Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-19 / 220. szám

Már a Ságvári utcánál járnak az aszfaltozok Jó ütemben halad az asz­faltozás a Győri kapu északi oldalán. A csatornázási és alapbetonozási munkák el­végzése után, hétfőn már felvonultak az aszfaltozó gé­pek, s mgkezdték a legfelső útburkolat kialakítását. A munka ütemét — amelyre jellemző, hogy tegnap már a Ságvári utcánál jártak — lassítják a villamosmegálló­helyeknél kialakított járda­szigetek, itt ugyanis az út teljes szélességére beállított gépek egyelőre nem tudnak dolgozni. A Közúti Építő­ipari Vállalat szakemberei bíznak abban, hogy a mun­kálatokkal szeptember vé­gére elkészülnek. ★ Lentről az óriás létrás gépkocsit csodálja a járókelő. Ott fent, húsz méter magasban pa­rányi afak az ember. íme az arca közelről. Munka közben az ÉMÁSZ szerelője. Kezük nyomán fényesebbek az utcák és terek. ' (Ágotha Tibor felvétele), Társadalmi munkások Pótolhatatlan értékeinkért 9 Ljjáalakult a Megyei Természetvédelmi Bizottság Az ország távlati természetvédelmi terve szerint körülbe­lül 500 ezer hektár védelméről keli gondoskodni. Ebből 450 ezer hektár vigyázása az Országos Természetvédelmi Hiva­tal feladata lesz, a többi viszont a tanácsoké. Ismert tény, hogy a Hor- tobágyot nemzeti parkká nyilvánították, s arról is bi­zonyára sokan hallottak, ol­vastak, hogy második nem­zeti parkunkat a Kiskunság­ban, Bugacon, és környékén alakítják ki, a következő években. Ezután viszont már a mi megyénk következik: a távlati tervek szerint előbb a Bükk-fennsíkot, majd Agg­teleket és környékét nyilvá­nítják nemzeti parkká. Lázbérc cs A nemzeti parkok mellett országosan 40—50 tájvédel­mi körzetet jelölnek ki és legalább 150 helyen szerve­zik meg a kisebb természe­ti értékek védelmét. Tájvé­delmi körzet is van már me­gyénkben: a lázbérci víztá­roló és környéke. A követ­kező ilyen körzet az elkép­zelések szerint a tokaji Ko­pasz-hegy, illetve a Bodrog- zug egy része lesz. És ha mindehhez még hozzászá­mítjuk a megye egyedi ter­mészeti értékeit, a szomolyai kaptárkövektől a jávorkúti fenyvesen keresztül a Bükk- ben szép számmal található barlangokig, akkor máris vi­lágos mindenki előtt, hogy Borsodra különösen nagy feladatok hárulnak az or­szágos természetvédelmi tervből. Oly nagy feladatok, hogy ezeknek a végrehajtá­sa csak a természetvédelem társadalmasítása útján kép­zelhető el. A fenti gondolatok jegyé­ben szervezték újjá a Me­gyei Természetvédelmi Bi­zottságot, mely a megyei ta­nács mellett működik majd. A tegnapi alakulóülésen Faragó Károly, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának vezetője elmondta, hogy korábban már alakult egy hasonló célú bizottság, ám nem tudta tökéletesen betölteni feladatát. Ezért kellett újjászervezni. A ter­mészetvédelmi bizottság tag­jait háromévi munkára kér­ték fel. Azt várja tőlük a megyei tanács, hogy tanács­adó, véleményező jogukkal élve, segítsék Borsod termé­szeti kincseinek a védelmét. Együttműködve, egymást segítve H. Szabó Béla, az Orszá­gos Természetvédelmi Hiva­tal megyei főfelügyelője hang - súlyozta, hogy az előző tár­sadalmi bizottság azért sem tudta tökéletesen ellátni feladatát, mert számos kér­dés akkor még jogilag tisz­tázatlan volt. Időközben vi­szont olyan új törvények, rendelkezések láttak napvi­lágot, melyek lehetővé te­szik az eredményes műkö­dést. Az előző bizottság elnöke, dr. Földvári Aladár Kossuth- díjas professzor időközben elhunyt. A természetvéde­lem érdekében végzett mun­kássága alapján rászolgált arra, hogy a bódvarákói Esztramos-hegyben levő vé­dett barlangot róla nevezzék el — mondta a természetvé­delmi főfelügyelő, majd fel­hívta a bizottság tagjainak a figyelmét arra is, hogy so­kat segíthet munkájukban az Országos Természetvédel­mi Hivatal. A legsürgősebb (ennivalók Dr. Juhász András, a ter­mészetvédelmi bizottság el­nöke (a Borsodi Szénbányák Vállalat főgeológusa) ismer­tette a bizottság munkater­vét. A legsürgősebb feladat a veszélyeztetett természeti értékek felkutatása, illetve kataszterbe vétele és a vé­delem megszervezése. A tá­volabbi célok között szere­pel egy olyan kiadvány ösz- szeállítása is, mely a megye védett- természeti értékeit is­merteti majd és oktatási anyagul is szolgálhat. A bi­zottság egyébként szakcso­portokban folytatja munká­ját: földtani, vízvédelmi, bi­ológiai és tájvédelmi szak­csoport alakul. Ubitz Gyula, a bizottság titkára (a MÉM Miskolci Ál­lami Erdőrendezősc j igazga­tója) a szervezeti és műkö­dési szabályzatot ismertette. Ezután azzal váltak el egy­mástól a természetvédelem társadalmi munkásai, hogy a legközelebbi ülésen már eredményekről adnak szá­mot. BÉKÉS DEZSŐ Hétvégi pihenő Kicsi, de tevékeny szerve­zett fiatalsága van a Mis­kolci Közúti Építő Vállalat­nak. A KISZ-fiatalok 34 tagú alapszervezetének pat- ronálásával a Mályi-tó part­ján 42 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek ; kétszobás, mellékhelyi­séggel ellátott hétvégi pihe­nőhelyet építettek. REFLEKTOR Ma Budapesten a MA- HART-nál magyar—szovjet hajózási műszaki napot ren­deznek. Egerben megnyit­ják a Heves megyei lengyel filmnapokat. % Győrött an- kétot rendez a Táncsics Könyvkiadó, jjc Keszthelyen vendégszerepei az Állami Bábszínház. if Siófokon megnyitják a Somogy me­gyei orvbsnapokat. Szek- szárdon megkezdődik az or­szágos vörösbor-fesztivál. Tiszaalpáron bronzkori föld­vár-maradványok feltárását kezdik meg. jjc Veszprémben évadnyitó előadását tartja a Petőfi Színház. brigádok A szerződések példatárában bizonyára egyedülálló, hogy üzemi könyvtárak és brigádok kötnek megállapodást. A bri­gádok tagjai előbb-utóbb állandó olvasókká válnak. Felaján­lásaik közül kétségtelenül ez a leghosszabb időre szóló, de egyben a legtiszteletreméltóbb is. Nem titok, hogy szembetűnő ellentmondás van a világszín­vonalú magyar könyvkiadás és a könyvök olvasottsága kö­zött! Néhány esztendeje a Magyar trók Szövetsége által meg­hirdetett „Olvasó Népért” mozgalom felhívása közölte a le­hangoló tényt: az olvasás az értelmiségiek és a munkások jelentős részénél jobbára alkalmi időtöltés. Nem tartunk ott, hogy a könyv állandó társ, barát legyen minden családban. A munkaidő csökkentése, a több szabad idő sem sokat vál­toztatott a helyzeten. Erről is hivatalos adatok tanúskodnak. Két nagyüzemben, Csepelen és a győri Vagon- és Gépgyár­ban szociológiai vizsgálat mutatta ki, hogy a több szabad idő sem növelte számottevően az olvasási kedvet. A könyveket — szinte minden korcsoportban és foglalkozási ágban — jó­val megelőzi a télevíziónázés, a kertművelés, férfiaknál ja barkácsolás, nőknél a kézimunkázás. Kiderült, nem csupán a rendelkezésre álló idő mennyiségén múlik, ki mikor vesz könyvet a kezébe. Ha hiányzik az igény, ha nem érezzük szükségét az olvasásnak, a több időt is a régi, megszokott életformánk keretei között töltjük el. Lehet-e magánügy, hogy munkája után ki, hogyan gaz­dálkodik az idejével? Vannak, akik annak tartják, pedig a társadalomnak is köze van hozzá. Számtalan gazdasági, jö­vedelempolitikai, szociális intézkedés hat életünkre, melyek­nek áttételesen az életforma alakítása is célja. A munkaidő­csökkentés ezek közül szinte a legközvetlenebbül fejezi ki a szocialista társadalom elveit. Az okosan fölhasznált szabad idő hozzásegíti az embereket, hogy összhangba kerüljenek környezetükkel, örömet leljenek munkájukban, áttekintsék munkájuk értelmét. Az érdeklődő, tanuló, olvasó, a világ dolgait rendszerbe foglaló emberek saját kisebb és nagyobb közösségük ügyeit is felelősebben tudják alakítani. Különösen a munkásokból szerveződött brigádokban föl- becsülhetetlen jelentőségű, hogy csökkenjen a távolság a mű­helyek és a könyvtárak között. A munkások műveltsége: köz­ügy. Ezért nem tekintheti senki formálisnak a vállalások­ban is leírt, a könyvtárra vonatkozó sorokat. Ellenkezőleg: elismerés jár érte. Tisztelet a fölismerésnek, a szándéknak, amely a munkások életformájának részévé kívánja tenni az olvasást, s kötelezettséget is vállal érte. A brigádok olyan légkört akarnak kialakítani, hogy a meccs és a televíziómű­sor mellett könyvekről is beszélgessenek. Megkeresik és meg­találják a módját, hogy az is könyvet vegyen a kezébe, aki eddig csak az újságot lapozta át. Egymás érdeklődését is­merve ajánlanak kedvcsináló olvasmányt a könyvbarátok társaiknak. A szerződések nyomán idővel az üzemi könyv­tárakat saját házikönyvtárukként használják, otthonosan mo­zognak polcai között. Nehéz lenne kinyomozni, hol, melyik felajánlásban írták le először: „szerződést kötünk a könyvtárral”. De a névtelen­séget jelképnek is tekinthetjük. Egy brigád jött rá a sok közül, hogy rendszeres olvasás nélkül nem tekintheti magát szo­cialista brigádnak. Brigádban, közösen érezték meg néhá- nyan, hogy a munka és az időnkénti találkozás a fehér asz­tal mellett távol áll lehetőségeik teljes kihasználásától. A nagy lehetőség: egymás gondolkodásának, életmódjának, vi­lágnézetének alakítása. Az együtt olvasó, egymást olvasásra ösztönző, a könyv szeretetére nevelő brigádok ezt közelítik meg lépésről-lépésre. VICZIÄN ERZSÉBET Tanácskoztak a MIK fiataljai A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat több mint négyszáz 30 éven aluli dolgozóját kép­viselő mintegy hatvan fiatal kedden délután tanácskozást Miskolci menzák I. Kevesebb ebéd[igénylő A gimnáziumok, iskolák kapui előtti tereken a kora délutáni, élesen, idegesítően vibráló napsugarak közt fu­tás, rohanás. Özönlenek ki­felé a gyerekek. Hová siet­nek? ... Ki ne emlékezne diákköri farkasétvágyára, a nagy ia- lásokra, a nagy koplalások­ra? És ki ne emlékezne a tarhonyában túrkálásra, 'az orra előtt emelkedő kásahe­gyekre, amiken át kell rág­nia magát a diáknak az éj­szakai könyvhegyek előtt? És milyen jó dolog szidni a menzát! Szidni — amíg be nem „burkol” mindent a diák —, aztán odakullogni a „nénikhez” és szánalmat kel­tő arckifejezéssel elrebegni a bűvös szót: repeta ... A menza a diák örök té­mája. Aztán évek múlva még hányszor visszaidézi az öregdiák a kollégium ízeit, keresi az étvágyát, ami az évek sebb. számával egyre ki­A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályán és néhány gimnáziumban, kol­légiumban érdeklődtünk a szakmunkástanulók és a kö­zépiskolások étkezési lehe­tőségeiről. A kapott informá­cióból kiderült, hogy sajnos a diákszociális ügyek még sok tekintetben megoldásra várnak. Az elmúlt tanévben a középiskolások közül 1930- an étkeztek menzán, közü­lük 350 externista volt. A tíz középiskolai kollégium­ban 2118 diák kapott helyet. A tanulók számához viszo­nyítva szép ez az arány (3798 gimnazista és 5654 szakközépiskolai tanuló volt tavaly városunkban). A szak­munkástanulók száma is ma­gas: 7800, közülük 1588 volt kollégista. A most kezdődő új tanév­ben a Kilián Gimnázium­ban 310 tanuló igényelt men­zát, de száztízüket vissza kel­lett utasítani, helyhiány miatt. A Földes Ferenc Gim­náziumban a 380 jelentkező- ből'csak 256-an étkezhetnek a menzán. Dr. Kálmán László igazgató elmondta, hogy ez a szám még nem végleges, mindenképpen bő­víteni szeretnék a menzai kapacitást. (A Földes diák­jainak több mint 40 száza­léka kap valamilyen szociá­lis juttatást a 70 ösztöndíja­son felül. A szociális jutta­tások elbírálásánál minden esetben a diáktanács dönt.) Amíg ezek a gondok meg­oldódnak, átmeneti megol­dásként mindenképpen hasz­nos lenne átvenni azt, a Budapesten már bevált gya­korlatot, hogy különböző vendéglátóipari egységek se­gítenek a kollégiumoknak és diákétkezdéknek a diákok ebédeltetésében. Természe­tesen a diákzsebekhez mért áron. (Folytatjuk) (var«^) tartott a vállalat kultúrter­mében. Első alkalommal ke­rült sor az ilyen jellegű ösz- szejövetelükre, aminek jelen­tőségére utal, hogy azon a vezetők közül többek között Szabó Ambrus igazgató, Szo- boszlay Gáborné, a vállalati párt-csúcsvezetőség titkára és Molnár János, a HVDSZ me­gyei titkára is részt vett. A vállalat tevékenységét, s az ifjúság jogait, a vele szem­ben támasztott követelmé­nyeket ismertető igazgatói beszámoló után a hozzászó­lók számos olyan problémát felvetettek, amelyek megol­dandók ahhoz, hogy a fiata­lok még jobban végezzék munkájukat. így például el­hangzott, hogy az ez év ta­vaszán rendelkezésükre bo­csátott klubjukban tartsanak politikai jellegű előadásokat, s szervezzék meg, hogy az ifjúsági törvényt szeminári­umszerű foglalkozásokon ta­nulmányozhassák. A szakmai tanulás nagyobb lehetőségé­nek a megteremtéséről is több szó esett. Ezzel kapcso­latban arról is, hogy egyrészt a munkaerőhiány csökken­tése, másrészt a házakon, la­kásokban elvégzendő mun­kák gyorsítása végett úgy­nevezett szakmapárosító tan­folyamokat kell indítani. A lakóházak körüli fásítás megszervezését (ami egyéb­ként folyamatban van) szin­tén sürgette az egyik felszó­laló. A tanácskozás példás ak­tivitással csaknem négy órán át folyt, s végül a vállalat igazgatója válaszolt a vitás kérdésekre, megígérve, hogy a problémákat a lehetőségek­hez mérten megoldják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom