Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-15 / 191. szám

a miskolciaké a szó Vállalás az óvodáért Még e hónapban Miskolc Gömöri pályaud­varon a 3. sz. Volán vagon­fogadó részlegének Toldi Miklós aranykoszorús bri­gádja augusztus 4-én társa­dalmi munkát végzett. Ezen a vasárnapon tizenegyen ki­lenc vagon ki- és berakását végezték el, összesen 132 órában. Keresetüket az ava­si lakótelepi óvoda építésé­hez ajánlották fel. Mint Ináncsi Gábor, a brigád ve­zetője elmondotta, még egy vasárnapot dolgoznak majd társadalmi munkában, mely­nek összegét szintén erre a célra ajánlják fel. Bellán Rózsa Miskolc, Gömöri pu. „Csendélet 3fc A Chlepko Ede utcában fényképezte: Kerényi László Hogy ablakot nyithassunk A Széchenyi utca folytatá­sa, a Hunyadi utcán át a Ti- zeshonvéd utca. Sajnos, az esti és az éjszakai locsolá­sokból az utóbbi kimarad. Pedig, míg a belvárosi rész­nek a szokott esti „fürdőt” jelenti, itt sokkal többet je­lentene. A város nyugati for­galma itt bonyolódik le, plusz a kétirányú villamos- járat. Az északi oldalon gi­gantikus méretű földgyaluk és emelők dolgoznak éjjel­nappal. Mint minden építke­zésnél, por borít mindent. Az úton is vastagon áll a por, s emiatt az utca beépí- 4 h oldalán még éjszaka li tanácsos ablakot nyitni, la.sz, hogy a lakásokat leg­késő este vagy a haj­órákban át lehessen tetni, az kellene, hogy j!'rülményes befizetés ^.gre itt a számla! Január- költöztünk az új lakásunk­ba, augusztusban megkaptuk a gázszámlát, héthónapos „hitele­zés’» után. Tekintve, hogy mun­kahelyem közel van a gázmű­vek központjához, ott kísérel­tem meg a befizetést. Sikertele­nül. Előzékenyen, rövid város- ismertetést tartva közölték, hogy a befizető egyetlen hely az Iván utcában van. Fél napot csúsztat­va felkerestem a befizetőhelyet, amely a Kilián-déli lakótelepen van. (Befizetési idő: 16-tóJ 18 óráig), óriási tömeg, hőség, iz­gatott ós türelmetlen, emberek. Problémájuk, mérgük azonos az enyémmel. Ugyan kinek az öt­lete volt a belváros területéről — ahol egyébként lenne lehető­ség elhelyezésére — „kitelepí­teni’» ezt az irodát? Az ott dol­gozó hölgy csillapítani próbált bennünket. legközelebb már nem kell ide fáradni, mi fog­juk felkeresni a lakókat. De mikor, könyörgöm? Szinte va­lamennyien reggeltől estig dol­gozunk, nem találnak ottbon senkit. És akkor megint csak ez a lehetőség adott, az Iván utcai befizetés. Jó lenne olyan megoldást találni, hogy előre tudjuk, mikor jönnek a pénzért és otthon tartózkodjunk. Fodor Lászlóné Miskolc, Tizeshonvéd u. 13. ROVATVEZETŐ: molnár sandorné TELEFON: 18-221 a Tizeshonvéd utcát is lo­csolja fel a köztisztasági vál­lalat kocsija úgy, mint a vá­ros belterületét. Nekünk ez nemcsak tiszta utcát jelent, hogy több száz kinyitható ablakot is. F. Éva Miskolc felszerelik az órát Lapunk július 18-i számá­ban, már nem első izben'tet- tüli szóvá, hogy a vasgyári líj vásárcsarnok órája még nincs felszerelve. A Miskol­ci Beruházási Vállalattól a cikkre az alábbi választ kap­ta szerkesztőségünk: „A hirdetőoszlopba szere­lendő egy darab főórát és négy darab mellékórát cseh­szlovák importból szereztük be, az Óra- és Ékszerkeres­kedelmi Vállalaton keresz­tül. Az órát e vállalat sze- relörészlege augusztus 1-én vette át a kereskedelemtől és felszerelését e hónapra vállalta. Fentiek alapján vár­ható, hogy szeptember 1-re az üzembe helyezés megtör­ténik és a jelenleg meglevő számlapok, az órákkal ki­egészülve, rendeltetésüknek megfelelően szolgálják a la­kosság ilyen irányú igénye­it.” Válasz a Volántól „Forró dobozbon’» a Mélyí­tőhöz címmel jelent meg e ro- vátban dr. Zombori Jánosné panasza. A Volán 3. sz. Válla­lattól az alábbi választ kaptuk: „Miskolc—Mályi között csuk­lós autóbuszok bonyolítják le a forgalmat, periódikus közlekedé­si rend szerint, ami azt jelenti, hogy nap közben óránként, csúcsidőszakban 30 percenként indulnak az autóbuszok. A tó­hoz, betöréssel, hét közben na­ponta hét, vasárnap tíz autó- buszjárat közlekedik, melyek­kel zökkenőmentesen bonyolít­juk le a jelentkező forgalmat. Amennyiben az utasforgalom nagysága megkívánja, „rásegítő” járatokat fs indítunk. Azzal kapcsolatban, hogy 17 órát meg­előzően, a délutáni órákban is közlekedjék autóbuszjárat, foko­zottabb igény nem jelentkezett. Problémánk viszont a kalauz-^ létszámhiány, amit csak úgy tu­dunk megoldani, hogy azokon a vonalakon, ahol az utasforga­lom megengedi, egyszemélyes kiszolgálásban közlekedtetjük autóbuszjáratainkat. A csuklós autóbuszokon minden esetben kalauz teljesít szolgálatot.” j)c A Tokaj étteremmmel szemben a Győri kapui út északi oldalán dolgoznak az útfel­bontó gépek. Valamivel mögöttük már betonozzák is a felújításra kerülő szakaszt. (Kerényi László felvétele) Szeptemberben már aszfaltoznak Korszerű út tesz a Győri kapuban A Miskolci Közúti Építő Vállalat jóval a határidő előtt adta át a forgalomnak a Győri kapui út déli olda­lát. A korszerűsítést úgy vé­gezték el, hogy az északi ol­dalon egy napig sem szüne­telt a. közlekedés, sőt a pá­lya közepén biztosítaniuk kel­lett a villamosforgalmat is. Ugyancsak jelentős kapaci­tással kezdte meg a KÉV az út északi felének felújítását. A saját készítésű burkolat­bontó géppel jól haladnak. A Volvo-munkagép naponta több teherautót rak meg a régi út anyagával. így lehe­tővé vált, hogy a talajmeg­erősítés után gyorsan hozzá­kezdhessenek a betonozás­Nem volt tíz néző sem A vetítés elmaradt — Kérnék egy jegyet a hétórás előadásra! — Ne haragudjon, várjon egy negyedórát. Maga az el­ső érdeklődő. Ha nem jön­nek össze legalább tízen, nem tarthatjuk meg az elő­adást. Foglaljon helyet ad­dig az előcsarnokban! Lassan múlik az idő. A pádon ülök, várakozom, re­ménykedem. — Lesz mozi, néni? — kérdezi két apródfrizurás le­gényke. — Honnan tudjam én azt — válaszol a kékköpenyes jegyszedőnő. A srácok, úgy látszik, tá­jékozottak. beérik ennyivel. Letelepednek mellém a szomszédos padra. Fricskáz- i zák egymást a Frutti papír­jával. Most már hárman va­gyunk — bizakodom — hát­ha megszaporodunk. Hét óráig még van öt perc. De több jelentkező már nem jön. Elfogy a Fruttt, a srácok is elpárolognak. A bejárat mellett színes reklámfelirat: ..Mai műso­runk: Petőfi ’73”. Hét óra öt perc. A kisablakot éppen bezárni készülnek. — A vetítés elmarad — mondja a pénztárosnő. — Jöjjön el mozizni holnap, a ..Csendes hajnal”-t vetítjük. Kétrészes ... nagyon jó film — biztat kárpótlásul a ked­ves jegyszedő. Az elhangzottak ne té­vesszék meg a tisztelt ol­vasót! Nem egy isten háta mögötti falucskában történt ez az eset, hanem Miskol­con, a diósgyőri városköz­pont szívében, az Ady End­re Művelődési Házban mű­ködő Ságvári filmszínház­ban, augusztus 13-án, ked­den este. A modern bérházak para­bolájának pontosan a fó­kuszpontjában helyezkedik el a HÁZ. A tetőkre szerelt központi tévéantennák jel­zik, hogy kulturált vidéken vagyunk. A látványosan épí­tett, mindennel felszerelt házak, az élőttünk parkírozó márkás személygépkocsik ar­ról tanúskodnak, hogy a la­kások tulajdonosainak van mit aprítani a “tejbe. De hogy a fiatalabbak sincse­nek pénzszűkében, azt el­árulja, hogy odébb, az egyik bérház falának tövében hat­nyolc tizenéves fiú kopelló- zik: célozgatják az egy-két forintosokkal az „érintő vo­nalat”. Tóth Józseffel. a művelő­dési ház igazgatójával és Kluzóczki Lajos mozigépész- szel Kardos Ferenc — a kri­tikák jelzése szerint kitűnő — filmjének, a Petőfi ’73- nak az engedélyokiratát böngésszük: hol, hányszor vetítették a kópiát. — Tegnap a két előadáson összesen 51 látogató volt — mondja az igazgató —, ma a művelődési házban „szün­nap” van, csak a mozi üze­mel, meg néhány szakkör. Egyébként az egy napra eső látogatottságunk 31 fő. Hu­szonhárom szakkörünk van, tagjainak száma 862 fő. Az a baj, hogy a rendezvénye­ink iránt nem érdeklődnek. De amikor a híres francia kalandfilm ment, a Car­touche, ölték egymást az em­berek a jegyért. — A bunyót, a krimit, azt szeretik a gyerekek... Ha meglátják, hogy magyar film, ajj... — int a kezé­vel a pénztárosnö —, elég, ha egy gyerek azt mondja valahol, hogy vacak a film, már lőttek is az előadás­nak ... Szégyellem tájékozatlansá­gomat, hogy kora délután ki­telefonáltam a mozi pénztá­rába: szeretnék félretetetni egy jegyet. Szégyellem naiv- ságomat, hogy már 6 órakor elindultam, hogy megnézzek egy magyar filmet, egy bel­várostól távoleső moziban, nehogy elkapkodják a je­gyeket é* vissza kelljen for­dulnom. Mindenesetre egy filmélménnyel szegényebben, de egy tapasztalattal gazda- - gabban tértem haza ... hoz. Ügy tervezik, hogy az első szakaszban mielőbb vé­geznek a betonalap elkészíté­sével és szeptemberben a Gyula ut­cáig leterítik az aszfaltot is. Sajnos, ennek ellenére sem nyílik lehetőség arra, hogy a kész útvonalat átadják, hiszen ennek a Győri kapui forgalmi sajátosságok miatt több akadálya is van. Nehe­zíti az útépítők munkáját, hogy az északi oldalon ma­gasan vannak a csapadék- csatornák és ezek aknáit is sorban meg kell erősíteni. Többek között ez is hozzá­járul ahhoz, hogy amíg a déli oldal felújítása 9,1 mil­lióba került, az északi oldalé 10 millió forintot tesz ki. Ami a pályatest kiépítését illeti, sajnos, nincs rá mód, hogy egyúttal szélesítsék is, mivel az útmenti sávban renge­teg, különböző rendeltetésű vezeték, kábel húzódik Még így is arra kényszerül­nek az építők, hogy a beto­nozási munkákat néhol meg­szakítsák a lecsatlakozó ut­cák és a villamosperonok kiépítése miatt. A készülő burkolat szerkezete, tartóssá­ga azonos lesz a déli oldalé­val: legkevesebb 10—15 évig bír­ja majd az egyre növekvő közúti forgalmat. Az építők hasonlóképpen, mint a déli sáv felújításával, ezzel is határidő előtt sze­retnének elkészülni. Így re­mélhetőleg a tervezett no­vember 15-i átadás helyett hetekkel előbb rákanyarod­hatnak majd a járművek a Győri kapui út még épülő szakaszára. N. J. V. R. Egy százasért megy a I Különös történet? Nem az, bár én nagyon szeretném hin­ni, hogy különös. Egy bérház, ahová éppen költöznek, szé­les e hazában, korunkhoz illő élmény. Még akkor is az, ha az új lakásokban még rossz a zár, ha nem hibátlan a ta­péta, ha ... Nos, a költözések velejárója, hogy az építők is dolgozza­nak még ott, ahová költöznek. A panasz telefonon érkezett: — Én kérem adós maradtam 60 forinttal. Meg sem adom már, mert úgy érzem, hogy nekem tartoznak 40-nel. Jöjje­nek ki! Kimentünk. A történet dióhéjban: a még helyszínen dol­gozó (dolgozgató) építőmunkások közül a beköltözés meg­kezdésekor néhányan úgy érezték, hogy most lehet „fizetés­kiegészítést” kapni. Ebben az írásban a Bársony János utca 17. számú házról van szó. Néhány ember, aki a liftet szerelte, a lift átadása előtt, egy-egy százasért „segítette” a költözködőket. Gono- szabbul fogalmazva: a lift csak akkor volt jó, többnyire csak akkor volt jó, ha a beköltözőnek akadt egy felesleges százasa. Többen kifizették ezt (el is mondták), mások nem. (De ők is tudnak a százasokról). A panaszosunk, Sz. András is a „szíves szándékú” építők segítségével költözött. Ám nem volt nála száz forint. Hat­vannal adós maradt. Gondolom, hogy nincsen abban semmi rossz, ha egy el­romlott gépkocsit — még munkaidőben is — néhányan se­gítenek betolni. Abban sincs semmi nagyon rossz, ha egy nehezebb bútordarabot az emberek segítenek a gépkocsiról leemelni. Talán még abban sem lenne semmi rossz, ha ez­ért elfogadnak valamit, ám félelmes, a mi társadalmunknak ellentmondó történetsor játszódik akkor, amikor néhány ember, a lehetőségre ráfeledkezve, ebből ipart csinál. A történteket tagadni, lévén hogy többen mondták el, lé­vén hogy tud róla a házfelügyelő, tanúja a fuvaros, tudója sok-sok lakó, nem is lehetne. Száz forintért jó volt a lift. Száz forintért két ember szí­vesen segített. És amikor csak 40 forintot kaptak, akkor hangos szóval még követelni is merték a nekik „járó” 60-at. A panaszos felesége fizetett volna, ha neki erről számlát adnak. Nem véletlen, hogy nem adtak. A történetből adódó következtetést ezúttal nem vonjuk le. Hisszük, hogy ez a munkaadó dolga. A panaszosnak viszont azt tanácsoljuk, és minden új költözőnek azt tanácsoljuk, hogy ne fizessenek! (bartha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom