Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-18 / 194. szám
Mikői élünk? Hogyan élünk? z ötvenötödik A Magyar Népköztársaság Alkotmánya 55. paragrafusának (1) bekezdése így hangzik: „A Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárainak a munkához való jogot, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.’’ Száz esztendeje tessékeltek ki az utcára 600 munkást az óbudai Hajógyárból. És még hány gyárból, hány munkást tessékeltek ki. Negyedszázada pedig paragrafusba foglalták azt a jogot, amelyért évtizedeken át tüntették a férfiak és nők, idősek és fiatalok. A két dátum között 75 év. A kenyérért egy ország Mindenki kenyeréért egy ország állt csatasorba. Hazánk gyáriparában 1939-ben 333 ezer ember dolgozott. Tíz év múlva 750 ezer. Idén. az első félévben pedig egymillióval több, mint 1949- ben. Kemény évek voltak, hibáktól, tévedésektől sem mentesei!:. „Fölépítjük-f ölavattuk”, e két szó ismétlődött beszédekben, újságcikkekben. És azután rájöttünk, hogy nem mindegy, mennyibe is kerül a kenyér. Megtehettük már, hogy okosabbak legyünk, hiszen mindenki asztalán, kisebb vagy nagyobb darabként, de ott volt a kenyér. Aki akart, az dolgozhatott. Munka mindenkinek jutott. * 25 éve, 1949. augusztus 19- én hozták nyilvánosságra a Minisztertanács határozatát: szeptember elsejétől megszűnik a kenyérjegy. Az új alkotmánnyal együttjáró ajándék volt ez, első jele annak, hogy eloszlóban a legszörnyűbb bizonytalanság, a kenyérért való rettegés. Az új hódítók A most negyedszázados alkotmány kihirdetésekor minden második munkaképes korú nő eltartottként élt. Az iparban csak 163 ezer lány, asszony dolgozott. 1960-ban 454 ezer, 1973-ban 800 ezer. Pusztán a kenyérért jöttek volna? Bizonyára akadtak közöttük sokan ilyenek, ám olyanok is, akik fölfedezték a munka emberformáló erejét, a munkát, mint a jogot, a társadalmi elismerés forrását. 1949-ben 53 ezer ifjú tanult az országban szakmát. A most befejeződött tanévben 200 ezer. 1938- ban 52 ezren ültek a középiskolák padjaiban, most legutóbb pedig — miközben a kötelező négy elemiből nyolc általános lett! — 348 ezren. A felsőoktatásban az egykori 12 ezer hallgató áll szemben a mai 98 ezerrel. Beszédes számok? Sejtetik azt a bonyolult folyamatot, amelyben valamennyi tényező kölcsönhatásban van egymással. Míg 1950-ben 9.6 milliárdot, tavaly 106 milli- árdot fordíthattunk beruházásokra: a holnapi kenyér előteremtésére. * Jogunk van a munkához, de nincs menlevelünk a tes- sék-lásséik dologra, a szeszélyek diktálta munkahelyvál- toztatásokra, a fegyelmezetlenségekre ... Ne legyünk ünneprontók, a szép arc szeplőit ne vegyük észre? Hiszen a magunk arcát látjuk a tükörben. Mert ki más. mint a sok millió állampolgár volt e negyedszázadban a munkaadó és munkavállaló? Ki más. mint a sok millió állampolgár volt a jog szülőié, érvényesítője, szá monk érője. s persze, gyü- m sí os/?.; p i eszű rétéi őín ? Ezért, hogy a szenlőket se feledve nyugodtan nézhetünk e negyedszázadon át csiszolt, tisztafényű tükörbe. M. O. A jósvafői Béke-barlangban csütörtökön az ötödik csoport kezdte meg a gyógykúrázást. A csaknem teljesen pormentes levegőjű, magas kalciumion tartalmú természetes, föld alatti klímaterápiás gyógyhelyen harminc dunántúli bányász, s negyven, nagyobbrészt Jugoszláviából érkezett, asztmatikus és légzőszervi megbetegedésben szenvedő vesz részt a klímaterápiás kezelésben. Károk a Tisza mentén Árvízvédelmi szemle A tartós tiszai árvíz elvonulása után tegnap kétnapos tiszai árvízvédelmi szemle kezdődött. A vízügyi igazgatóságok illetékes vezetői, az ár- és belvízvédelmi központi szervezet képviselői Ti- szalöknél szálltak hajóra. A kétnapos szemle tapasztalatainak összegezése után az OVH irányításával határozzák meg a helyreállítási munkákat. Virágoskert a meddőhányón A légkört porral és gázzal szennyező meddőhányók a bányászvárosok környékének megszokott képe. A közelmúltig hasonló volt a helyzet Karagandában is, ahol négy meddőhányó ontotta a füstöt. Megfelelő fák, bokrok és virágok kiültetésével, célszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásával a füst hatástalanításában szép sikereket értek el. A kara- gandai növénybiológusok eredményeivel az EXPO ’74 világkiállítás látogatói is megismerkedhetnek. Az állatkórház „betegei ’ A Major utcai állatkórházban az idén 1960 kis és nagy állatot kezeltek eddig. Az utóbbi időben leggyakoribb megbetegedés kisállatoknál a szopornyica és a mérgezés, ami a növényvédő szerek szakszerűtlen használatából adódik. Naponta 20—25 „bejáró beteget” fogadnak a kórházban. A környező tsz- ekből és állami gazdaságokból sok, „kórházi beteg” van ápolás alatt. Razzia, centiméterrel Valljuk be, razzia kifejezés alatt mindig olyasmit értünk, amitől jó, ha tisztes állampolgár távol tartja ma- gát. _ a közúti járműellenőrzésekre. sokkal gyaikrabban azokra az éjszakai órákra, amikor félhomályos szórakozóhelyeken az igazolványokat kérik. Az pedig igazán kinek jut ma már eszébe, hogy néhány évtizeddel ezelőtt fényes délben, a szabad ég alatt legalább ilyen gyakoriak voltak a razziák. Igaz, a személy azonosságát igazoló okmányokat is legfeljebb a második lépcsőben kérték a rend szigorú őrei. Aki a jól öltözött hajdani világban az első levetkőzök sorában volt, azelőtt begombolkoztak az erkölcsvédők. A térdtől és könyöktől lefelé csupasz végtagok látványától megbotránkozva, pirulva fordultak el a vízparti korzók csipkés napernyős hölgyei. De a divat nagy úr, és a végtagok egyre csupaszab- bak lettek. Bár a merész újítókat még a századfordulón is fenyegette a közvélemény megvetése, nem riadtak vissza. Odaálltak a Nagyapáink korában az elegáns úr így öltözött, ha a szabadba indult fürödni. Guth Teri nem jön el jjc Ha a centiméter kevesebbet mutat...! Erkölcsvédelmi razzia a századfordulón a Balatonnál. vízparti razzia centimétere elé. Tényleg megfelel-e a nadrágocska hossza az előírásoknak? Mert ez a lényeg. Hogy a bármilyen hosszúszárú fürdőruha csak befedett és nem takart? Az már nem érdekelt senkit. A megmért hölgy pedig szorongásával biztosan jól leplezte, hogy alapjában véve kitűnően mulat. Unokáihoz hasonlóan pontosan tudta: nem a nadrágocska hosszán múlik ... Apróhirdetés A szíve dobogott, vert összevissza. Már a második duplát itta ki a presszóban, melyet a „találkozás” helyéül megjelölt. Tegnap bejött, hogy megnézze, hol is fog találkozni „özv. K. Jenőné- vel”. Elképzelte a beszélgetést. Izzadt a tenyere. * Most, amikor bejött, nagyon meglepődött. A kiválasztott asztalnál két csitri lány ült. — Nem jó jel — mormogta magában. — Szerencse, hogy egy órával hamarabb jöttem. Amikor a lánykák vihogva elvonultak, gyorsan az üres asztalhoz telepedett. Belepirult a gondolatba, hogy az előbb papirostól beledobta a cukrot a kávéjába, csak a felső csíkos borítót tépte le, amit már csak akkor vett észre, amikor a papír a szájában olvadozni kezdett. * Még nyolc perc volt a találkozásig. Bement a WC-be, belevicsorított a falitükörbe. Fogait, majd a haját vizsgálgatta. — Kár volt a másik oldalon elválasztani, gondolta — így még jobban látszik a kopaszodás. Az asztalnál mégegyszer rápillantott a precízen elhelyezett cigarettára, gyújtóra. Megtapogatta belsőzsebében a pénztárcáját. * Egy nő állt meg az asztalnál. Négy X-körüli, szőkített hajú. Megindult a beszélgetés. A férfi többször azon kapta magát, hogy nagyon hangosan beszél. Szinte megittasult saját hangjától, meg a három fél konyaktól. Maga sem értette, hogyan ihatott ilyen sokat. Az „özvegy” hallgatott. Inkább őt kérdezgette munkájáról, fizetéséről. A férfit kicsit meglepte, amikor a hölgy indítványozta, igyanak pertut, most, azonnal. * Másnaposán, de annál iz- gatottabban lépett be reggel a hivatalba. Géza lesz az első, aki megtudja ... — Az esküvőre is őt hívom tanúnak — gondolta. Fölényes mosollyal tolta Mancika fényképét Géza elé. Szerencse, hogy ült, amikor Géza fölkacagott. Fél éve sincs, hogy jelentkezett egy házassági hirdetésre. A hölggyel hatszor, hétszer találkozott, de minden alkalommal berúgott, mint a szamár. Aztán hónap vége volt... — Egy adminisztrátor fizetéséhez nem való ez a nő — gondolta, és többet nem ment el a randevúra. Pár nappal később egyik barátjának elmondta az esetet. miközben „feltárta” anyagi helyzetét. A barát tapintatosan, de kuncogva közölte vele, hogy „özv. K. Jenőnét” ő is ismeri. Az „özvegy” csak ilyen módon tud elegendő italhoz jutni; hirdetéseket ad fel, fizettet magának a „férjjelöltekkel”. Gáza barátja ezt már három éve tudta. Ö is későn. (varga) A MÁV Vontatási Főnökségen — Képzeld, a Guth Teri megint nem lesz ott! Az elkeseredett telefonhang möge már nagyon nehéz volt odaképzelni a langaléta Vadai Pistát, a IV/C szolgálatkész „mindenesét”. Gúth Teri felidézése pedig végképpen nem sikerül. — Neem? — próbáltam én is tragikusan felfogni a dolgot, mert abban biztos voltam, hogy a szóban forgó leányzó, húsz évvel ezelőtt nagyon is fontos lehetett nekünk, ha Pista így kommentálta távol maradását. Huszadik érettségi találkozónkra invitált a kedves telefonüzenet. Pista már családos ember, s mint ilyen, vigyáz a telefon-számlára. Másodpercek alatt kellett tehát számba vennünk, ki él még tanáraink közül, s kit sodort külföldre ez a húsz év. Mi ott leszünk azért néhányon a leglelkesebb IV/C-sek közül, de Guth Teri sajnos — megint hiányzik. Ki a csoda lehet ez a Guth Teri? Csak arra emlékszem, hogy valamikor tv közben hozzácsaptak a hírhedten fossz fiúosztályhoz vagy tíz lányt. Akitoriban szüvfaf;meg egy sportgin ^ ftáziumot negyedikes lányok egy része hozzánk került. Óriási esemény volt ez. mondanom sem kell. Kisportoltak, takarosak voltak, és hozzánk képest érett nők. Volt köztük több első osztályú sportoló, sőt válogatott is. Nem mondhatnám, hogy lekezeltek bennünket, sőt nagyon is kedvesen viselkedtek, ahogy az a vendéghez illik. Ám a suli után deltás, huszonéves fiúk várták őket. Sporttársak, udvarlók. Mi, pattanásos képű. sete-suta kamaszok, számításba se jöhettünk náluk. Ám mindez még nem zárta volna ki, hogy jó barátok legyünk. A konfliktus az első tornaórán kezdődött és rövidesen áthidalhatatlan szakadékká mélyült. Tornatanárunk, két világháborút megjárt katona és egykori kiváló sportoló létére, leplezetlen megvetéssel kezelt bennünket, „elfajzott”, satnya nemzedéket. Amíg mi, fiúk magunk között voltunk, csak nevettünk az öregen. Ám a lányok megjelenése új helyzetet teremtett. Tátva maradt a szánk a csodálkozástól, amikor láttuk, hogy kivé- ir' nélkül kézen tudnak állni azon a ton, melyre mi irtózattal kapaszkodtunk föl. Propellerként forogtak a rettegett nyújtón, s ha olyan kedvük volt, akkor ugrottak néhány szaltót is, csak úgy, úri passzióból. Az öreg tanár azonnal felismerte, mivel teheti tönkre a „rokkant púpostevéket”, azaz a fiúkat. Minden szer mellé egy izmos kislányt állított segítőnek. Ha nem ment az embernek mondjuk a haskelep, akkor a vállas leányzó úgy megbillentette hátulról fél kézzel, hogy alig győzött kapaszkodni. Még most is megizzad a hátamon az ing, ha azokra a tornaórákra gondolok. Ádáz gyűlölettel viseltettünk „kínzóink”, a lányok iránt, de valahol a lelkünk mélyén csodáltuk őket. Hitvány áruló lett volna aki bevallja, de mindannyian tudtuk, hogy kamasz- almaink állandó főszereplői ezek a karcsú, izmos lányok. Talán Guth Teri volt köztük a leggyűlöltebb, legizgatóbb. De milyen lehetett ez a csodálatos nő? Szőke, barna, vagy vörös? Fehé'r bőrű vagy kreol? Számomra örökre elveszett. Nem azért, mert nem jön el, hanem azért, mert alakját, mozdulatait kisöpörte igyamból a kíméletlen idő. BÉKÉS DEZSŐ Uj szakszervezeti könyvtárat avattak Az elmúlt hónapokban a Sajószentpéteri Üveggyárban és a Bocsi Sörgyárban nyílt új könyvtár, a legutóbbit pedig a napokban avatta fel Mráz Ferenc, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke a MÁV Vontatási Főnökség területén. Ez a hetedik berendezett letéti könyvtár, sorrendben pedig a harminckettedik azok között, amelyeket az SZMT Központi Könyvtára támogat és lát el olvasnivalóval. Egy folyamat része tehát a tegnap délutáni ünnep is, amelynek végső célja, hogy minden üzemben jól felszerelt, és kulturált körülmények között működő könyvtár legyen. Jelentős összeget áldoz erre a szakszervezet. Egy-egy általuk berendezett, bebútorozott és felszerelt új létesítmény hozzávetőleg 20 ezer forintba kerül. A MÁV Vontatási Főnökségen egy évvel ezelőtt kísérletképpen létesítettek köl- csönkönyvtárat. A kísérlet bevált; a Tiszai pályaudvar és az üzem dolgozói szívesen veszik igénybe a szolgáltatásait. A tegnap átadott letéti könyvtár állományában 2500 kötet könyv várja az -érdeklődőket. Mindig friss olvasnivalóval, mert a kölcsönzés mértékének és az igényeknek megfelelően a könyvállomány egy részét egy hónapon belül rendszeresen cserélik.
