Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-08 / 185. szám

+ Révészné, aki a Benke utcából jött Költöznek már az Avasra Az első fecskék Egyedül a házban Minden család életében a legnagyobb események közé tartozik az új lakásba való költözés. Ezekben a napok­ban egyre gyakrabban látni bútorokkal megrakott teher­autókat a dél-avasi lakótele­pen. Hatvan lakást már át­adtak az építők és hat lakás­ba már be is költöztek az el­ső lakók. -í-s . i Utcát, házszámot még nem tudunk mondani; van. aki szerint Középszer utca 2. az új címük, mások azon a vé­leményen vannak, hogy Dél- Avas C/24. Csorkász Lászlóné volt a varos legújabb lakótelepének első lakója. — Mikor ideköltöztünk, úgy éreztük, hogy egy ha­lott városba kerültünk. A be­tonfalak végtelen tengerében egyedül maradtunk az óriási házban. Persze nem sok időnk volt gondolkodni, mert a gondnoki állással mil­lió teendő jár együtt. Fel­mosni a lépcsőket, rendbe- 1'enni mindent. A középső nagy ablakok még most is piszkosak, mert enyszerűen képtelenség lemosni őket. A széleiket is csak akrobatikus mutatványok árán lehetett letörölni. Egyébként csak egy hátig voltunk egyedül, mert utána már jött a Túróczi isa­+ Érkezik a bútor ni a népkerti lakásból. Szí­vesebben maradt volna ott. Az új lakók örömébe né­mi üröm is vegyült, hiszen esősebb napokon jókora sár­tengeren kell átvágniuk és egyelőre még üzlet sincs a közelben. Gondot okoz az is­kolás gyerekek elhelyezése is, hiszen szeptemberre nem készül el az iskola. A lifte­ket már idáig is- többször kellett javítani, hogy fogják vajon bírni a még nagyobb forgalmat? Egyszóval boldo­gabb lakástulajdonosokra számítottunk. Az a tudat mindenesetre vigasztalhatja őket. hogy két-három eszten­dő múlva a város egyik leg­szebb része lesz otthonuk környéke. (erdős) Hólyagok a tenyéren Martin telepi boltokban r Gyümölcs nincsl Bor és pálinka van J f A belvárostól gyalog nincs több mint 20—25 percnyire, a Martintelcp mégis perifériának számit. Már legalábbis, ami a friss áruval való ellátást illeti. Panaszolják is sokan, hogy mostohagyermeke Miskolenak a telep. Nemigen ké­nyeztetik bőséges zöldségválasztékkal. — Ha friss főzeléknek va­lót akarunk, be kell buszoz­ni a piacra. Nyolc éve la­kom itt. Magam is kereske­delmi dolgozó vagyok, s bor­zasztó látni is, milyen ke­servesen érkezik valami ide ... Az autóra várva Fiatalasszony — karján csöppnyi lányka — erősít- geti sokak véleményét. Aztán konkretizálja: — Múlt pénteken is... vagy szombaton? Itt vártunk az árura vagy húszán — a déli órákban. Majdcsak zá­rásra érkezett az autó. De gyümölcs vagy főzelékféle alig volt rajta. A főút vonalán három zöldségáruda is van. A déli órákban csupán egy tart nyitva: a Miskolci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat 217. sz. boltjához tartozó. A Miskolci ÁFÉSZ zöldsége­se kettőkor bezár. — Oda hiába is mennénk. Liszt, cukor, bor meg pá­linka van benne. De gyü­mölcs? Vagy zöldféle? Majd ha kitalálják a ká­posztabort, vagy zöldbab­pálinkát ... „Hiába rendelünk” Egy háziasszony háborgott imigyen, ráduplázva arra, amit egy nyugdíjas kalauz­nő mondott el. S fura mó­don valamennyien arra kér­tek: nevüket ne Írjam le. Nem néznék őket jó szem­mel a boltosok, hogy így panaszkodnak. Velük pedig nem jó rosszban lenni a háztartást vezető asszonyok­nak. Persze nem is őket szidják, hisz’ ostoba volna az a kereskedő, aki óvakodik attól, hogy legyen mit el­adni. — Tessék elhinni, hiába rendelünk. Zöldbab, kelká­poszta, karfiol, zöldborsó kéne. De tegnap még tököt sem kaptunk. A gyümölcs meg... Arról már nem is szólva, hogy dél van, mire ide érkezik a szállítmány. Lukács László, a 217. sz. bolt vezetője, no meg a zöld­ségesrészleg eladója, Havasi Károlyné bizonygatja, hogy nem rajtuk múlik, ha üre­sen, vagy éppen fonnyadó áruval árválkodnak a pol­cok. Az AGROKONZUM- tól kellene kapni az árut* ám ha sürgetik őket, a vá­lasz határozott: elsők a saját pavilonjaik, meg a belváros. Ide a selejt jut? — A főutca. Azt kell el­látni — így mondják. Ide meg a selejt jut. Az is dél­ben ér ide. Hát hogy főzze­nek frissből ebédet a telepi asszonyok? S a méltatlankodás már csak azért is jogosnak tű­nik, mivelhogy azt is látják a 217-esben: az AGROKON- ZUM itteni pavilonját is szebb áruval tiszteli meg, mint őket. Az AGROKONZUM zöld­ségespavilonját vezető Goór Ferencné véleménye: — Egyáltalán nincsen iga­zuk a martintelepieknek, ha panaszkodnak. Én éveken át olyan helyeken dolgoztam, mint a Kilián, meg a mun­káslakta körzetek, meg a bel­város, szóval ahol igazán igényesek a vásárlók. De itt csak olyasmiért jönnek, amit a piacon senr kapnak. Meg inkább olyankor, amikor sár van, s nincs kedvük kimen­ni a saját kertjükbe. Itt ne­héz a kereskedőnek kalku­lálni, hogy mi kell, meg mennyi kell. Nem lehet a martintelepiekre számítani. Tilos nyilatkozni Nem is csodálkozom, ott- jártamkor szinte üres volt a pavilon. Pár kiló paprika, paradicsom ráncosodott a napon. Gyümölcs — alma. Az is olyan, mintha a hul­lottak közül szedték volna. Száraz bab, borsó, hagyma, krumpli s pár fej fehér ká­poszta foglalt el néhány re­keszt a polcon. Ha ez a jízebbje annak, amit az AG- /ROKONZUM a telepre küld, ugyan milyen lehet a selej­tese? A „mit lehetne tenni?” kérdés elől a pavilonvezető elzárkózik: — Mi nem nyilatkozha­tunk. Meg van tiltva. Csak a központban az osztályveze­tő kartárs adhat a sajtónak nyilatkozatot... Hogy az osztályvezétő kar­társ honnan tudja, mi a helyzet a Martintelepen? Nyilván a pavilonvezetőtől. S ha ő az osztályvezetőt úgy tájékoztatja, ahogy engem is, bizony mondom, nem cso­da, ha olyan az ellátásuk, mint amilyen! RADVANYI ÉVA Korunk hősei 100000 ionná acél Az Özdi Kohászati Üze­mek folyamatos acélöntő­műve csaknem egy éve kezd­te meg a termelést. Az új üzemrész nagy feladat elé állította az ott dolgozó szo­cialista brigád tagjait, mi­vel időközben több műsza­ki és munkaszervezési in­tézkedést kellett bevezetni. A nehézségek ellenére a fo­lyamatos acélöntőmű leön­tötte a 100 O'OO. tonna acél­bugát. EGYES SZÁMÚ HŐS — Mi köze hozzzá? Ha akarja, mindjárt elmagyará­zom, hapsikám! — ordítja a borostásarcú, közben ha­donászik figyelemreméltó ökleivel a vékonydongájú idős ember orra alatt. — Már megbocsásson fia­talember, ha másnak van türelme, magának is le­gyen... állja végig a sort! — Én műszakból jövök, sietek! Különben nem vá­gyók „majrés...” — így a borostás. Hátat fordít a sor­ban állóknak. Beáll az első helyre. A BÉKEBÍRÓ A talponállóban két em­ber iszogat. Egy-egy hang­foszlányból és a szemükbe ■hulló hajból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy már jó ideje. Egyszer csak se szó, se beszéd egymásnak esik a két „jóember”. Ütik egy­mást. ahol érik. A szájtátó tömegből egy idősebb férfi válik ki és közéjük áll. A két „jó barát” lihegve néz rá. A hangoskodásban nem lehet hallani, mit beszélnek. Emberünk a verekedők vál­Két kisfiú és a munka Iád, Váradiék és Bartháék. Sajnos, mele£ vizünk még így sincsen, mert állítólag csak akkor lehet megkezdeni a mefsgvíz-szolgáltatást, ha már legalább 15 lakást bir­tokba vettek. ^ Nem rohannak Érdekes, hogy azok az em­berek, akik hosszú évekig várnak az új otthonra, mi­lyen kényelmesek a költöz­ködéssel. Áz ember azt hin­né. hogy a kulcsátadás után megrohanják a házat. és lám, 54 lakás még mindig üresen tátong. Révészék tegnap érkeztek a Benke József utcából. El­adták a nagy szekrényt, a franciaágyat, a heverőket, mert a sok bútortól így is kicsit szűkösen férnek el az új lakásban. A két gyerek, a 14 éves Ottó és húga. Ágnes örülnek, hiszen külön szobát kaptak. Révész Ottóné kicsit vzom-orú, hogy el kellett jön­— Hánykor keltek? — Ahogy világosodik. Ne­künk az első kocsival be kell jönnünk ... Az elsővel jönnek az utol­sóval mennek. Cseh Gyuszi 16 éves. Kereskedelmi szak­munkástanuló. Ersók András 14 éves. Most fejezte be az általános iskolát. — Hogyan választottátok ezt a munkát? — Merthogy ez megéri. Ti­zenkét órát dolgozunk és nyolc forint az órabér ... A harsánvi termelőszövet­kezet két ifjú rakodója nem kis büszkeséggel meséli, hogy nekik naponta kis hí­ján összejön egy százas. Persze dolgozni kell érte. — Nem nehéz ez. fiúk? — Ha van kocsi, akkor hajtunk, de amikor éppen nincs, akkor pihenünk ... — És van kocsi? — Azért akad . .. — Mikor jobb? — Ha van. Akkor nem unalmas annyira ... * A fizetség egyforma. Két fiatalember kóstolgatja a fel­nőtt világot. 1 Harsányban, ahonnét küldték őket, most nagy szükség van a munkás­kezekre. És éppen ezért szükség van az ő munká­jukra is. — És mit kezdtek a pénz­zel? — Helye van annak ... Andris öltözködni akar: — Autó-motor szerelőnek megyek. Ügy gondoltam, hogy most mégveszek ma­gamnak mindent, ami kell. Megvennék édesapámék is, de... Gyuszi már majdnem fel­nőtt : — Egy ruhát néztem ki magamnak. Még marad is. Itt leszek egész nyáron. Nem azért, mert muszáj, hanem mert más a pénz, ha az em­ber maga kereste ... Kocsi jön, a két fiú rako­dik a nehéz lapáttal. Aztán elhevernek a fűben, vagy éppen a száradó búzában. Azt szeretik jobban, ha van kocsi, ha van dolog, mert akkor nem olyan unalmas. Egyikükből kereskedő, a má­sikukból motorszerelő lesz. —• Nekem azt mondta az édesapám. hogy tanuljam meg legalább a lapát sú­lyát ... ★ Néhány heg van a két fiú tenyerén. Kemény ez a munka, nyomot is hagy az ember kezén, nyomot hagy az életre készülő emberben. B. B. A buszmegállóban talál­kozom újra az „óriással”. Könnyedén félretaszít két gyereket, elsőnek préseli fel magát az ajtón. Fönt a bu­szon kapásból elfoglal két ülést (mármint egyet ő, másikat a táskája). Néhány megállóval odébb leszáll. Az ablakon keresztül még látom, ballag befelé a Bükk étterembe. Már nem siet annyira. „Időben” megérke­zett. .. Ma Csopakon (Veszprém megye) befejeződött a szak­munkástanuló KISZ-vezetők tábora. ★ Egerben közgyű­lést tart az Országos Erdé­szeti Egyesület. Kecske­méten a baromfi-feldolgozó vállalatnál megkezdődik a májliba-szezon. Saigótar­lára teszi kezét, barátságo­san békítgeti őket. Aztán hirtelen nem várt fordulat következik. Az egyik vere­kedő lerántja válláról az öregember kezét és villogó szemeit rámereszti, úgy szuggerálja. A másik meg hátulról rángatja az öreg gallérját. Az előttem állók feje fölött már csak azt lá­tom, amint a „békebíró” bo- csánatkérő arccal elballag a porondról. (varga) jártban ülést tart a „Húsz­ezer munkanapot Salgótar­jánért” mozgalorrí szervező bizottsága. Szekszárdra francia turistacsoport érke­zik. Szolnokon megkez­dődik a „Mesél a Duna” nép­zenei hangversepy. REFLEKTOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom