Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-10 / 238. szám

ftehézsorsúak Féner fotói A Miskolci Galéria nagyter­mének egyik bejárata most olyan, mint a tárnáké. Az ácso- lat nem afféle installáció, a Miskolci Bányaüzem dolgozói rótták össze valódi bányafák­ból. Valódaik a felakasztott bónyaiámpák is, és a falhoz támasztott szívlapátot szén fé­nyesítette, nyelét verejték pá­colta ... Aki ide belép, sok min­dent megtudhat egy lenti vi­lágról, a nehézsorsúakról. Így hát kicsit jelképes is ez a lejtakna. Féner Tamás sze­reti a mélységeket, a mélysé­gek költészetét. De hát ho­gyan lehet a látványt költői módon megragadni egy is­mert technikai apparátus, a fényképezőgép segítségével ? Féner nem elégszik meg a — sokszor önmagában is riasztó, felháborító, ingerlő vagy örömteli látvány megörökí­tésével. Képei a valóság pre­cíz megragadása ellenére sem naturalisták. A kiállításon a bányász­életből vett témák s a ci­gánysorozat ragad meg leg­inkább. De míg az első té­makör a nehéz küzdelmek jóleső örömét is sugározza (s így tulajdonképpen egy élet­forma dicsérete), addig a ci­gányokról szóló képek több­ségükben vádolnak. Vádol­ják a szereplőket, azokat az embereket, akik megnyug­vással (sőt lustán) vállalják silány létüket, s vádolnak bennünket is, hogy eltűrjük jelentős cigánytömegek szo­ciális nyomorát, szellemi restségét. Vályogból, sárból ragasztott putrik, gallyakból hevenyé­szett tetőszerkezet, amit szal­ma vagy szakadozott nylon­lepedő borít. Siralmas szoba­belső, tört fényű tükör, fal­védők és képeslapok fotográ­fiái. Az előbbi képen a há­zaktól távolodva jön felénk egy cigánycsalád. Talán nem fordulnak hátra. Az asszony kezében seprű, mintha egy új ház várná őket, egy jö­vendő otthon, amit ki kell takarítani. A nomádok köny- nyű lépteivel jönnek. Lehet, hogy honfoglalásra készül­nek? Az optimista mindezt leolvashatja a képről. S a szobabelső fotóján észreveszi az asztalra állított kis vek­kerórát. Ebben az áporodott levegőjű szobában sem állt meg az idő... Ágyak, asztalok, kondérok, fazekak, a létfenntartás fél­reérthetetlen jelképei. De hát mivégre élnek a világban? Vendégek az NDK-ból A Német Demokratikus Köztársaság budapesti Kultu­rális Központjának két mun­katársa tegnap a déli órák­ban ellátogatott a Kilián Gimnáziumba. Elbeszélgettek a német nyelvet tanuló diá­kokkal, akik ugyancsak né­metül számos kérdést feltet­tek nekik a megalakulásának 25. évfordulóját most ünnep­lő NDK fejlődéséről. A vendégek, miután vála- azoltak a kérdésekre, színes Ismertető füzetek ajándéko­zásával viszonozták az ér­deklődést. Ezután Bartha István igazgató kalauzolásá­val megtekintették a baráti ország életét bemutató kiál­lítást, a nyelvi laboratóriu­mot és a tornatermet. Mind­ezek láttán elismerésüket fe­jezték ki, majd körsétát tet­tek városunkban. Balszerencsés Alfréd Miért születik a sok gyerek? A kiállításnak talán a leg­megrázóbb fotója egy kis cigányfiút ábrázol, amint iskolatáskával a kezében ne­kifeszülve gázol át a sárten­geren. Mögötte valahol egy putri, de lehet, hogy már Cs-lakás. S előtte nagy-nagy messziségben az iskola. A ké­pen azonban csak a kisfiú látszik a sártenger közepén. Vajon lesz-e ereje minden­nap átküzdenie magát a nagy távolságokon ? A fotóművész optimista, s nemcsak jól látja, hanem mindannyiunknál világosab­ban képes kifejezni: a cigá­nyok jobb sorsra született, vidám és tehetséges embe­rek. Az egyik képen tüzes­szemű cigánygyerekek nyújt­ják magasba kezüket; fele­lésre jelentkeznek az iskolá­ban. De jelentkeznek a fel­nőttek is; sokan közülük már ipari munkások. Jelentkez­nek, hogy új házakat építse­nek, hogy végleg hátat for­dítsanak egy életformának. ■ ■ Mielőtt elhagyom a tárnát, még egyszer összevetem a bányászélet képeit a cigány­ságról készült fotókkal. Min­den bányásztéma valamiféle csodálatos harmóniát sugall; a beérkezettek nyugalmát és biztonságát. A cigányok csil­logóé szeme csak indulást jelez. A félszeg mosolyok bizonytalanságot. Húz még vissza az ágy nagy ciháival, meg a parttalan életmód. De sok új ház is felépült már, s ezekbe a tisztább szobákba sok minden nem kerülhet be, amit még megtűrhettünk a régi tetők alatt. (gyarmati) Mondjuk ugyan, hogy so­sem tudja az ember, mikor esik a fejére egy féltégla, de hogy valakinek tényleg a fe­jére is esser), az a valóság­ban a legritkábban sem for­dul elő. Csak az olyan ko­médiákban, mint amilyen a Balszerencsés Alfréd című vígjáték, ahol nemcsak konk­rétan a féltéglával, hanem annak minden lehetséges va­riációjával találkozunk. A filmben sok szellemes fordulat és sok vígjátéki alapötlet van; körülbelül egyforma mennyiségben. A harsány helyzetkomikumtól a finom humorig minden elő­fordul, és bár helyenként (gyakran hosszabb időre is) lelassul, ismétléseket látunk, egy-egy váratlan, jó fordulat újra pergő ritmust ad a cse­lekménynek. Az ötletekből még az utolsó kockára is fut­ja: a kétbalkezesség öröklő­dik. Alfréd, a peches ember prototípusa, peches család sarja. Lehetetlen körülmé­nyek között veszíti el a szü­leit, és neki sem sikerül sem- mh Nem tud szeretni (nem hagyják, valami mindig közbejön), nem boldogul (mi sikerül az ilyen kétbalkezes­nek?) és nem tud meghalni sem, más is éppen ott és ak­kor szeretne az élettől meg­szabadulni. A szomorú és dü­hös lánnyal kiráncigálják egymást a vízből, és utána olyan jól óvják a másikat, hogy végül egy életen ke­resztül vigyázhatnak egymás­ra; a kalandok sorából há­zasság lesz. Az nem derül ki a filmből, hogy ez is egyike-e Alfréd balszerencséinek, min­denesetre a nőt és a szerel­met ügyetlenkedéseinek kö­szönheti. A filmet Pierre Richard ír­ta, rendezte, és ő játssza a fő­szerepet is. Amilyen szelle­mes forgatókönyvíró, olyan jó rendező és tehetséges szí­nész is. A Balszerencsés Alf- réd-nek „mondanivalója” a tévé egyfajta műsorának, a vidám vetélkedőnek a kari- kírozásán, az emberekben és helyzetekben levő komikum kiaknázásán kívül nemigen van, de ebben az esetben nem is hiányzik. A rendező és kitűnő partnerei (minde­nekelőtt Annie Duperey) úgy gondolják, hogy a könnyű szórakozáshoz elég, ha más­fél órából legalább hatvan percet nevet a néző. (M—) Miskolci történetkék Újság meg strandjegy a villamoson A minap láttam, hogy elkészült a bekötő i vágány a Baross Gábor utcán, s most már a villamospk bejárhatnak a Miskolci Közle­kedési Vállalat új telepére. Lassan elbúcsú­zik a vállalat, illetve a villamosvasút a régi Baross utcai telephelytől, feleslegessé válik az öreg remíz. Mielőtt elbontják az elörege­dett épületeket, érdemes visszagondolni a most 77 esztendős miskolci villamos életé­nek néhány korábbi epizódjára. Ismeretes, hogy Budapest után elsőként a miskolci utcán jelentek meg a sárga vil­lamoskocsik — 1897. július 8-án. Tizen­három kocsival kezdték, s akkor a Tiszai pályaudvar és a Szent Anna tér között jár­tak a szerelvények, egyvágányú, kitérőkkel tarkított pályán. Később kiépült egy szárny­vonal a Búza tértől a Szelesen át a Ka­zinczy utca elejéig, egy másik meg Hejő- csabáig, s végül ehhez a meglevő hálózat­hoz kapcsolódott a régi diósgyőri vasút is. Ma a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig jár­nak a szerelvények, a Kazinczy utcai szárnyvonal meg a Csabai már a múlté. (Alig másfél évtizede még voltak, akik amellett kardoskodtak, hogy csak a hejő- csabai vonalnak Tapolcáig való meghosz- szabbításával javítható az üdülőhely közle­kedése.) Diákkoromban viszonylag kevésszer utaz­tam a miskolci villamoson. Nem volt olcsó mulatság. Egy vonaljegy 24 fillérbe jcerült a Tiszai pályaudvar meg a Szent Anna temp­lom, a mai Eszperantó tér között, s a Gömöri pályaudvarnál volt a szakaszhatár. A fiata­labb generációnak talán furcsán hangzik, hogy a villamos akkor a Baross utca—Vay