Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-15 / 191. szám
a miskolciaké a szó Vállalás az óvodáért Még e hónapban Miskolc Gömöri pályaudvaron a 3. sz. Volán vagonfogadó részlegének Toldi Miklós aranykoszorús brigádja augusztus 4-én társadalmi munkát végzett. Ezen a vasárnapon tizenegyen kilenc vagon ki- és berakását végezték el, összesen 132 órában. Keresetüket az avasi lakótelepi óvoda építéséhez ajánlották fel. Mint Ináncsi Gábor, a brigád vezetője elmondotta, még egy vasárnapot dolgoznak majd társadalmi munkában, melynek összegét szintén erre a célra ajánlják fel. Bellán Rózsa Miskolc, Gömöri pu. „Csendélet 3fc A Chlepko Ede utcában fényképezte: Kerényi László Hogy ablakot nyithassunk A Széchenyi utca folytatása, a Hunyadi utcán át a Ti- zeshonvéd utca. Sajnos, az esti és az éjszakai locsolásokból az utóbbi kimarad. Pedig, míg a belvárosi résznek a szokott esti „fürdőt” jelenti, itt sokkal többet jelentene. A város nyugati forgalma itt bonyolódik le, plusz a kétirányú villamos- járat. Az északi oldalon gigantikus méretű földgyaluk és emelők dolgoznak éjjelnappal. Mint minden építkezésnél, por borít mindent. Az úton is vastagon áll a por, s emiatt az utca beépí- 4 h oldalán még éjszaka li tanácsos ablakot nyitni, la.sz, hogy a lakásokat legkéső este vagy a hajórákban át lehessen tetni, az kellene, hogy j!'rülményes befizetés ^.gre itt a számla! Január- költöztünk az új lakásunkba, augusztusban megkaptuk a gázszámlát, héthónapos „hitelezés’» után. Tekintve, hogy munkahelyem közel van a gázművek központjához, ott kíséreltem meg a befizetést. Sikertelenül. Előzékenyen, rövid város- ismertetést tartva közölték, hogy a befizető egyetlen hely az Iván utcában van. Fél napot csúsztatva felkerestem a befizetőhelyet, amely a Kilián-déli lakótelepen van. (Befizetési idő: 16-tóJ 18 óráig), óriási tömeg, hőség, izgatott ós türelmetlen, emberek. Problémájuk, mérgük azonos az enyémmel. Ugyan kinek az ötlete volt a belváros területéről — ahol egyébként lenne lehetőség elhelyezésére — „kitelepíteni’» ezt az irodát? Az ott dolgozó hölgy csillapítani próbált bennünket. legközelebb már nem kell ide fáradni, mi fogjuk felkeresni a lakókat. De mikor, könyörgöm? Szinte valamennyien reggeltől estig dolgozunk, nem találnak ottbon senkit. És akkor megint csak ez a lehetőség adott, az Iván utcai befizetés. Jó lenne olyan megoldást találni, hogy előre tudjuk, mikor jönnek a pénzért és otthon tartózkodjunk. Fodor Lászlóné Miskolc, Tizeshonvéd u. 13. ROVATVEZETŐ: molnár sandorné TELEFON: 18-221 a Tizeshonvéd utcát is locsolja fel a köztisztasági vállalat kocsija úgy, mint a város belterületét. Nekünk ez nemcsak tiszta utcát jelent, hogy több száz kinyitható ablakot is. F. Éva Miskolc felszerelik az órát Lapunk július 18-i számában, már nem első izben'tet- tüli szóvá, hogy a vasgyári líj vásárcsarnok órája még nincs felszerelve. A Miskolci Beruházási Vállalattól a cikkre az alábbi választ kapta szerkesztőségünk: „A hirdetőoszlopba szerelendő egy darab főórát és négy darab mellékórát csehszlovák importból szereztük be, az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalaton keresztül. Az órát e vállalat sze- relörészlege augusztus 1-én vette át a kereskedelemtől és felszerelését e hónapra vállalta. Fentiek alapján várható, hogy szeptember 1-re az üzembe helyezés megtörténik és a jelenleg meglevő számlapok, az órákkal kiegészülve, rendeltetésüknek megfelelően szolgálják a lakosság ilyen irányú igényeit.” Válasz a Volántól „Forró dobozbon’» a Mélyítőhöz címmel jelent meg e ro- vátban dr. Zombori Jánosné panasza. A Volán 3. sz. Vállalattól az alábbi választ kaptuk: „Miskolc—Mályi között csuklós autóbuszok bonyolítják le a forgalmat, periódikus közlekedési rend szerint, ami azt jelenti, hogy nap közben óránként, csúcsidőszakban 30 percenként indulnak az autóbuszok. A tóhoz, betöréssel, hét közben naponta hét, vasárnap tíz autó- buszjárat közlekedik, melyekkel zökkenőmentesen bonyolítjuk le a jelentkező forgalmat. Amennyiben az utasforgalom nagysága megkívánja, „rásegítő” járatokat fs indítunk. Azzal kapcsolatban, hogy 17 órát megelőzően, a délutáni órákban is közlekedjék autóbuszjárat, fokozottabb igény nem jelentkezett. Problémánk viszont a kalauz-^ létszámhiány, amit csak úgy tudunk megoldani, hogy azokon a vonalakon, ahol az utasforgalom megengedi, egyszemélyes kiszolgálásban közlekedtetjük autóbuszjáratainkat. A csuklós autóbuszokon minden esetben kalauz teljesít szolgálatot.” j)c A Tokaj étteremmmel szemben a Győri kapui út északi oldalán dolgoznak az útfelbontó gépek. Valamivel mögöttük már betonozzák is a felújításra kerülő szakaszt. (Kerényi László felvétele) Szeptemberben már aszfaltoznak Korszerű út tesz a Győri kapuban A Miskolci Közúti Építő Vállalat jóval a határidő előtt adta át a forgalomnak a Győri kapui út déli oldalát. A korszerűsítést úgy végezték el, hogy az északi oldalon egy napig sem szünetelt a. közlekedés, sőt a pálya közepén biztosítaniuk kellett a villamosforgalmat is. Ugyancsak jelentős kapacitással kezdte meg a KÉV az út északi felének felújítását. A saját készítésű burkolatbontó géppel jól haladnak. A Volvo-munkagép naponta több teherautót rak meg a régi út anyagával. így lehetővé vált, hogy a talajmegerősítés után gyorsan hozzákezdhessenek a betonozásNem volt tíz néző sem A vetítés elmaradt — Kérnék egy jegyet a hétórás előadásra! — Ne haragudjon, várjon egy negyedórát. Maga az első érdeklődő. Ha nem jönnek össze legalább tízen, nem tarthatjuk meg az előadást. Foglaljon helyet addig az előcsarnokban! Lassan múlik az idő. A pádon ülök, várakozom, reménykedem. — Lesz mozi, néni? — kérdezi két apródfrizurás legényke. — Honnan tudjam én azt — válaszol a kékköpenyes jegyszedőnő. A srácok, úgy látszik, tájékozottak. beérik ennyivel. Letelepednek mellém a szomszédos padra. Fricskáz- i zák egymást a Frutti papírjával. Most már hárman vagyunk — bizakodom — hátha megszaporodunk. Hét óráig még van öt perc. De több jelentkező már nem jön. Elfogy a Fruttt, a srácok is elpárolognak. A bejárat mellett színes reklámfelirat: ..Mai műsorunk: Petőfi ’73”. Hét óra öt perc. A kisablakot éppen bezárni készülnek. — A vetítés elmarad — mondja a pénztárosnő. — Jöjjön el mozizni holnap, a ..Csendes hajnal”-t vetítjük. Kétrészes ... nagyon jó film — biztat kárpótlásul a kedves jegyszedő. Az elhangzottak ne tévesszék meg a tisztelt olvasót! Nem egy isten háta mögötti falucskában történt ez az eset, hanem Miskolcon, a diósgyőri városközpont szívében, az Ady Endre Művelődési Házban működő Ságvári filmszínházban, augusztus 13-án, kedden este. A modern bérházak parabolájának pontosan a fókuszpontjában helyezkedik el a HÁZ. A tetőkre szerelt központi tévéantennák jelzik, hogy kulturált vidéken vagyunk. A látványosan épített, mindennel felszerelt házak, az élőttünk parkírozó márkás személygépkocsik arról tanúskodnak, hogy a lakások tulajdonosainak van mit aprítani a “tejbe. De hogy a fiatalabbak sincsenek pénzszűkében, azt elárulja, hogy odébb, az egyik bérház falának tövében hatnyolc tizenéves fiú kopelló- zik: célozgatják az egy-két forintosokkal az „érintő vonalat”. Tóth Józseffel. a művelődési ház igazgatójával és Kluzóczki Lajos mozigépész- szel Kardos Ferenc — a kritikák jelzése szerint kitűnő — filmjének, a Petőfi ’73- nak az engedélyokiratát böngésszük: hol, hányszor vetítették a kópiát. — Tegnap a két előadáson összesen 51 látogató volt — mondja az igazgató —, ma a művelődési házban „szünnap” van, csak a mozi üzemel, meg néhány szakkör. Egyébként az egy napra eső látogatottságunk 31 fő. Huszonhárom szakkörünk van, tagjainak száma 862 fő. Az a baj, hogy a rendezvényeink iránt nem érdeklődnek. De amikor a híres francia kalandfilm ment, a Cartouche, ölték egymást az emberek a jegyért. — A bunyót, a krimit, azt szeretik a gyerekek... Ha meglátják, hogy magyar film, ajj... — int a kezével a pénztárosnö —, elég, ha egy gyerek azt mondja valahol, hogy vacak a film, már lőttek is az előadásnak ... Szégyellem tájékozatlanságomat, hogy kora délután kitelefonáltam a mozi pénztárába: szeretnék félretetetni egy jegyet. Szégyellem naiv- ságomat, hogy már 6 órakor elindultam, hogy megnézzek egy magyar filmet, egy belvárostól távoleső moziban, nehogy elkapkodják a jegyeket é* vissza kelljen fordulnom. Mindenesetre egy filmélménnyel szegényebben, de egy tapasztalattal gazda- - gabban tértem haza ... hoz. Ügy tervezik, hogy az első szakaszban mielőbb végeznek a betonalap elkészítésével és szeptemberben a Gyula utcáig leterítik az aszfaltot is. Sajnos, ennek ellenére sem nyílik lehetőség arra, hogy a kész útvonalat átadják, hiszen ennek a Győri kapui forgalmi sajátosságok miatt több akadálya is van. Nehezíti az útépítők munkáját, hogy az északi oldalon magasan vannak a csapadék- csatornák és ezek aknáit is sorban meg kell erősíteni. Többek között ez is hozzájárul ahhoz, hogy amíg a déli oldal felújítása 9,1 millióba került, az északi oldalé 10 millió forintot tesz ki. Ami a pályatest kiépítését illeti, sajnos, nincs rá mód, hogy egyúttal szélesítsék is, mivel az útmenti sávban rengeteg, különböző rendeltetésű vezeték, kábel húzódik Még így is arra kényszerülnek az építők, hogy a betonozási munkákat néhol megszakítsák a lecsatlakozó utcák és a villamosperonok kiépítése miatt. A készülő burkolat szerkezete, tartóssága azonos lesz a déli oldaléval: legkevesebb 10—15 évig bírja majd az egyre növekvő közúti forgalmat. Az építők hasonlóképpen, mint a déli sáv felújításával, ezzel is határidő előtt szeretnének elkészülni. Így remélhetőleg a tervezett november 15-i átadás helyett hetekkel előbb rákanyarodhatnak majd a járművek a Győri kapui út még épülő szakaszára. N. J. V. R. Egy százasért megy a I Különös történet? Nem az, bár én nagyon szeretném hinni, hogy különös. Egy bérház, ahová éppen költöznek, széles e hazában, korunkhoz illő élmény. Még akkor is az, ha az új lakásokban még rossz a zár, ha nem hibátlan a tapéta, ha ... Nos, a költözések velejárója, hogy az építők is dolgozzanak még ott, ahová költöznek. A panasz telefonon érkezett: — Én kérem adós maradtam 60 forinttal. Meg sem adom már, mert úgy érzem, hogy nekem tartoznak 40-nel. Jöjjenek ki! Kimentünk. A történet dióhéjban: a még helyszínen dolgozó (dolgozgató) építőmunkások közül a beköltözés megkezdésekor néhányan úgy érezték, hogy most lehet „fizetéskiegészítést” kapni. Ebben az írásban a Bársony János utca 17. számú házról van szó. Néhány ember, aki a liftet szerelte, a lift átadása előtt, egy-egy százasért „segítette” a költözködőket. Gono- szabbul fogalmazva: a lift csak akkor volt jó, többnyire csak akkor volt jó, ha a beköltözőnek akadt egy felesleges százasa. Többen kifizették ezt (el is mondták), mások nem. (De ők is tudnak a százasokról). A panaszosunk, Sz. András is a „szíves szándékú” építők segítségével költözött. Ám nem volt nála száz forint. Hatvannal adós maradt. Gondolom, hogy nincsen abban semmi rossz, ha egy elromlott gépkocsit — még munkaidőben is — néhányan segítenek betolni. Abban sincs semmi nagyon rossz, ha egy nehezebb bútordarabot az emberek segítenek a gépkocsiról leemelni. Talán még abban sem lenne semmi rossz, ha ezért elfogadnak valamit, ám félelmes, a mi társadalmunknak ellentmondó történetsor játszódik akkor, amikor néhány ember, a lehetőségre ráfeledkezve, ebből ipart csinál. A történteket tagadni, lévén hogy többen mondták el, lévén hogy tud róla a házfelügyelő, tanúja a fuvaros, tudója sok-sok lakó, nem is lehetne. Száz forintért jó volt a lift. Száz forintért két ember szívesen segített. És amikor csak 40 forintot kaptak, akkor hangos szóval még követelni is merték a nekik „járó” 60-at. A panaszos felesége fizetett volna, ha neki erről számlát adnak. Nem véletlen, hogy nem adtak. A történetből adódó következtetést ezúttal nem vonjuk le. Hisszük, hogy ez a munkaadó dolga. A panaszosnak viszont azt tanácsoljuk, és minden új költözőnek azt tanácsoljuk, hogy ne fizessenek! (bartha)
