Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-21 / 247. szám

Az öregekről, nemcsak az öregeknek Gondolom, hogy néhány napon belül megszületnek majd a jelentések az öregek hete 1974. évi rendezvényeiről. Elkez­dődött hétfőn, véget ért vasárnap. A műsorban szerepeltek ajándékműsorok, köszöntők, találkozók. Három helyen, a Városi Szociális Otthonban és az öregek két napközi ottho­nában tizenhat rendezvényre került sor. És folytathatnám ezt azzal, hogy hány idős ember jelent meg, hány szocialista brigádot hívtak el, hányat köszöntöttek, de azt hiszem, hogy a felsorolásnak nem sok értelme lenne. Tudom, de hát tudják ezt az öregek hete rendezői is, hogy minden idős emberhez nem juthat el a köszöntés, hogy a számok csak a társadalom szándékainak valamiféle útjelző kövei lehetnek. A rendezvénysorozat célja nem is lehet az, hogy mindenkihez eljussunk, pusztán az érdeklődés reflek­torfényét szeretné néhány napra az idős emberek felé for­dítani. S ha ezt megteszi, akkor sokat tett. Hétfő van. Az események elfogytak. Kialudtak a lámpák, üresek már az alkalmi színpadok. Emlék a taps, s talán könyvek lapjai között préselődik a köszöntéssel kapott virág. Szép volt ez is, nem az emlékek rangját szeretném bán­tani, ha éppen most, a gazdag eseménysor végén szólok arról, hogy úgy lenne jó, úgy lenne tartalmasabb a mögöt­tünk maradt hét, ha elfeledkeznénk arról, hogy vége van. Ha az év valamennyi napjára jutna valamennyi a mostani figyelemből, az egy hétre fényre kerülő szándékokból. Tudom, hogy több vállalatnál tartottak most találkozókat, szerveztek beszélgetéseket a nyugdíjasokkal. Ezekről még a statisztikáink se szólnak. És bizonyos, hogy néhány hét múlva az idős embereket patronáló majd másfél száz szo­cialista brigádhoz újak is csatlakoznak. És ha reflektor- fénybe került az idős emberek élete most néhány napig, akkor ez ezért, az új brigádokért, az új szándékokért, a még több társadalmi segítségért volt. Köszönet érte mindenkinek, aki az egyhetes program mun­kása volt. E jegyzet pedig hadd köszöntsön minden idős embert, akihez nem jutott el eddig a köszöntő szándék. Nem ünnep volt ez az egy hét, csak alkalom, hogy minden nap­jukban legyen egy kis ünnepük. B. G. A két felvétel 27 j esztendő különb­séggel készült, s az ember elméláz­hat a hasonlósá­gon. Az egyik fotó az 1947-es londoni rádiókiállítás sztárját, a gömb alakú Vénus ké­szüléket ábrázolja. Mint az ismertető írja, az 5 hullámsá- vos szuper-készü­lék a rádiók szép­ségkirálynője lett. Ára 15 font ster­ling, s a boldog tulajdonosnak még luxusadót is kelett fizetnie. A másik fotó a na­pokban készült; egy ugyancsak gömb alakú japán készülékről. Aki ezt veszi, annak már nem kell adóznia a luxu­sért. Igaz, hogy a „tenyérbe mászó” Sanyo csak egy hullámsávos. Fertőtlenítő a bankóban Francia higiéniai szakem­berek megfigyelték, hogy az új bankjegyeken már né­hány hét elteltével mintegy 600 000 mikroba gyűlik ösz- sze. Határozat született, hogy a pénz készítéséhez használt papírhoz fertőtlenítő anya­got adagolnak, amely hosszú ideig hatásos marad. Vándormadarak terjesztik az influenzát? Japán orvosok tanulmá­nyozták a vándormadarak vérének összetételét, hogy megállapítsák, nem a ván­dormadarak terjesztik-e az influenza vírusát. Feltétele­zik, hogy a szárnyas utazpk, miközben egyik helyről a másik helyre repülnek, hoz­zájárulhatnak az influenza- járványok elterjedéséhez. Szerelmi betegség A házasság és a szerelmi kapcsolatok két amerikai specialistája, Stanton Pelle és Archie Brodsky egy tanul­mányban kifejtette, hogy lé­tezik úgynevezett „szerelmi betegség”. A két szakember megfi­gyelte, hogy érzelmi kapcso­lat megszakítása után nagyon sokan szenvednek álmatlan­ságban, szívzavarokban, egye­sek teljesen magukba zárkóz­nak, letargiába esnek, van aki eszméletét is elveszti. Pelle és Brodsky vélemé­nye szerint az ideális szere­lem az úgynevezett „érett szerelem”, amely szinte bele­épül a partnerek életébe anél- . . kül, hogy bármiféle zavart nélkül veszi igénybe a köz idézne elő náluk. Ezért van í lekedési eszközöket. A Csor- az, hogy az esetek többségé- j ba-telepet érintő autóbusz­ben ideális partnernek egy 8 i-’— ------'— ' ” ’ hajdani barát vagy olyan Csengőszó után kevesebb diák bliccel Az iskolai tanítás meg­kezdése óta csökkent a „blic­celők” száma városunk vil­lamosain és autóbuszain — tudtuk meg a Miskolci Köz­lekedési Vállalat ellenőri csoportjának vezetőjétől. A kevesebb szabálysértést an­nak tudják be, hogy az is­kolaév megkezdésével a szü­lők gondoskodnak a kedvez­ményes tanuló autóbusz-, il­letve villamos-bérletekről. Ugyanezt azonban a nyári szünetben nem teszik meg, s gyermekük ezért sokszor jegy, vagy érvényes bérlet személy bizonyul, aki iránt hosszú idő óta szerelemmel vegyes baráti érzelmekkel vi­seltetünk. járatokon azonban továbbra sem tudják megfelelően mérsékelni a bliccelők szá­mát, itt ugyanis tömegesen veszik igénybe jegy nélkül a járatokat. Füstölgés a dohányzásról „Dohányzás helyett fogyasszunk gyümöl­csöt, gyümölcslevet, menjünk sétálni. Mind­egyik nagyobb élvezet, mint a dohányzás és egyben egészségesebb is!” Ezek a zárómon­datai annak a reklámlapnak, amelyet az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Fel­világosítási Központja adott ki, s amelyet nyilvánvalóan antinikotinista önkéntesek osztogattak. (Én a vonaton kaptam egyet, Peströ jövet Miskolcra. EgyAŰős bácsi adta. Megköszöntem a prospektust, kényelmesen hátrdőltem az ülésen, rágyújtottam, s ol­vasni kezdtem.) A felhívás a fiatalokhoz szól... Nem a dohányzás a belépőjegy a felnőttek társadal­mába, hanem a munka, a tudás ... A do­hányzás csak csekély mennyiségben okoz izgalmi, nagyobb mennyiségben mérgezési tüneteket... Különösen a fejlődésben levő idegrendszerre káros hatású. A propagandakiadvány készítőinek szán­dékát tisztelem. Joggal biztatják arra a fia­talokat, hogy „ha nem kezdted még el a dohányzást, ne is szokj rá!”. Aki viszont már megízlelte a füstöt, az igyekezzen mér­sékelni szenvedélyét... Tisztelet és becsület annak, aki a dohányzás elleni harcot tűzte zászlajára. Bár magam is erős dohányos va­gyok, ez a tény ne rontsa a törekvéseiket erősítő soraim hitelét. Hadd hivatkozzam egy, a két világháború között nálunk is roppant népszerű, Ameri­kában élő kínai filozófus, Din Yu-tang e té­mában közreadott gondolataira. Egyik köny­vében „Az élet élvezése” cím alatt foglalko­zik a dohányzással. Ezt írja: „Az asszonyo­kat még arra is rá lehet nevelni, hogy el­tűrjék, ha férjük az ágyban pöfékel. Ez a legbiztosabb jele a boldog és sikerült házas­ságnál^.” A haladónak csöppet sem mond­ható bölcselő a továbbiakban így érvel: „Pipás ember sohasem veszekszik a felesé­gével ... Nem lehet a fogunk között pipát tartani és ugyanakkor torkunkszakadtából ordítozni __Pipázás közben az ember ter­mészetesen halkan beszél. Ha a dohányos férj megharagszik, akkor tüstént rágyújt ci­garettájára vagy pipájára és zord arcot vág. De ez nem tart sokáig. Mert indulata már talált valami kivezető utat, s ha szeretne is haragosan nézni, hogy méltatlankodását es sértődöttségét bizonyítsa, nem bírja sokáig, mert a pipa gyöngéd füstje kellemes és csil­lapító hatású, s a füstfelhőkkel, amiket ki- pöffent, lélekzetről lélekzetre kieregeti föl­halmozott haragját is.” Azt már le sem merem írni, hogyan véle­kedik a szerző arról, aki szánt szándékkal megfosztja magát a dohányzás élvezetétől. Nem írom le, mert bölcs vagyok... Tha­ckeray szerint ugyanis a pipa bölcsességet húz ki az ember ajkai közül. B. I. r az m is Két játékos, két ütő és egy tollaslabda, amely ide-oda röpköd a levegőben — tu­lajdonképpen ennyi a sza­bálya ennek a kellemes idő­töltésnek. Külön előnye, hogy szabadban, jó levegőn lehet közben az ember. Pá­lyát mindenütt ki lehet je­lölni, ahol sík a terep: kert­ben, téren, strandon. Az indiaiak és a kínaiak már mintegy kétezer évvel ezelőtt ismerték ezt a játé­kot, s az inkák is kedvelték. Schiller is írt róla: „Egy­szer játék közben az történt, hogy Csehország királynéjá­nak, nagynénémnek, egy tol­laslabda repült a szemébe” — olvasható a Don Carlos- ban. A Német Demokratikus Köztársaságban 394 egyesü­letben 13 480 játékos űzi ezt a sportot versenyszerűen. A tollaslabda néhány év óta szerepel a spartakiádok ver­senyein és a résztvevők szá­ma is évről évre nő a me­gyei és a járási spartakiá- dokon. 1972-ben 15 380 játé­kos vett részt a tollaslabda­versenyeken, 1973-ban pedig már 18 866 ifjú versenyzőt tartottak nyilván. Amikor az emberek túl keveset mozog­nak, nagy jelentősége van minden olyan sportnak, amelyhez könnyű megterem­teni a feltételeket... Gépjárművizs^álat sztetoszkóppal A Lublini Mezőgazdasági Akadémia szakemberei gép­járművek vizsgálatára hasz­nálják a sztetoszkópot. A lengyel kutatók hibátlan mo­torok segítségével zaj-etalo­nokat készítettek, s ezeket összehasonlítják a vizsgált gépjármű keltette zajjal. Az eltérések mennyisége és mér­téke megbízható útmutatást ad a motor állapotáról. A műszer meglehetősen egyszerű: mikrofonból, ana­lizátorból és zaj szűrőből áll. A vizsgálati módszer lerövi­díti az ellenőrzésre fordított időt és megbízhatóbb az ed­digi eljárásoknál. Irány a szálloda, ha jönnek a szerelők... Tatarozzák Weimar 'köz­pontját. Rendbe teszik a há­zakat, a pincétől a padlásig, felújítják a csatornahálózatot, új villamos- és gázvezetéke­ket fektetnek le, parkokká és játszóterekké alakítják át a belső udvarokat. A szerelőknek sok gondot okoz, hogy nem mozoghat­nak szabadon a lakásokban. Kezdetben a házak és laká­sok felújítása idején a csalá­dok bizony nehéz körülmé­nyek között laktak. Hogy#i lehetne kiutat ta­lálni? A Weimari városi Ta­nács elhatározta, hogy szál­lodát rendez be az építkezé­sek idejére. És 180 000 márka költséggel 12 hónap alatt el­készült ez a speciális, korsze­rű szálloda — hat négyszo­bás lakással. A berendezés­nél ügyeltek arra, hogy lehe­tőleg megmaradjon a meg­szokott környezet. Ezért a családok bútorait beszállítot­ták a szállodai lakásokba, a lakbér pedig változatlan ma­radt. Ésszerű és jó megoldás! A szerelők most már aka­dálytalanul dolgozhatnak... A tatarozás befejezése után a bútorokat ismét — díjtala­nul — visszaszállítják a la­kásokba. Nem divat a végigíűzős Csizma-vizsga lehet. Ám a szár megérdem­li, hogy részletesebben fog­lalkozzunk vele. A mostani szezon csizmái­nak szára mintegy kilenc­ven százalékban poliuretán szendvics-műbőrből készül. Az új száranyag minden eddiginél puhább, lágyabb fogású, könnyebb és nyúlé- konyabb. A közbülső hab­réteg miatt jó a hőszigete­lő-képessége. Divatosságát fokozza, hogy felszíni kiké­szítése „gyűrt lakk” jellegű. Ám — mivel a poliuretán fedőréteg vastagsága a ciga­rettapapíréval egyező — kar­colásra. horzsolásra érzé­keny és még körömmel is megkarcolható. A fedőréteg a hőre is érzékeny, így a csizmát nem szabad forró fűtőte^ mellett szárítani. Az üzletekben kapható csizmákat a szakemberek jónak, illetve közepesnek ítélték, hangsúlyozva azt, hogy a minőség a korábbi tapasztalatokhoz képest ja­vult. Ami pedig a szabást illeti... A két évvel ezelőtt rendkívül divatos kánkán (végigfűzős) csizma lekerült a porondról. A módi most a lábra simuló, úgynevezett harisnyacsizma. A szabásvo­nalak önmagukban nem sok változatosságot ígérnek, de valamennyit javít a helyze­ten, hogy a csizmák szár­magassága változó lesz. Hogy kerül a csizma a víz alá? Ügy, hogy a csizma­vizsgáztatók mcgfürösztik. Kiváló minősítést kapott, amelyik két óránál tovább nem eresztette át a ^nedves­séget, s még megfelelt, ame­lyik 30—60 percen át bírta a vízpróbát. A fogyasztók lapja, a Na­gyító októberi száma csiz­matesztet közöl. A szakem­berek elégedetten állapítj ál meg, hogy javult a lábbeli minősége. (Tíz közül hét nő csizmában jár.) A mai vá­laszték kilencven százaléké* műbőrszáras csizmák adják. A fej bőrből készült, a talp poliuretán. Ennél jobbat pillanatnyilag kitalálni nem Miti 4Meo és ?4-ta

Next

/
Oldalképek
Tartalom