! EGY PERCRE! Alkalmatlanok mégis vezetnek Autósok, motorosok rorata A VI. nemzetközi Tokaj- rallye-t követő napon, va­sárnap délelőtt rendezték meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen az Újságírók a közlekedés biztonságáért cí­mű szimpoziont. A közleke­dés több kérdése került na­pirendre, a gépjárművezető­képzéstől az úthálózat kor­szerűsítéséig. Tanpályát a mazsoláknak! Maradjunk mindjárt a gépjárművezetők képzésénél. Moldován Tamás, az e té­makörben kiadott előadás­hoz kapcsolódó felszólalásá­ban igen érdekes kérdést boncolgatott. Hovatovább — mondotta — a gépkocsiveze­tés a legveszélyesebb szak­mák egyike. Mégis, megtör­ténik nemegyszer, hogy va­lakit a vizsgán ötször-hat- szor is elhúznak, s aztán va­lahogyan mégis átcsúszik. Az ötszöri bukás fényes bizo­nyíték lehetne az illető al­kalmatlanságára, aki azon­ban a hatodik vagy hete­dik, immár sikeres nekiru­gaszkodás után jogosítványt kap, s néhány nap múlva emberek százainak életét veszélyeztetheti a forgalom­ban. Ugyancsak az oktatási rendszer korszerűsítése, ha­tékonyságának növelése mel­lett szólalt fel a vitában Medveczky László is, kor­szerű tanpályákat sürgetve. Hosszú évek tapasztalata ugyanis, hogy a friss jogosít­vánnyal rendelkezők közvet­len veszélyt jelentenek a forgalomban résztvevőkre, mert a 30 órai, egyébként is korszerűtlen gyakorlati ok­tatás nem elégséges a fel­készítésükre. Pénzt faló bekötő utak A szimpozion másik kér­déscsoportja az úthálózat korszerűsítése volt. A kérdé­sekre válaszolva a KPM il­letékese elmondotta: a ma­gyar úthálózat legnagyobb hiányossága, hogy nem elég­gé sűrű. Ehhez a gondhoz kapcsolódik a bekötő utpk állapota, s hogy kevés van belőlük. A KPM rendelke­zésére álló tanulmány sze­rint akkor érdemes ha­zánkban aszfalt bekötő utat építeni, ha' a településeken legalább negyven ház, s 200 ember található. Igen ám. de egy ilyen bekötőút költ­ségei olyan nagyok (700 ezer Ft/fő), hogy keveseb­be kerülne a 200 ember mindegyikének egy-egy vil­lát építeni a főváros leg­szebb részén, mint a bekötő utat megcsinálni! Bekötő utak mégis kellenek. Ezért költött, illetve költ az állam a jelenlegi tervidőszakban e célra 750, a következő öt­éves tervidőszakban pedig 500 millió forintot. Szélesebbre, erősebbre Ugyancsak óriási gondja az országnak, hogy nem elég szélesek és nem elég erősek útjaink. Tavaly 1200 km-es, az idén további 1700 km-es szakaszon végeztürik, illetve végzünk útszélesítést és úterősítést. Csak az idén 3 milliárd forintot’ költünk erre a célra. Ami pedig a jövőt illeti: az V. ötéves terv időszakában 16—18 milliárd Ft-ot fordítunk útszélesítésre, úterősítésre. S még ez is ke­vés, mert a jelenlegi felmé,- rések szerint ez a munka csak legfeljebb három soron következő ötéves terv során fejeződhet be. E kérdéshez kapcsolódik útjaink jelzés- rendszerének korszerűsítése is. Évente 100 millió forin­tot visz el a jelzésrendszer felújítása, korszerűsítése, de az V. ötéves tervidőszakban e célra is már egymilliárd forint kell, vagyis, a jelen­leginek a duplája. Sokan firtatják nálunk, hogy tulajdonképpen hol tart Magyarország a moto­rizációban. A KPM főosz­tályvezetője szerint még az elején. Egy; felmérés szerint ugyanis Budapesten a for­galom 82 százaléka tömeg- közlekedési eszközökön, míg 18 százaléka személygépko­csikkal bonyolódik. Nyugati fejlett országokban ez az arány már most fordított... NYIKES IMRE Már jó a kazán Gyorsabban tisztít a Patyolat Többen panaszolták az el­múlt napokban, hogy a Pa­tyolat nem' az eddigi gya­korlatnak megfelelő határ­időre vállalta a ruhaneműik tisztítását. A hír igaznak bizonyult. Mint a Patyolat Vállalat főmérnöknőjétől megtudtuk, a késedelmet a nagy kapacitású kazán hibá­ja okozta; csaknem egy hó­napig nem állhatott rendel­kezésükre. A hét elején már üzembe állították a megja­vított kazánt, s a dolgozók megígérték: teljes kapaci­tással dolgozva két hét alatt behozzák lemaradásukat, s utána ismét a megszokott időre vállalják a tisztítást. Megtudtuk egyúttal azt is, hogy új szolgáltatást veze­tett be a Patyolat. Eddig ugyanis nem tudták tisztí­tani a bőrruházati cikkeket. A közelmúltban ezt a Szé­chenyi utcai gyorstisztító­szalonban, valamint az 1-es, a 13-as és a 16-os egységük­ben bevezették. Nem lesz gond tehát Miskolcon sem a nappa, velúr és irha ruhá­zati cikkek tisztítása. Ráérős Idő — Gyere, meghívlak egy teára! — Ilyenkor? Délelőtt? Nem lehet. Roha­nok ... — Hová? — Hová?-Ugyan hová? Hát mindenfelé ... — és innen má-r nem tudtam folytatni a mondatot. Végül megnéztem, milyen is a hétköznap délelőtt, a kismamák, kisgyere­kek, nagymamák és nagyapák napszaka. Az Avasi Kávéházban ritka rendelés ilyen­kor a sör, bor, szeszesital. A sarokasztalnál mindenki jelen van a délelőtti törzsvendégek közül. Az ablakon, mint hatalmas képernyőn át nézik az utca forgalmát. A kiürült kávés­poharak időnként megkoccannak a már­ványlapon. Jólesik elmélázni a cigaretta foszló füstjében régmúlt időkről, ha már ki­fogytak a szóból, megtárgyalták a napi híre­ket, a közlekedési baleseteket. Bodnár bácsi, aki hetente sok száz lottó- és totószelvényt tölt ki szívességből, most a szomszéd asztal­nál kibicel a kártyázóknak. Egy-két böngészőt látok csak a mennye­zetig érő könyvespolcok előtt, bekukkantva a Kazinczy könyvesbolt kirakatán. A Szabó Lőrinc Könyvtárban éppen a napi olvas- mányadagukat veszik át a parkokból ki­szorult bácsikák. A játszótér lusta zöldjében, a levedlett pirosú padok közt fiatal anyuka hintáztatja kisfiát. Két lendülés közt oda-odapillant a babakocsiban fekvő pöttömnyi emberkére, akinek csak az orra meg a szeme látszik ki a pólyából. Feltűnően nagy a forgalom a Kossuth mozi előcsarnokában, a pénztár előtt. Ma először játsszák a Kard és keresztet. A pénz­tárosnő szerint körülbelül 300 jegy kelt el idáig. Két borostás arcú fiatalember kávézik a büfé pultjának dőlve. „Bebocsátásra” vár­nak. Hónuk alatt aktatáska van. Éjszakai műszakból jöttek, de még nincs kedvük hazamenni — azt mondják. Ráérősen nézik a járókelők a kirakatokat. A Széchenyi utca forgalma vasárnapra em­lékeztető. Taxisofőrök beszélgetnek az állo­máson. Nyugodtan befejezhetik a mondatot, ha nem siet a vendég. Az ínyencek boltja teljesen üres még. Ügy látszik, az ínyencek­nek ilyenkor még más dolguk van. Három gimnazista lány érkezik a Dominó presszóba. Óvatosan minden arcot szem­ügyre vesznek, mielőtt leülnek. Az iskola­táska valamelyik titkos rekeszéből előkerül egy doboz Fecske. Elegánsan, két ujjuk közé fogva a cigarettát, szívják szaporán a füstöt. Hosszas tanácskozóm után három kólát ren­delnek. Lassan kortyolgatják a hűsítőt. Dél­előtt van. Ráérős idő. V. R. A Budapesten 1971. október 19—26. között megrendezésre ke­rülő AEROFILA ’71 nemzetközi légipostabélyeg-kiállítás és a 17. bélyegnap alkalmából október 19-én 1 db 2+1 Ft-os bélyegből álló bélyegsorozatot és . 4 db 2+1 Ft-os bélyegből álló bélyeg­blokkot bocsát forgalomba a Magyar Posta. Ezúttal a bélyeg­sorozatot mutatjuk be olvasó­inknak, mely 345000 fogazott és 8500 fogazatlan példányban. Ver­tei József grafikusművész térvei alapján, több színű ofszetnyo­mással, a Pénzjegynyomdában készült. A bélyegek 20 bélyeget tartalmazó nyomdai ívekben ké­szültek, egy-egy nyomdai íven két különböző rajzú bélyeg ké­szült. A különböző rajzú bé­lyegek vízszintes Irányban vál­takozva helyezkednek el egy­más mellett, függőleges irány­ban azonos rajzú bélyegek ta­lálhatók. A bélyegek alaprajza közős, csupán az ábrázolt kép, valamint a keretek és feliratok színei változnak címletenként. A bélyegek mindegyike egy-egy légipostái levelet, illetőleg leve­lezőlapot mutat be, a szállítást végző légi jármüvei az előtérben. A bélyegsorozat első értéke okker színű keretben az 1918-ban Bu­dapest—Bécs—Krakkó—Eembcrg között közlekedő repülőgépet az általa szállított levéllel, lent soproni látképpel; a második bélyeg kék keretben az 1931- ben közlekedő Zeppelin légha­jót az általa szállított levelező­lappal, lent budapesti látkép­pel; a harmadik bélyeg zöld színű keretben az 19S7-es bal­lonpostát az általa szállított le­véllel, lent budapesti látképpel; a negyedik bélyeg lila színű keretben az 19S9-es helikopter­postát az általa szállított level­iéi, lent szegedi látképpel áb­rázolja. *. W­# ✓

Next

/
Oldalképek
Tartalom