Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-18 / 245. szám

Bolgár gyümölcs — maszek standon rga kombájn a kukoricásban Húsz kiló szőlő után nyo­moztunk tegnap délelőtt Lükő Sándorral, az AGRO- KONZUM ellenőrzési osztá­lyának vezetőjével. Hogy megtaláltuk-e vagy sem. azt egyelőre nem árulom el — híven a krimi játékszabá­lyaihoz. Az ügy szálai —, ahogy az már lenni szokott — ezer­felé futottak. A város szá­mos pontján tapasztalhattuk ugyanis az utóbbi időben,' hogy a Bulgáriából impor­tált szőlő, melynek kilója 9.60, az AGROKONZUM boltjaiban, feltünedezik a maszek standokon is. Ugyan­az a szőlő,’ csak jóval ma­gasabb. 15—20 forintos áron. Mivel a maszek kereskedők importjoggal nincsenek fel­ruházva, felmerült a gyanú, hogv ez a gvümölcs is az AGROKONZUM boltjaiból származik. Tettenérés mind ez ideig nem történt. Pedig a város közvéleményét meglehetősen izgatja a szőlő-krimi. Izgat­ja. mert a mostoha ősz mi­att igen nehéz a város sző­lővel és más gyümölccsel való ellátása A szóban for­gó bolgár importból sem jut mindenkinek, és a 9,60-as ár is magas egy több gyer­mekes családnak —, ahol egy kiló szőlő szinte semmi — jóllehet csak dotációval le­het ezt az árszintet tartani. Ebben a lélektani helyzet­ben érkezett szerkesztősé­günkbe a következő panasz: a vásárló ielen volt az egyik AGROKONZUM-bolt- ban, amikor egy idős férfi­nak mindjárt a szállítmány megérkezése után nagyobb mennyiségű szőlőt adott át a boltvezető-helyettes. Kézenfekvőnek látszott, hogy most fülön lehet csíp­ni valakit azok közül a ke­reskedők közül, akik vi­szonteladók közreműködé­sével a maszekok kezére játsszák a gyümölcsöt. Ezért kérte a Déli Hírlap munkatársa az AGROKON­ZUM vezetőségének segítsé­gét az ügy felgöngyölítésé­hez. Meghallgattuk, („kihall­gattuk”) a szóban forgó ke­reskedőt. Azt mondta (..val­lotta”), hogy az idős férfi­nak adott ugyan húsz kiló szőlőt, de ő nem viszontel­adó és nem rpagánkereske- dő, hanem a bolt régi vá­sárlója. Meggyőzően hangzott, de a gyanú. fenntartása a tel­jes tényállás kiderítéséig kö­telező. Kinyomoztuk tehát, hol lakik az az idős férfi, akinek egyszerre húsz kiló szőlőre volt szüksége. Népi csigázom tovább az olvasó érdeklődését, mert a történet úgv végződött, mint egy rossz krimi: nincs tet­tes és bűntény sincs. A szőlőt már kádban ta­láltuk, annak rendje és mód­ja szerint megtaposva, pré­selésre előkészítve. A nyug­díjas bácsi lugasa — mint annyi szőlő, ezen az őszön, — csak aszott, savanyú sze­meket adott, ö nedig min­dig szokott szűrni házi hasz­nálatra egy kis bort. Ezek után fordítsuk ko­molyra a szót! Lükő Sándor szerint tilos nagy tételben Pártküldöltség Kelet-Szlovákjából Tegnap, a kora délutáni órákban elutazott városunk­ból a Szlovák Kommunista Párt Kelet-szlovákiai kerü­leti Bizottságának négy ta­gú delegációja, amely dr. Jurij Pablisákkal, a kelet- szlovákiai kerületi pártbi­zottság osztályvezetőjével az élén négynapos tapasztalat­csere-látogatáson/ járt Mis­kolcon. A szlovák delegáció a rendőri, ügyészi és bírói szervek pártmunkájával is­merkedett. Négynapos programjuk so­rán látogatást tettek a me­gyei pártbizottságom, ahol a vendégeket Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára fogadta és tartott általános tájékoztatást megyénk éle­téről. párt munkájáról. A de­legáció tagjai dr. Lovass Lajosnak, a _ megyei pártbi­zottság osztályvezetőjének kíséretében látogatást tettek a Borsod megyei rendőr- főkapitányságon — ahol a rendőri szervek pártimunká­járól, a közrend, a közbiz­tonság és a fiatalkori bű­nözés helyzetéről és meg­előzéséről kaptak tájékozta­tást, — fogadta őket dr. Deák András megyei fő­ügyész, aki az ügyészi szer­vek szervezeti felépítéséről, az új büntetőeljárásjog ta­pasztalatairól és az ügyé­szek politikai-szakmai to­vábbképzéséről tájékoztatta a delegáció tagjait. A vendé­gek megismerkedtek váro­sunk nevezetességeivel, s jártak Ózdon is, ahol Juhász György, a városi pártbizott­ság első titkára tájékoztatta őket a város politikai, tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális helyzetéről. Tegnap délelőtt látogatást tettek a Megyei Bíróságon, ahol dr. Varga János, a Me­gyei Bíróság elnöke fogadta a vendégeket, akik a kora 'délutáni órákban visszautaz­tak Kassára. A népfront a nagyközségekben A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága — a HNF Országos Tanácsa fel­kérésére — ,,A nagyközsé­gek népfrontélete” témában ma tájértekezletet rendez az encsi Járási Hivatal tanács­termében. A délelőtt 10 óra­kor kezdődött tanácskozáson Heves, Nógrád és Szabolcs- Szatmár megyék nagyköz­ségi HNF-bizottságainak képviselői is részt vesznek. A tájértekezleten dr. La- votka István, a nagyközségi bizottság elnöke adott tájé­koztatást tevékenységükről, majd Juhász Róbert, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa mozgalmi és tö­megpolitikai osztályának ve­zetője tart referátumot a nagyközségek népfront-éle­tének tapasztalatairól. Az előadást és a referátumot vita követi. ŐSZI RÓZSAK Lámpaláza van a szerep­lőnek, de mi tagadás: lám­paláza van a közönségnek is. Utolsó igazítás a mára felkötött bajuszon, a „smin­ken”. Kis elfogódottság a közönség soraiban, hiszen a szociális otthon igazgatója éppen őket, az előadás ven­dégeit köszönti. Fiatalokat és már nem egészen fiata­lokat, dolgozó embereket, szocialista brigádok képvi­selőit, akik az otthon egy- egy idős lakóját patronál­ják. A színészek? Maguk a pat­ronáltak, az idős, munkába fáradt emberek. Lám: túl a hetvenen is van kedvük ját­szani még. Verset, prózái, dalokat tanulni. Kedvük a színpaddá kinevezett dobo­góra állni. öregek hete, 1974. Egy ta­lálkozó ez a sok közül. — A tortára vigyázzatok... — Kedvesem! Az enyé- meket nem látta még? Igen, itt kellett volna kez­denem. Előadás előtt a ven­dégekre váró intézetben. Láttatni azt, ahogyan, arneny- nyi szeretettel várták az idős emberek az övéiket. Azt a meghívót kellene mindenkinek látnia amelyen bizonytalan öreg kéz kere­tezte be a nagy eseményt, a legfontosabbat, vagy ta­lán legkedvesebbet, amely­ben ő is szerepelj A vendégek tapsoltak és csodálkoztak a friss, eleven műsoron. Azt viszont már kevesebben tudták, hogy há­rom műsorra való szereplő is van az intézetben. Az egyik csoport a minap Deb­recenben járt és ott szere­pelt. A másik majd vasár­nap lép fel, amikor a hoz­zátartozókat látja vendégül az intézet. — Kedveseim! Az enyé- meket nem látta még? »-A tortát-te . adod oda. .1 A várakozás és az érkezés öröme volt nagyon szép ezen a délutánon. A tenyerek összeverődnek. Vastaps. Virág repül a szín­padra. Egy szál becsoma­golt rózsa. — Látta? Maga is látta? Nézze, de szép... Nézem, szagolom a rózsát. Ősz van, látszik a virágon. Illata sincs már... — Van illata. Van. Én ér­zem. — Kuglerbauer László­nknak igaza van. Hinni és tudni kell, s akkor gyönyö­rű szál rózsa az. Tóth Istvánná, valaha ar­tista volt, a tapsot meséli, hiszen a sikerekből mindig az utolsó, az éppen utolsó a legszebb. Bódi Mátyás bácsi a ven­dégei kedvéért otthagyja az ágyat üldögél a társalgó­ban. .. . Studzeni Mihályné az aján­dékot rendezi, amit a DIGÉP vasútikerékpár-üze- méből küldött a brigád... Az intézet igazgatója ar­ról beszél, hogy milyen mér­hetetlen segítség a társada­lom figyelme az intézetnek. A látogatók arról, hogy tu­lajdonképpen csak az el­határozás, a kezdet volt an­nak idején nehéz. A meg­született barátság már mind a két félnek egyformán ked­ves lehet. S valóban így van, még akkor is, ha a pat­ronált idős ember már bete­ges, már bizalmatlanabb, ha a barátság lassan érik. Fiatalok nyüzsgésével, ne­vetéssel, várással, búcsúk­kal, jó ember-meleggel tel­tek meg ezen a napon az otthon folyosói, társalgón Százharminc patronáló bri­gád küldöttségét látták ven­dégül az idős házigazdák. Igaznak hiszem, hogy az a rózsa is őrzi a nyár mele­gét. BARTHA GÁBOR eladni szőlőt vagy más gyü­mölcsöt. Tilos, mert ha va­laki sokat vesz, akkor má­soknak nem jut egy-két kiló sem, és a kispénzű emberek kénytelenek jóval drágábban a maszeknál vásárolni. Az ilyen nagy tételben történő vásárlás egyébként magában hordja az üzérkedés, nye­részkedés lehetőségét. (Bár az ellenőrök úgy sejtik, hogy a bolgár szőlőt egy- kétkilós csomagokban, ap­ránként vásároltatják össze különböző boltokban azok, akik busás haszon reményé­ben később árusítják. A panaszos vevőnek egyéb­ként ott, a boltban meg­mondhatták volna, hogy gya­núja alaptalan, és főleg: nem kellett volna kurtán elutasítani azzal, hogy abból az egy ládából válogasson, amiben szerinte jóval zöl-> debb fürtök voltak láthatók, mint azokban, melyekből a protekciós vásárló soron kí­vül húsz kilót kapott. Nyu­godtan engedhették volna válogatni, hiszen, bár kevés érkezett, a számlák szerint még körülbelül harminc kiló szőlő volt raktáron. Bár némi fáradsággal járt, nem volt haszontalan részt vennie Lükő Sándornak az „akcióban” azért sem, mert a fentiek mellett azt is megállapíthatta, hogy a Vö­rösmarty utcai boltban ál­talában meglehetősen szegé­nyes a zöldség- és gyümölcs­választék — még az adott körülményekhez viszonyít­va is. (bckes) Várják a cementgyári nyugdíjasai at Nyugdíjas-találkozót ren­dez október 21-én, hétfőn délután 4 órakor a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyárának gazdasági és tö­megszervezeti vezetése a ce­mentgyár éttermében. A ren­dezők ezúton is kérik a vál­lalat nyugdíjasait, hogy mi- 'nél nagyobb számban jelen­jenek meg a rendezvényen. traktor húzta (Folytatás az 1. oldalról) Az Arnóti-dűiőben citrom­sárga kombájn birkózik a sárral. A felsőzsolcai Lenin Tsz büszkesége ez a betaka­rító gép. A nyáron búzát aratott, most a kukoricatáb­lában próbál szerencsét. Egy hete kezdtek hozzá, s a két kombájnos. Budi Ba­lázs és Lovász Ferenc egy- egy forduló között két ci- garettányi szünetet kényte­len tartani. A hatalmas gép hatalmas gyomra hamar megtelik (negyven mázsa tengeri is belefér), nem győ­zik elszállítani. A megrakott pótkocsit csak két traktor Térdig ér a keréknyom.-X- Halmaion kézzel szedik a répát. (Herényi László felvételei) tudja kirángatni a műútra, A munkatempót a szárítóbe­rendezés teljesítményéhez is hozzá kell igazítani. Nedves a termény, kevés volt a nap­sütés. A Lenin Tsz nyolcszáz holdnyi kukoricáját két em­ber takarítja be. Aranyat ér ez a gép (Mercedes-motor hajtja, s a vezetőfülkében légkondicionáló berendezés van), mert most embert kap­ni, kukoricatörésre —arany­ért sem lehetne. Néhány kilométerrel ar­rébb, a halmaji Aranyka­lász Tsz földjén cukorrépát szednek. ' Kézzel, mert a szántó-traktort nem merték ráengedni a répatáblára. Nehéz, keserves a munka, a hideg sár rádermed a répá­ra. De akik a földet művel­ték, Terhes Józsefné, Hor- nyák László, Kopcsó And­rás, Tóth József sajnálják veszni hagyni a termést. Négyszer kapálták meg. A csupasár-kerekű pótkocsit két traktor húzza. Az egyik lánctalpas. A puha földbe vájt keréknyom térdig ér. Olyan nedves a talaj, hogy a nyomba perceken belül tó­csa gyűl. Itt is kellene a segítő kéz. A cukorgyárban várják a répát. B. I. Szőlő-krimi

Next

/
Oldalképek
Tartalom