Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-02 / 205. szám

i EsGtí&g döntetlen SehGtett volna Pécsi MSC- DVTK 1:0 (0:0) sjc A 37 esztendős, 285. NB l-es mérkőzését játszó Rapp Imre — mint képeink is bizonyítják — jő részese volt a pécsiek diósgyőri győzelmének. Az alsó képen látható jelenetnél ugyan már verve volt, de hagyományos szerencséje nem hagyta cserben: Földesi mellélőtt. (Szabó István jelvételei) Először foglaljuk össze a tör­ténteket. Tehát: Diósgyőrött öt­ezer néző volt szombat délután, s ez az alacsony szám igazolni látszik a DVTK elnökségét ab­ban, hogy jobbnak tartja a va­sárnapi játéknapot, A játékvezető Halász volt, se­gítői Nagy G. és Tompa. A gól­lövő Zombori, a 76. percben. A szögletarány 10:6 (8:3) a DVTK javára. Az idő kitűnő, a színvo­nal közepes. Az első félidőben a DVTK ját­szott jobban, de 70 pere után el­fáradt, s ez, valamint Veréb meglepődése vereséget eredmé­nyezett. A jó ideig döntetlen­nek látszó találkozón a pécsiek­nek volt több helyzetük. A 90. percben mégis Rapp bravúrjának köszönhették a pécsiek, hogy mind a két pont az övék lett. A két csapatban a következők szerepeltek. Pécs: Rapp — Kin­cses, Kocsis, Maurer, Tóth — Bálint, Konrád, Dárdai Gy., Zombori — Juhász, Kiss (Ben- csik a 70, percben). DVTK: Ve­réb — Kovács, Salamon, Tóth, Kolláth — Oláh, Egri, Váradi (Földesi a 62. percben) — Hor­váth E., Horváth A., Görgei. Az összeállítások rendsze­re jelzi, hogy a pécsiek ala­posan megszervezett véde­lemmel játszottak a diósgyő­ri stadion szombat délutáni mérkőzésén. A DVTK 4—3— 3-at játszott, de nem hasz­nálta ki a rendszerből adódó „hatcsatáros” támadási lehe­tőséget, s így a vendégek kettős ékje veszélyesebb kombinációnak bizonyult. A vendégek gyors csatárai egyébként azt is „megmutat­ták”, hogy a Diósgyőrnek változatlanul lassú a védel­me. , Üjonc volta ellenére is vá­ratlan vereséget szenvedett a DVTK, s ez a rajt — a 25. az NB I-ben — nem látszott igazqlni a bennmaradásban való bizakodást. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tavalyi NB I. 7. helyezettje játszott Diósgyőrben, az a csapat, amelyik á legutóbbi bajnokságban a legjobbak­nak is ellenfele tudott lenni. Ez természetesen nem jelen­ti azt, hogy hazai környezet­ben nem lehetett volna elle­ne pontot, vagy pontokat szerezni. Ehhez azonban az kell, hogy a szakvezetés meg­találja a lehetőséget a most igen kevés helyzetet produ­káló támadósor „feljavításá­ra”. Az NB I-ben szintén elő­ször szereplő tartalékok vi­szont megszerezték első győ­zelmüket. A Szabó L. (Kiss P.) — Theodoru, Makróczi, Gál, Borsos — Szűcs I.. Ta­tár. Kutasi — Szűcs II. (Csá- nyi), Udvarev, Madarász (To­kár) összeállítású csapat 0 dl­ás félidő, majd 0:1 után Gál 11-csből és távolról lőtt gól­jaival megszerezte első, 2:1 arányú győzelmét. A területi NB-s tartalék baj­nokságért: DVTK III— Rudabá- nya 8:1 (4:1). Góllövők: Csányi (2), Madarász. Theodoru, Hoder- marszki. Káplár, Makróozi és Tokár. (Feltűnő, hogy a szomba­ton játszó második csapatból mennyien „ismételtek” a vasár­napi találkozón.) DVTK—Rudabánya 7:1 (1:1). Az országos ifjúsági bajnokság Bükk csoportjában játszott mérkőzésen a rudabányaiak szerezték meg a vezetést. Ezt Szimcsák egyenlí­tette ki, majd soós szerzett ve­zetést. Ezután Fodor mesterné­gyese következett, s a végered­ményt Horváth állította be. Nagyszerű sikert aratott a DV­TK serdülő labdarúgó-csapata a kassai nemzetközi tornán. Az augusztus végén napi ke. mér­kőzéssel megrendezett kupaküz­delmeket a DVTK veretlenül, I0:l-es