Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-27 / 200. szám

\

Gazdag volt a barackszüret

Hazánk legnagyobb őszibarack-termő vidékén, — a szatymazi tájkörzetben — a felvásárlás csúcsforgalmi időszakán túl vannak, de még javában tart az utószezon. Tegnap a Szövetkezetek Csongrad megyei Értékesítő Központja mintegy nyolc vagon illatos- gyümölcsöt szállított Pest, Borsod, Hajdú, Nógrád és Szolnok megyébe. Most -a kései érésűeket szüretelik. Ezekből rendszeresen küldenek a Szegedi és a Nagykőrösi Konzervgyárnak ipari feldolgozásra, befőzésre.

Az idei terméssel elégedettek a szakemberek. A felvásárló vállalat eddig több mint 900 vagon őszibarackot továbbított. Elsősorban a hazai piaci igényeket elégítették ki, de exportáltak is Ausztriába, Csehszlovákiába. Lengyelországba, az NDK-ba és az NSZK-ba.

Egy órája figyelem szögesvégű botját. Körbejár a két reszkető láb és a fénylő bot a parkon. Sosem hiába. A végtelen körben egy-egy szúrás a fű közé, a földbe és eltűnik a szemét, hogy újranőjön az öreg parkőr háta mögött, hogy csúffá tegye őt és nélkülözhetetlenné. Egy órája figyelem szögesvégű botját. A nagy melegben az aszfalttal olvado- zom. Az öreg fekete kalapban, kabátján a parkőrök piros karszalagja. A meg-meglóduló szél is mintha incselkedne vele, botja elől felkapja a lapokat, hogy pár lépéssel odébb letegye. De a szemétnek nincs kegyelem. A hegyesvégű bot utoléri. Lépeget a két láb és a bot. Körbe, körbe, körbe ... (pócs—varga)

Az omladozó, 150 éves támfal alatt

Az életveszély véget ér

1974 augusztus, I. kerületi hivatal.

— Jó ,napot kívánok. Gulyás János vagyok. Jelenteni szeretném, hogy a Bábonyi- berc, Alsósor 1. szám alatti udvarunkban a támfal le fog omlani. Sürgősen intézkedni kéne. Kivel lehetne beszélni?

— Nincs bent senki illetékes, csak az osztályvezető főmérnök elvtárs.

Akkor neki szeretném jelenteni ...

— Februárban már írásban bejelentettük, hogy élet- veszelves az ottlakás, de a válaszlevélben a műszaki osztály azt közölte, hogy a „lakást képező épületben hatósági intézkedést igénylő rongálódást nem talált.” Azóta a földcsúszas tovább fokozódik, az utóbbi napokban megint omlás volt. Február 20-án adtunk be kérelmet, sürgős kivizsgálást kérve. Április 18-án kaptunk rá választ. de aki eljött helyszíni vizsgálatra, meg sem akarta nézni az omladozó padlásteret. Nekünk már nem lehet level ezgetni. Intézkedni kell.

A tenyérnyi udvar cserepes virágokkal van díszítve. Fölötte magasodik fenyegetően. a csaknem másfél évszázados támfal. Az egy szo- ba-konyha-előszobában pedáns tisztaság mindenütt. Itt lakik Gulyás Béla, felesége és két lánya. A parányi, 3X3 méteres „megrenovált” fás- kamrábán fia. Gulyás János, felesége és két pici gyermeke-, de egy omlásnál ezt az

épületet is elsöpörné a lezúduló lavina.

— Rettenetes éjszakánként hallani a dübörgést, amikor megindul a kő. Éjjel egy órakor szakadt ránk a támfal, benyomta a padlást, azóta ilyen horpadt a mennyezet. Akkor — 1966 februárban —, kiköltöztettek minket, meg hét családot a közvetlen életveszély miatt. Azt mondták; úgy. pakoljunk, hogy ide már vissza se jövünk.

— Egy hónapig élvezhettük az embernek való lakást a Dessewffy utcai bérházban. Akkor kezdődött meg a mo- lesztálás. A házmester mindennap bejött hozzánk idegen emberekkel, hogy adjuk oda a lakást, azonnal költözzünk ki abba a házba, ahonnan az idegenek ideköltöznének. Mi nem akartunk elmenni, ezért egy este ránktörte a házmester az ablakot.' Aztán egy reggel megjelentek az építési osztályról azzal, hogy még aznap ki kell költöznünk, vissza a Bábo- nyibércre. Ha nem megyünk, kihívják, a rendőrséget. Visz- szajöttünk. A támfal nem változott ingatlanunk fölött. Téglát vettünk és aládúcoltuk a falakat, ránk ne szakadjon éjszaka.

1966. február 25-én két határozat született a bábonyi- bérci életveszélyes lakások ügyében. Az egyiket az építési és közlekedési csoport adta ki, melyben kérte a lakók elhelyezését. A másikat ugvanazon a naoon az igazgatási osztály adta ki, melyben csak ideiglenes elhelyezést biztosított.

A kiköltöztetett nyolc családból csak három maradhatott az új bérházi lakásokban.

— Halott van? — kérdezte

az I. kerületi hivatal kivizsgálója, amikor itt volt megnézni a tűzfalat.

— Még nincs, de lesz az is . .. — mondtuk.

A kicsi udvart bekerítő másik tűzfal is omladozik.

— Hol vannak a kicsinyek? — kérdezem Gulyás Jánost. A feleségem tegnapelőtt sírva felszedte őket, és elutazott velük falura, a szüleihez. Most nyolcvan kilométerre élünk egymástól. Nem lehet az udvarra kilépni. Agyonüt valakit az omlás. A nagyobbik gyerekünk, Mónika, alig két éves, á kisebbik, Zsolti- ka, másfél hónapos. Ahogy csúszik a támfal, úgy megy vele a ház is. Holnap utazom megnézni, a gyerekeket és a feleségemet.

Augusztus 24-én Nyíri István osztályvezető főmérnök, szombat délutánját feláldozva, személyesen ment ki a helyszínre. Azonnali sürgős intézkedést kért az igazgatási osztálytól, hogy a statikai vizsgálat idejére, amíg a szakértők véleménye elkészül. Gulyásék ideiglenesen kiköltözhessenek a támfal alól. Reméljük, az ügy végre orvoslást talál.

V. R.

A Tisza-partfal rekonstrukciói

Tavaly kezdődött Szeged fő árvízvédelmi vonalának, a Tisza-partfalnak több évre tervezett rekonstrukciója, amelyre 180 millió forintot költenek. Az idei munkákat a magas vízállás és az esőzések késleltették, de most már folytatják az építkezést. Teljesen új technológiát alkalmaznak. A Szegedi Házgyárban erre a célra készült

betonelemeket, hatalmas zsaluzó paneleket szerelnek be, és ez képezi a partfal burkolatát is. Ezzel az új módszerrel részben meggyorsul a kivitelezés, másrészt tetszetős külsőt kap a T^sza-parti sétány, ahol végső soron másfél kilométer hosszúságban építik majd ki a belváros Tisza-gátját.

REFLEKTOR

Ma Budapesten a Magyar Partizán Szövetségben anké- tot rendeznek Döme Piroska „Harcoló bányász” című könyvéről. Bajáról a város küldöttsége a jugoszláviai testvérvárosba, Zombor- ba utazik. + Balatonboglá- ron az állami gazdaságban megkezdik a csemegeszőlő szüretét. .

2100 vagon szén, terven felül

A XI. pártkongresszus tiszteletére indított munka- versenyben nap mint nap kiemelkedő eredmények születnek a tatabányai szénmedence afenaüzemeiben. Az átlagon felüli teljesítményt nyújtó brigádok közül is kitűnik Mészáros László ifjúsági szocialista brigádja. A 15/c aknába-n dolgozó hatvannégy tagú frontbrigád nemcsak az üzem, hanem az egész szénmedence kollektívájának elismerését kivívta. Ez a brigád az év eleje óta 2100 vagon szenet küldött felszínre terven felül, s ez páratlan teljesítménynek számít a szénmedencében.

De példát mutat a brigád tanulásban, az önművelésben is. Közülük 6 vájár már leérettségizett, többen most tanulnak a bányaipari technikumban.

Az érdemek köteleznek

Indokolt feltételezés: a vezetők túlnyomó része munkája közben aligha gondol a megszerezhető érdemekre. A feladatokra összpontosítja figyelmét, teendői minél jobb ellátása vezérli. Igaz ez a művezető esetében éppúgy,f mint a főosztályvezető, a vezérigazgató tevékenységének megítélésekor. Ha jól dolgozott, örömmel fogadja érdemei elismerését, — ami nem okvetlen, sőt elsősorban nem anyagiakra .értendő —, de mint mondani szokás, az élet megy tovább. Még a gyenge vezető is szerez érdemeket — így hangzik a közhelyszerű megállapítás, s valóban, nincs olyan ember, aki csakis mellékfogásokkal, tévedésekkel minősítené önmagát. Olyan azonban már van, aki nem érzi igazán az érdemek súlyát, nem ismeri fel, hogy a meglevő eredményeket múlt időbe helyezik az újabb feladatok.

Gyakorlatiasabban fogalmazva: az érdemek köteleznek. A termelést dinamikusan fejlesztő, a minőséget folyamatosan növelő, a választékot bővítő vállalat irányítóit nem megállásra, pihenésre, elégedettségre kell, hogy ösztökéljék az érdemek, hanem töretlen lendületű haladásra, a még korszerűbb megoldások keresésére. Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy az éveken át kitűnőén dolgozó üzem — legyen a népgazdaság bármely területén — hirtelen legtorpan. El- bátortalanodnak a vezetők, nem vállalják az újat kereséssel járó terheket, visszariadnak a legkisebb kockázattól is, s azzal érvelnek: mi megtettük már a magunkét, mutassák most meg mások, mit tudnak. Aki megáll, az elmarad. A gazdasági életben különösen így van ez, s itt a tegnapi érdemekből csak a mai tettek kalapácsával lehet tőkét kovácsolni.

Azt mondanánk ezzel, hogy mulandóak az érdemek? Igen, mulandóak, ha nem frissíti fel azokat újra meg újra a célratörő cselekvés, a változásra, fejlődésre való képesség. A vezetők némelyike itt véti el az utat. Ügy gondolja, hogy már bizonyított. Sőt, esetleg kisajátítja, az eredményeket, csakis személyes tulajdonának tartja azokat. Elismeréssel szóltak munkálkodásáról mindenütt, kitüntetést kapott. Nem veszi észre, hogy az elismerés biztatás: így tovább, így tovább, S nem előre néz, hanem hátra. Sikerein futtatja végig gondolatait, s nem teendőin. Azt emlegeti, ami megtörtént, s hallgat’ arról, ami elvégzésre vár. Büszke a tető alá hozott üzemrészre, a korszerű gépekre, elégedetten szemléli az iroda falán bekeretezve lógó okleveleket, s már naptárja sem figyelmezteti arra. hogy holnap is nap lesz. Nem szorgalmazza az új termék kísérleteit, mert tart a kockázattól; hátha nem válik be, s akkor elmarad az elismerés. Fél jóváhagyni a technológia megváltoztatását, azzal vágja el a vitát: jó az is, ami most van.

Kiégett — mondják ilyenkor a szemlélők. Kerékkötő — így a türelmetlenek. Kár érte — summázzák véleményüket a tárgyilagosak. Holott sűrűn nem is maga a vezető, hanem szőkébb és tágabb környezete a hibás abban, hogy megállt; megállhatott!

Mert elfogadják tőle azt, ami tegnap még nagy volt, de mára kicsivé zsugorodott. Mert nem azt mérik, mit tehetett volna a meglévő lehetőségeken belül, hanem azt, most sem dolgozik rosszul. Ám a joggal kapott érdemek tőkéje hamar elolvad a kézben, ha az mindig csak vesz belőle, s nem tesz hozzá. Önérdek és társadalmi érdek az érdemek igazi súlyának föl- és elismertetése. A megszerzett rang, tekintély csak akkor él, ha a jelenből táplálkozik, s ha a jövő is sejteti gyarapodását. Máskülönben emlékké válik. Kitűnő vezető volt — mondják az ilyen emberre, holott még posztján áll. Olyannyira ott áll, hogy a feladatok, a teendők már túlléptek rajta, ö mozdulatlan, az élet ezernyi dolga mozog. Volt, amikor együtt haladtak. Ez most már csupán emlék; az érdemek is azzá halványulnak. MESZÄEOS OTTÖ

Az utolsó kilométeren

Átadás előtt a vegyihenzin-vezeté

(Folytatás az 1. oldalról)

A Testvériség nemzetközi gázvezeték csőanyagát Tisza- vasváriban hegesztik és 36— 40 méteres szakaszokban vontatják a beépítés színhelyére. A tervezetthez képest jó ütemben halad az etilénvezeték építése is, amelyen eljut Leninvárosból az ukrajnai Kalusba az etilén. Az országhatáron túl a szovjet építők is tartják a határidőket.

Befejezték a mederkotrást

A siófoki Kőolajvezeték Vállalat szakemberei a kongresszusi versenyben vállalták, hogy meggyorsítják a! befejező munkálatokat. Az országos vállalat 1 miskolci üzemének dolgozói pedig elkészítették a vásárosnaményi mérő-, fogadóállomáson a gépészeti szereléseket. A beépített berendezések és a ráfordított munka teljes értéke húszmillió forint körül van. A miskolci üzem lakatosai, szerelői, földmunkagép-kezelői reggel 7-től este

7-ig dolgoztak, hogy az állomást mielőbb átadhassák.

Szeptember 15-re tervezték a 12 colos vegyibenzin-vezeték átadását. A Leninváros- tól Füzesabonyig húzódó szakaszt a Mátraaljai Szénbányák csővezeték-építő üzeme készíti. Tegnap a következőket mondták a vegyibenzin- vezeték építői:

— Tiszapalkonya térségében most húzzák be a szállítócsövet a jóval nagyobb átmérőjű védőcsőbe. Ez számunkra előírás, amihez tartani kell magunkat. A nyék-’ ládháza—mezőcsáti vasútvonal alatt most értek át a fúrók Gelejnél. A Hejő főcsatorna medrének kotrását is befejeztük, a csövet még ma áthúzzuk és végleges helyére kerül, két méterrel lejjebb a meder iszapágyánál. Egyes kisebb szakaszokon már a nyomáspróbákat is elvégeztük, mint például a Csincse-pataknál — mondja Demeter István főépitésve- zető-helyettes.

Röntgenezték a csöveket

— Mi határidő előtt 15 nappal, szeptember 15-re átadjuk a Leninváros—Füzesabony közötti csővezetéket. Ugyanilyen vállalást tettek a a Füzesabony—Szajol közötti Sakasz építői is. Száj oltói

pedig már Százhalombattáig kész a csővezeték.

*

Mezőkeresztes határában naponta 100—110-en dolgoznak — ha kell éjszaka is — azért, hogy szeptember

15-én az építők kezet foghassanak a szakaszhatárokon. Vágó István építésvezető elmondta, hogy május 6- tól sokszor nehéz körülmények között fektették a vezetékeket a sokfelé áradásos, mocsaras területeken. A hordalékos, homokos talajban viszont nem tudtak árokásókkal helyet csinálni a vezetékeknek, mert a felszíni talajnak nem volt tartása hamar beomlott.

A szeles, csapadékos tavaszvége és a nyárelő időszakában sokszor akadozott a hegesztés is. Az ilyen, sok-sok évtizedre épített csővezetékek fektetésénél különös gonddal kellett elvégezni' ezt a munkát. Amíg másutt 25, vagy 30, a vegyi- benzin-vezetéken 100 százalékos röntgenezést valósítottak meg vagyis 1 minden pontját átvilágították.

Ott-jártunkkor Mezőkeresztes határában az utolsó kilométer csőkígyót vontatták az árkok mellé. Ma délelőtt már a befejezésre készülődnek. (nagy)

t