Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-29 / 254. szám

A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén javaslatot fogadott el A Város Ifjú Érdemes Polgára cím ala­pítására. A megtisztelő cím annak a Miskolcon élő fiatalnak adományozható, aki kiemelkedő érdemeket szerzett társa­dalmi munkában a város anyagi-szellemi értékeinek gyara­pításában. az ifjúság politikai, közéleti, kulturális, sport, egészségügyi életének fejlesztésében, a lokálpatriotizmus szé­lesítésében. Nem lesz könnyű dolga annak a különbizottságnak, amely javaslatot tesz a cím adományozására. Az elmúlt nehéz napok azt bizonyították, hogy sokan kiérdemlik e rangot. Azok a tizen- és huszonévesek, akik alvás nélkül dolgozták át a napokat a gátakon; azok az egyetemisták, akik az első hívó szóra mentek 16 órás műszakban menteni ä fonoda értékeit, azok a középiskolások, akik zuhogó esőben, átázottan gyűjtöt­ték ládákba a termést. Az alapító okirat szerint minden esztendőben egy — külö­nösen indokolt esetben két — fiatal kaphatja meg a megtisz­telő kitüntetést. Érem és oklevél tehát nem jut mindenkinek, csak a jók közül a legjobbaknak. Az elismerés azonban nem­csak annak jár ki, akit a város felszabadulásának évforduló­ján meghívnak a tanácsházára. Emberségből és helytállásból a mostani rendkívüli helyzetben jelesre vizsgáztak a fiúk és a lányok. Jó lenne, ha sehol sem feledkeznének meg erről azok, akik­től olyan jólesik a fiataloknak a köszönet és a kézfogás. E. A. If isíi parlamentek a Mó- és gépiparban Csaknem 200 ezer fiatalt képviseltek az elmúlt hóna­pokban a kohó- és gépipar­ban megtartott ágazati ifjú­sági parlamentek. A résztvevők a fiatalok lakásgondjainak megoldásá­ra javasolták, hogy alakít­sanak ki munkáslakás-kör- zeteket, ahol olcsón közmű­vesített telkeken építkezhet­nének. A kisvállalatok indít­sanak közös lakásépítési ak­ciókat. Sok felszólaló foglalko­zott oktatási kérdésekkel. Véleményük szerint a szak­munkásképzés nem alkal­mazkodik eléggé az egyes kohó- és gépipari ágazatok, speciális gyakorlati követel­ményeihez. Kifogásolták azt is, hogy az emelt szintű szakmunkásképzés a váloga­tás nélküli felvételek miatt nagyon felhígult, veszélyez­teti az oktatási forma szín­vonalát. A gyorsan fejlődő iparágakban — például hír­adástechnika, hűtőgépipar — új szakmák elismerését sürgették. Kérik a fiatalok, hogy egységesítsék az ifjúságpoli­tikai intézkedések ellenőrzé­sét és létesítsenek mindenütt ifjúsági alapot. A hat ágazati ifjúsági par­lamenten elhangzottak ügyé­ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezető testü­leté intézkedik, illetve ja­vaslatokat tesz felsőbb szer­veknek. Amíg a megtelt ládákat elviszik, egy kis kalóriát vesznek magukhoz a fiúk. (A felvételt a Gábor Áron Fiúkollégium fotószakkörösei készítették) Határozott a Diáktanács Szüretelnek a leendő kohászok, Hétezernyi bérletes Színház és ifjúság A Miskolci Nemzeti - Szín­ház több mint 11 ezer bér­lettulajdonosa közül 6740 a fiatalok — középiskolások, ipari tanulók, egyetemisták — köréből kerül ki. Mind­ebből megállapítható, hogy a színház iránt rendkívül fo­gékony ifjúságunk. Kétség­telen, hogy a fenti adatok mögött több év előkészítő és szervező munkája húzódik meg; irodalmat, színházmű­vészetet kedvelő tanárok lelkesítő szavai, jó példája, a szülők egyetértése, s per­sze megfelelő anyagi lehető­ségei. VÁLASZTHATNAK Ekkora ifjú tömeg akár külön színházat, vagy leg­alábbis külön színházi prog­ramot érdemelne. Erre azon­ban — miután a színházat így is nagy kötelezettség ter­heli — nincs lehetőség. Még­sem árt talán megvizsgálni, hogy a mostani szezonban milyen színházi élmények­ben