gólaránnyal nyerte. A csapat legeredményesebb tagja Kéri volt, aki öt gólt szerzett, de kiemelkedő játékot nyújtott Faggyas és Gácsi is. A diósgyő­ri serdülők Iglő ellen 6:l-re, a VSS Kosice ellen l:0-ra, Kassa- újfalu ellen 2:0-ra nyertek, a döntőben pedig Bardejov együt­tesét győzték le 1:0 arányban. A győzelem jutalma egy gyö­nyörű, nagyméretű kristályser­leg volt. HORVATH KALMAN Két távoli lövés döntött MVSC—B. Volán 2:0 (1:0) Majdnem szűknek bizonyult az Ifjúsági Sporttelep a teg­napi városi rangadón. Mintegy háromezer néző ülte-álita körben a küzdőteret, amikor Eőry játékvezető irányításával pályára lépett a Kun — Szabó Z., Szűcs, Locher, Lipták II. — Leiszt, Galló — Lipták I.. Demkó (Szabó Gy.), Kiss, Fe­kete, illetve Selmeczi — Magyar, Karacs, Vári, Juhász — Tóth, Kertész, Pál (Farkas) — Oláh, Vasvári, Lója (Jónás) összetételű két miskolci NB III-as csapat. A találkozó előtt a két szakvezető közül Virágh István, az MVSC edzője volt a bizakodóbb: győzelmet várt együttesétől. Penderi György, a közlekedésiek mestere csupán a pontszerzésben reményke­dett. S az eredmény a vasutasok szakvezetőjét igazolta. A kezdő sípszó után rög­tön kialakultak a párok, e el­sősorban a veszélyének ítélt támadók — Kiss és Fekete, illetve Kertész és Vasvári — kaptak igen szoros védőőri­zetet. Prsze, a többiek sem „panaszkodhattak”, s ennek következménye lett. hogy igazi veszély csak a 12. perc­ben alakult ki a kapu előtt, s az a Volán oldalán volt. Lipták I. és Selmeczi egy­szerre rajtolt egy hosszan előrevágott labdára. A szél­ső érte azt . el előbb, s mi­után az elfekvő kapus mel­lett elhúzta, az 5-ös sarká­ról a kapuja tövére gurított! Egy perc múlva Leiszt nagy szóló után Selmeczin is át­jutott, de puhán emelt lab­dáját Vári a gólvonalról ki­rúgta. Az ellentámadásnál Lója és Oláh teljesen tisztán állva a kapu közelében nem találta el a labdát! Az erőteljesebb támadójá­tékot ebben a negyedórában az MVSC játszotta, amit az általa rúgott hat szöglet is jelzett. A 20. perc aztán ve­zető góljukat is meghozta. Kiss 27 m-es, nagy erővel meglőtt szabadrúgása a jobb alsó sarokban kötött ki. 1:0. A gól fokozta a zöld-fehé­rek lendületét — különösen a középpályán múlták felül a közlekedésieket — ám a 30. percben mégis a Volán egyenlíthetett volna. Kertész. 20 m-es, váratlan lövését Kun csak a bal ka­puja segítségével, másod­szorra mentette! A harmadik negyedórában kiegyenlített volt a játék, s csupán egy-egy jó helyzet alakult Galló, illetve Lója előtt, de a kapusok mentet­tek. Szünet után a Volán ka­pott előbb lábra, ám erélyte­len csatárai néhány fölé- mellé lövésen kívül jó ideig semmi érdemlegeset nem csináltak. Selmeczi kapujá­ba viszont Kiss ez 53. perc­ben befejelte a labdát, de — lesről. A zöld-fehér közép­pályások „kiengedtek”, s a Volán támadgatott. A vas­utas védelem viszont szilár­dan zárt. Az MVSC ellentá­madásai sem jelentettek kü­lönösebb veszélyt, s a kapu­sok aránylag „békésen él­tek”. A 75. perc aztán meg­hozta a végeredményt. Szabó Gy. 30 m-ről hirte­len lövésre szánta el magát, s a nagyszerűen eltalált lab­da a jobb jelsö „pipában” kötött ki, 2:0. A kezdés utáni ellentáma­dásból Lója a jelsö kapujá­ra lőtt, a visszapattanó lab­dát Oláh befejelte — lesről. A gól után a Volán nagyon „ráhajtott”, s Kunnak ugyan­csak sok munkája ak^dt. Igaz,'a szerencsével sem állt hadilábon. Jónás a 85. percben, 10 m- röl a jobb alsó kapuját talál­ta el! És ez volt a mérkőzés utolsó, említésre méltó ese­ménye. A rangadón az MV­SC érvényesítette nagyobb tapasztalatát, s megérdemel­ten szerezte meg a két baj­noki pontot. Szabó Z., Leiszt és Galló, illetve Magyar, Tóth és Vasvári játékát di­csérhetjük. MONOSTORI GYULA lotóeredmények 1. Volán—Bp. Spartacus 2:1 1 2. Eger—Kaposv. Rákóczi 0:1 2 3. Ganz-M.—FÖSPED 2:0 1 4. SZMTE—Komló 1:1 x 5. Szekszárd—Szeged 1:3 2 6. Debrecen—Olajbány. 1:0 1 7. Oroszlány—Várpalota 2:2 x 8. Pét—KOMÉP 2:2 x 9. SZSE Dózsa—Fűzfő l:l x 10. Borsodi B.—KV SE 1:1 x 11. Borsodi Volán—MVSC 0:2 2 12. Nyíregyháza—DEAC 1:1 x 13. Jánoshalma—Vasas Izzó 0:1 2 Pótmérkőzés: 14. Szabó L. SE—Sz. MÁV 3:2 1 Otthon kosaraztak a védők! Osztó már bajnok Vasárnap Szolnokon ren­dezték meg a salakmotoros OB II. ötödik fordulóját. A verseny a Borsodi Volán si­kerét hozta — egyben a szakosztály ez évi első baj­noki címét. Az ötödik fordu­ló győztese Oszkó Gyula ugyanis tegnapi első helyé­vel olyan pontelőnyre tett szert, ami már behozhatatlan a hátralevő, Gyulán megren­dezésre kerülő utolsó fordu- , lóban. Oszkó eddigi négy el­ső és egy második helyével 48 pontot gyűjtve, szerezte meg az országos egyéni má­sodosztályú bajnoki címet, s ezzel a jogot a jövő OB I- ben való induláshoz. A szolnoki versenyen a kö­vetkezők állhatták dobogóra: I. Oszkó Gyula (Borsodi Vo­lán), 2. Grego István (Papp J. HSE), 3. Sziráczki Józsej (Papp J. HSE). A további dobogós helye­zések azonban csak az utol­só fordulóban dőlnek el, an­nál is inkább, mert az eddig második helyen álló ‘Izsépi Szolnokon csak a hetedik he­lyen végzett. Sok sériiSés, gyenge bíráskodás Alig volt ipon Őszintén szólva, kettős vá­rakozással tekintettünk a me­gyei szakszövetség által ren­dezett országos B kategóriás cselgáncsverseny elé, s két­szeresen csalódtunk. Egy­részt kíváncsiak voltunk ar­ra, hogy a két hét múlva Ba­ján lebonyolításra kerülő or­szágos vidék-bajnokságra re­ményt keltő módon van- nak-c íélkészülve judósaink: másrészt a nagy mezőnyü viadalnak ígérkező összecsa­pásoktól szép cselgáncsozást, jó küzdelmeket reméltünk. Nos, az idénynyitó versenyen szereplők igencsak az alapo­zás utáni időszak merevségé­vel léptek tatamira, s ez egy­úttal a színvonalat is meg­határozta. A két korosztály küzdel­meiben csak elvétve akadt igazán jó mérkőzés. Egyelő­re szinte mindenki erőből cselgáncsozott, s a technika bizony nem csillogott! Alig volt ipon, s azok sem dobás­ból, hanem földharc ered­ményeként adódtak. Igen sok volt a sérülés, és a gyenge bíráskodás is a szezonkezde­tet jellemezte. A felnőttek­nél itt-ott — elsősorban a 70 kg-osak mezőnyében — még felfigyeltünk néhány jó összecsapásra, de az ifjúsá­giaknál alig akadt említésre méltó esemény. Űgy-ahogy, csupán a 85 kg-osak küzdel­mei elégítették ki a szakem­bereket. A miskolciaktól lényegesen többet vártunk. Az ifjúságia­kon nagyon meglátszott, hogy legtöbbjük most elő­ször szerepel ebben a kor­osztályban, s bizony ami elég volt a serdülőknél, az ugyancsak kevés még ebben a korcsoportban! A felnőt­teknél a zöld-fehér színek­ben versenyző Varga és az AFIT judósa, Rácz „hozta magát”, a többiek viszont a „volt jobb” kijelentést iga­zolták. Végeredményben az ifjúságiaknál egy ezüst és három bronz, míg a felnőt­tek korosztályában egy-egy első, illetve második és har­madik helyezés jutott a mis­kolci judósoknak. Egyéb­ként a viadalon 11 szakosz­tályból 70 cselgáncsozó lépett tatamira. Az ifjúsági korosztály győztesei, illetve miskolci helyezettjei, 58 kg: 1. Kovács (Debreceni Dózsa), ... 3. Fló- rusz (MVSC). 65 kg: 1. Fa­ragó (Bp. Honvéd), ... 3. Fa- fula (MVSC). 75 kg: 1. Men- gyán (Békéscsabai Szalvai SE), ... 3. Juhász (MVSC). 85 kg: 1. Ercsényi (Bajai SK), 2. Fehér (MVSC). Nehézsúly­ban, indulók hiányában, nem rendeztek versenyt. A jelnőtt kategória győz­tesei és miskolci helyezett­jei. 63 kg: 1. Varga (MVSC), ... 3. Fekete (MVSC). 70 kg: 1. Danyi (Győri Dózsa), 2. Rácz (M. AFIT). 80 k§: 1. Maurer (Bp. Honvéd), 93 kg: 1. Klemencsics (Győri Dó­zsa). Nehézsúly: 1. Varga (Bp. Honvéd). (monostori) El sem kezdődött még a kosárlabdázók hagyományos Papp József Emlékversenye a Kilián Gimnázium torna­termében, amikor már ki­alakult a végeredményt ille­tő vélemény: „ezúttal is új név kerül a vándorscríeg- re!” .4 küzdelmek megindu­lása előtt persze, e kijelen­tés Kissé merésznek tűnt, hi­szen a korábbi védő — a Bp. Honvéd, DVTK, Egri Finom- mechanika — közül a diós­győriek — úgy is mini ren­dezők — nem hiányoztak; ám, aki ismerte Ravasz és Somodi távozását, s az új ji- úk csapatba történő beépíté­sével kapcsolatos kísérlete­ket, biztosra „tippelt". S a jóslat be is igazolódott: a a vándordíjra — ha majd azt Egerből el is küldik! — az Oroszlányi Bányász vés­heti rá a nevét. Eredetileg hét NB-s csapat részvételére számítottak a rendezők, mivel ennyi neve­zés futott be. Az emlékver­seny előtt közvetlenül aztán a Csepel Autó „technikai okokra” (?) hivatkozva, le­mondta a részvételt, s a múlt évi védő Egri Finommecha­nika is közölte: tornát ren­deznek e két napon ottho­nukban, tehát rájuk sem szá­míthatnak a diósgyőriek. így a kétcsoportos lebonyolítás helyett, körmérkőzéses for­mát választottak, aminek minden együttes örült; egy mérkőzéssel többet játszhat­tak így a csapatok! S ez a közelgő bajnoki idényre tör­ténő felkészülést tekintve, nem közömbös egyik részve­vő számára sem. Természetesen ezúttal a fő cél még a csapatépítés volt, s ezt szinte valamennyi szakvezető fölérendelte a végső eredmény alakulásá­nak. Ennek ellenére is vol­tak szép és izgalmas mérkő­zések — különösen az Orosz­lány, a DVTK és MEAFC összecsapásai — melyeken lényegében a jobb dobásbiz­tonság döntött. Legtöbb ja­vítanivalója valamennyi csa­patnak ezen a téren van, de a védekezés sem éppen „pre­cíz” még! Érdekes volt meg­figyelni, hogy ez utóbbiból származó hibákat néhány, erőtől duzzadó középjátékos milyen ügyesen használta ki. A vándordíját megérde­melten nyerte a volt váloga­tott Jubovics vezérletével az Oroszlányi Bányász. Erő, do­bóbiztonság és technika dol­gában egyaránt felülmúlták ellenfeleiket, s igazában csak a MEAFC szorította meg őket. Annál többet kivett e mérkőzés az egyetemisták­ból ! A városi rangadónak számító, és második helyet eldöntő találkozón a diós­győriek erőnlétben és főként dobásbiztonságban jöléjük kerekedve — némi meglepe­tésre — biztosan nyerték a mérkőzést. Az azonban mind­két együttesre „áll”, hogy ugyancsak van mit javítani a hátralevő időben! A két vi­déki csapat — a Nyíregyhá­zi Spartacus és az Zalka FSE — gyengébb játékerőt képviselt a vártnál; nem ját­szottak szerepet a torna vég­ső alakulásában. Eredmények: Oroszlány — Ny. Spartacus 84:57 (43:23), Oroszlány—Zalka FSE 92:54 •(49:26), Oroszlány — DVTK 83:59 (44:23), Oroszlány—ME­AFC 74:66 (46:35), DVTK— MEAFC 70:64 (36:34), DVTK —Ny. Spartacus 92:77 (37:37), DVTK — Zalka FSE 80:70 (33:34), MEAFC—Zalka FSE 101:64 (51:28), MEAFC—Ny. Spartacus 63:54 (25:18), Ny. Spartacus—Zalka FSE 71:59 (41:41). A torna végeredménye: 1. Oroszlányi Bányász, 2. DV­TK, 3. MEAFC, 4. Nyíregy­házi Spartacus, 5. Zalka FSE. M. Gy. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom