Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-14 / 216. szám
Biztató hír a ki síi erííulaj dón o soknak Jó a vefőmagellátás Péntek délelőtt a Vető- magícrmeltető és Értékesítő Vállalat Észak-magyarországi Központjának vezetői sajtótájékoztatót tartottak a vetőmagellátásról. Szabó József igazgató utalt arra, hogy amíg működésük első évében 1213, az idén már 1850 vagon vetőmagot forgalmaztak Borsodban. Ez a dinamikus növekedés kihat a megyei termésátlagok növekedésére is. A VÉV által egyre nagyobb meny- nyiségben forgalomba hozott jó minőségű vetőmagoknak is köszönhető, hogy amíg megyénkben 1970- ben egy hektáron 16,7 mázsa búza termett, az idén már 32 mázsa. Ugyanakkor az őszi árpa termésátlaga 19,9 mázsáról 30 mázsára, a tavaszi árpáé 12,2 mázsáról 29—30 mázsára nőtt. Ez ugyan jelentős előrelépés, ám az országos átlagoktól még mindig elmaradunk, így hát van még tennivaló ... A cél az, hogy megyénk termelő gazdaságai gyakrabban újítsák fel vetőmagjaikat. Nagy István főmérnök a vállalatnak az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó elképzeléseit körvonalazta. Elmondotta, hogy Borsodban is komoly erőfeszítéseket tettek az iparszerű vetőmag- termeltetés meghonosítása érdekében. A termelő tsz-ekkel, állami gazdaságokkal öt évre szóló együttműködési szerződéseket kötöttek. Ennek mindkét fél, s végül is az egész megye lakossága hasznát látja. Jó hír a miskolci kiskerttulajdonosoknak is, hogy a vállalat együttműködési szerződései segítségével az idei 1000 hektárról jövőre 1500 hektárra nö- velteti a kerti magok termelésére szolgáló területeket. A Heves és Borsod megyét ellátó VÉV Észak-magyarországi Központ az idén 200 vagonnyi vetőmaggal segíti ki a viharkárokat szenvedett dunántúli megyéket. Trabant, Wartburg a sztár Anlóbörze Miskolcon Nehéz napok után a bérletpénztárban A Miskolci Közlekedési Vállalat Búza téri bérlet- pénztárában az utóbbi napok csúcsforgalma után egyre kevesebben fordulnak meg. Kiss Andrásnétől hallottuk : — Szeptember első napjai bizony megviseltek minket, bérletkiadókat. Reggeltől estig dolgoztunk, kétszeres munkát kellett végeznünk. Az újabb igazolványok kiadása mellett, az összetört, elavult bérleteket is ki kellett cserélnünk. Hat napon keresztül körülbelül 200 bérletet adtunk ki egy-egy műszak alatt. Sajnos, elég sok problémánk volt a középiskolásokkal, akik nem szerezték be a megfelelő igazolásokat. A Miskolci Közlekedési Vállalat forgalmi főosztályának közlése alapján tudjuk, hogy a diákoknak 18 700 autóbusz- és 8700 villamos- bérletet adtak ki. E számok még nem véglegesek, mert az egyetemisták még ezután váltják ki bérleteiket. Eddig panasz nem merült fel a bérletkiadással kapcsolatban. Nyolc vállalati árusítóhely igyekezett fennakadás nél- j kül végezni e munkát. ' A nyárias őszelő kedvez a miskolci autóbörzének. Az elmúlt vasárnap is mintegy 150-en kínálták autójukat a Szeles utcai autópiacon. Főként a kis- és a kétütemű kocsik „tündököltek”. Tulajdonosaik alighanem úgy vélik, hogy az olcsó üzemeltetésű Trabantok, Wartburgok most jobban eladhatók. A piac forgalmában ez ugyan nem mutatkozott meg, a börzén töltött egy óra leforgása alatt egyetlen kocsi sem kelt el. Próbaképpen lehorgonyoztunk B. Gy. miskolci lakos eladásra kínált CM-es Wartburgja mellett. A tulajdonos (egyébként autószerelő) kitűnően rendbehozott, két éve vizsgázott autóját 35 ezer forintra tartotta. Néhányan érdeklődtek, de igazi, komoly vevő nem akadt. Kérdeztük, nem lenne-e jobb olcsóbban adni, illetve kínálni a Wartburgot. Mire B. Gy. azt válaszolta, olcsóbban nem adja, annyit neki is megér még néhány évig. Ő tudja, hogy mit tud még az a kocsi. A kocsik felszereltségi állapota, „tudása” egyébként mindig téma a börzén. Nem egyszer bebizonyosodott már ugyanis, hogy egy kevesebbet futott, am ugyanakkor agyongyilkolt jármű megközelítőleg sem ért annyit, mint a jól felszerelt (rádió, szőnyeg stb.), gonddal ápolt régebbi társa. Vagyis: korántsem mindig csak a rendszám vagy a megtett kilométerszám számít, s még csak nem is az, hogy van-e horzsolás a karosszérián vagy nincs. Igaz, a karosszériákkal jó vigyázni, különösen most, ősz es tél előtt. Ne feledjük ugyanis, hogy a gépjármű egyik legnagyobb ellensége a rozsda. Márpedig a rosszul kezelt alváz vagy a megsérült karosszéria sok bosszúságot okozhat egyetlen esős ősz vagy egyetlen tél után is ... Holnap megint országszerte tartanak autóvásárokat, összesen 16 helységben. Ha az idő ismét szép lesz, minden bizonnyal újra benépesül a miskolci börze is. Városszerte elterjedt annak a Ilire, hogy a MERKÚR Miskolcon is létesít használtautó-telephelyet. Sajnos, még nem sikerült megtudnunk, valóban igaz-e ez a hír. Amennyiben igen, nyilván kihat majd az eladásra kínált használt autók árára, amelyek Miskolcon egy kicsit mindig magasabbak, mint Győrött, Debrecenben vagy más olyan városok piacain, ahol már működik MERKUR használtautó-telephely. A MERKUR kocsiátvételi sorszámai a tegnap helyzetkép szerint: délutáni Skoda S—100 53 151 Skoda S—100 L Bp. 2 053 Skoda S—100 L Győr 132 Skoda HO L Bp. 4 lf>0 Skoda 110 L Győr 548 Trabant Lim. 6^ 915 Trabant Hyc. ‘-238 Trabant Combi 10 433 Wartburg Iám. 25 811 Wartburg de Luxe 22 7GS Zsiguli Bn. 55 8S1 Zsiguli Debrecen 20 170 Zsiguli Combi 4 902 Moszkvics 412 35 274 Polski Fiit 1500 9 172 Zaporozsec 2 614 Dácia 4 110 Debreceni lakások Az 1974. évi fejlesztési alap első félévi felhasználásáról készített számadást vitatta meg csütörtöki ülésén a Debreceni városi Tanács. Mint a testület megállapította. a beruházások középpontjában az idén is a lakásépítés állott. Az év első 6 hónapjában 734 új otthonba költöztek be a lakók, s a folyamatos építés biztosítja, hogy az ez évre előirányzott 1505 lakás mindegyike elkészüljön. Az UNI-kazánok üzemeltetőinek, vállalatoknak, intézményeknek RAKTÁRKÉSZLETBŐL, AZONNALI SZÁLLÍTÁSRA AJÁNLUNK központi fűtésű, alacsony nyomású gőzkazánokat: egy 32 m2 fűtőfelületű UNI-kozánt és két 58 m2 fütöfelületü UNI-kazánt A kazánok megtekinthetők: Budapest IX., Gubacsi út 24. sz. a<otti telepünkön AR: MEGEGYEZÉS SZERINT Részletes felvilágosítást ad értékesítési osztályunk SZERELVÉNYERTEKESITO VALLALAT 1389 Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120-775 Szekcióülés a DÍGÉP-ben A magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés negyedszázados évfordulója alkalmából e héten a Diósgyőri Gépgyár sebesvízi üdülőjében került sor a magyar—szovjet kormányközi bizottság nehézgépgyártási állandó munkacsoportjának harmadik ülésszakára. A szeptember 9-én délután plenáris üléssel kezdődött egészhetes tanácskozást dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezette. A szovjet delegáció Eismont miniszterhelyettes vezetésével vett részt a tárgyalásokon. A szekcióülés résztvevői tegnap délelőtt látogatást tettek a DIGÉP üzemeiben, ismerkedtek' városunkkal. Az üléssorozat és a szakmai tárgyalássorozat — amelynek során többször szó esett a DIGÉP-nek a szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködésben betöltött, s egyre növekvő szerepéről is — tegnap délután újabb plenáris üléssel és az ülésszak jegyzőkönyvének ünnepélyes aláírásával ért véget. yjc Képeinken (balról jobbra): Eismont szovjet miniszterhelyettes, a szovjet delegáció vezetője; a jobb oldali kép közepén: dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes, a szekcióülés elnöke köszönti a résztvevőket. (Mellette jobbról a tolmács, balról Dojcsák János, a DIGEP vezér- igazgatója, a szekcióülés házigazdája.) Szidás — a társadalmi minkéért — Meddig akarjátok még ezt csinálni? — lépett nagy hanggal a napközi otthonba Kepecs Károlyné. — Míg készek nem leszünk — fogadta csendesen a középkorú férfi. — Mondja, maga mit tenne, ha a maga lakása felett csinálnák ezt egész éjszaka? — Enyhén szólva túlzás, nem egész éjszaka, hisz este fél 10-kor már én is otthon voltam. De ha nem bírnám ki azt a pár napot, elköltöznék... Nem az első — sajnos, nem is az utolsó — ilyen jelenet zajlott le a napokban a Kassai utca 17. szám alatt, ahol a 22. sz. általános iskola — kényszermegoldásként — egy lakást kapott napközi otthon céljaira. (Korábban óvoda volt itt.) Harminc kisdiák elhelyezését biztosítja az új napközi, s tulajdonképpen 8—10 szülő jóvoltából, akik vállalták: társadalmi munkában segítik a helyiségek berendezését, felszerelését. Természetesen, csak az esti órákban lehetett dolgozni — no, és vasárnap délelőtt —, mivel a társadalmi munkások napközben dol- goztk, a félig kész helyiségeket pedig a kisdiákok népesítették be késő délutánig. S a fogasok szerelése, az apróbb-nagyobb javítások elvégzése természetesen — a legnagyobb vigyázat ellenére — nem ment minden zaj nélkül. Való igaz, a kopácsolás olykor eltartott fél 10-ig is. Sohasem tovább. A haragos „szomszédasszony” komplett szókincsét szórta „hálából” a szülői munkaközösség áldozatkész tagjaira. Jelzőitől visszhangzott a bérházi folyosó. S ez nem az utolsó jelenet volt. K. Zoltánnak újabb támadást kellett elviselnie: a déli órákban hazafelé indult a társadalmi munkából a vele levő kisfiával, amikor a lépcsőházban útját állta Kepecsné fia. Hogy miket mondott, leírni nem lehet. Pofonnal fenyegette a férfit, aki majdhogynem apja lehetne. S messze járt már a társadalmi munkás, amikor még mindig kiabálta utána: „Elkaplak még téged, te vén .. .” A minősíthetetlen eset szerencsére nem szegte kedvét a szülői munkaközösség tagjainak. Munkájukat tovább folytatták, s mire c sorok megjelennek, talán már készen is van a 30 gyermek napközi otthona. Köszönet érte. S szolgáljon számukra elégtételként: Kepe- csék nem őket, de önmagukat szégyenítették meg, amikor a közösségért serénykedőket sértegették. R. E. MÍG NEM JÖN VONAT, CSATTOG AZ OLLÓ A vasúti sín két oldalán eldőlni készül a két sorompó. Az üres kis állomáson még érezzük az ősz eleji nap melegítő sugarait. A vaspályától lépésnyire levő útpadkán, vascső-széken ülve, arccal a Sajó felé, kezében egyensapkával, kiálló járomcsontú, kisbajuszos, kopaszodó vasutas ül. Cimborája — ugyancsak egyenruhában — szakértő mozdulatokkal csattogtatja az ollót, forgatja a fekete, sürűfogú fésűt. i Dubicsányban láttuk, a bakterház előtt, a borbélyt és vendégét. A vasútnál a szolgálat ideje alatt mindig ápoltnak és rendesnek kell lenni... Tíz perccel ezelőtt ment el Miskolc felé a személy s a következő tehervonatig van még idő. Pont annyi, ami elég egy hajigazításra. Berentei László, az ózdi vasútvonal hatos térközének vonatjelző őre a „vendég”. Nincs a nyakában fehér kendő s előtte tükör, mint a fodrászatban szokás, s a haja sem olyan, mint a manapság divatos bozontos szőrkoronák. Harmincnyolc éve koptatja már öreg fejét a vasutassapka. A fiatalabbik, az átvedlett figaró a tavasszal még közvetlen munkatárs volt. Azóta átkerült Bánrévére. Amikor az őrházban cseng a telefon, az öreg felpattan, beszalad a helyiségbe, „veszi” a szükséges utasításokat, majd visszaül a székbe, s megy tovább a csinosítás. Ruzsinszky Gyula az apjától tanulta a hajnyírást. — Itt laktunk mindig Dubicsányban. Nem volt fodrász a faluban, s apám valahol elleste a mesterség fogásait. Tőle meg én tanultam meg. Nem kellett érte fizetni, s mint látják, hasznát veszem — mondja, míg tekintete kollégája fejét pásztázza. Társa, az állomás jelenlegi őre, jegykiadója, mindenese, itt lakik az épületben négytagú családjával. Naponta huszonöt-harminc teher- és személyvonat halad át érre. Azoknak kell szabad utat biztosítani, sorompót leengedni, jelzőt állítani. Alighogy elkészül az új frizura, ismét jelez a. csengő. Pulnok felöl tehervonat közeledik. Jobb közérzettel lehet folytatni a munkát... (berencsy) (Solymos felv.)