út (ma József Attila utca)—Búza tér—Lich­tenstein József utca (ma Ady Endre utca)— Széchenyi utca útvonalon járt. A Gömöri- sorompónál mindkét oldalon megállóhely volt, s aki itt szállt le, vagy innen utazott a város belseje felé, 16 filléres szakaszjegyet válthatott. Ha viszont valaki nyáridőben strandra kívánkozott, a villamosjeggyel kombináltan viszonylag olcsón elérhette. A mai Augusztus 20. strandfürdő, a hajdani villanytelepi strand a vilamosvasút kezelé­sében volt, és a 24 filléres vonaljegy helyett 26 fillérért lehetett váltani kombinált jegyet, amely az utazásra és a strand igénybevéte­lére egyaránt jogosított. Persze nemcsak én utaztam kevésszer a miskolci villamoson. Nem volt nagyobb a belvárosinál a diósgyőri vonal forgalma sem. 1927-ben például, hogy növeljék az utasok számát, a villamossági részvénytár­saság a Miskolc és Diósgyőrvasgyár között közlekedő villamosokon újságokat helyezte­tett el, úgy mint a kávéházakban vagy a fodrásznál. Bambuszkeretre feszített újságok lógtak a kocsik belsejében fogasokon, a miskolci napilapokon kívül több hetilap, fő­városi napilap kínálta a friss tájékozódást az utasnak. Sokat ez sem lendített a for­galmon. Ma is emlékszem az egyvágányú villamos útvonalára, a megállókra. Az első megálló a Tiszai pályaudvarról jövet a villanytelep bejáratánál volt. Majd néhány méterrel odébb a strandfürdőnél, ezt követően már csak c gázgyár előtt állt meg, de ott meg kellett várnia a kitérőben a szembejövő ko­csit. A Gömöri pályaudvar, a Búza tér, a Király-hid (Ady-híd), a Royal-szálló, a Me- gay sarok (Szemere utca), a színház, az Er­zsébet tér (Szabadság tér), a Városház tér voltak a belvárosig tartó út megállói. Ma nem kínálnak strandjegyet, ingyen olvasnivalót, tolakszunk magunktól a ko­csikon. BENEDEK MIKLÓS Könyvnapi ankét A műszaki könyvnapok ke­retében a MÁV miskolci épí­tési főnöksége munkásszálló­jának a kultúrtermében teg­nap délelőtt 10 órai kezdet­tel ankétet rendezett. Pejhe László, a szakszervezeti bi­zottság titkára méltátta az immár 13. alkalommal sorra került könyvnapok jelentő­ségét, hangsúlyozva: a tech­nika rohamos fejlődése meg­követeli a dolgozóktól, hogy egyéni tanulással is bővítsék műszaki ismereteiket. Ezt követően Vécsey Ist­ván oktató-kutató, az Orszá­gos Vezetőképző Központ munkatársa „Közgazdaság, üzemszervezés” címmel elő­adást tartott. A többi közt sssnae ends izeiket bonyolultsága fniatt mennyi­re fontos az abban részt ve­vő vállalatok, intézmények munkájának tervszerűsége, ami nélkül — grafikonok be­mutatásával bizonyította — jelentős károk érik népgaz­daságunkat. Ha például aka­dozik az anyagszállítás, ez a termelés folyamatosságában zökkenőket idéz elő. Az előadást hozzászólások és kérdések követték, majd a több mint száz résztvevő megtekintette az építési fő­nökség tanácskozótermében megnyitott és szombaton zá- culó könyvkiállítást. Jó né- hányan könyvet is vásárol­tak, s többen nem egy olyan művet rendeltek meg, amely nem szerepel a kiállítottak között. CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — 13.42: Fogadóórán. Pásztor Magda mű­sora. — 14.02: A Budapesti Fú­vósötös játszik. — 14.30: Az élő népdal. — 14.40: Iskolarádió. Nagy felfedezők nyomában II. — 15.00: Hírek. — 15.10: Zengjen a muzsika! — 16.00: A világgazda­ság hírei. — 16.05: Külföldről érkezett. . . Máder László népze­nei műsora. — 16.25: A befeje­zetlen mondat. — 17.00: Hírek. — 17.05: Budapesti randevú Frank Schöbel táncdalénekessel. —18.05: Szemünk fénye. A gyer­mek a Szovjetunióban. -- 18.30: Leonard Bernstein két nyitányt vezényel. — 18.48: Kritikusok fóruma. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Tíz perc sport. — 19.35: Irodalmi kávéház a budai Koro­na cukrászdában. — 20.45: Ilos- falvy Róbert operettdalokat éne­kel. — 20.57: Hírek.— 21.00: For­dulat vagy válaszút? — 21.30: Félóra sanzon. — 22.00: Hírek.— 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: End­réd! Mimi és Lemer Ferenc nó­tákat énekel. — 23.15: A ke­gyencnő. Részletek Donizetti operájából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. Petőfi rádió: 12.00: Adriana Lecouvreur. Részletek Cilea ope­rájából. — 12.43: Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. — 13.00: Hírek. — 13.03: Barokk muzsika. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kel­tőtől hatig... — 18.00: Hírek.— 18.10: Csak fiataloknak! — 19.13: Mádi Szabó Katalin népdalokat énekel. — 19.26: tJj könyvek. — 19.29: Jó estét, gyerekek! — 19.35; Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Amadeus Weber­sinke zongora- és orgonaestje. — 20.25: Sport. — 21.45: Dialektika — logika^ — tudomány. Zeley László könyvismertetése. — 21.55: Népdalok. — 22.30: Rádióhang­versenyekről. Tallián Tibor mű­sora. — 23.09: Hírek. — 23.15: örökzöld dzsesszmelódiák. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés, hírek. — 17.35: Mun­kások, üzemek . . . Hangszerszo- lók. — 18.00: Borsodi Tükör. (Ülést tartott a Miskolci városi Tanács Végrehajtó Bizottsága; Kereskedelmi minőségvizsgálat Borsod megyében; Műtrágyázás! tanácskozás és bemutató; Uj ter­melési mód az aszalói termelő- szövetkezetben.) —18.15: Az idén hallottuk először. — Ifjúsági körkép... A miskolci i0l-es Szakmunkásképző Intézet tanu­lói a sportcsarnokban. — A beat kedvelőinek. Televízió: 17.58: Műsorismerte­tés. — 18.00: Hírek. — 18.05: A kis rénszarvas. Szovjet film. — 18.15: Nagyméretű öntvények. Szovjet rövidfilm. — 18.35; Második ke­nyerünk: a burgonya. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó.— 20.00: A tavasz 17 pillanata. Szov­jet filmsorozat, II. rész. — 21.10: Teleszubjektív. I. rész. — 22.10: Az Esztergomi Keresztény Mú­zeum. — 22.30: Tv-híradó 3. Szlovák televízió: 17.00: Fecs­ke (ifjúsági magazin). — 17.40: A hűség bilincsei. — 18.10: A halhatatlan árnyak. — 18.35: Da­lok. — 19.00: Híradó. — 20.00: Az aláíratlan csekk (tévéjáték). — 21.25: Híradó. — 21.50: Antra­cit (szovjet film). — 23.05: Saj­tószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Kakuk Marci. Huszka és Egye­temi bérlet. Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Szőnyi István 50 rézkarca. — Miskolci Galéria (10—18): Féner Tamás fotói. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Filmplakátok. — Déryné-ház (10—18): Régi magyar arcképek. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Balszerencsés Alfréd (mb. szí. francia). — Kossuth (i3): A vizsgálat lezárult, felejtse el! (mb. szí. olasz). — (hn5. 7): A szarvassá vált fiúk (szí. ma­gyar). — Hevesy Iván Filmklub (í‘5, f7): Eroica (lengyel). —Fák­lya (f5, f7): Gyilkossági kísér­let. (mb. csehszlovák film) — Petőfi (f5, f7): így látták ők! (szí. amerikai). — Szikra (5, 7): Az aranyember (szí. magyar). — Táncsics (f5, f7): Légy jó mind­halálig! (magyar). — Tapolca- Ady (7): A tábornok állva al­szik ... (16 éven felülieknek! mb. szí. olasz). — Hámor (6): /A Pendragon legenda (szí. ma­gyar). PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Iskolará­dió. — 8.57: Beethoven: A-dúr szonáta Op. 12. — 9.15: A Pro- métheusz-rejtély. — 9.35: Bálint Sándor nótákat énekel. — 10.03: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Gottlob Frick énekel. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Szilárd test — csapágygolyókból. —11.10: Dvorzsák: g-moll zongo­raverseny. — 11.49: Kritikusok fóruma. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Részletek Leigh La Mancha lovagja című zenés játékából. — 8.1&: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. — 8.30: A Hajdú-Bi- har megyei Vendéglátó Vállalat népi zenekara játszik. — 9.00: Hírek. — 9.03: Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Ütikalauz üdülőknek.— 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom