Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-21 / 195. szám
m Óvónő lesz a királynő „Gemini-buli” az ifiparkban Az első 14-es buszra nem lehet felférni. A 24-es meg sem áll a megállókban. Szerda van, 7-től Gemini-buli lesz az ifiparkban. „Játszunk egy gondolattal. — énekli Victor Máté egy széles karimájú kalapban, a műanyag fóliával és tarka oldalfalakkal elkerített színpadon. De a közönség; a fél-, negyed-, nyolcadvilági tinédzserek nem veszik a lapot. Megmutatják, hogy csak azért sem! Nem játszanak ők egy fél gondolattal se! Kinek van arra ideje manapság ... Többségük már betért a buszmegálló melletti ABC-be „tankolni”, hogy kitartson az „üzemanyag” az ifi parkig. Mert bíz’ ott nem lehet csak kólát, meg sört inni. — Nyolc, kilenc, tíz... — adogatja ki az üveg söröket a büfés néni egy 16 év körüli fiatalembernek, aki az ölében tartja a rakományt. Viszi a közeli faasztalhoz, ahol, barátja „stopolja” addig a helyet. Azonnal neki is látnak a sörnek, nem lustálkodnak. — Z. hogy van? Elvált másodszor is?... Te, a hapsi tényleg nős, és még szereti is a feleségét. He? Hogy ki? Valami pincérnő a p.. ,-ba vidéken — csipogja egy szőke kislány, közben egyik kezében szabadon hagyott köldökét, másikkal az orrát piszkálja. — Kutya legyen a nevem, ha átmegyek a pótérettségin! — dicsekszik egy vé- konydongájú kecskeszakállas fiú, aztán elém áll. — Adj egy cigit! — szól rám, csípőre tett kézzel — tüzet is!... Miután eleget teszek az erélyes felszólításnak, megkérdezem tőle; zenészek, adják magukat. A gyerekek meg már nem bírnak magukkal. A táncplacc mellett megkezdik „a taposást”. űk sem most jöttek le a falvédőről, fél perc alatt már extázisbán vannak. A közönség fajsúly szerint rétegződik. Az első sorokban a „banda” előtt a székeken a könnyűek csücsülnek. Hátuk mögött a táncplaccon a félnehézsúlyúak teszik magukat. Ezek is csak a tánc miatt jönnek. Az igazi „nehéz fiúk” hátul a sötétben összeborulva a könnyebb lánykákkal. De az igazi törzstagok el sem mozdulnak a büfé elől. Minek? Úgyis visz- sza kell menni. Az öltözőben Várszegi Gábor, a zenekar séfje fejét vakargatja. — Mit mondjak... Mi csináltuk ez évben a legtöbb rádiófelvételt. Holnap reggel is felvételünk van. Szeptember elsejétől NDK tévé-só ..., rengeteg ajánlatot kapunk, de nem tudunk elmenni csak két-három napra. A világ minden sarkán ott vagyunk. Balatonföldvár, Műszaki Egyetem ,,E”-kollégium. Az Omega helyén. — Matyi, két számot csinálsz? — szól oda Victor Máténak, aki a csapnak dőlve pötyögtet gitárján — majd sikíts, ha már nem bírod, megyünk... (varga) A királynő gyalog érkezik, kezében nem jogar van, hanem nylon reklámszatyor, haja hátratűzve, a fején egy fia korona sincs. Az alabár- dosok pedig biztosan azért nem sorakoznak fel, mert részint nem fémének el a szűk lépcsőházban, részint pedig a királynő nagymamája nem igen rajongana ért ült. — Milyen érzés királynőnek lenni? — Nem is tudom. — Hogyan fogadtad a hírt, hogy te lettél a Balaton szépe? — Tavaly második voltam az idén nem számítottam rá, hogy sikerül, hiszen mint a sportban, itt is a fiataloké, a jövő. — Szép vagy? — Hát, ezek szerint talán az. — Mi a szép rajtad. szerinted? — Többek szerint a hajam. A szemem színe is eléggé különös: pokrócszürke, és tengerzöld keveréke. — Jársz valakivel? — Most nem. — A királynővé választás után szakítottál? — Nem, sokkal korábban. — Sokan akarnak megismerkedni veled? — Nagyon sokam. De utcám nem ismerkedem, a legtöbben pedig ott akarnak leszólítami. —• Továbbtanulás? Hiszen egy királynő a címből még nálunk nem él meg. — Nem vettek föl, így most egy ideig képesítés nélküli óvónőként fogok dolgozni. Remélem a tanács elfogadja a jelentkezésemet. Nagyon szeretem a gyerekeket. — Harmadszor megpróbálod? — Nem, elég volt kétszer. Már van két almám ez elég emlék lesz egy életre. — Drága volt a báli ruha? — Külföldi anyagból csináltattuk. itt, Füreden. Kijött — kétezerből, — Milyen szempontok szerint bírált a zsűri? — Fogalmam sincs. Eltáncoltuk a palotást, és a többi báli táncokat. Kimentünk a büfébe, mert nagyon kivol- tam már melegedve. Ekkor jött oda hozzánk^ apu, és hangosan újságolta, hogy én lettem a szépségkirálynő. Szólni sem tudtam a meglepetéstől. v (Solymos) Építőtáborokban turnéztak Tegnap hazaérkezett a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház Ki mit tud? klubja és Kőtörö együttese. Városunk amatőrjei a KISZ Központi Bizottságának meghívására az elmúlt hetet a Balaton-parti építőtáborokban töltötték. Műsorukban szavalok, népdalénekesek és táncdalénekesek szerepeltek. Megsértődött a — Te, mondd, miért jársz ide? — Olcsó sör, lányok... Mi kell még? Valóban, mi kell még? Szól a zene, Victor Máté énekel; „Játszunk egy gondolattal!...” „Halogénlámpa az ácsorgók ellen:> — válaszolja a jegyszedő kérdésemre, hogy minek ez az erős fény a bejáratnál. — így hamarabb megunják az ácsorgást a fiúk. Nagyon nehéz az emberekkel bándi apám! Hát bizony, azokkal nehez. Ezek meg itt, akiknek nem volt 15 forintjuk, hogy be- álljanak a kígyózó sorba, nézzenek a vakító lámpákba, úgy kell nekik. De érkeznek már sorban tragacsaikkal a vidéki „menő fejek”. Három-négy- tiszteletkört lesznek a hatás kedvéért a csikorgó kőtörmeléken. Odabent felhangzik a vidám csörömpölés, nem lazítanak a Ma este a tapolcai strand nagy medencéjében bált rendeznek. A zenét a Gemini együttes szolgáltatja. Laciék vállalatánál javában áll a bál és ami az egészben a legcsodálatosabb — egyesek szerint megdöbbentő —, hogy az eleddig csendes szavú fiatalember kapcsán kezdődött az egész patába. A fiút j óravaló, csendes dolgos gyereknek ismerte mindenki, nemhogy panaszt, de még rossz szót sem lehetett hallani róla. Egészen addig, amíg... Néhány hónapja vállalati ifjúsági parlamentre invitáló meghívót kézbesített a posta Lacinak, akinek csak a szűkszavú híradás második elolvasása után jutott eszébe, hogy ő tulajdonképpen a kirendeltség KISZ-^ alapszervezetének titkára,'" Azért , fehér ingel-nyakken- dőt öltött és beült hallgatni a nagyokat. Igen, jobbára a csöndes szemlélődés jutott osztályrészül, egyrészt mert semmi >komolyabb kezdeményezésről nem tudott beszámolni, másrészt pedig azért, mert szégyellte bevallani, hogy ő itt tulajdonképpen csak egy kirakatfigura. Útban hazafelé el is döntötte, hogy ez így tovább nem mehet, munkához lát és megmutatja, hogy a ki- rendeltség fiataljai sem álábbvalóak a bentieknél. — Csütörtökön kettőkor futballmeccset akarunk játszani — állt másnap reggel főnökei elébe a kéréssel. A meccs, talán mondanom sem kell. elmaradt. De most már a szakszervezet és a műhely vezetője sem volt rest szaván fogni Lacit, hogy vajon csak munkaidőben megy a KISZ-ezés, szabadidejében senki sem akar közösséget építeni? Ezen aztán úgy összevesztek, ahogy a nagy könyvben van megírva. Végül megállapodtak abban, hogy egy ifiklub kellene. Laci száguldott az örömhírrel a srácokhoz; lesz klubunk! Teltek-múltak a hetek, a klub sehogyan sem akart / kinőni a földből. A helyiség ugyan adott volt, a pártiroda egyik szobáját kapták meg, de hát ott kellett volna egy kis „szakipari munka”. Egy szép napon a párttitkár megkereste Lacit. , — Mondja, azt várják, hogy én szereljek új lámpákat a falra és a festést is én oldjam meg. Ha jól gyanítom ez a maguk szakmájába vág. — Igen, igen — szabadkozott Laci és még aznap délután KISZ-gyűlést hirdetett. Egyhangúlag megállapodtak abban, hogy másnap déltől hozzálátnak a melóhoz és addig abba sem hagyják, amíg él nem készül. Másnap délután egyszerre három művezető is rohant a pártszervezet titkárához és egymás szavába vágva panaszolták, hogy a fiatalok a legnagyobb dologidőben elvonultak a leendő klubjukkal pepecselni. — Próbáljanak megérteni — kezdte az öreg a „szózatot” — maguk társadalmi munkát vállaltak. Ez nem azt jelenti, hogy munkaidőben fognak feladatuktól eltérő munkát végezni. Ez így nem több a fusinál, hiszen semmiféle áldozatot nem kíván. Majd a műszak után, esetleg szombaton és vasárnap, ha akkor jönnek klubot rendezni, akkor szívesen vesszük, de így nem kérünk belőle. Laci nem úszta meg ilyen egyszerűen. őrá hosszabb fejmosás várt. De hiába volt a sok meggyőző érv, a fiú csák fújta a magáét, hogy a KISZ mire jogosít fel. Sértődött ember lett olyannyira, hogy a hétvégi klubrendezésekből is kivonta magát Panaszos levelek egész sorát írta a különböző fórumokra, meghallgatásra is talált, de igazat nem adtak neki. Gyanítom, hogy azon a bizonyos parlamenten, Laci nem figyelt eléggé, vagy csak egyszerűen félre-hal- lott. Ott ugyanis nemcsak' a jogokról esett szó, hanem a kötelességekről is. A kirendeltség fiataljai ezzel, adósak maradtak, a vállalat vezetői mégis lehetőséget biztosítottak számukra, hogy tartalmas ifiú^ági munkát végezzenek. De ennek alapja csak az lehet, ha feladataikat, mindennani munkáikat becsülettel elvégzik és főként nem munkaidőben akarnak klubot csinosítani. SAFRAN ISTVÁN Szóljatok játszók, regölők! Hárs György költő, aki „civilben” a televízió szerkesztője épp a mináp érkezett haza egyhónapos franciaországi útjáról. Erről és további munkájáról mondja: „Egy nyári nemzetközi egyetem ösztöndíjas hallgatója voltam. Természetesen kézikamerát is vittem magammal, mint legutóbb Vietnamba is. Filmet készítettem egyetemista társaimról, ,a professzorokról, az egyetem életéről. Megdöbbentem egyesek tájékozatlanságáról, mások viszont meglepően sokat tudtak még a mi kiIskolaavatás Szombaton felavatták a csanyiki Ságvári Endre Vezetőképző Iskola újjáalakított épületét. Az ünnepségen felszólalt lllisz László, a KISZ KB titkára is. csíny hazánkról is. Hogy mire készülök? A szóljatok játszók, regölők! vetélkedésből ötrészes tévésorozatot forgatunk. Készül a Kezdőkör újabb adása. Megyeri Mária másodéves bohóchallgató lesz az egvik vendég. A Nevező című műsor pedig most első ízben készült vidéken. Témája: a termelő- szövetkezetek kulturális élete. Nagy felfedezettje: Kál- mánesa téeszelnöke, az idős Rózsa István, aki valóságos művelődési paradicsomot teremtett maga köré.” Labdarúgó-torna Megkezdődtek a küzdelmek a városi KISZ-bizottság által felajánlott jubileumi kupáért. A kispályás labdarúgó-tornán minden KISZ- alapszervezet hatfős csapatot nevezhetett, és még ebben a hónapban bajnokot avatnak. l&t nemzedék (Mező István rajza)