részesülnek a bérletes diákok. Nagyjából — mond­hatná a felületes szemlélő — ugyanazt kapják a szak­munkástanulók, a gimnazis­ták, illetve szakközépiskolá­sok és az egyetemisták. Való igaz, hogy mindegyik iskola­típus csak egy műsortervben választhat, ezen belül azon­ban van bizonyos szóródás. Az egyetemisták maguk vá­lasztják a hat előadásból ál­ló bérletsorozatot, míg a többieknek a színház tesz ajánlatot. Nézzük talán sorjában. Az egyetem ifjúsága a Kakuk Marcit, a Sirályt, a Hara­miákat, az Egerek és embe­reket, a Popfesztivált, az Amphytriont választotta. A szakmunkástanulók két ze­nés művel, a Madarásszal, s egy új magyar vígjátékkal toldották meg az egyetem által választott hat előadást. A gimnazisták és szakközép- iskolások hat előadásos bér­letében szerepel A helység kalapácsa, a Kakuk Marci, a Sirály, a Haramiákba Pop­fesztivál és Bukovcán: Mi­előtt a kakas megszólal cí­mű drámája. A TESTVÉREK NEM FÉRT A BÉRLETBE Ismételjük, csak az adott műsorterv darabjai közül lehet választani, tehát hiába igényelnének az iskolák egy Shakespeare-, egy Moliére-, egy Vörösmarty- vagy egy Madách-művet. (Az ugyan elgondolkoztató, hogy a ta­valy felújított Csongor és Tündét miért nem tartja műsoron a színház, s miért nem ajánlották bérleti elő­adásként a most is műsoron levő Illyés-művet, a Testvé­reket.) De térjünk vissza a választáshoz! Elgondolkoztató számunkra, hogy míg a Ka­kuk Marci mindhárom isko­latípus bérletsorozatában sze­repel (nem vagyunk róla meggyőződve, hogy ez az egyébként jó színvonalú szín­házi előadás hasznos-e a ti­zenéveseknek) addig Bukov­cán antifasiszta drámája — amely most, a felszabadulás évfordulóján különös hang­súlyt kap — csak a középis­kolások bérleti előadásai kö­zé soroltatott be. Az egye­tem, mint említettük, önál­lóan választott. A szakmun­kás tanulóknak azonban nyugodtan ajánlhattuk volna a szlovák drámaíró művét. Mint ahogy a középiskolás bérletsorozatban is, szívesen látnánk Peter Hacks Amphy- trionját; sokkal szívesebben, mint a Kakuk Marcit. És azt is sajnáljuk, hogy éppen a középiskolások nem lát­hatják a Yermát. AZ ISKOLÁT SEGÍTVE Világos, hogy a bérletezés- nél nemcsak eszmei, hanem bizonyos pénzügyi egyensúly is figyelembe vétetik. Meg aztán aligha mardhat ki egy sorozatból olyan csalogató (egyébként sincs semmi kifo­gásunk a mű eszmeisége és kitűnő zenéje ellen), mint a Popfesztivál. Milyen jó len­ne azonban — és ezt nem először mondjuk el —, ha bérleteseink többségének, vagyis az ifjúságnak úgy is kedvére tennénk, hogy mű­soron tartanánk, akár több évig is, a tananyaghoz kap­csolódó drámákat, s ezek ré­szei lennének a bérletsoro­zatnak. Innen már csak egy lépés kell ahhoz, hogy a miskolci rádió megnöveke­dett műsoridejében közvetít­se azokat a drámarészleteket, keresztmetszeteket, melyek a tanulóifjúság drámatörténeti, elméleti ismereteinek gyara­pítását szolgálják. Most, mi­kor tapasztaljuk, hogy szük­ségképpen sok minden ki­szorul a tanterv keretei kö­zül, fokozottabb szükség van arra, mint korábban, hogy az iskola mellett az élő szín­ház és a tömegkommuniká­ciós eszközök is részt vál­laljanak az ifjúság esztéti­kai nevelésében. (gyarmati) Az egyik szeptemberi es­tén kollégiumi gyűlésre hívr ta a tanulókat Gyurcsik Jó­zsef igazgató és a Diákta­nács. Több téma között szó esett a „Diáktanács pénzé­ről” is. Kevés. Ha pótolni akarják a szétrúgott foci­kat, kopott 'játékokat, ju­talmazni akarják a külön­böző vetélkedők nyerteseit, akkor pénzt kell keresni. Természetesen munkával. A tanulók 80 százaléka meg is szavazta, hogy „kü­lön” társadalmi munkára megy a Gábor Áron Fiú- kollégium. (Az iskola „hiva­talos” társadalmi munkája csak hétfőn kezdődik). Las­san tízéves a kapcsolat az iskola (és a kollégium), va­lamint az állami gazdaság között. Mindig szívesen fo­gadják a leendő kohászokat, öntőket Mádon, mert szapo­rán teleszedik és meg is fogják a sokszor bizony sá­ros ládákat. Vasárnap 8 óra előtt érünk Mádra. Micsoda divatbemu­tató az állomáson! Egy ér­deklődő kalapos inas (ha lenne még ilyen) tanulmá­nyozhatná az elmúlt 50 év kalapdivatját. A vonatnyi gyerek (itt van a III. sz. Szakközép is) pillanatok alatt szétszóródik a végelát­hatatlan szőlőtáblákon, s csak az utakon halmozódó teli ládák jelzik, hogy itt vannak. Alig győzik horda­ni a „puttonyos autók” a lá­dákat. Dél-tájban előkerül a húskonzerv, a kolbász, a me­részebbek becserkészik a környéket, lemennek a prés­házba mustot kóstolni. Még egy utolsó hajrá, s már in­dulni kell haza. A vonaton a Diáktanács értékeli a brigádok teljesít­ményét. Két harmadikos bri­gád (négy tanuló van egy brigádban) lett az első, 21 láda teljesítménnyel. Írjuk ide a nevüket is: Kuknyó János és Ivancsó Endre a Iljúsági rovatunk legutóbbi számában cikket közöltünk A beat halála címmel. Több hoz­zászólás és vitacikk érkezett szerkesztőségünkbe e témában, közülük most azt az írást kö­zöljük — rövidítve —, amely a legjobban tükrözi a hozzászólók álláspontját. Vége tehát a beatkorszak- nak — ahogy ezt néhányan kategorikusan kijelentik? Nem lesz ezután hosszú haj? Eltűnnek az elektromos inst­brigádvezető. De jól dolgoz­tak az elsősök is, dicséret nekik is jár. Az össztelje­sítmény 1371 láda, ami több, mint 4000 forintot hoz a DT-nek. Lesz foci, „juta­lomalap”. Marika néni — a diákok kedvence — jóféle pörkölttel várja az éhes tár­saságot. Ma nem sok dolga van az -ügyeletes tanárnak, mennek aludni a nebulók noszogatás nélkül is . .. Majd reggel lesz egy kis „közel­harc”, mert 5-kor megint ébresztő. Két hétig tart a szüret... (horpácsi) rumentek? Véleményem sze­rint ezekre a kérdésekre nem lehet egyértelmű igen­nel felelni. Mint olvastam, havonta jelenleg is több, mint félmillió a különböző beatkoncertek hallgatóinak száma. Azt feltétlenül megfigyel­hetjük, hogy ma már ke­vesebben esnek extázisba és ritkán törik darabokra a be­rendezést. A beat más for­mát öltött. Alapkövetelmé­nye a magas fokú hangszer- tudás, improvizációs készség, a jó szövegek. Szerintem ma is van any- nyi hódolója ennek a mu­zsikának, mint mondjuk öt esztendővel ezelőtt. Arról van szó, hogy ez a zene mást jelent a mai tinédzsereknek, mint amit elődeinknek je­lentett. A beatzene ma már valóban csak a szórakozás egy fajtája. Azt azonban feltétlenül meg kell, hogy mondjam: Sebőék mozgalma ma még kuriózum. Egy-egy jól sike­rült népzenei est Sikerén fel­buzdulva elhamarkodott do­log lenne a beatet elparen- tálni. Sokkal jobb lenne szerin­tem .még inkább bevonni a népművelők eszköztárába és segítségével olyan rendezvé­nyekre is elvinni a fiatalo­kat, ahová máskülönben eset­leg nem mennének el. Job­ban ki kellene használni a beat ma még igenis megle­vő tömegvonzását. TJBYARDY JÓZSEF ,,Tapsolj ma nevetve..." Divat- és frizurabemutatóval egybekötött SHOW-MŰSORT rendez a Tokaj étterem 1974. OKTÓBER 31-ÉN 20 ÓRAKOR Fellépnek: MAKRANCZI ÁGNES táncdalénekesnő TARJÁN LENKE táncdalénekesnő DARAGÓ ISTVÁN táncdalénekes BORDÁS ALADÁR gitáros Műsorvezető: SIMONYI FERENC táncdalénekes Kísér: ASTOR-TRIÓ Bemutatásra kerülnek a Szűcsipari Szövetkezet, Méretes Ruházati Szövetkezet és a Szolgáltatóház fodrász-szalonjának modelljei. MISKOLCI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT Hozzászólás cikkünkhöz Meghalt-e a beat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom