Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-23 / 223. szám

Közművelődési

alap

Városi tanácsunk évente 30 millió forintot fordít közművelődési célokra. A miskolci üzemekben ennek az összegnek a duplája „képződik” közművelődésre. Ügy tűnik, nem vagyunk szegények. Kilencvenmillió ... De ne ragadtassuk el magunkat. Ezt az összeget csak itt és most — papíron — „hoztuk össze”. A valóságban rengeteg részre tagozódik. S bár számszakilag nincs semmi hiba, mégis úgy érezzük, elfolyik, kicsúszik a kezünk közül.

Egységes művelődéspolitikai célok — sokszektorú közművelődés, megannyi kassza. Nem kibékíthetetlen ellentmondás ez, de ésszerűtlen gazdálkodás anyagi és — ebből következően — szellemi erőinkkel. Ilyen körülmények között szinte elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor bizonyos csoportérdekek ne kerüljenek előtérbe.

A városi pártbizottság kibővített ülésén felmerült, hogy hozzunk létre Miskolcon „közművelődési alapot”. Ez egyben a koncentráltabb munkának is megteremtené az alapjait. Az üzemektől e célra elvont összeg — felületes számítás szerint is — meghaladná az évi hatmillió forintot. A javaslat nemcsak tetszetős, hanem reális is. Mint első lépést, semmiképpen nem szabadna kihagyni. Ismételjük, mint első lépést. Mert végső soron nem valamely „adományról” van itt szó, hanem annak a bizonyos kilencvenmilliónak a legökonomikusabb felhasználásáról. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy városunk egész közművelődését látó szem és irányító kéz (természetesen politikai, művelődéspolitikai és közigazgatási testületekre, s ezekhez kapcsolódó társadalmi szervekre gondolunk) dönt és ad.

A sokszektorúsággal, széttagoltsággal kapcsolatos országos gondok egyre inkább sürgetik a megoldást, amire aligha kell sokáig várni. Hiba lenne azonban, ha egy nagyváros nem keresné már most az anyagi és szellemi erők koncentrálásának lehetőségét.

S itt most ismét „elővezethetjük” vesszőparipánkat, felemlegetve a város hagyományaihoz és mostani rangjához méltó nagyegyüttesek szervezését. Beszélhetünk a városi énekkarról, az öntevékenyek színházáról, népi együttesről, városi bábszínházról, képzőművészeti szabadiskoláról, korszerűen felszerelt központi klubról, önálló hírlapolvasóról. S persze minderről nem úgy, mint a város centrumát gazdagító létesítményekről. Mert az erők koncentrálása éppen azt tenné lehetővé, hogy minden városrész megkapja (s persze üzem is) a maga rangos létesítményét, együttesét. Magyarán: nem kellene mindenkinek mindenre annyi szellemi és anyagi erőt fordítani. Persze ebből nem következik az, hogy a kis közösségek (klubok, csoportok) hasznos játékaira senki nem fog figyelni.

Mondvacsinált „tanulmányi kirándulásokra”, ritka szakkönyvekre (melyeket nem forgatnak a pici üzemben), bárszekrényekre s közös vacsorákra persze nem jut majd a köz- művelődési célokra fordítandó pénzből.

(gyarmati)

Pénteken — kéthónapos nyári „vakáció” után — ismét izgulhattunk (volna) a Hazai estéknek. A különleges izgalmat most az jelentette, hogy megyénk nagy múltú városa : Sárospatak volt az egyik „szereplő”. Jobban odafigyeltünk a játékra (ezért talán?) szembetűnőbbé váltak a műsor hibái és erényei. Mi lehet a tévé igazi célja ezzel a monstre-sorozattal ? Nyilvánvalóan az, hogy a nézők millióival megismertesse az ország egy-egy szegletét. Sokféle módszer kínálkozik erre, a tévé él is velük (híradók, riportok, kisfilmek stb.), ám ezek a különleges, játékos alkalmak mintha töobet, mást is ígértek volna. A főváros— vidékwélt és valós ellentéteit kívánta enyhíteni azzal, hogy bemutatja ezeicnek is kis vidéki varosoknak az ér teKeit, szépségeit, hangulatát, életformáját. Magyarán: szétrombolni azt a sznob és gőgös szemleletét, amely mindent összemos és leiokoz a „vidéki” jelzővel. Mert — ez a műsor is tanúsította — nem mindegy, hogy hol vidéki az ember.

Az Esti Hírlap tévérecenzense pl. felrója, hogy miért időztek annyit a Lehel Hűtőgépgyárban. Pedig logikus, mert ez ad kenyeret, lakást, pénzt a városnak! Ha Sárospataknak is lenne hasonló, világhírű gyára, akkor nyilván azt mutatják be a nyíregyházi főiskolások. Aki olvasta (a műsorban is szereplő) Lázár István könyvét (Kiált Patak vára), az tudja, miről van szó. Szép a történelmi hagyomány, de abból nem le • liet megélni. Az, hogy Sárospatak lakossága hosszú időn keresztül csökkent, éppen ezzel magyarázható: nem volt ipara. Hírét az iskoláinak és a borának köszönhette, köszönheti. Egy kétórás műsortól nem várhatjuk el, hogy minden kérdésre kitérjen. Mégis éppen Patak bemutatásánál maradt hiányérzetünk. Döccent, mint az a hexameter, amit a diákok fabrikáltak. Miért nem láttunk

többet a várból? Féltek megint beengedni a tévéseket? (Emlékszünk még a múltkori esetre, amikor egy kommersz történelmi filmért dúlták fel az ősi falakat...) Pedig milyen hatásos lett volna megmutatni a termet, ahol sub rosa összehajolt Wesselényi, Rákóczi. Több haszna lett volna, mint a csupán kuriózum értékű népdalillusztrációk ... Miért nem azt a gyűjteményt láttuk, ha már szót kapott Béres Ferenc (Félreértés ne essék! mindig szívesen hallgatjuk), amit ő ajándékozott a városnak? Keveset tudtunk meg a főiskola mai életéről.

Ugyanakkor irigykedve néztük Jászberény szép munkásnegyedét, óvodáját, magát a gyárat. Ügy tűnik, hogy könnyebb dolguk volt az egri diákoknak, mert egy dinamikusabban fejlődő, mozgalmasabb életet élő város „jutott” nekik. A Jászság története, „Lehel kürtjének” a titkai (és hangja), a takács atyamester utolsó ivadéka, Székely Mihály, a diétázó főszakács — jól szórakoztatták is a nézőt. Jó ötlet volt a három fafaragó szerepeltetése a „meleg fával”.

Ne feledkezzünk meg azonban a műsor főszereplőiről, a főiskolásokról sem. Valóban sokat dolgozhattak, míg megtanulták a bemutatandó várost. Hogy melyik csapat a nyertes? A nézőké.

(horpácsi) .

'42500 éves búbos kemence

A Vaszar határában levő halomsírmező közelében dr. Mithay Sándor, a pápai múzeum igazgatója megtalálta a halomsírokhoz tartozó egykori település helyét. A pápai múzeum régésze már 1968- ban ásatásokat végzett a sírmezőn levő 16 halomsírban. Az idén nyáron — a pápai középiskolások részvételével — folytatta ásatásait a halomsírok és a Séd patak közötti lankán. Ezen a területen a szántás után található átégett földdarabokból és cseréptöredékekből egykori település helyére lehetett következtetni. A település helyén a halomsírokkal azonos korú —

a koravaskor végéről származó — cserepeket és agyagos, „kiégett’ földtöredékeket talált. Az utóbbiak értékét különösen emeli, hogy az átégett földtöredékekben magvak is találhatók. Feltehetően a mintegy 2500 éves település tömésfalas földházakból állt. Az egykori település viszonylag vékony hulladékrétegében épen maradt egy 80x80 cm-es alapterületű és 70 cm magas búbos kemence, tele cserépedényekkel. /

Az emberi cselekvés lehetőségeit kutatom

Beszélgetés Kosa Ferenccel

Kosa Ferenc filmjeit jól ismeri az olvasó. Első alkotása, a Tízezer nap, a Cannes-i fesztiválon elnyerte a rendezés díját, a Dózsa- film közönségsikert hozott, a Nincs idő-1 vitatta a kritika, s most játsszák a Hószakadást. Jó alkalom a beszélgetésre.

— Mit jelent Kósa Ferenc számára a művészet?

— Számomra a művészet tulajdonképpen elkötelezett gondolkodást jelent. Közös töprengést a mi világunkról. Közönség nélkül mindez persze elképzelhetetlen. Éppen ezért olyan filmeket szeretnék csinálni, amit megértenek az egyszerű emberek is. Nem keresem a bonyolult, avantgárd formákat, a rejtjeles dialógusokat; közérthető gondolatokat fogalmazok meg, de természetesen anélkül, hogy a filmek tartalmát felhígítanám. Tapasztalataim szerint ugyanis a közönség nem a gondolatok, hanem az unalom ellen tiltakozik, amikor távol marad a mozikból.

— Nagyon sok nyugati kommerszfilmet vetítenek a filmszínházak. És sikerük van ...

— Ezek a filmek sajnos leszoktatják az embereket a gondolkodásról. Őszintén szólva én félek tőlük. A szórakozást persze én is szeretem, de azt már veszélyesnek tartom, ha egy film úgy csinál, mintha komoly dolgokról beszélne, miközben hazudik. Érdemes itt megjeKis község nagy könyvtára . .. Űjkígyóson csaknem másfél millió forintos költséggel létesítettek új községi könyvtárat. Könyvállománya: 10 500 kötet.

A KOHÁSZATI GYÁRÉPÍTÖ VÁLLALAT Építőipari Gyáregysége

technikusi végzettségű

építésvezetőket keres

azonnali belépéssel, dunaújvárosi munkaterületre. Szállásról gondoskodunk!

Jelentkezés személyesen vagy Írásban:

BUDAPEST XIII., RÉVÉSZ UTCA 9., Borbás Zoltán gyáregységvezetőnél.

HÉTFŐ

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.2u: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Nóták. — 13.50: Válaszolunk

hallgatóinknak. — 14.05: Édes

anyanyelvűnk. — 14.10: Gaál Jenő: Trió. — 14.30: Osváth Júlia operettdalokat énekel. — 14.44: Me jöjj vissza a másvilágról. Krúdy Gyula novellája. — 15.üü: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Kollégiumi órák. — 15.50: Uj felvételeinkből. A Tűzoltóság Központi Fúvószenekara játszik. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Irószobám. Uroán Ernő vallomása. — 17.00: Hírek. —

17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója

Portré muzsikával. — 17.40: Az érdekek és a társadalom. IV. Az érdek-fogalom ellentmondásai. — 13.00: Sajtókonferencia a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban. — 19.00: Esti Krónika.

— 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Mikroíonközelben Sandie Shaw.

— 20.19: Liszt: h-moll szonáta.

— 20.47: Hírek. — 20.50: A Belügyminisztérium Duna Művész- együttesének népi zenekara játszik. — 21.30: A Szovjetunióból jelentem . . . Rapcsányi László műsora. — 22.00: Hírek. — 22.20: Francy Boland együttes játszik.

— 22.35: A XX. század gondolatai. A hamis tudat. — 22.50:

Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. — 24.00: Hírek. —

0.10: Kórusmuzsika.

Petőfi rádió: 12.00: Az Ipari Szövetkezet Erkel Ferenc Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 12.30: Világhírű hegedűművészek felvételeiből. — 13.00: Hírek. — 13.03: Japán színház, japán filmművészet. Nagy Piroska riportja. — 13.20: Udvardy Tibor énekel. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Gioconda. Részletek Ponchielli operájából. — 19.13: A ma hullámhosszán. V. rész. Társadalmi érdek — csoportérdek. — 19.53: Jó estét,

gyerekek! — 20.00: Hírek. —

20.10: Üj könyvek. — 20.13: Kettesben Csikós-Nagy Béla és Szilágyi János. — 21.13: Csajkovszkij: V. szimfónia. — 22.00: Operettkettősök. — 22.30: A hét zeneműve. Bartók: Kontrasztok. — 23.00: Hírek. — 23.15: Népszerű magyar együttesek felvételeiből.

— 24.00: Hírek.

Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés, hírek. — 17.35: Képek községeinkből. — Érdekes világ — tudományos magazin. —

— Százszorszép énekek. — 18.00: Borsodi Tükör. (Üj oktatási forma a szerencsi gimnáziumban;

A motorizáció probélmái; Két kiállítás között a Miskolci Galériában; Fodrászaink képviseletében . . . ) — 18.15—19.00: Szórakoztató zene. — Napjaink kérdései. Hatalom vagy szolgálat? jegyzet. — Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél.

Szlovák televízió: 15.40: Pedagógusoknak. — 16.10: Német

nyelvlecke. — 16.40: Kazetta (ifjúsági magazin). — 17.10: Sport. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Húzd rá nékem . . . (zenés vetélkedő). — 19.00: Híradó. —

20.00: A boldogok (tévéjáték). — 21.15: Híradó.

Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Szőnyi István 50 rézkarca. — Déryné-ház (10—13) : Régi magyar arcképek. — József Attila könyvtár (12—20): Gacs Gábor grafikái. — Miskolci Galéria (10—18): Kass János grafikusművész kiállítása. — Kossuth Művelődési Ház (10— 18): Testvérvárosok nemzetközi fotószalonja.

Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8) : Ki megy a nő után? (mi^ szí. angol). Kossuth (f3, f5, 7): Robinson Crusoe (mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván Filmklub (5): Csendesek a hajnalok . . . I—II. (Másfélszeres helyár! mb. szovjet). — Fáklya (f5, f7): Apacsok (mb. szí. NDK). — Petőfi (f5, f7): Ki van a tojásban? (szí. magyar). — Szikra (5, 7): A

Pendragon legenda (szí. magyar) . — Táncsics (f5, f7): Égő hó (szí. szovjet). — Tapolca-kert (f8): Hangverseny Bangladesért (szí. amerikai). — Ságvári (Ady Műv. Házban) Pókháló (magyar) . — Hámor (4): Elza köly- kei (mb. szí. amerikai).

KEDD

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15:

Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Brahms: Változatok egy Paganini-témára. — 8.44: Harsan a kürtszó! — 9.19: Adam: A longjumeau-i postakocsi. Háromfelvonásos vig- opera. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 11.34: Haydn: D- dúr szimfónia No. 97.

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 8.45: A Del- ler-énekegyüttes Moriey-kóruso- kat énekel. — 9.00: Hírek. — 9.03: Könnyűzenei stúdiónk felvételeiből. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán, — 11.00: Hírek.

gyezni azt is, hogy míg a silány művészet — nem is tudom, miért nevezzük művészetnek — kirekeszti a művelt közönséget, addig az igazi művészet mindenkire hatással van, még a legegyszerűbb emberekre is.

— Mi a véleménye a közönségről?

— Nekem csak jó véleményem lehet. Eddig bemutatott három filmemet két és fél millióan nézték meg idehaza. Ez világviszonylatban is jó eredmény. A Dó- zsa-filmnek, az Ítélet-nek egymillió nézője volt. Es ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy filmjeimet negyven ország vásárolta meg, igazán nem panaszkodhatom a közönségre. A statisztikán túl persze az is lényeges, hogy a közönség átvegye az alkotók gondolatait. Számomra ugyanis nem az önkifejezés lehetősége a fontos, hanem az, hogy az emberi közösségek sorsáról beszéljek, mégpedig úgy, hogy a közönség is megértse saját sorsát.

— Hogyan határozná meg filmjeinek visszatérő mondandóját?

— Közös téma az emberi szabadság kérdése. Tulajdonképpen a cselekvés lehetőségeit kutatom. Nem az egyén, hanem a közösség oldaláról vizsgálom ezt a témát, mert vallom, hogy a szabadság lehetősége egybeesik a társadalmi cselekvés lehetőségével. S nálam a szabadság egyet jelent a forradalmi gondolkodással.

— Napjainkban mi a legizgalmasabb filmtéma?

— A szabadság és a békeakarat megfogalmazása. Legalábbis én ebben hiszek. Hiszen erről szól legújabb filmem, a Hószakadás is.

— Ettől a filmjétől nemzetközi díjat reméltünk.

— Sokan várták ezt a díjat. De hát mit csináljak? A Cannes-i fesztiválon egy romantikus zenés film kapta a fődíjat.

— Milyen ma egy filmrendező közérzete?

— A Hószakadást úgy mutattuk be, ahogyan megcsináltuk. A személyes alkotói közérzetem tehát jó. De nemcsak rólam van szó. Ma a világ nagyon kicsi. Ha közérzetemet a világpolitikában próbálom elhelyezni, nos, akkor vannak aggodalmaim is. Igaz, ma már nemcsak szeretném, hogy béke legyen, hanem teljes erőmmel akarom is ezt a ékét. Gondolom, ezt fejezi ki a Hószakadás is.

(márkusz)

Utánam; srácok!

A következő hetekben, hónapokban jó néhány újdonsággal szolgál a legifjabb nézőknek a Magyar Televízió. Befejezték új, színes, hatrészes gyermekfilm-sorozatu- kat, amelynek forgatókönyvét Berkes Péter írta. Az egyenként 40 perces epizódokból álló film „Utánam, srácok!” címmel kerül képernyőre. A történet egy iparvidék új lakótelepén játszódik, ahol két konkurrens gyereksereg vetélkedik. A küzdelemben igyekeznek felhasználni mindazt, amit kémiából, illetve fizikából az iskolában tanultak. A szereplők között több ismerőst láthat a közönség. Például Kovács Krisztiánt, Jelisztratoo Szergejt,

Hazai

esték