Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-07 / 235. szám

Vasas—DVTK 2:0 240 perc a Fáj utcában A gól öröme... A labda a hálóban, a góllövő Kiss kar)a a magasban, Fekete (11) már tápászkodik a gyepről, hogy társa üdvözlésére siessen, míg a záhonyi kapus „csukaugrása” inkább a megadást tükrözi. (Szabó István felvétele) Vízi pólózta !< a futballisták A Vasas—DVTK találkozó ipar szombaton délelőtt — a Metropol étteremben — meg­kezdődött. A délelőtti ebéd­nél ugyanis Kovalik Ferenc, az egykori Vasas-kapus bá­báskodott — most üzletveze­tői minőségben. (Hat éve, szemsérülése és operációja óta pályán sem igen járt.) Sok sikert kívánt a csapat­nak, és igazat adott Csányi Józsefnek, aki itt is megis­mételte pénteken már hallott véleményét: le kell győzni a Vasast! Lehet, hogy éppen most...? Ez volt szombati előzetesünk felcíme, ami je­lezte, hogy szerintünk is le­het keresni valamit a gyen­ge formában levő fővárosi csapat ellen. A mérkőzés azt bizonyította, hogy feltétele­zésünk helyes volt, lehetett volna pontot vagy pontokat szerezni. De ne vágjunk a dolgok elébe, s nézzük, mi történt a Vasas-pályán 12-től 16 óráig, érkezéstől indulá­sig... Érkezés 12-kor A Fáy utcai pálya vadonat­új öltöző-„kombináttal” és szűnni nem akaró esővel fo­gadta a diósgyőrieket. Utób­bi volt az oka annak is, hogy a tartalékok a salakos edző­pályán játszottak. Rögtön te­gyük hozzá: jól, s ez 2:0-ás győzelmüket eredményezte. Feltűni, hogy különösen Káp­lár van jó formában — gólja egyéni alakítás volt: egy gyors kiugrás és elgurítás Tamás (!) mellett — jó erőn­lét és átlagon felüli gyorsa­ság jellemezte a diósgyőri csatár játékát. Nincs i veszteni valónk! — ezzel a jelszóval küldte pá­lyára csapatát Szabó Géza, s a csapat úgy is játszott. Nyu­godtan, pontos összjátékkal, jobban és többet támadva, mint a 'Vasas. Helyzetek is adódtak és mégis a hazai csa­pat szerzett gólokat. Ézekért Szabó L. nem hibáztatható, de a védők megakadályoz­hatták volna Komjátit ab­ban, hogy a jobb alsó sarok­ba fejelje a vezető gólt. A második gól az első félidő — hosszabbítás nélküli (!) — 46. percében esett, egy szeren­csésen megpattanó, s a- léc­ről levágódó Gass-lövésből. A vasárnap reggeli tudósítá­sok egy kapufát is említe­nek, az azonban közvetett szabadrúgás után esett, s ha bemegy, kirúgás következhe­tett volna. A szünetben mondotta Moór Ede. a diósgyőri edzőnek: Meghaltok a szépségben. Cél­zott ezzel arra, hogy a Diós­győr játszott a mezőnyben jobban, de eredménytelenül. Nyerni akartak A második félidőben — bár 0:0 lett — már nem játszott úgy a DVTK, mégis nfegfor­dít háttá volna az eredményt, hiszen csak Egri előtt leg­alább három lehetőség adó­dott. A DVTK nem játszott dön­tetlenre! Nyerni szeretett vol­na, s erre meg is volt a le­hetőség. Elöl azonban nem akadt egy olyan játékos, aki kihasználhatta volna a Vasas­védelem gyengeségeit. A Vasas csak árnyéka régi önmagának, s a látottak alap­ján érthető, miért tanyázik még mindig a táblázat alsó felében. A DVTK-ban viszont biztató jelek mutatkoztak, de ^egy-két poszton alkalmasabb emberre van szükségük. És ez még akkor is igaz, ha egyetértünk Szabó Gézával, aki megjegyezte: „Ugye most inasként játszott a csapat, mint az MVSC ellen.” Összeállítás helyett « j És végül néhány szó a já­tékosokról. Szabónak volt né­hány szép védése. Kovács jól látta el feladatát, bár az át­lagosnál többet szabálytalan­kodott. Salamon teljesítmé­nyére a megbízhatóság volt a jellemző, de majdnem ki­állították. Hajas tartja for­máját, csak kicsit volt halvá­nyabb a szokottnál. Kutasi higgadtan játszott. Oláh vál­tozatlanul jó formában, nagy területen küzdött. Egri sok rossz átadást produkált. Gör­get szintén nagy területen játszott, sokszor hátul is se­gített, de a kapura kevésbé volt veszélyes. Horváth Ernő az NB I egyik legkeményebb hátvédjét kapta (Kántort), s dicséretére válik, hogy nem ijedt meg tőle. Horvath And­rás kevés alkalommal céloz­ta meg a kaput, de a közép­pályán jól küzdött. Koleszá- riknak Fábián jutott, s min­den igyekezete ellenére is érezni lehetett, hogy a bal­szél nem az igazi helye. A Horváth András helyére be-, állt Váradinak kevés ideje maradt a játékra. A DVTK úgy indult, hogy nincs vesztenivalója, pedig volt. Ez azonban csak a mér­kőzésen derült ki! HORVATH KALMAN * * SBTC III.—DVTK III. 1:2 (g.: Horváth és Madarász). SBTC ifi—DVTK ifi 0:6 (g.: Fekete 2, Fükő 2, Tokár és Borostyán). A két miskolci NB III-as labdarúgó-mérkőzésre igyek­vő szurkolók azt találgatták: vajon lesz-e meccs, mert „fo­cit"’ biztosan nem látnak majd. Ugyanis az állandó esőzés a pályák talaját olyan állapotba hozta, hogy azokat csak nagy jóindulattal lehe­tett játékra alkalmasnak mi­nősíteni. Nos, mérkőzések va­lóban voltak, de a játék in­kább hasonlított a vízipóló és a jégkorong keverékéhez, mintsem labdarúgáshoz. Ez utóbbiról csak olyan érfe­lemben beszélhetünk, hogy a játékosok — labdával „ügy­ködtek”. Egynek azért mégis örültek a miskolci szurkolók: három pont itthon maradt a két találkozóból! lőtte! öt perccel később a Vasút megszerezte a vezetést. \ Fekete vitte fel a labdát, s be­adása nyomán óriási tumultus támadt a vendégek kapuja előtt. Végül Kiss hálóba „kotorta” a labdát, 1:0. Továbbra is a hazaiak marad­tak támadásban, ám a vendég védők jól álltak a lábukon. Tár voli lövésekkel viszont csak Sza­bó Gy. és Galló kísérletezett — eredménytelenül. A záhonyiak két-három akciója nem jelentett veszélyt a hazaiak kapujára, s Kun mindössze egy ízben avat­kozott játékba: a 42. percben bra­vúrosan védett. Szünet után egy ideig bátran kitámadtak a vendégek, s ez változtatott a játék képén. Kun háromszor is látványosan men­tett! Aztán az 55. percben meg­született a második miskolci gól is. Lipták Gallóhoz továbbított, aki nagy erővel lőtte a labdát a jobb felső sarok felé. A záhonyi ka­pus kiütötte ugyan a „pettyest”, de az a befutó Fekete elé ke­rült, s a szélső közelről nem hi­bázott, 2:0. futó kapus fölött a hálóba emelt, 4:0. Az MVSC Kun — Szabó Z„ Locher, Lciszt, István — Szabó Gy„ Gallé — Lipták, Nagy (Dero- kó), Kiss, Fekete összetételű együtteséből Kun, Leiszt, Szabó Gy„ Lipták és Fekete játszott jól, BORSODI VOLÁN— RUDABÁNVA 0:0 ' Az ifjúsági sporttelep salakpá­lyája aránylag jól tűrte a rend­kívüli esőzést. Igaz, rengeteg volt rajta a tócsa, ám a talaj koránt­sem volt olyan mély, mint ami­lyennek a szakvezetők és a játé­kosok várták. Így végig nagy iramú, de igen alacsony színvo­nalú játék folyt azon. A várakozásnak megfelelően, a vendégegyüttes lépett fel táma­dóan, s a 90 perc alatt többet is birtokolták a labdát, mint a köz­lekedésiek. Támadásaikban azon­ban nem volt kellő átütő erő. s igazi gólhelyzetet az egész mér­kőzés folyamán egyet sem tud­tak kialakítani. A Volán viszont igen. Az első félidőben például Oláh, majd Lója szerezhetett vol­„Mellék zöngék” a Vár Kupán Az előzményeket ismerve, nem vártunk túlzottan nagr ver­senyt, sok rangos indulót a hagyományos Vár Kupa vívó- találkozótól, de ennyi „mcllékzöngérc” sem számítottunk, mint amennyi a közel négyórás összecsapások alatt előfor­dult. A viadal ugyanis tavaszra volt a versenynaptárban üte­mezve, azonban azt az eredeti időpontban a „Sportolj Velünk Pajtás” megyei döntői miatt el kellett halasztani. Most vi­szont a fővárosban és Egerben is jelentős vívóesemények zajlottak, így az indulók — s főként a nevesebb vívók — nagy létszámával nem számolhattunk. A részvevők között mégis akadt néhány jócsengésű név. Itt volt például a Hun­gária Kupa döntős Szepesi, a legutóbbi ifjúsági VB döntős Varga és Tábor, a junior válogatott Horváth, a szintén jó­nevű Messzéna, a volt válogatott kerettag Mándy, s termé­szetesen a Miskolcon vendégeskedő lengyel vívók. Négy páston kezdte az öt egyesület 24 vívója a selejte­zőket. Az előcsatározésoktól nem is vártunk túl sokat, s jóformán csak azt figyeltük, vajon az esélyeseket megszo­rítja-e valaki? Nem történt meglepetés:, a középdöntőbe jutottak a papírformát iga­zolták. Itt viszont már nagy volt a harc és a színvonal is megütötte a jó közepes I. osz­tályú szintet. Sajnos, a zsűri szerepét ellátók között töb­ben nem álltak feladatuk magaslatán. A kard „hagyo­mányaihoz” híven, igen sok volt a vita, s ráadásul né­hány csőriében egy-két vívó nem is küzdött teljes erőbe­dobással. Ügy tűnt, mintha ezek „leadták” volna asszó- jukat ellenfeleiknek. A döntő mezőnyét a leg­jobbak alkották. Némi meg­lepetést keltett a lengyel kar- dozók halvány teljesítménye, akik közül csak Soltan „hoz­ta magát”. Szepesi első helye nem forgott veszélyben, vi4 szont annál nagyobb harc dúlt a 2—5. helyekért. A vé­gén a kapott találatok szám­lálására is sor került. A dön­tő egyébként igen jó színvo­nalú összecsapásokat hozott. Végeredmény: 1. Szepesi 6 gy., 2. Varga 5 gy., 24 kt., 3. A pihenés pillanatai. ■. Soltan, a krakkóiak legjobb vívója két csörte közti szü­netben társai küzdelmét fi­gyeli. (Szabó felv.) Tábor 5 gy., 29 kt. (mindhár­man a Bp. Vasas vívói), 4. Mándy (DVTK) 4 gy.. 26 kt., 5. Messzéna (Bp. Vasas) 4 gy., 28 kt.,' 6. Soltan (KKS Kra­kow) 3 gy., 7. Horváth (ÓKSE) 1 gy., 8. Wieczhman (KKS Kraków) 0 gy., Chmiel (KKS Krakow) 0 gy. M. Gy. Íoíóeredmények 1. Komló—Dorog 2:0 1 2. Debrecen—Dunaújváros 1:1 x 3. Oroszlány—SZMTE 2:1 1 4. Várpalota—Ganz-M. 2:0 1 5. Olajbányász—MAY DAC 2:1 1 S. Ózd—Volán 1:3 2 7. FÖSPED—Bp. Spartacus 1:3 2 8. Dunakeszi—Fűzfő 1:0 1 S. III. kér. TTVE—PVSK 1:2 2 10. Bologna—Juventus 2:1 1 11. Ternana—Fiorentina 0:1 2 12. Torino—Róma 1:0 1 13. Varese—Internazionale 2:0 1 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Sabaria—Győri Dózsa 6:1 1 lü.Pénzügyőr—Bp. Építők 1:1 x MVSC—ZÁHONYI VSC 4:0 (1:0) Tartva a korai sötétedéstől, ne­gyedórával előbb kezdték a mér­kőzést. Akik viszont időre érkez­tek, nem vesztettek semmit. Az első 20 percben csak ,,ismerked­tek” a játékosok a tócsákkal bo­rított, rendkívül mély talajjal. Igaz, a hazaiak mar ekkor meg­szállva tartották a záhonyiak térfelét, de érdemleges dolog nemigen történt. Mindössze Kiss fejelt lesről a hálóba, majd Fe­kete 20 m-es lövése suhant köz­vetlen a kapu mellé. A 30. perc­ben Fekete kitűnő átadását Kiss 18 m-ről a jobb alsó kapufára Rengeteg komikus eset adódott ezután az igen magas víz követ­keztében. Kiss például a 62. perc­ben kétszer is megzörrenthette volna a hálót, ám a nagy tócsa következtében először a kapu fölé emelt, majd röviddel utána egy újabb támadásnál labda helyett a pocsolyába rúgott. Rengeteget csúszkáltak, „fürödtek” a játé­kosok, s a labda íve kiszámítha­tatlanná vált. A 80. percben jött a harmadik gól. Bal oldali beadást Demkó 20 m-röl, kapásból óriási erővel rú­gott a bal felső sarokba, 3:0. A 85. percben Lipták jól időzí­tett beadása a teljesen egyedül hagyott Kiss elé szállt, aki a ki­Villogott a diós«} őriek feoyvere! DVTK-KKS Krakow 11:5 — Van mit törlesztenünk — mondta a találkozó előtt Ar- vay Zoltán, a diósgyőri vívók szakosztályi elnöke —, és úgy érzem, ma nyerünk is! Nos, valóban volt „némi adóssága” a DVTK gárdájának, hiszen az eddig megrendezett klubközi mérkőzések közül mindössze egyet sikerült megnyerniük, és a múlt évi össze­csapás végződött még vereség nélkül; „abszolút” döntetlen­nel. S a piros-fehér színek képviselői valóra is váltották szakvezetőjük reményeit: fölényes biztonsággal nyerve, javí­tottak az eddigi mérlegen. Igaz, ezúttal a legendás hírű „kis lovag”, Wolodyowsky utódainak fegyvere bizony nem nagyon villogott, de ez mit sem von le a pompás győzelem értéké­ből, mert a diósgyőriek „szablyái” annál inkább csillogtak! A kezdés ugyan nem mu­tatta a biztos nyerést, mert Patócs előkészítés nélkül szinte állandóan belerohant Chmiel tőrébe — 8:6-ra nyert a lengyel fiú — s Kozaczka is nyerni tudott — 8:5 volt az eredmény — a távolságot „nem érző” Korpással szem­ben. Csépányiné viszont el­lenállhatatlannak bizonyult. Percek alatt „taktikai tusok­kal” 6:0-ra verte Jasinskát, s ezzel nemcsak szépített a csa­pateredményen, hanem ala­posan vissza is vágott ellen­felének a múlt évi veresé­gért! Az újonc Stefanek vi­szont nagyon „tisztelte” No­wiczkát és simán kikapott 6:3-ra. A párbajtőröző dr. Páka kitűnőén „kötötte Kiel- man pengéjét, s jó érzékkel riposztozott. Nyert is 8:4-re. Géra és Tylek állandó „együt­tes találat” harcából a végén a jobban összpontosító ma­gyar fiú került ki győztesen 8:6 arányban, s ezzel egyen­lített a DVTK. A kardozó Mándy az elején sorozatban öt tempóvágást kapott, aztán látványos akciókkal 8:5-re nyert Soltan ellen! Gellért nagy harcban, jól helyezett has vágásokkal* 8:4-re legyőz­te Wiechmant, s ezzel „fél­időben” a diósgyőriek 5:3-as vezetésre tettek szert. A második forduló első tőrtalálkozóján Korpás „idő­kiegészítés” után nyert Chmi­el ellen 8:7-re, majd Patócs „kopírozta” le ugyanezt Ko- zaczkával szemben. Stefanek ismét megilletődötten vívott, s Jasinskától is kikapott 6:4- re. Aztán Csépányiné „ismé­telte” önmagát: Nowiczkát is 6:0-ra verte! Ezzel a diós­győriek már meg is nyerték a csapattalálkozót, s a továb­bi csörtékben bizony eléggé kedvetlenül vívtak a lengye­lek. Igaz, a diósgyőriek sem nagyon erőltették már a dol­got. A további asszék így alakultak: Géra—Kielman 8:5, dr. Páka—Tylek 8:3, Gel­lért—Soltan 5:8, Mándy— Wiechman 8:5. Végeredményben a DVTK 11:5 arányban nyerte a csa­pattalálkozót, s a nagyszerű sikerben oroszlánrésze volt a „vendég” Csépányinénak, s a két-két győzelmet aratott dr. Pákának, Gérának és Mán- dynak. A lengyelek közül ha­sonló bravúrra senki sem volt képes. MONOSTORI GYULA na gólt, ha eléggé határozottak, illetve pontosabban lőnek. For­dulás után Is a hazaiak előtt nyílott gólszerzési alkalom, azon­ban Kertész a 65. percben 22 m- ről a kapufát találta el, majd két perccel a befejezés előtt Pre- vltzer beadását Oláh közelről alig fejelte mellé. A B. Volán Boros — Magyar. Soós, Jónás, Juhász — Tóth, Ker­tész, Pál — Oláh, Vasvári, Lója (Previtzer) felállításban szerezte meg az egyik pontot, s az együt­tesből Jónás és Pál játszott az átlagosnál jobban, míg a ven­dégcsapatból Somogyi és Békéi játékát dicsérhetjük. (Monostori) Kosárlabda MTK—DVTK 68:52 (29:26) Nem utaztak vérmes remé­nyekkel a diósgyőri kosaras lányok a fővárosba, hiszen az ellenfél, a sokszoros magyar bajnok kék-fehér együttes volt a találkozó nagy esélye­se. Amit viszont az első fél­időben és a második játék­rész első felében a miskol­ciak produkáltak, arra az MTK nem számított! A DVTK meglepő védeke­zési rendszert alkalmazott: a „fluktuáló” zónát. Ez ellen a hadrend ellen- az MTK egy­szerűen nem tudott kibonta­kozni. Különösen a váloga­tott erőssége, Kárász „síny­lette” meg e rendkívül kelle­metlen védekezési rendszert, s az első félidőben mind­össze 2 (!) pontot szerzett. Ugyanakkor a diósgyőri lá­nyok is bátran törtek nagy hírű ellenfelük palánkja alá, s a második féljdő 10. per­céig „egálban” folyt a játék. Ekkor még csupán három ponttal — 42:39 — vezetett az MTK! Sajnos itt bekövet­kezett a miskolciak részéről egy „rövidzárlat”, s a fővá­rosiak gyorsan 12 pontos előnyre tettek szert. Kosárdobók: Winter (17), Áronné (12), Molnár, Vízke- letiné (6—6), Hegedűs, Holye- vácz (2—2).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom