Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-06 / 209. szám
-M- Vizsgálat a miskolci audiológiai intézetben. (Kerényi felv.) La jós város LÁTOGATÓBAN AZ AUDIOLÖGIAI INTÉZETBEN Minden miskolci lakos saját fülével tapasztalhatja — idegrendszerével lemérheti —, hogy rendkívül zajos városban élünk. A zaj okozta halláskárosodás korunk egyik legjellemzőbb betegsége. Évente mintegy 4500 új beteg keresi meg panaszaival a Szentpéteri kapui Kórház Audiológiai Intézetét. Audiométerekkel állapítják meg, hogy a hangfelfogó szerven kívüli vagy belüli-e a betegség. A kontroli-vizsgálatokra és utókezelésre visszatérő betegek száma is tekintélyes. Minden ötéves korú gyermek megjelenik itt kötelező szűrővizsgálaton. Később, a 7. osztály befejezése után, a pályaválasztás előtt újra megvizsgálják a tanulókat. Az osztályon éppen befejeződött a konzílium. Dr. Domby Margit doktornő az újonnan jött betegekkel foglalkozik: — A vizsgálat célja a hallási küszöb meghatározása. Ebből tudjuk meg, milyen jellegű hallószervi megbeteA bábeli hangzavar egyik „termelője”. gedéssel állunk szemben; szükség van-e műtét alkalmazására, vagy hallókészülék viselésére. A nálunk leggyakrabban előforduló betegség az idült, gennyes fülfolyás, de — főleg mint szakmai ártalom — a zaj okozta halláskárosodás is nagyon gyakori. Az LKM-ből, a DIGÉP- ből és a fonodából jönnek hozzánk betegek ilyen panaszokkal, de a megyéből majdnem ennyien érkeznek ugyanilyen tünetekkel. A KÖJÁL nemrégiben felméréseket végzett a zajártalomról a városon belül is. A Széchenyi úton a délutáni csúcsforgalomban a 80 decibelt is eléri a zaj erőssége. „Csendesebb” éjszakákon kb. 30 decibel erősségű zaj tapasztalható. A környezet védelmében előterjesztett törvényjavaslat a zajártalommal is részletesen foglalkozik. Reméljük, a szakemberek megtalálják a módját annak, hogy a növekvő gépesítés és a rohamos léptekkel terjedő gépkocsipark által okozott zajártalmat az elviselhetőség határain belülre szorítsák. V. R. Miskolc a számok tükrében Miben első a második? Nem tudom, melyik megfogalmazás tetszik jobban az olvasónak. Miskolc az ország második városa, vagy pedig: Magyarország legnagyobb vidéki városa Miskolc. Ügy hiszem, az elsőt szívesebben halljuk, a másodikat pedig igazabbnak tartjuk. A Központi Statisztikai Hivatal új, az ország fejlődését bemutató sorozatának első kötete („Településhálózat”) forgatása közben készült jegyzetekből íródott ez a cikk, részint a fentebbi állítások illusztrálására, részint pedig annak bizonyítására, hogy néhány dologban azért mégiscsak első az ország második városa. A legtöbb a legtöbb bölcsőde Ha Miskolc a második város, akkor — a népesség számát tekintve — Borsod a második megye. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy *a legtöbb község Borsodban van. Az összesen 3106-ból 358. Az igaz ugyan, hogy a főváros után a legtöbb lakás itt épül (1960 és 1970 között évenként átlagosan 1351), mégis a miskolci lakások a legzsúfoltabbak. Lehet, hogy ez a megállapítás a bölcsődékre is áll, de bölcsődeügyben szeretnék egy tévhitet eloszlatni. Miskolcon — tízezer lakosra számítva — több férőhely jut mint a fővárosban és a négy kiemelt felsőfokú központban, Debrecenben, Győrben, Pécsett és Szegeden. (Nálunk ez a szám hetven fölött, máshol ötven körül van.) Vezetünk a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak számában is (183), hiszen például tízezer budapestire csak 138 ágy jut. Az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma alig valamivel több, mint a fővárosban. Nagyok a boltok Miskolc iparváros, de az egy lakosra jutó beruházás összegében Győr megelőzi. Viszont a kommunális beruházások fejadagja nálunk a legmagasabb, csaknem hatezer forint évente. Ami pedig az arányokat illeti, van egy negatív rekordunk is. Az 1972. évi beruházások minden száz forintjából csak 1,50 forint jutott a kereskedelemnek, míg például Pesten hatforint, Debrecenben 3,50 forint. Üzlethálózatunk fogyatékosságai ellenére is el kell mondanunk, hogy boltjaink viszonylag nagyok, egy-egy üzlet átlagos alapterülete 120 négyzetméter. Hasonlóval csak Szeged dicsekedhet. S még egy rekord: a tanácsi költségvetésből Miskolcon a legmagasabb az egy lakosra jutó kulturális kiadás ötven-százforinttal több, mint Budapesten illetve Szegeden. Figyelembe véve azt, hogy például még mindig a miskolci középiskolák a legzsúfoltabbak (egy osztályteremre 41 diák jut), ez az elsőség indokolt is. > A miskolci a főváros ipara után legsúlyosabb. Az állóeszközök bruttó értéke 12,5 milliárdra tehető. Az ipari munkások száma csaknem negyvenezer. Száz foglalkoztatottból — és ez is rekord — 71 a féri”. Kevés a nő az iparban Persze, ennek az állításnak a visszája is igaz. A szocialista iparban foglalkoztatott nők aránya Miskolcon 29 százalék. És ebben is listavezetők vagyunk. A foglalkoztatottakból a nők aránya a nagyvárosokban negyven százalék fölött van (Budapesten 46 százalék), de például Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen ez a szám a hatvanat is meghaladja. Akadnak olyan csúcsteljesítmények is, amelyek kiszorulnak a statisztikából. Sokan és joggal tartják a Tiszait az ország legzsúfoltabb, leginkább csákány alá érett (illetve romlott) pályaudvarának. Sokak szerint a miskolci a leglassúbb villamos, s nem kevesen vannak, akik Miskolcot tartják az ország — hogy finoman fejezzem ki magam — legkevésbé tiszta városának. De hogy ne bosz- szantsam a jól ismert anti- rekordokkal az olvasót, végezetül1 még ide írom, hogy nemcsak Magyarországon, de az egész világon csak Miskolcon készítenek géppel laposkötelet (December 4. Drótművek), itt van a földrész legnagyobb egérfogógyára (vasipari szövetkezet), s városunktól vette nevét a híres-nevezetes kocsonya is. BRACKÖ ISTVÁN REFLEKTOR Ma Budapesten a Műcsarnokban Bulgária felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából fotókiállítást nyitnak meg. jf: Jászapátiban új termelőszövetkezeti húsüzem kezdi meg működését. Keszthelyen balatoni évadzáró gálaestet rendeznek. AVASI BOR Baktatok felfelé a hegyen. Meleg van, a nap odatapasztja hátamhoz az inget. A tegnapi esőtől még párolog a föld, édes-kesernyés szaga hódít. No meg, a város zaja is csak halk duruzsolással ér fel ide s a csönd, a rigófütty, a szőlő levelei között hárfázó szellő is andalít. A sétáló csak fölfelé nézhet s látja, hogy az ég ráborul a lenti zöld világra, őrá meg a nyugalom, a gondfeledés. Emberrel is csak elvétve találkozik. Még messze a szüret. A munka java véget ért, aki eddig nem kapálta be a kapálnivalót, annak már úgyis mindegy; permetezni meg már nem lehet, evésre érett a csemegeszőlő. Itt-ott azért, már csak passzióból is, tonyog a gazda a tőkék között, érleli szemével a fürtöt, vagy saccolja, elegendő lesz-e a hordó. Sajnos, az idén igen. Így mondja az öreg Pintér, régi ismerősöm, aki az imént köszönt rám s neki már csak hinnem kell, nagy szo.kértő hírében áll. Ő a kerítésen túl, én innen. Fején nyüttes szalmakalap, előtte folt hátán folt kék kötény. Magamban mindig megmosolygóm, mert madárijesztőre emlékeztet, s tán van is benne valami, hiszen — úgy mondják — az ő portáját egyedül harkály doktor nem kerüli el. Egyébként zsugori hírében áll az öreg, csinos házikójában alig-alig járt még valaki, zöldrácsos kapuja mindig zárva. Amúgy beszédes ember, bár kissé rátarti. — Bevágott az idő — mondja —. akkor . esett, amikor nem kellett, s akkor nem sütött, amikor kellett volna. — Hát azért. Pintér bácsi, nem panaszkodhat. — Mustra tekintetemet vé- gighordozom a tőkéken. — Ügy látom, a hárslevelű meg a furmint elég jó, talán a rizling virágzása nem sikerült úgy, hogy... Felkapja erre a fejét az öreg, hogy szinte megugrik rajta a vénhedt szalmakalap. — Nocsak! Maga ért a szőlőhöz? Eddig nem mondta ... — Értek hát! — adom a nagyot. — A venyigéről megmondom a korát, leveléről a fajtáját, meg aztán ... — Derék, derék, nem gondoltam volna ... Metszeni, ojtani, kacsolni tud-e? — Tudok, — Derék, derék... Biz’ az. Akkor meg is érdemli a levét. No várjon csak, agyin moment! — Térül-fordul az öreg s máris visszatér egy feles butéliával. Átadja a kerítésen, pohár nélkül, „mert ugye, minek párologjon feleslegesen?” — Hűtse magát, egészségére! Tenyeremmel végignyalom az üveg száját — úgy illik —, beleszagolok, meghúzom. Pontosabban csak húznám, mert az első korty után görcsbe rándult gyomrom tiltakozó jelzést küld a nyel- deklőmnek, egy kortyot se többet ebből az ecetes izéből! — Igyon csak, ne sajnálja, van még, meg lesz is — bök a tőkékre —, ha hinni lehet a szakértelmének. Egészségére! Behúnyom a szemem, hogy legalább azt a zöldre boruló kék eget iktassam ki az élvezetek közül s nyelek, nyelek, szenvedek, szenvedek, míg csak rám nem jön a köhögés. — Hát persze, így van az, ha valakit cumival szoptatott az anyja, nem pediglen vászondarabbal lekötött szájú €végből. Cigányútra megyen. Hanem mondja csak, milyen? Lunoliod az Otthon Áruháznál Az együttműködés és a barátság kiállítása — Hm ... Nem rossz — hazudom. — Már úgy értem, a fajtája micsoda? Csettintek a nyelvemmel — ahogy a szakértők szokták —, hogy az ízeket előcsaljam. Mit mondjak? Hogy akár a kőbányai ecet? Nem tehetem. Megharagudna, márpedig ezt nem akarom, hiszen nagy tisztesség ért még akkor is, ha mérget itatna is velem. — Furmint — mondom, de ahogy vizsla arcát nézem, máris javítok —, már úgy értem, furmint az biztosan van benne... — Szóval furmint? — Bár az is lehet, hogy több a rizling, de tán egy kis szagos is került bele, hogy is mondjam ... afféle csalhatatlan a vasi... — Szóval avast. Hát idefigyeljen. Lehet, hogy maga ért a szőlőhöz. Le- \ hét, hogy maga tud ojtani, metszeni, kacsolni. De hogy a borhoz nem ért, az biztos. Amit maga ivott, azt én a pincém közelébe se ereszteném. Ez a jóféle — s a jófélét jól megnyújtja —, igazi egyéves alföldi vinkó. Merthogy tavaly hozták kóstolóba, s elfelejtettem kiönteni. Mert az ilyennel még a cefrét sem zavarom. No, minden jót, nekem dolgom van. S én ott maradok a kerítésnek támaszkodva, háborgó gyomrommal, leforrázott szaktekintélyemmel. Bámulok fölfelé, ahol az ég a zöld világra borul, ami nem is olyan szép, s nem igazi a csönd se, a párolgó föld szaga se. Csak az az ecetes izé igazi, ami a gyomromat marja és ami nemhogy avasi tőkét látott volna, de talán még igazi szőlőfürtöt se, soha. CSAt'Á LÁSZLÓ Negyedszázados a magyarszovjet tudományos és műszaki együttműködés; erre a jubileumra emlékeztet Budapesten, a KGM Technika Házában és a Szovjet Tudomány és Kultúra názában ma megnyíló „A szovjet tudomány és technika eredményei és a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés” című kiállítás. A bemutatott mintegy 1000 tárgy — közöttük eredeti modellek, működő makettek — méltán tarthat számot a látogatók érdeklődésére. A szovjet űrkutatás vívmányait ismertető anyagban szerepel a világ első szputnyikja, első kísérleti űrállomása, a Lunohod 2. automatikus önjáró holdlaboratórium. A Lunohod 2. 37 kilométeres utat járt végig a Holdon, a talaj kémiai és fizikai-mechanikai tulajdonságait vizsgálta s annak eredményeit rádiókapcsolat révén — összesen hatvan adás keretében — továbbította. A Lunohod 2. eredeti méretű másolatát az Otthon Áruház melletti téren mutatják be. A kiállítás a tudományos és technikai érdekességek, vívmányok bemutatásával egyidejűleg azt is érzékelteti, hogy a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés révén a szovjet tudomány és technika előrehaladásának, eredményeinek Magyarország is hasznát látja, másrészt — ugyancsak az együttműködés konzekvenciájaként —. szerény mértékben részt vevői is vagyunk ennek a munkának. A Kohó és Gépioar Technika Házában önálló kiállítási teremben gyűjtötték össze a két ország tudományos-műszaki együttműködésének legjelentősebb magyarországi eredményeit. A szeptember 29-ig nyitva tartó kiállítás anyagának nagyobbik részét a KGM Technika Házában, a szovjet emberek otthonát, a technika mindennapi életben felhasznált vívmányait, a háztartási gépeket, a szórakoztató elektronika termékeit — rádiókat, tévékészülékeket, magnetofonokat, zenegépeket — pedig a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában mutatják be. Dobozházak helyeit Magánlakás-építési kiállítás nyílt tegnap Szombathelyen. A rendezők több mint 10O fotón, tervrajzon és maketten célszerű, modern és nem utolsósorban v*iszon*lig olcsó otthonok építésére tónak tanácsot az érdeklődők nek. Napjainkban ugyanis i jellegtelen sátortetős „doboz” házak olyan tömege épül hogy az már veszély <*,’.teti ; falvak és a városok képét.
