Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-23 / 223. szám
Zajtalan villamos fűkasza Mindennapi „mérgeink'’ A koffe Kávéfogyasztó nemzet vagyunk: a statisztikák tanúsága szerint évente háromszor annyit költünk e közkedvelt „üdítő” italra, mint a jóval drágább testápolási és kozmetikai szerekre. A felnőttek nagy része hazánkban naponta 1—3 csésze ká- • it fogyaszt, sokan ennél is jóval többet. Világszerte orvosok százai vitatkoznak arról: mennyiben hátrányos a kávéfogyasztás, jót _te_sz-e mindenkinek, és mennyit ihatunk belőle egészségünk kockáztatása nélkül? — A kérdés évek óta eldöntetlen. A kávé hatóanyaga, a koffein ugyanis nem ártalmas, ha mértékkel fogyasztjuk — mondja dr. Benő Magdolna, az Országos Élelmezés- és Táplálkozás- tudományi Intézet osztály- vezetője. — A legfontosabb az, hogy ismerjük a koffein szervezetünkre kifejtett hatását, amely minden esetben az egyén érzékenységétől függ. Annyi bizonyos, hogy a koffein tágítja a? agy hajszálereit és szűkítőleg hat a gyomor, a belek érrendszerére. Étkezés után — amikor az emésztés miatt az emésztőszervekben vérbőség alakul ki — rendszerint el- álmosodunk. Ilyenkor egy csésze kávé elősegíti az agy vérellátását, ugyanakkor lassítja az emésztést. A szív hajszálereit és a koszorúereket viszont tágítja a koffein. Hatására megnövekszik a szív oxigénfogyasztása, ami nem mindig előnyös, a viszonylag gyorsan jelentkező fáradtság miatt. A szív teljesítményének csökkenése a szívbetegek számára ártalmas lehet. A kávé túlzott fogyasztása a vércukorszint emelkedését is elősegíti, s ez az anyagcsere-betegségben szenvedők és az elhízottak számára kedvezőtlen. — Egy amerikai kutató- csoport több éves vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy a szívinfarktus előfordulása és a túlzott kávéfogyasztás között szoros összefüggés van; megfigyelésük szerint az infarktust szenvedett betegek közül minden ötödik havonta több mint 200 csésze kávét fogyasztott. Vizsgálatuk csak férfiakra terjedt ki, s figyelemre méltó megállapításként azt is hozzáfűzték, hogy az említett mániákus kávéfogyasztók voltak egvben a legerősebb dohányosok is. — Egy angliai kutatócsoport ezzel szemben — ugyancsak több éves megfigyelés alapján — azt állította, hogy a kávéfogyasztás növekedésével fordított arányban csökken az infarktus veszélye. Egy torontói vizsgálat viszont arra derített fényt, hogy szoros összefüggés van a kávéfogyasztás mértéke és a vérben felgyülemlő zsírok mennyisége között. Ez a felfedezés azért is fontos, mert köztudomású, hogy a zsírsavak túlzott mértékű jelenléte a vérben elősegíti az érelmeszesedést, a trombózist. MISKOLCZI PETER Színes cipőt# k Martfűről Színes — a valódi bőrhöz hasonló — cipőtalpak gyártását kezdik meg a martfűi Tisza Cipőgyárban, ahol a hazai iparban évente felhasznált mintegy 40 millió pár talp 90 százaléka készül. A gyárban több mint 90 millió forintot költenek a IV. ötéves terv időszakában a talpgyártás bővítésére, korszerűsítésére. E program keretében új lakkozó gépsort helyeztek üzembe, amelyet a hozzá tartozó technológiával együtt az NS7.K- beli Böltler cégtől vásárolt a gyár. A 12 millió forintos költséggel készült új üzemben évente kétmillió pár — a hagyományosnál tetszetősebb — különféle színű, lakkbevonatú formatalpat gyártanak, elsősorban a divatos női cipőkhöz. A sok mindennel kísérletező Miskolci Vasipari Szövetkezet újdonsága: az elektromos fűnyíró gép. Ez az első magyar villamos fűkasza. A gép zajtalan, s fele annyiba kerül, mint oen- zinmotoros társai. Hátránya — és utcai használatra ezért alkalmatlan —, hogy kötve van az elektromos vezeték hosszához. A szövetkezetiek nem is a kertészeti vállalatnak szánták, hanem a kertes házak lakóinak. Ha a készülék kiállja az egyébként szigorú biztonságvédelmi próbát, és ha rendel belőle a kereskedelem, akkor az üzletekben is megjelenik. A gépet bemutatták a miskolci helyiipari kiállításon is, ahol egyébként azért nem talált sok csodálóra, mert el volt dugva ... Annyit még tudni kell a masináról, hogy motorja Magyarországon készült. Ugyanis mi szállítjuk a motorokat annak az osztrák cégnek, amely a világszerte keresett elektromos fűnyírókat gyártja. (Kerényi felv.) Merre tovább? Térképböngészés (Kerényi felv.) Országjáró diákot Országjáró diákok. Kora ősszel minden országút, minden nagyváros tele van velük. Jókedvűek, hangosan, éles szeműek. Gyorsan és könnyen ítélnek, élményeik csak későbben szilárdulhatnak renddé bennük. — Nyíregyházán kedvesebbek az emberek ... Debrecen csodálatos. Széles, nagy, nyugodt utcái vannak ... — A Hortobágy? Azt hittük, végtelen síkság, de csak a híd kilenc lyuka az igaz. Mellette egy elegáns vendéglő van, csomó külföldi kocsi. Rosszabb, mint a Hotel Intercontinental... — De jobb, mint Hollóstető. Csak két lepedőt adtak. A párnán nem volt huzat. Egész éjszaka forgattuk, hátha a másik oldala tisztább. És hatunknak adtak tíz liter vizet... Tizen- vagy éppen huszonévesek. A budapesti Posta- forgalmi Szakközépiskola jövőre érettségiző diákjai és a Számviteli Főiskola másodévesei. Kérdezetlen is vitatkoznak. Mesélik a két-há- rom nap élményeit. Oda kell figyelni akkor is, a rosszat mesélik. ha előbb Egykori kóstolók Lézerrel: tartós fogtömés A buffa'.ói New York State t.M'rersUy f,' .s/.a, dr. Sheldon Winkler a jobb és tartós -ogtö- més módszerét dolgozta ki. A hagyományos módon készített plombák esetében vékony ha- sadék marad a természetes (cg- j anyag és a cement között, s ott ! ételmaradékok és baktériumok ' raktározódhatnak fel. Ennek folytán ez a hézag fokozatosan addig növekszik, amíg a plom- ? ba kilazul és végül kiesik. Az j új eljárásnál lézersugár segítsé- j gével teljesen eltüntetik a ce- ' ment egyenetlenségeit, s a megerősített fogtömés eléri a természetes fogzománc alapkeménységét. Ugyanezzel az eljárással a fogzoniáncon hideg vagy meleg hatására keletkező finom barázdákat szintén el lehet tüntetni. Böngészem a Vendégül lát Borsod című rendezvény programfüzetet. Egy sor olyan alkalomra csábítanak, ahol árubemutató ürügyén meg lehet kóstolni fagylaltot, hentesárut, konzervkészítményt, tésztafélét, egyebet. Ezek az árubemutatók most valami rangos eseményekké léptek elő. Ez a „most" egy-két évtizedet jelint. Igaz, korábban, a felszabadulást követő évtizedben nem nagyon volt ilyesmi sem rangosán, sem rang nélkül. Korábban viszont mindennapos dolog volt Miskolcon. Hajdani diákkoromban a Búza tér és a Lichtenstein László utca sarkán (ma Ady Endre utca), a piactérről jövő vegyes illatok ellenére is megcsapta a járókelő orrát a Berzy-féle kávé- és fűszerárudából jövő illat. Pörkölték a babkávét. Ugyanígy lehetett érezni a Meinl cég két boltja táján is. Az egyik a Zsolcai kapu elején volt, a másik, a mai Karaván bolt, a Széchenyi utca 15. alatt. S aki nemcsak a kávészag után igazodott, hanem jól feltérképezte a Fő utca és a közvetlenül hozzá kapcsolódó utcák útvonalait, akár jól is lakhatott egyetlen sétán. Ezek a régi miskolci boltok ugyanis, mint említettem, gyakran rendeztek ételkóstolókat, s a kispénzű felnőtt, vagy éppen a diák egy „komoly menüt" végigehetett. Weidlich Pál boltjában különböző szardíniákat bontottak fel, kis tányérokra kiadva kínálták a csodaszép, faragott cseresznyefa polcok és pultok között. (De kár, hogy ezt az ipari műemlék jellegű bolti berendezést valami 25 esztendővel ezelőtt valaki felapríttatta!). S ha éhét oltotta néhány kóstoló-tányérka szardíniával, s a mellé rakott kenyérszelet- kékkel. a szomszéd épületben megihatta rá a kávéját. Mert a Meinl Gyula Részvénytársaság boltja éppen kávékóstolót rendezett. De rendezett hasonló kóstolót a Schweitzer- tejivó is, ahol pasztörtejet, sajtféléket, túrót, hasonlót lehetett kóstolgatni, fel lehetett keresni a Garancz-féle Fűszerportát, a mai ínyencek falatozója helyén, vagy a Zsolcai kapuban a Tárkányi-féle fűszerboltot, ahol most vasboltot találunk. Vagy egyéb boltokat. Volt hát kóstolási lehetőség mindig. Persze, egzisztenciát nem lehetett erre alapozni, de a szemfüles diák elég gyakran jóllakhatott így, s megspórolt zsebpénzét — napi 26—30 fillért — a Széchenyi utcai Frey cukrászda emeletén költhette el másodmagával, egész délutáni tartózkodással. Az ennivalókon kívül egyéb „kóstolókhoz” is hozzá lehetett jutni. A hajdani híres Flóra szappan reklámját gyakran harsogta egy autó, mondván: „Csakis egy fontos, hogyha mármit mos, Flóra szappant vegyen, az a jó...” S kóstolóként a ma szállodákban használatos kis pipereszappanokat osztogatták boldognak-boldogtalannak. Reklámból nem volt hiány. A Sötétkapu mellett egy időben a Del-Ka cipőbolt volt. Egy pár GFB selyemharisnya mellé egyidőben egy strandlabdát, majd a nagy gazdasági válság idején egy kis vulkánfiber táskát adtak ajándékként. Ezzel jártam végig a nyolc gimnáziumot, s csak a háború sodorta el tőlem 1944 decemberében. Napjainkban természetesen nem várható ilyenfajta reklámajándék. Túl sokan hordanak selyemharisnyát, illetve annak utódját, a műszálast, fogy az minden külön reklámozás nélkül is. S fogynak a Vendégül lát Borsod keretében kínálandó étel- és italneműk is mindig. Éppen ezért ez a kóstolással egybekötött árubemutató ma már inkább hagyományőrzés, mintsem szükséglet. BENEDEK MIKLÓS Mennek a mi gyerekeink is. És másképpen ők se mesélnek. Honnan való ez a negatív élményekre való fogékonyság? Okát az iskolai rendszerünkben hiába keresnénk, nyitjuk a kisebb közösségekben, a családokban van. Egyszerű képlet: ma a középiskolásaink többsége — legtöbbször a szülőkkel — eljut külföldre. Sokan szüleik gépkocsijával járják a világot, a jobbak nemzetközi diáktáborok vendégei. Igényrendszerük nyilvánvalóan ehhez igazodik. Ehhez mérnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy közös kirándulás még a hollóstetői párnákkal is nagyobb élmény nekik, mint akármilyen összkomfort. Mit tehetnek az iskolái:? Aligha többet, mint eddig. Első osztályú szállodákba a világ legnagyobb bűne lenne iskolai kirándulásokat szervezni. Az anyagi lehetőségek végesek. Mit tehetnek a szülők? Lényegesen többet, mint eddig. Ennek az írásnak az elején megkockáztattam azt a kijelentést, hogy ezeknek a kora őszi kirándulásoknak az élményei majd egyszer később szilárdulnak renddé a gyerekeinkben. Ám ehhez kell valami, amit az iskolák, a pedagógusok nem Diz- tosíthatnak; a szülői tapintat, amely segít kiválogatni a gyerekeknek, hogy -nire figyeljen, vagy mire ne. A hollóstetői panasz feltehetően igaz. A HortoDá- gyon is igaz a reprezentatív csárda, de a Hortobágy azért Hortobágy. Ezek a gyerekek látták a végtelen síkságot is, a nyár végén tenyérnyi repedéseket kínlódó földet, a határtalant. .. Ezek a gyerekek mind megtanulták, hogy a Hortobágy nemzeti park lett, és Debrecennek nem a széles utcáiról, hanem a fejlődő iparáról tanultak, Miskolcon nem Tapolcát kellett nekik elsődlegesen látniuk, hanem a várost. A szülők dolga, hogy ezeknek a tanulmányi kirándulásoknak az élményeit otthon megbeszéljék, hogy rendet tegyenek az élmények között. Csak így találkozhat a szándék és az eredmény. Az eredmény, ami annyira fontos nekünk. BARTHA GÁBOR Ismét \híí konekorderüuk A leiüsekl; samr A napokban Pásztón ünnepelte jó egészségben, tevékenyen 108. születésnapját hazánk lakosságának korelnöke: özvegy Sztrecho Bol- dizsárné. 1970 márciusáig élt körünkben a 108 éves özvegy Kjö'* '••”««> G-Vfrvné, hajdú- dorogi asszony, aki haláláig az ország legörevo’-b polgára volt. Távo’r"r~á'-"l az abszolút csúcs 104 évre csökkent. Igaz. okkor öt nő és egy férfi • is büszkélkedhetett ezzel a szép korral. Közülük Sztrechoné volt az, aki megérte a következő négy esztendőt, tehát sikerült elérnie Kökényesiné korát, s most nagy ünneplés közben induit m^'t p-» újabb hazai korrekord felé. A statisztikusok a magyar matuzsálemek nyilvántartásával kapcsolatban kiemelik, hogy nagvon óvatosan kell értékelni a vallott adatokat. Kötelező állami anyakönyvezés csak 1895 óta van, s az ezt megelőző bejegyzések sok esetben pontatlannak és hiányosnak bizonyultak. Az egvkorúak 1935-ös ösz- szeírása után például bejárta az országot a hír, hogy eav Szeged i<A-n'’-kj tanván találták meg az ország legöregebb asszonyát, aki a felvételkor 122 éves volt. Hosz- szú cikkek jelentek meg róla. egy fürge riporter még interjúra is vállalkozott, pedig az adatok pontos ellenőrzésénél kiderült, hogy ez az asszony 1854-ben született. tehát 1935-ben mind- •össze 81 éves volt — írja az egykorú Statisztikai Szemle. Akadtak azonban valóságos korrekordok is Az 1930- as népszámlálást ismertető „Az aggkorúak statisztikája” című cikk szerint 1930-ban négy olyan összeírt akadt, aki elérte a 110. életévét, 1941-ben pedig, ugyancsak az idézett cikk szerint, egy 120 évest is találtak.
