Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-05 / 208. szám

A szülők is kézhez kapták a rendtartást A 6. számú, Fazekas utcai Általános Iskola a megyei fodrászszövetkezet boy szol­gálatának közreműködésével sokszorosíttatta az iskolai rendtartást, s azt a tanév­kezdéskor minden családhoz eljuttatta. A kiadványból — amelyet az iskola tanítói, ta­nárai és a szülői munkakö­zösség állított össze — a szülők és tanulók tájékozód­hatnak az iskola életével kapcsolatos tudnivalókról, a tanulók kötelezettségeiről és jogairól. Az iskola és a szülők kö­zötti kapcsolat erősítéséhez minden bizonnyal hozzájá­rul e kiadvány. Mennyivel szebb így... Elkészült a Szinva partfala az Arany János utcánál. (Ágotha felv.) Asztaltól asztalig 1. A vendég én vagyok! Az utóbbi napokban több panasz kapcsán végigjártam a mis­kolci vcndcglátóipari egységeket és a felügyeleti szervekéi. Az ügyben több személy nyilatkozott. A megszólalók nagy része kérte, nevét ne említsük meg a lap hasábjain. Ma Budapesten a Minősé­gi Cipőgyárban chilei szoli­daritási gyűlést tartanak, sfc Győrött évadnyitó társulati ülését tartja a Kisfaludy Színház, ifc Kaposvárott a cukorgyár megkezdi az idei termés feldolgozását. 5+c Sal­gótarjánban megnyitják a Nógrád megyei kereskedelmi napokat. Szombathelyen magánlakásépítési kiállítás nyílik. Iskolakezdéskor jól jön a pénz Támogatás a nagycsaládosoknak Megkezdődött az iskolai tanév. Sok-sok izgalommal, s bizony nem kevés kiadás­sal... Ilyenkor különösen jól jön a pénzügyi támoga­tás. Miskolc vállalatai kö­zött ma már alig akad olyan, ahol tanévkezdéskor a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül neve­lő szülők ne kapnának se­gítséget a vállalattól. Ezt igazolta az a négy vállalat is, ahol a támogatás mérté­ke, módja felől érdeklőd­tünk. Pannit fonó: A Miskolci Pamutfonó szakszervezeti bizottságán elmondották, hogy az idén már másodszor segítik ki- sebb-nagyobb pénzösszegek­kel a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Először anyák nap­ján, majd most, a tanév Kez­detekor. A szakszervezeti bi­zottság javaslatára a nagy- családos szülők iskolás gyer­mekenként 200 forint, a gyermeküket egyedül nevelő szülők az első gyermek után 300, a további gyermekek után pedig 200 forint támo­gatást kapnak. Az intézke­dés a Pamutfonó 110 dolgo­zóját érintette. Azt talán mondanunk sem kell, mi­lyen örömmel fogadták az édesanyák és édesapák a vállalatnak ezt a nemes gesz­tusát. A pénzt szeptember 2-án és 3-án fizették ki. LKM: A Lenin Kohászati Müvek kollektív szerződésben sza­bályozta a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók anyagi tá­mogatását. A kollektív szer­ződés szerint augusztus 20-ig kellett kifizetni a tanévkez­déshez nyújtott anyagi tá­mogatást. Ezt a dátumot azonban — a BIK kedvez­ményes tanszervásárlási ak­ciója miatt — előrehozák augusztus 6-ra. összesen 900 vállalati dolgozó kapott kü­lönböző pénzösszegeket. A nagycsaládosok iskolás gyer­mekenként 150, a gyerme­küket egyedül nevelő szülők pedig 200 forintot. BÁÉV: ­Megyénk legnagyobb épí­tőipari vállalatánál ugyan­csak gondos programot dol­goztak ki a nagycsaládo­sok és a gyermeküket egye­dül nevelők megsegítésére. A szakszervezeti bizottság összesen 140 ezer forintot biztosított erre a célra. Eb­ből 100 ezer forint a nagy családosoknak, 40 ezer fo­rint pedig a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek jutott. Érdekes képet mutat az anyagi támogatás mód­szere. A nagycsaládosok ugyanis négy gyermek után 600, 5—6 gyermek után 700 —800, hét gyermek után 1000, ezen felül pedig 1200 forint anyagi segítséget kap­tak. A gyermeküket egye­dül nevelő anyák két isko­lás korú gyermek után 690, három után 800, ezen telül pedig ezer forint támogatást kaptak. Drótgyár: A December 4. Drótmű­vekben tegnap délután kez­dődött meg a tanévkezdés­hez nyújtott anyagi segítség kifizetése. A vállalat 53 ezer forintot biztosított 110 nagy családos, illetve gyermekét egyedül nevelő szülő számá­ra. A pénzből a nagycsalá­dosoknál (legalább három gyermek) iskolás korú gyer­mekenként 200 forint. a gyermeküket egyedül nevplő szülők esetében pedig 300 forint a támogatás mértéke. A szakszervezeti bizottságon elmondották, hogy nem ez az első eset, amikor tanévkez­désnél segítséget nyújtanak az arra rászorulóknak és ar­ra érdemeseknek: az első akció az elmúlt tanévben volt. (nyikcs) Miu n lí ás sorsok Brigádnapló­lapozgató Leégett a szaunakályha Egy vendég szájából: Felháborító! Felháborí­tó! Egyszerűen hihetetlen. Ti­zenkettő után tíz perccel rendeltem meg az ebédet. Egy óra előtt öt perccel még mindig vártam rá. Semmi... A végen a pincérnek állt fel­jebb. Felháborító!... Tizen­kettőtől egyig tart az ebéd­idő. Közben a szemem előtt szolgált ki vagy húsz em­bert. A sört, bort, pálinkát azt bezzeg hordta kifelé gar­madával. Az én ebédem meg sehol. Úgy kellett venni a büfében két szendvicset, hogy kibírjam estig. A végén még neki állt feljebb. Képzelje, neki... * — Ezekről a helyekről egy­szerűen kinézik az embert. Ügy hozza ki a pincér azt az üveg bori, mintha kegyet gyako­rolna velem. Mintha szívességet lenne nekem. Bezzeg, ha eleit rendelek?! Kicseréli az abroszt, ugrabugrál, hajlong; mit csi­nálják, ha nem szeretem a ven­déglői kosztot? Ha szólok, a végén a szememre hányják, hogy ittas vagyok. De hát mond­ja meg, miért jön ide az em­ber, ha nem inni? * — Eszi, nem eszi? Nem kap mást. Hideg az étel, me­leg az ital? Kinek van lelki­ereje visszaküldeni, kivárni az új adagot, amikor éhes, amikor szomjas. Vállalni azt a rizikót, hogy még olyat sem kap. Botrányos ez a ki­szolgálás. Botrányosak ezek a vendéglői viszonyok, én mon­dom ... * — Este betér az ember egy pofa sörre, egy üveg borra az egész napi fáradtság után. Mi varja itt? Zsinat, zenebona. ide­geskedés, kellemetlenség. Meg bosszúsabban tér haza kis csa­ládjához. Nem tudom, miért nincs ebben a városban egy csöndes, olcsó kisvendéglő? * / — Esténként szeretnék szó­rakozni. Tánc, jó zene, jó társaság, olcsó árak. Hol ta­lál ilyet ma egy fiatal? Ha tudsz, szóljál nekem is! * — Hol vannak már a régi ká- vehazak, a megszokott sarok­asztalok, ahol egy szimpla mel­lett elücsöröghet az ember órákig. Elolvashatja a sajtót, előre köszön a pincér, megkér­dezi, hogyan szolgál az egész­sége? Régi szép idők . . . * — Ezek az öregek ülnek mindenütt. Kávéznak, a te­metők meg üresek. Sehová nem lehet beférni, mert ezek minden helyet elfoglalnak. Képesek órákig ülni egy po­hár szóda mellett. Én, ha be­ülök valahová, legalább egy ötvenest otthagyok. A vendég én vagyok!... * — Nem tudom, mitől első osz­tályú ez a vendéglő? Egy po­hár sör itt is csak egy pohár sör, egy fröccs itt is csak egy pohár fröccs, nincs abban több buborék az osztályon felüli he­lyen sem. Hogy tiszta az ao- rosz? Ja kérem, akinek ez is szempont? ... * — A kicsöpögő pálinkába beleszállnak a legyek. Be­rúgnak tőle, olyan részegek, hogy belerepülnek a számba. A pincér kabátján ott van a heti étlap, lehet válogat­ni, hogy mi tetszik. Az ételben hajszál, az italban szennyeződés. Inkább fo­gyasztok kevesebbet, de mi­nőségit ... * — Én kérem nem bírom a dohányfüstöt. Miért nem létesí­tenek olyan vendéglőket, ahol tilos rágyújtani? Egyszerűen érthetetlen ... * — A zenegépek. Azok tesznek engem a sírba. Ha rajtam állna, én mindet el­hallgattatnám ... * — Ha valahol megnyílik egy új vendéglátó egység, cgy-kel hétig minden a legnagyobb rendben. Aztán rohamosan rom­lani kezd az a hely is, min­denki, aki csak él és mozog, igyekszik odamenni, „megkós­tolni”. Aztán panaszkodunk; „Már ez a hely is lezüllött.” Akkor aztán elnyeri végleges arcát, besorSlódik a többi közé. (Folytatjuk) VARGA RUDOLF Aki szereti a szépen for­mált betűt, az biztosan egyetért velem abban, hogy napjaink egyik legizgalma­sabb olvasmányát a brigád­naplók kínálják. A — gyak­ran tollhoz nem szokott — kézzel írt sorok a munkás­sorsokról vallanak. Egy egy kis közösség mindennapjai­ról, arról a folyamatról, amely során a munkatársi kapcsolatok emberi, baráti viszonnyá nemesednek. ■ ■ Nemrég olvastam a TÜ- ZÉP Csonka József vezette brigádjának naplójában, hogy három társukat név­napjuk alkalmából felkö- szöntötték. Ez a bejegyzés szépen megfért a» július 27-i kommunista műszak sike­réről beszámoló híradás, és egy testvér-brigád tagjaival vívott futballmérkőzés tu­dósítása között. A drótgyár Huzalmű lí. gyáregységében dolgozó November 7. brigád „íródeákja”, Kovanda Ele­mér a napokban egy Bala- tonfüredről küldött képesla­pot ragasztott a naplóba; A feladó Pádár István nyugdí­jas volt, akit a brigád — most majdnem azt írtam, hogy patronál — gyakran meglátogat a: szociális ott­honban. s ajándékot visz neki. Néhány oldallal ar­rébb viszont már arról ír a mindig tiszta kézzel forga­tott könyv (különben olajos lenne!), hogy mennyi ké­szült el a kongresszusi ver­senyben terven feTül vállalt háromezer tonna betonacél­huzalból. Megesik, hogy a, brigád­naplóba olyan fogadalom ke­rül, amely tulajdonképpen nem odavaló. S hogy m^gis odakerül, annak komoly oka van... Az üveggyár Május 1. szocialista brigádjának tagjai például írásos ígére­tet tettek arra, hogy a mun­kából senki sem késik el. Azelőtt, nyilván, megesett ilyesmi. Most nemcsak hogy nem késnek el, hanem mégi arra is. jut idejük, hogy az üvegtörmelékek között ki­alakított virágoskertet gon­dozzák. A naplók nagy becsben tartott bejegyzései idegen kéztől származnak. A leg­több ilyennel talán a DIG ÉP Állami díjas Zofcsák-brigád- ja dicsekedhet. Dicsekedhet is, hiszen akkora vendég- forgalmuk van, hogy az egy kisebb idegenforgalmi neve­zetességnek is becsületére válna. A Lopatovszki Pál vezette fakitermelő munka­csapat viszont egy minisz­terhelyettesi dicséretre a legbüszkébb. Igaz, az írás kissé kusza és nehezen ol­vasható, de amikor a mi­niszterhelyettes meglátogat­ta a brigádot, még hideg volt és fázott a keze. A brigádnaplónak kine­vezett nagy füzetben sok lap van. Sokkal több, mint amennyit az oldalszám fel­tüntet. .. Éppen ezért ezek a naplók sohasem telnek be. Néháav tiszta oldal mindig vám. Mint ahogy feljegyezni való is mindig akad... (brackó) Már egy hete bosszankod­nak azok, akik a diósgyőri vérfürdő szaunáját szeretnék meglátogatni. Leégett ugyan­Hazánk gyümölcsös terü­lete jelenleg 165 000—170 000 hektár. A termésmennyiség különösen az utóbbi 10—15 évben növekedett erőtelje­sen: tavaly már 1,4 millió tonna gyümölcs termett az országban. Jelenleg 70 kilo­gramm az egy főre jutó évi gyümölcsfogyasztás, amivel előkelő helyet foglalunk el Európában. A gyümölcsök között fon­tos helyet foglal el az al­is a szaunakályha. A javí­tása folyik és remélhetően néhány napon helül ismét üzemel majd a finn-fürdő. ma. A telepítéssel párhuza­mosan kiépült a tárolóháló­zat, de a művelés korsze­rűsítése nem tartott lépést a fejlődéssel, sok az élő­munka-ráfordítás. Hazánk­ban egy mázsa alma előállí­tása 10—12 munkaórába ke­rül. Hollandiában pedig mindössze 3 munkaórába. Sok még a tennivaló az al­makészítmények mennyisé­gének, választékának növe­lésében is. M- Az idén üzemel először a Hajdú-Bihar megyei G'tbonafel- vásárli és Feldolgozó Vállalat 1000 vagonos gabonatárolója Berettyóújfaluban. Egymásután érkeznek a búzát szállító vontatók... (Kozák Albert felvétele) Sokat bíbelődünk az almával

Next

/
Oldalképek
Tartalom