Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-23 / 223. szám

Ismét a második féiidö! NB in Rába ETO—DVTK 4:2 (3:0) Rögzítsük először a tényeket — csupán az utókor kedvéért: Győrben 501)0 néző előtt — játékvezető Somlai — a következők sze­repeltek. Rába ETO: Borbély — Varga (Fűzi), Pozsgai, Sebők, Izsáki — Varsányi, Somogyi, Póczik — Pénzes, Stolcz, Glázer R. DVTK: Veréb — Kovács, Salamon, Hajas, Kutassi — Oláh, Tóth (Koieszárik, a szünetben), várad! (Kolláth, a 74. percben) — Horváth E., Horváth A.. Görgei. Góllövők: Oláh (öngól) a 20. percben, Varsányi (30. p.), Poczik (39. p.), Horváth A. (51. p.), Horváth A. (57. p.), Pénzes (bO. p.). A DVTK azzal lépett pá­lyára Győrben, hogy különö­sen az első 20 percben kell vigyázni, hiszen várható, hogy a hazai csapat — esetleg a bulgáriai utazás fáradalmai­tól is félve — a mérkőzés ele­jén próbálja meg lerohanni a diósgyőrieket. A 20 percet si­került is kihúzni, utána azon­ban balszerencsés pillanatok következtek és egy kellemet­len kapushiba is becsúszott. „Igazi” gólt tulajdonképpen csak Póczik rúgott, aki 22 m- ről vágta a labdát a hálóba. A hetek óta kitűnően játszó Oláh neve mellé került az ön­gól, de a győri tudósító sze­rint Veréb feleslegesen hagy­ta el kapuját. És azután az óriásnak nem mondtó Varsá­nyi fejelt Veréb kezei között a kapuba! Nem véletlenül féltek a győ­riek az elfáradástól, hiszen az a II. félidőben be is követ­kezett. A változás döntő oka azonban — szerintünk — Ko- leszárik beállítása volt, és az, hogy megint csak erre az idő­szakra derült ki: idegenben is lehet támadni. Mert az „An­talnak” elkeresztelt Horváth Bandi végre megtalálta ön­magát; két gólt lőtt és utána újabb helyzetek maradtak ki. Ha nincs az újabb balszeren­cse — Kovács Pali lábáról pont Pénzeshez perdült a lab­da — akkor döntetlen is le­hetett volna! Első látásra szemet szúrt, hogy a második félidőt a DVTK ismét lényegesen jobb eredménnyel zárta, mint az elsőt. A korábbi mérkőzések­kel összevetve, az könnyen arra a következtetésre vezet­hetne. hogy az erőnlét ugyan kitűnő, de bizonyos morális tényezők erősebben hatnak — főleg az első félidőben —, a „kezdeti szorongás” időszaká­ban. Ügy tűnik azonban, hogy még mélyebbre kell nézni, hiszen Tóth elég régen ta­pasztalható elfáradása, Vára- di tartós formahanyatlása, és egy-két játékos időnkénti visszaesése figyelmeztető jel. Az elmúlt esztendőben hiba­ként értékeltük, hogy a DVTK nem használta ki a második vonalat, a csapat frissítése, átszervezése érdekében. Ügy tűnik, hogy az új szakvezetés sem elég bátor ebben a tekin­tetben, pedig ilyenko^ lehet­ne próbálkozni. Győrben a ta­valyi bajnokság bronzérme­sénél az újonc DVTK-nak nem volt, nem lehetett vesz­tenivalója. A következtetés nyilvánvaló, nem is fontos részletezni. Összegezve: a bronzérmes otthonában — különösen így — vereséget szenvedni nem különösen baljóslatú tragikus dolog (csupán a balszerencse az!), sőt jó alkalom bizonyos tanulságok leszűrésére. A fo­ciban nincs megállás, szerdán újabb forduló következik (DVTK—Csepel), hamar lehet tehát javítani. HORVÁTH KÁLMÁN * Az NB I-es tartalékbajnok­ságban : Rába ETO—DVTK 7:2 (2:2), DVTK ifi II.—Ózd 12:0, DVTK serdülő I.—Arnót 8:0, DVTK serdülő III,— MVSC II. 0:4. Az NB-s tartalékbajnoksá­gért: Eger—DVTK III. 2:0. Az Országos Ifjúsági Bajnokság bükki csoportjában: Eger— DVTK 3:2. A diósgyőriek gól­lövői : Fekete és a mezőny legjobbja, Theodoru voltak. A leninvárosi védő ezúttal hamarabb érte el a labdát mint a fejelni próbáló fehérmezes Molnár (MVSC—LMTK 2:2). Csathó bajnok, Géra bronzérmes Meglepetések a kézilabda-rangadón Valamennyi NB-s kézilab­da-csapatunk Miskolcon lé­pett pályára, s bár közülük a Meteor szerepel a legmaga­sabb szinten, ezúttal mégsem a piros-fehérek játékát kí­sérték e sportág hívei a leg­nagyobb figyelemmel, hanem a két rangadón pályára lé­pett négy csapatét. Nos, a rendkívüli érdeklődésnek meg is volt az értelme, mert mind­két találkozón bombamegle­petés született, s ezeknek a diósgyőriek voltak a szenve­dő hősei! DVTK—MVSC 9:9 (5:2) Az első negyedóra játéka azt sejtette, hogy a két női gárda városi rangadóján a technikailag képzettebb, ösz- szeszokottabb, jobb játékerőt képviselő diósgyőriek nagyon „megszórják” a vasutasok há­lóját. A DVTK erőteljes tá­madójótékával, a felfutó át­lövők bombaerős dobásaival szemben az MVSC-nek egy­szerűen nem volt ellenszere. Ugyanakkor a vasgyáriak ha­tos védőfala is jobban zárt, mint a vendéglátó zöld-fehé­reké, s teljesen megérdemelt volt a DVTK négygólos — 5:1 — előnye. Ebben a játékrész­ben csak az utolsó öt percben láttunk lendületet az MVSC támadójátékában. Szünet után aztán nagyot változott a játék képe. A vas­utasok „megtáltosodtak”! Ügyesén húzogattak az egyre szétesőbb csapatjátékot pro­dukáló DVTK védőfala előtt, s a figuratív támadások ered­ményt is hoztak. Feltűnő volt ebben a félidőben a diósgyőri kulcsjátékosok — Kiss, Mli- nárcsik, Azari — erőtlen játé­ka, de főként az MVSC kapu­sának, Gálnak bravúros vé­déssorozata. A végén a diós­győriek örültek a döntetlen­nek. Góldobók: Tóth (4), Azari, Kiss (2—2), Veréb (1). illetve Czikó (4), Pózer, Kovács (2— 2), Puhl. MISKOLCI BÁNYÁSZ— DVTK 12:4 (4:2) A perecesi fiúk kitűnően, a diósgyőriek annál kevésbé al­kalmazkodtak a mérkőzés előtt lezúduló zápor okozta sáros, mély talajhoz. A táma­dásoknál a Bányász játékosai rendszerint sok ideig birto­kolták a labdát, igyekeztek ziccerhelyzeteket kialakítani, s csak a jó alkalmakkor lőt­tek kapura. Nem így a DVTK- sok, akik türelmetlenül, a csú­szós és sáros labdát felesle­gesen, s igen pontatlanul ül­dözték a perecesi háló irá­nyába. A hazaiak a beállósok meg játszása tekintetében is felülmúlták a vendégeket, s nagyon biztosan, meglepően nagy gólkülönbséggel nyer­tek. Góldobók: Bahor, Kiss (4— 4), Molnár (2), Bartha, Gyúró (1—1), illetve Jancsó, Kisbe- nedek, Matusek, Pakusza (1-1). M. VÖRÖS METEOR- TATAI VOLÁN 14:13 (8:5) A találkozó elején senki sem gondolta volna, hogy a hazai gárda majd örül a mér­kőzés végén a sovány, egy- gólos győzelemnek. Ugyanis a piros-fehérek két befutó be- állósa nagyszerűen zárt az át­lövőknek, vagy őket játszot­ták meg ügyesen; s ez arány­lag rövid idő alatt háromgó­los előnyhöz juttatta őket. Ugyanakkor a Meteor 5—1-es védőfala határozottan „blok­kolt”, s a vendégek középen erőltetett támadásai hatásta­lanok maradtak. Negyedóra múltán azonban lelassult és körülményessé vált a miskol­ciak csapatjátéka, s a gólok felváltva estek. Fordulás után a tataiak fel­futó átlövőire a hazaiak „el­felejtettek” időbén kilépni, lépéshibák miatt a labdát is gyakran elvették tőlük, s a Volán egyre-másra lőtte a gó­lokat! Az előny 12:12-nél már elfogyott, a játék pedig egyre durvább lett. Egymást érték az időleges kiállítások, ám az emberelőnyöket egyik csapat sem tudta kihasználni. A be­fejezés előtt fél perccel aztán emberhátrányban (!) Verebé- lyi megszerezte a győztes gólt. Góldobók: Molnár, Csoltkó, Bessenyei (3—3), Verebélyi (2), Simonyi, Csík, Futó (1—1). SÜMSE—BP. VOLÁN 15:10 (9:6) Nehezen lendült játékba a szentpéteri női gárda, s az első 15 percben még a vendé­gek vezettek 5:4-re. Ezután Szászné és Csányi ellenállha­tatlanoknak bizonyultak, s a SÜMSE nagyon biztosan nyerte a találkozót. Góldobók: Csányi (5), Szász­né. Domoszlainé (3—3), Pet- resné, Batykovszkiné (2—2). (monostori) Kettős viadal Vasárnap a Népstadionban be­fejeződött a kettős válogatott via­dal, amelynek keretében a ma­gyar férfiatléták 126:82 arányban győztek Norvégia ellen, míg a nők 84:62 arányú vereséget szen­vedtek Románia csapatától. A női válogatottban több DVTK-s versenyző is szerepelt. Károly Zsuzsa 11.9 mp-cel harmadik lett 100 m-en és tagja volt a 45.1-el győztes 4x100-as váltónak. Disz­koszvetésben Pallainé volt a job­bik magyar versenyző, de ő is csak harmadik tudott lenni — 55,14 m-es dobásával. Vasárnap Paulin Márta 100 gáton állt rajt­hoz és a stadioncsúcsot futó (13 mp) román Stefanescu mögött 14,4 mp-cel második lett. Joíóeredméayek 1. Budafok—Debrecen 1:1 X 2. Várpalota—Dunaújváros 1:2 2 3. Olajbányász—SZMTE 0:0 X 4. Ózd—MÁV DAC 0:l 2 5. FÖSPED—Volán 1:0 1 6. KKF SE—Dorog 1:0 1 7. K. Rákóczi—Bp. Spart. 4:0 1 8. Törekvés—BKV Előre 1:1 X 9. Lőrinci Fonó—PVSK 2:1 1 10. Gy. Elekt.—Sopr. Text. 3:2 1 11. Pápa—Fűzfő 3:1 1 12. Sz. MÁV—SZVSE 2:1 1 13. Láng V.—Szabó L. SE PÓTMÉRKŐZÉS: 5:2 1 14. Hajdú V.—Nyíregyháza 1:2 2 Pénteken délelőtt még nyár volt. Papp Gábor is csak egy rövidujjú ingben integetett felém. „Szombatop. odafigye­lünk!” — mondotta. Fél mon­datból is értettük egymást. S ezért természetes volt a foly­tatás:- „nem tudom mi lesz, úgy érzem, mintha Lajos mos­tanában vesztett volna harci kedvéből. Mindenesetre szur­kolok neki!" Tovább ballagott a sporthivatal felé, én pedig azon tűnődtem: létezik-e ed­zői megérzés? Most sem tu­dom, de a tények sejtetnek valamit. Tavaly még bombaként ha­tott az iráni Nassziri — Földi egykori nagy ellenfele — megjelenése a lepkesúlyúak között, hiszen senki sem szá­mított arra, hogy éppen most, már némileg idősödve, megy lejjebb egy súlycsoporttal. Manillában már akkor sem okozott „ismétlésével” meg­lepetést, ha tudjuk, hogy in­dulása megint csak az utolsó napon vált véglegessé. Ezzel tehát el is dőlt az első hely sorsa. Nassziri mögött azon­ban nagyot fordult a világ. Kőszegi, aki eddig csak itthon volt igazán nagy ellenfele Szűcs Lajosnak, ezúttal első Évek óta vissza-visszatérő panasz volt az MVSC kerék­páros szakosztályában — sőt, a sportkör vezetői részéről is! —, hogy a díj- és nemzetközi versenyeken általában jól szereplő Géra a magyar baj­nokságokon nem szerez pon­tot egyesületének. Nos, Géra Imre alig egy hét alatt két­szer is bizonyította, hogy ver­senyszemléletében jelentős változás állott be. Szemerkélő eső és enyhén fújdogáló szél fogadta a Fo­nyód—Kaposvár—Böhönye— Fonyód útvonalon megrende­zett 1974. évi országos hosszú­távú bajnokság rajtjánál a versenyzőket, s a kedvezőtlen időjárás ellenére is valameny- nyi korosztályban végig igen nagy volt a harcikedv! A fel­nőttek 167 km-es összecsapá­sában egymást követték a si­kertelen szökési és robbantási kísérletek, de a jól felkészült „bringások” valamennyit sze­relni tudták. így aztán egy 20 tagú élboly érkezett Fonyód­ra, ahol a hegyre vezető úton késhegyre menő küzdelem alakult ki, s az első hat he­lyen végzett versenyző között szinte centiméternyi volt csu­pán a különbség! A célvona­lon az FTC kerékpárosa, Sar­kad! haladt át elsőként a Ti­Kőszegi György, a lenin- városiak lepkesúlyú verseny­zője, a szakítás ez évi világ- bajnokör^- aíaTíppen ezen a versenyen „vesztette el” vi­lágcsúcsát. számú emberünkké lépett elő. Világbajnok lett lökésben és ezüstérmes összetettben! Szűcs Lajos eredménye Papp Gábor érzéseit igazolta. Lö­késben ugyan 125 kg-mal bronzérmet szerzett, az össze­tettben azonban csak ötödik lett. És ami még ennél is so­pográfiás Szlipcsevics és a miskolci Géra Imre előtt. A versenyóra valamennyiüknek 4:09.38 órát mutatott! Az ifjúságiak 153 km-es tá­von versenyeztek, s ebben a korosztályban még szebb mis­kolci siker született, mint a felnőtteknél: Csathó Tamás magyar bajnokságot nyert! Az MVSC kerékpárosa az egész távon rengeteget vál­lalt magára, sokszor vezette a mezőnyt, s félő volt, hogy ereje felőrlődik. Csathó azon­ban nemcsak jól bírta a ne­héz, csúszós útvonalon a pör­getést, hanem a hajrában újí­tani is tudott, s ha kis kü­lönbséggel is, de megnyerte a versenyt! Ideje 3:54,53 óra volt. A serdülők viadalán is szer­zett bajnoki pontot az MVSC. Ebben a korosztályban Papp állt rajthoz, s végig az élboly­ban hajtva, o hatodik helyre futott be. Az országúti CsB-n és a hosszútávú bajnokságon szerzett 3—3 nagyszerű helye­zéssel — melyből kettő arany­érmes volt! — az MVSC túl­szárnyalta valamennyi eddigi magyar bajnokságon elért eredményeit, s ez az 1974. évi egyesületi „végelszámolásnál” is szépen kamatozik majd. M. Gy. katmondóbb: 10 kg-mal ma­radt el legjobbjától! És most idézem az edzővel folytatott beszélgetés eddig még nem említett részét: „Hja, megnőttek az igények, ma már egy második vagy harmadik hely nem is értékes — legalábbis sok miskolci szemében!” Ezt a tényezőt is figyelembe kell venni! Már­mint azt, hogy egy ilyen nagy világversenyen az egyetlen bronzérem még akkor is lehet eredmény, ha gazdája koráb­ban szebben csillogót is szer­zett. Abban bizonyosan jogo­san bízhatunk, hogy fog ez menni Lajosnak még jobban is... Vasárnap már a második súlycsoport küzdelmei is be­fejeződtek. A légsúlyú világ­bajnok a bolgár Kirov lett, szakításban a lengyel Skoru- pa, lökésben a japán Hosata- ni nyert aranyérmet. Magyar versenyző itt nem indult. Ja, és még valami! A lep­kesúlynak Kőszegi nemcsak győztese, hanem vesztese is volt, hiszen a bronzérmes ja­pán Horihoshi negyedikre 106,5 kg-ra javította a ma­gyar fiú lökésben eddig tar­tott világcsúcsát. H. K. Kőszegi világbajnok, Szűcs ötödik Három pont Miskolcon maradt Messze van még az idény, s különösképpen a bajnoki év vége; a két miskolci NB III-as együttes mégis rendkívül fon­tos mérkőzést játszott a szép számban összegyűlt lelkes szurkolótábora előtt. Az MVSC a dobogós hely vala­melyikének megtartása érde­kében vívott rangadót a szin­tén élvonalban tanyázó lenin- városiakkal, míg a Volán a hetek óta tartó hullámvölgy­ből igyekezett kilábalni az ugyancsak gyengélkedő Kis- terenyével szemben. Nos, a miskolci színekért szurkolók vágya, s két csapatunk terve háromnegyedrészben sikerült: a négyből három pont Mis­kolcon maradt. MVSC—LMTK 2:2 (1:1) Az eredetileg tervezett össze­állításón az utolsó pillanatban több helyen is változtatott Vi- rágh István edző, s a 3000 főnyi közönség nagy ovációval köszön­tötte a Kun — Szabó Z., Locher, Molnár (Szűcs), István — Szabó Gy. (Szabó P.), Leiszt — Fekete, Galló, Demkó, Kiss összetételben pályára lépő zöld-fehér gárdát: a kék-sárga érzelműek pedig a Dohány — Teschlér, Homródi, Szanyó, Bakos — Haisz, Vízvári, Nagy (Petró) — Palotás, Lázár, Kiss felállításban kezdő LMTK-t. Az irányítást rögtön a miskol­ciak ragadták magukhoz, s fő­ként a jobb oldalon vezettek hu­száros rohamokat a megerősített védelmet felvonultató leninváro­si kapu irányába. Az LMTK szi­gorú védői azonban a 16-os előtt rendre ,,megálljt!” parancsoltak a hazai támadóknak. Egészen a 17. percig. Fekete jobbról pontosan ívelt Demkó fejére, s a csatár nem hibázott, 1:0. Az ellentámadásnál Lázár kö­zeli fejesét nagy bravúrral hárí­totta Kun, hanem egy perc múl­va már ő is tehetetlennek bizo­nyult. A 11-es ponton Lázárt teljesen üresen talált egy jó átadás, s a középcsatár a bal sarokba lőtt, 1:1. Ezután kiegyenlítődött a küz­delem, s főként mezőnyben hul­lámzott a sok átadási hibával és szabálytalansággal tarkított já­ték. Leiszt találta még el a 35. percben a bal alsó kapufát, majd Galló és Kiss, illetve Lázár ha­gyott ki jó helyzetet. Fordulás után rögtön Lázár nyargalt el egyedül a félpályá­ról, és — Kun kezébe lőtt! Az­tán ismét a zöld-fehérek kezde­ményeztek többet, de a sokat kö- rülményeskedő, erélytelen táma­dások csak az 55. percben hoz­tak eredményt. Szabó Z. unta meg a tehetet­lenséget. Több védőt is átcsele­zett, majd az alapvonalról pon­tosan gurított Galló lábára, aki az ötösről helyezett a hálóba, 2:1. Ezután teljesen ellaposodott a játék, s néhány távoli lövésen kívül a 70. percig említésre mél­tó esemény nem is nagyon tör­tént. Távoli szabadrúgás után több­ször ide-oda pattogott a labda a zöld-fehérek 16-osán, míg végül is Kiss nagy erővel lőtt a háló­ba, 2:2. Ezután az LMTK láthatóan csak az eredmény tartására töreke­dett, az MVSC támadásaiban pe­dig nem volt annyi erő, hogy döntést csikarjon ki. A két együttesből Kun, Szabó Z., Ist­ván, Galló, illetve Dohány, Hom­ródi, Haisz és Kiss játszott az átlagosnál jobban. B. VOLÁN—KISTERENYE 2:1 (2:1) A hetek óta erős hullámvölgy­ben levő Volán hihetetlen aka­rással vetette magát a küzde­lembe. Már a találkozó elején jelentős mezőnyfölényt harcolt ki. ám a szervezett és a lestak­tikát igen jól alkalmazó kistere- nyei védőkkel szemben mindösz- sze egy helyzetet tudtak az első 20 percben kidolgozni. Ezt Lója az ötösről elügyetlenkedte. A 21. percben Oláh Vasváritól kapott nagyszerű labdát. A szél­ső jól húzott kapura és 6 m-ről a hálóba lőtt, 1:0. Továbbra is a közlekedésiek játszottak fölényben, s ezért jött a 25. percben „hidegzuhanyként” az egyenlítés. Távoli szabadrúgás után Du­dás kiugrott a tétovázó védők közül, s a hálóba lőtt, 1:1. Egy perc sem telt el, amikor Oláh „visszaadta a kölcsönt” Vasvárinak. Nagyszerű labdájá­val a középcsatár 8 m-ről meg­szerezte a Volán második gólját, Ezután jobbára a két 16-os kö­zött hullámzott a játék, s az eredmény nem változott. Szünet után is tartott a mis­kolciak mezőnyfölénye, helyzet azonban nemigen alakult egyik kapu előtt sem. A 72. percben Dudás lőtt nagy erővel a kapu­fára. majd Lója zörrentette meg lesről a hálót. Az eredmény pe­dig maradt változatlan. A B. Volán Boros — Fazekas, Soós, Karacs, Juhász — Tóth, Pál (Jónás) — Oláh, Kertész, Vasvári, Lója összetételben ját­szó együtteséből Fazekas, Oláh, Vasvári és Jónás érdemel dicsé­retet. MONOSTORI GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom