Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-23 / 197. szám
I Egy kiáSütás képei ■Színes té\é, óriás nyál Igazi vásári hangulatot csak a csarnokon kívül észlelhet a VI. miskolci helyiipari kiállítás és vásár látogatója. A máskor a verse- nvek zajától hangos játéktér és nézőtér sok-sok látnivalót kínáló portékái fegyelmezett, szinte áhítatos szemlélődésre intenek. Az ízléssel komponált bemutató boxok előtt lábujjhegyen lép a vásárló, a szó is halkabb, mint máskor. csak a hangszóró vidám zenéje figyelmeztet arra, hogy itt tulajdonképpen vásár van. A legmozgalmasabb a két előcsarnok. A főbejáratnál, a lépcsőfeljáró alatt, az alkalmi posta szőke kisasszonyának bélyegzője durrog. Nem hivatalos becslések szerint naponta legalább nyolcszáz az alkalmi bélyegzések száma A másik oldalon, a büfénél, sörös és kólás üvegek pukkannak, s a jobb sorsra érdemes látogató legfeljebb azon bosszankodhat, hogy egy-egy műanyagpohárért nyolcvan fillért kérnek. Követve a mindenkori áramlás irányát, először a bútorkollekció ragadja meg a figyelmet. Az Ipoly gyár Narancs ebédlőgarnitúrája a sláger, s gondolom, sokan látnák szívesen lakásukban a népi jellegű bárpultot.' Fölvonultak a székesfehérváriak is, kár, hogy a sokszor megcsodált Skála elemenként Miskolcon még nem kapható. Az előszobát megvették Kapható viszont, sőt mér vevő is akadt rá, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Faipari Vállalat pompás előszoba-garnitúrája. Színes, hangulatos, és a bérházi lakás szűk előszobájában is elfér. Az emeleten kapott helyet a Miskolci Kárpitos Szövetkezet nagydíjas kollekciója. A gondos munka a kicsi, de nagy reményű szövetkezet Az Ipoly Bútorgyár Karancs ebédlőjének bárpultja sok látogató kedvence. (Kerényi László felvételei)-#■ A szerencsi nyuszik külföldre készülnek. dolgozóit dicséri. Az ülőgarr nitúra terve Dufala József belsőépítészé. „Szondázzák" a látogatót A gyerekek kedvence: a Szerencsi Csokoládégyár nyuszi-parádéja. A diósgyőri üzem reklámgrafikusa, Tóth Gyula alig győzi fogadni a gratulációkat az óriás tapsifülesek miatt. A miskolci bemutató után egyébként a nyuszik útrakelnek. Előbb az őszi BNV-n, aztán Bécsben és Kölnben képviselik a magyar édesipart. Látványos a tokaji kádárok, a három Hudák (István, György és János) hordóbemutatója. Szemet gyönyörködtető a matyó pavilon, és sokakban csigázzák fel a vár sárlói kedvet a Miskolci Műanyag-feldolgozó Vállalat új falburkolóanyagai. A kis üzem szakemberei egyébként semmit sem bíznak a véletlenre. Az alkalmi látogatót prospektusokkal látják el, és a kezébe nyomnak egy közvélemény-kutató lapot is, azt szondázva, hogy mi tetszik, melyik termékkel szeretne mihamarabb találkozni a vásárló az üzletekben. A kérdőív kitöltésével jí ;ó fáradalmakat udvariasan megköszönik, s közük, hogy az önkéntes segítők nyereménysorsoláson vesznek részt. Az új híradástechnikai cikkeit felvonultató VIDEOTON slágere kétségtelenül a színes Munkácsy televízió. Délután négytől az úszó Eu- rópa-bajnokság kezdetétől mágnesként vonzza a látogatókat a színes képernyő, s az ember hiszi is, nem is, hogy ennyire zöld az uszoda vize. Mikor kerül az üzletekbe? Tegnap délután megtekintette a kiállítást Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára is. Elégedetten nyilatkozott a látottakról, és kijelentette, hogy más városok hasonló rendezvényeivel összevetve is kiállja a próbát a miskolci bemutató. —p Mint minden kiállításnak, ennek is az a legfőbb feladata, hogy tájékoztasson — mondotta a főtitkár. — Tájékoztassa a fogyasztókat az új termékekről, megismertesse a kereskedelem felelős vezetőit az ipar újdonságaival azért, hogy igényeket teremtsen. Más kérdés, hogy az újdonságok egy része nem jut el a sorozatgyártásig, megreked a nulla szériánál, így — sajnos — csak kiállítási. tárgy marad. Ezért aztán gyakran válasz nélküli a kiállítás látogatóinak az a kérdése, hogy az itt található korszerű termékek mikor kerülnek az üzletekbe. (brackó) ' Emberségből példát Egy beszédet sem mondtak végig AMFORA jubileum Negyedszázada alapították meg az AMFORA Üveg-, Porcelán-, Kerémia, Műanyag Kereskedelmi Vállalat jogelődjét, Az első években 100 millió forint értékű árut adtak el. Az országos vállalat jelenleg másfél milliárdos forgalmat bonyolít le. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában koszorú- zási ünnepséget tartanak Szalvai Mihály születésének 75, évfordulója alkalmából. Baján újabb öreg gőzmozdonnyal gazdagodik a „Vonatkert”. Gyulán kétnapos ankét kezdődik az üdülővárosok fejlesztési problémáiról.. Karcag-Berekfürdőn a Szolnok megyei ifjúmunkások kempingtalálkozóját nyitják meg. Nagykátán magyar—lengyel baráti találkozóra kerül sor. át- Nagyvázsony ban, az egykori Zichy- kastély parkjában rendezik meg a versenylovak börzéjét. Aranka a 116-os szakmunkásképző kollégium legjobb tanulója. Katiról a nevelőtanára csak jót tud mondani. .. Egy nyári kaland végéről írok. Különös: senki sem nyilatkozik. Ennek az ünnepségnek nincs protokollja. Pereszlényi Balázs, idős munkásember, mondat közben fejezi be a rövid köszöntőt. Papp Józsi bácsi, az LKM durvahengerművének bugajavító brigádvezetője segítene, de az ő hangja is elakad. Aranka, a kollégium büszkesége szólna, de elsírja magát. A pedagógus meghatódik, és félrenéz. Csend van. Nem történik semmi, de valami nagyon szép történik ugyanakkor. — Egyezzünk meg, hogy nem búcsú ez ... A történet: egy brigád elhatározta, hogy idén nyáron két állami gondozott szakmunkástanulót patronál. Meghívja őket valamelyik brigádtag családjához egy hónapra. Utánajárás, ügyintézés, hivatalok. Aranka és Kati egy hónap után búcsúzik. Egy hónapig éltek családi körben, úgy, ahogyan sohasem élhettek. Most írhatnám okoskodón, hogy jövendő életükhöz ismerték meg a családmodellt. De ennél több az, ami történt. Két család, Pappék és Pereszlényiék megszerettek egy-egy kedves fiatalt. Két fiatal, aki a szervezett társadalomtól minden segítséget megkap a maga boldogulásához, most a pótolhatatlant, a család melegét ismerte meg. Valóban nem tudtak végigmondani egyetlen köszöntést sem. Ügy gondolom, hogy nem is kellett, nem is hiányzott. A két kislány — fodrásztanulók mind a ketten —, egy-egy hajszárítót kapott ajándékba a brigádtól. Bujdos Lászlóné, a kollégium igazgatóhelyettese: — Nevelési szempontból felbecsülhetetlen értékű, amit a két kislány kapott. Ezt ők is érzik. Majorossy Rezsőné, a gyermekvédő intézet felügyelője: — Nézze, nem páratlan ennek a brigádnak a vállalkozása. Miskolcon 83 állami gondozott ipari tanulónk van. Közülük 30-at nyáron nem tudunk nevelőszülőknél elhelyezni. Hadd mondom úgy, hogy nem tudjuk megnyugtató módon elhelyezni. Bizony még ma is előfordul, hogy ezeket a gyerekeket egyesek olcsó munkaerőnek gondolják. Mindent ellenőrizni, mindent látni szinte lehetetlen. Nekünk egy szocialista brigád vállalása, ilyesfajta felajánlása biztosíték: a szocialista közösség felelőssége van mögötte, és akkor a gyerekeink valóban azt kapják, ami nekik a legnagyobb ajándékot jelenti. A szere- tetet és a megértést. A család melegét. Bár lenne soksok brigád, sok-sok ilyen közösség ... Valóban nem mondtak végig egyetlen köszöntő, vagy köszönő mondatot sem. Csak a két idős munkás mondta, hogy: gyerekek, gyertek máskor is. És a két kislány ígérte: jövünk... Csend volt. Nem történt semmi. Csak a gondolatok voltak példát érően hasznosak. BARTHA GÁBOR A magyar— szovjet együttműködés legújabb fejezete Az öt naoyvállalat ígéretes jövője Az öt nagy gépipari vállalat — a Magyar Hajó- és Darugyár, a' Ganz-MÁVAG, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Csepel Autó, a Vörös Csillag — s a Beton- és Vasbetonipari Művek neveiből a tájékozott olvasó nyomban rájön, hogy őket támogatják központilag a szükségessé vált nagyobb szabású profil-módosításban. Az utóbbi időben ritkán említik a Beton- , és Vasbeton- ipari Műveket, miután rendezték gyárainak termelési profilját. A Vörös Csillag beolvasztása a győri Magyar Vagon- és Gép'gyárba ugyancsak eredményesnek bizonyult. De mit gyártson a másik négy nagy gépipari vállalat", és egy újabb, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár az ötödik ötéves tervben? A kérdésre változatlanul kormányszinten is keresik a választ. Sőt a magyar —szovjet gazdasági, műszaki-tudományos kormányközi bizottság legutóbbi moszkvai ülésszakán, szintén megkülönböztetett figyelmet fordítottak e nagyvállalatok fejlődésének távlataira. A két ország miniszterelnök-helyettesei a magyar és a szovjet szakemberek bevonásával megvizsgálták, hogy milyen profilmódosítással és más intézkedésekkel tehetnék az öt magyar nagyvállalat termelését gazdaságosabbá. Sok javaslatot vitattak meg és több konkrét megállapodást is aláírtak. Hajók: típuselemekből A Magyar Hajó- és Darugyár a tárgyalások eredményeként szűkíti termékeinek választékát és a számára leggazdaságosabb hajó- és darutípusok gyártását fejleszti. A magyar vállalatot szakosítják például az öttonnás kikötői portáldaruk gyártására. Vagyis megszüntetik az öttonnás portáldaruk párhuzamos gyártását a Szovjetunióban és a szovjet üzemek pedig kooperációs szállításaikkal teszik még gazdaságosabbá e típus magyarországi gyártását. Tárgyalások kezdődtek továbbá arról, hogy szovjet tervek alapján és a Szovjetunió anyagi támogatásával rekonstruálják a magyar hajógyártást. A rekonstrukció célja az, hogy az egyedi és manufakturális jellegű sója- téri hajóépítésről áttérhessenek a hajótestek különböző elemeinek automatizált előregyártására, és szekciós rendszerű építésére. Ahogyan — ugyancsak a Szovjetunió előzetes segítségével — a bulgáriai Várnában már a nagyobb tengeri áruszállító hajókat gyártják. A rekonstrukció nyomán azonos elemekből készülhetnek majd a Magyar Hajó- és Darugyárban az Európa-tí- pusú, különböző teherbírású folyami áruszállító hajók, illetve a tolóhajók. A tőkés világ energiaválsága Ismét ráirányította a figyelmet a gazdaságos folyami hajózásra. Az áruszállítás fajlagos energiaigénye ugyanis vasúton 10-szer, közúton 100-szor, repülővel pedig 1000-szer akkora, mint hajóval. A Duna—Majna— Rajna csatorna elkészülése, illetve a Szovjetunió sokoldalúan összekapcsolt , folyamrendszere, megteremti az interkontinentális folyamhajozás lehetőségeit, növeli a hajók gazdaságos gyártásának és értékesítésének lehetőségeit. Új hatrésses motorvonatok A másik profilgondokkal küzdő magyar nagyvállalat, a Ganz-MÁVAG az új felvonóprofil, a meglevő hídszerkezetek és vízgépek mellett a vasúti járművek fejlesztésében a jövőben is érdekelt lesz. A magyar—szovjet kormányközi bizottság moszkvai ülésén új hatrészes motorvonatok gyártását és szállítását határozták el. így 1978-tól magyar—szovjet közös fejlesztéssel nemzetközi szakosítás és kooperáció alakulhat ki. Az új hatrészes motorvonatok szovjet motorral, illetve csehszlovák villamosberendezésekkel készülhetnek. A Szovjetunió pedig kész lemondani a motorvonatok párhuzamos gyártásáról és hajlandó részt venni a Ganz-MÁVAG rekonstrukciójában is. így e nagyvállalat korszerű feltételek között, gazdaságosan kapcsolódhat majd be a nemzetközi munkamegosztásba. Magyar alkatrészekből A moszkvai tárgyalások további két vállalat; a Csepel Autógyár, illetve a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára előtt elsősorban a közúti járműgyártásban tártak fel új perspektívákat. A csepeli gyár, amely eddig is szállított szervokormányokat az Ikarusz autóbuszokba építve, illetve külön is a Szovjetuniónak, a jövőben a teljes szovjet igényt kielégíti e közúti jármű-részegységből. A Hajtómű- és Felvonógyár pedig tovább növeli kooperációs szállításait a Szovjetunióba készülő automata sebességváltókhoz. Így 1980-ban már 8 ezer automata sebességváltó készülhet a Szovjetunióban magyar fogaskerekek és tengelyek felhasználásával. Később 1985-ig pedig a HAFE vállalhatja — de ehhez már nagyobb beruházás is szükséges —, mind a 20 ezer darab szovjet automata sebességváltó alkatrészeinek szállítását. Már 1976-tól a kooperációban készülő szovjet automata sebességváltókat építik be egyebek között a szovjet rendelésre készülő magyar Ikarusz-autóbuszok sok kapcsolást, gyakori indulást, megállást igénylő városi típusaiba. A Hajtómű- és Festőberendezések Gyára által készített elektrostatikus és elektroforetikus berendezések közös fejlesztésről, termelésének szakosításáról és kooperációjáról külön megállapodás született. A megállapodás értelmében a magyar gyár az 1976—1980-as időszakban összesen ötmilli- árd forint értékű festőberendezést szállít a Szovjetunióba. Végül az érintett ötödik magyar vállalat, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár számára pedig a viszonylag kis vonalszámú kvázi-elekt- ronikus alközpontok közös fejlesztése, a gyártás szakosítása és kooperációja nyit új távlatokat. A legutóbbi magyar—szovjet kormányközi tárgyalások eredményei, a megállapodások tényei, a feltárt új együttműködési lehetőségek önmagukért beszélnek. Nagy előrelépést jelentenek a két ország sokoldalú kapcsolatainak elmélyítésében és a szocialista gazdasági integráció útján. KOVÁCS .JÓZSEF
