Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1974-07-18 / 167. szám

Közművelődés és a politikai kultúra Minél magasabb szintre jut termelőerőink fejlődése és minél bonyolultabbá válik társadalmunk egész szerkezete, annál természetesebben lép fel a hozzáértés, a szólni és kérdezni tudás követelménye is. Persze, ez a hozzáértés, szólni és kérdezni tudás több szem­pontból is különbözik a szakmai-technikai ismeretektől. A jogok és kötelességek Ismeretét még csak értelmezhetjük egyfajta „szakismeretként”, a közéleti eljárások, ügyintézési módok „technikájával'’ egyetemben. Azonban már ebben az esetben is különbségként mutatkozik, hogy itt — a szakmai ismeret egyénhez kötöttségével szemben — elégséges, Jia egy szűkebb közösség hordozza ezt az ismeretet. Másrészt, a kö­zösségi ügyek intézése ugyan megköveteli a maga szakembe­reit, a vezetők szakképzettségét, de magának a tevékenység­nek a közösség általi megítélése sohasem egyszerűen szakmai szempontból, hanem az emberi viszonyokra és kapcsolatokra tett hatása alapján történik. Éppen ez a hatás adja meg az érdekkielégítés vagy ki nem elégítés révén a társadalmi-köz­életi tevékenység politikai tartalmát. Az állampolgárok politikai ismereteinek (más kifejezéssel: politikai kultúrájának) szükségessége ehhez az utóbbi prob­lémához kapcsolódik elsősorban. Mit értünk a „politikai kultúra” fogalmán? Az említett tár­sadalmi feladatokhoz és problémákhoz kapcsolódva a politikai kultúra mindenekelőtt a politikai-közéleti tájékozottságot, társadalmi gyakorlatunk lényegi tartalmának, céljainak az ismeretét jelenti. Vagyis a szocialista fejlődés értékrendszeré­nek az elsajátítását, amelynek hiányában lehetetlen a társa­dalmi egyének — vezetők és vezetettek — tetteinek céljaink­hoz mért megítélése. Ezeknek az ismereteknek a birtokában viszont könnyebb átlátni a nemegyszer bürokratikus körmön- fontsággal vagy demagógiával leplezett önző és törtető maga­tartást. S végül: a közösség érdekének ismeretéből eredő meg­győződés ösztönző erőt gyakorolhat a nem szocialista maga­tartás elleni fellépésre. A politikai kultúra a mi számunkra nem egyszerűen isme­retanyag „felhalmozását” jelenti, hanem sokkal inkább olyan politikai közösségek kiformálódását, amelyekben az ismeret tényleges és tartós aktivitással párosul, ahol a régi — s időn­ként ma is hivatkozott — „ne szólj szám, nem fáj fejem” szóláshoz hasonló álbölcsességeket szókimondó népi bölcses­ség és tömegnyomás váltja fel. Sok még a tennivaló ezen a téren is. Hiszen hányszor elő­fordul még, hogy különböző helyeken csak hosszas huzavona vagy éppen meghurcolás után juthatnak el emberek igazukig. Emögött nemcsak hivatali visszaélés rejlik, hanem a poli­tikus, a tagjaiért is kiálló közvélemény hiánya is, amely utóbbi pedig eleve minimumra korlátozhatná a pozícióból el­követett visszaéléseket. De mi köze mindennek a közművelődéshez? Nagyon is sok. Tartalmilag határozza meg a közművelődést, amennyiben eppen ennek a társadalmilag aktív és felelős magatartásnak a fontosságát tudatosíthatja a művelődés folyamata. De meg­határozza módszertanát is: a közművelődés ismeretanyaga nem maradhat meg az egyszerű ismeretközlésnél, a tételes tudásnál, egyfajta „katekizmus”-módszernél. A társadalom tagjainak szellemi és erkölcsi aktivizálása ennél többet köve­tel: a rávezetés, a kifejtés, a meggondolkodtatás eszközeinek alkalmazását. Politikai kultúránk nem formálható ki a szocialista kultúra filozófiai, erkölcsi és művészeti eszményeinek megismerése és elsajátítása nélkül. HÜLVELY ISTVÁN Emlékmű Lev Tolsztojnak Tulában, az ősi orosz vá­rosban leleplezték Lev Tolsz­toj emlékművét. A világhí­rű író alkotó pályafutásának sok állomása kapcsolódik e városhoz. A Feltámadás cí­mű regényén dolgozva Tolsz­toj ellátogatott a tulai kör­zeti bíróságra, s őt magát is megválasztották ülnöknek. Egy fiatal polgár öngyilkos­ságával kapcsolatos bírósági ügy alkotta A sötétség ha­talma című drámájának alapját. Tulában mutatták be először a nyilvánosság előtt A felvilágosodás gyümölcsei című vígjátékát. Most a tulai pedagógiai főiskolát és a város egyik főutcáját az íróról nevezték el. Lev Tolsztoj emlékműve a város főútvonalán áll; a 6 méter magas bronzalak gránittalapzaton nyugszik. Az emlékművet Vjacsesz- lav Bujakin szobrászművész készítette. A tábornok tulajdonképpen még nem is tábornok, mikor megismerkedünk vele, sőt semmiféle rangjelzést nem visel. Az első képsorok egy — majdnem naturális — operációt mutatnak be, még­pedig hadi körülmények kö­zött.' Kívülről tompa fegy­verropogás hallatszik, a sza­kadt sátorponyván befolyik az esővíz (mert természetesen a mostoha időjárás együtt jár a háborús cselekmények- kél) majd kialszik a villany, kicsit később a generátor is felmondja a szolgálatot, de a rettenthetetlen orvos ezredes — aki katonás drasztikum- mal és határozottsággal osz­togatja parancsait — tovább operál egyetlen szál gyertyá­■ nál... A műtétet befejezi, majd lefújják a gyakorlatot. Akkor látjuk, hogy a szituá­ciót mesterségesen teremtet­ték esővel, gyertyával, lövöl­dözéssel, s a tábori sátrat egy tornateremben verték fel. Mert béke van, napjaink békéje. Az olasz főtiszteket azonban ez nem befolyásolja abban, hogy még jobban áhí­tozzak a rangokat, mint há­ború idején. Leone ezredes minden pillanatban várja tá­bornoki kinevezését. Olykor­olykor úgy tűnik szorítanak is helyet számára a táborno­ki karban, aztán mégis meg­feneklik karrierje. Főleg az­ért, mert túl sok az öreg tá­bornok, meg aztán Leone egyik fivére anarchista. De a bajok forrása maga az ez­redes, akinek álmában fel­ébred másik énje a rebellis, az antimilitarista a baloldali. Ha fekve alszik egész kis el­lenzéki programbeszédeket vág ki. S így megy ez már harminc esztendeje. Még va­lamikor 1942-ben kezdődött, Líbiában ... Ebből az alapállásból kiin­dulva Francesco Massero ren­dező (forgatókönyv: Ugo Pir- ro, Giuseppe D’ Agata, Fran­cesco Massero) sziporkázó történetet komponál. Műfaját tekintve inkább szatíra, mint vígjáték, bár — a rengeteg bizzar és kétélű helyzet elle­nére — a rendező nem akar túlságosan kegyetlen lenni. Leone mindenesetre rend­kívül érdekes hős. Csak tu­dat alatt mer lázadni, éb­ren mintakatona (bizonyos kincstári humanizmussal), aki nemcsak elfogadja, ha­nem ügyesen meg is lovagol­ja a mindenkori rezsimet. Ennek ellenére soha nem . lenne tábornok, ha nem ír­Don Bodorovszky és Don Fehér Az inkább gyerek, mint férfi Olasz­országból Amerikába indul. Szülőhazá­ját — gyermekes fennliéjázással — megtagadja a kamera előtt. Olaszhon csak átmeneti állomás volt számára, vá­gyai netovábbja az Egyesült Államok. Kopott farmerben indul, egyik kezében esernyőt, a másikban sporizsákot ló- bálva. Milyen vágyakkal? Először is vesz meleg kabátot és cowboy-csizmát. És aztán? Aztán majd kinyílik előtte a csodák világa. Erre két biztosítéka van. Ismerőse, aki az Egyesült Államokban él valahol és a farmerzsebéből előhalá­szott gyűrött újsághirdetés. Büszkén olvassa. Fiatal fiúknak ajánlanak „ér­dekes” állást. Hogy mi ez? ö sem tud­hatja. Valahol Olaszországban, az éjszaká­ban robogó vonaton két legény. Ma­gyarul hallgatnak, egy szót sem érte­nek abból, amit a kalauz kérdez. Hova mennek? Uruguayba. — Mégis — vallatom őket —, él ott valakijük, atyafijuk, ismerősük, ki el­igazítja magukat? Hova akarnak sze­gődni? Ki hívta ki önöket? — Egy bizonyos ember. Lakatos Ist­ván. Az írt. — Mit csinál az ott? — Narancsot csomagol, faládikákba. — Hol lakik? Várják magukat? Tud­ják legalább a címét. — Azt bizony nem tudjuk. — De Uruguay nagy, nagyon nagy. Hogy találják meg? A párbeszéd megszakad. Mind a ket­ten kinéznek az ablakon, nem törődnek többé velem, ök azon töprengenek, kogy mit hoz a jövendő, melyet haj­szolnak, mint a világgá bujdosott egy­szeri királyfi, én pedig azon, hogy mi­lyen fehér vagy fekete emberkereske- dök kezébe, milyen zárkákba és ket­recekbe kerülnek ... Röpíti őket vég­zetük. A két történet között 50 év. Az utób­bit 1925-ben írta meg Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban. Ö találkozott valahol Olaszországban az éjszakai vonaton a bizonytalan jövő felé utazó két abaúji legénnyel. Az előbbit 1974-ben rögzítet­ték filmszalagra a televízió munkatár­sai. A capuai fiúk című dokumentum műsorban láthattuk, hallhattuk azokat, akik szinte még gyerekfejjel hagyták itt hazájukat, ki csodás kalandot, ki gyors meggazdagodást remélve. m m És mit kaptak? Tőlük hallhattuk, mi­lyen az élet a capuai gyűjtőtáborban, a szöges drótkerítés mögött. Naponta ve­rekedéseket, néha gyilkosságokat szül a csalódottság. Ha megáll egy olasz kocsi a kerítés közelében, akkor megrohanják a munkát koldulok. Lányok, akik egy miniszoknyáért adják oda magukat, és a férj, aki a feleségéről készült por­nográf képeket árusít olasz kisdiákok­nak. Van, akinek jobban sikerül. Egy fiú Svédországban egyetemre jár. Fizikus lesz. Hol? Az Egyesült Államokban, vagy másutt. Cinikusan vallja, hogy neki tulajdonképpen mindegy, leszámolt azzal, hogy valaha is hazájának nevez- zén egy országot. Csak lakni, dolgozni és élni fog valahol. A fiatal pár büszkén mutatta a ripor­ternek szerény otthonát. Befutott em­bernek tudják magukat a néhány évi keserves munkával megkeresett kis la­kással, bútorokkal a hátuk mögött. És\a kábítószer. Úgy is, mint feledtető, és úgy is mint pénzkereseti lehetőség. Aztán a börtön. Éppúgy, mint a por­nográf magazinok csempészeinek. A jó barat életével fizetett egy üzleti útért. * ■ ■ Fakeresztek a capuai tábor mellett. Élt 20 évet, élt 24 évet. Lacik, Pisták, Jóskák, aéiik fölött hamis pátosszal mond sirbeszédet az erdélyi költőt idéző pap.. Szülök a vetítőteremben. Van, aki nyolc év után először látja fiát. A gye­rek integet, mosolyog és közeli találko­zást ígér. Egy kisiparos, aki — mint mondja — kapitalista családból származik. Kapitá­lisig? Apjától örökölte azt a kis mű­helyt, ahova „haza-disszidált”. Don Bodorovszky és Don Fehér Abaújból, 1925-ben. Abból az Abaújból, ahol a legtöbb volt az analfabéta és a nincstelen szegényember. Ók nekivág­tak az útnak annak a reményében, hogy majd megtalálják azt a bizonyos Laka­tos Istvánt, ki narancsot csomagol fa­ládikákba. Honnan is tudhatták volna, hogy Uruguay kiterjedése száznyolcvan- hét ezer négyzetkilométer. És ha tudták volna is.. . Mit veszíthettek? De az. ezerkilencszázhatvanas években!? BÉKÉS DEZSŐ ná meg emlékiratait, s nem juttatná azt a vezérkar ke­zébe. A film legjellemzőbb epizódja, mikor a táborno­kok — akik természetesen szeretik a történelmet úgy látni, hogy az nekik személy szerint előnyös legyen — egész fejezeteket tépnek ki az emlékiratból, „korrigálva” Leonét, s tisztázva ezzel ma­gukat. A tábornok aspiráns mindezt előre kitervelte. Jól tudja: aki „nem emlékszik”, hallgat vagy azt monjda, amit kell, s tesz néhány ap­ró szolgálatot, az megszerez­heti a várva várt tábornoki csillagot, s ezzel együtt a szerelmet is. Az utóbbi egy özvegy — ámde fiatal — és még nem is asszony... tá- bornokné személyében hull ölébe. Az olasz film sokkal többet nyújt szokásos nyári szórakozásnál, annál is in­kább, mert a főszerepet a zseniális UGO TOGNAZZI játssza. ' (Gy -) TO2 CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiákoktól. — 13.40: Fogadóórán. — 14,00: Lajos Atti­la Mozart-felvételeiből. — 14.22: Szovjet dalok fesztiválja. — 14.48: Iskolarádió. Ki mondta? — Miért mondta? — 15.00: Hí­rek. — 15.10: Bemutatjuk új felvé­telünket. Vujicsics Tihamér: Ku­rucok emlékezete — kantáta. — 15.23: Paganini: E-dúr hegedű- verseny. — 16.00: A világgazda­ság hírei. — 16.05: Helyszíni szemle. — 16.49: A Magyar Nép­hadsereg zeneművészeti szakkö­zépiskolájának fuvúszenekara játszik. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külföldről érkezett. . . Máder László népzenei műsora. — 17.25: Hét bagoly. Krúdy Gyula regé­nyének rádióváltozata. — 17.50: Honthy Hanna énekel. —■ 18.00: Szemünk fénye ... A gyermek Svédországban. Rapcsányi László műsora. — 18.25: Arthur Gru- miaux hegedül, Petri Endre zon­gorázik. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Kritikusok fóruma. — 19.35: Üj lemezeinkből. — 20.13: Dévai Nagy Kamilla és a Ma­gyar Rádió kamarakórusa nép­dalokat énekel. — 20.42: Hírek. — 20.45: A főszerepben: Jussi Björling Leoncavallo: Bajazzók. Kétfelvonásos opera. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport, táncdal, könnyűzene. Közvetítés a vívó­világbajnokságról, Grenoble-ból. Férfi tőr, egyéni döntő. — 22.59: Arcképvázlat Francesco ‘Petracá- ról. — 23.30: Furcsa egy lány. Részletek Styne zenés játéká­ból. — 24.00: Hírek. — 0.10: A Ludvikovszkij-együttes játszik. Petőfi rádió: 12.03: Zenekari muzsika. — 12.43: Győri stúdi­ónk jelentkezik. — 13.00: Hírek. — 13.45: időjárás. — 14.00: Rá­diónapíó — kettőtől hatig . . . — 18.00: Hírek. — 18.10: Jelentés az országos úszóbajnokságról. — 18.20: Csak fiataloknak! — 19.20: Reklám. — 19.23: Operettdalok. — 19.44: Lukács György gondolat- világa. — 19.54: Jó estét, gyere­kek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Üj könyvek. — 20.13: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója* Észak­nyugati átjáró. — 21.16: Sport, táncdal, könnyűzene. Közvetítés a vívó-világbajnokságról, Gre- noble-bol, férfi tőr, egyéni dön­tő. — 22.15: Rádióhangversenyek­ről. Tallián Tibor műsora. — 22.45: Brahms: Tragikus nyi­tány. — 23.00: Hírek. — 23.15: Két vonósnégyes. — 24.00: Hí­rek. Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés. — Hírek. — 17.35: Munkások — üzemek... (A gazdasági vezetés és a szakszer­vezet kapcsolata; Hogyan fog­lalkoznak a nyugdíjasokkal?). — A kertbarát-mozgalomról. — Szórakoztató muzsika. — 18.00: Borsodi Tükör: Előkészületben a Helyiipari Kiállítás Miskol­con. — Az ipari szövetkezetek ifjúmunkásainak találkozója. — Ma kezdődött Ozdon a Csillagá­szat Baráti Körének Vili. or­szágos találkozója. — 18.15: Filmzene. — Ifjúsági körkép: (Központban a KlSZ-vezetőkép- zés. — Ifjúsági park — prog­ramgondok. — Klubot avattak Hernádnémetiben). — Negyedóra a beat kedvelőinek. Televízió: 17.28: Műsorismerte­tés. — 17.30: Hírek. — 17.35: Jo vagy rossz? — 18.15: Francesco Petrarca Daloskönyve. — 18.35: Mitől arany?... — 19.05: Rek­lámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-hiradó. — 20.00: Pa­rasztok. Lengyel tévéfilmsorozat. — 20.50: Kék fény. Riportmű­sor. — 21.50: Vívó VB. Férfi tőr, egyéni döntő. — 22.40: Tv-hír- adó, 3. Szlovák televízió: 17.00: Hírek. — 17.45: A Csehszlovák Hadse­reg filmmagazinja. — 18.00: A kalózok (francia tévésorozat, 6. rész). — 18.25: Dalok. —/ 19.00: Híradó. — 20.00: A Karlovy Va- ry-i filmfesztiválról. — 20.10: A tiszteletkor (Tévéjáték.) —21.30: Híradó. — 22.00: Az arany (szov­jet film). Filmszínházak: Béke (f4. hn6, 8): A tábornok állva aiszik! 16 éven felülieknek! (mb. szí. olasz). — Kossuth (f.3, hn5, 7): A fekete herceg (mb. szí. szov­jet). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Elektra (görög film). — Fáklya (f5, f7): A sziklabarlang titka (mb. szí. szovjet). — Pe­tőfi (f5, f7): Kabaré, 16 éven fe­lülieknek! (szí. amerikai). -> Szikra (5, 7): Periszkóp a fjor- dok között (szí. szovjet). —Tán­csics (5. 7): A tábornok állva alszik! 16 éven felülieknek! (mb. szí. olasz). — Tapolca-kert (f9): Kettős bűntény Hamburgban. Felemelt helyár! (szí. olasz— NSZK). — Ságvári (5, 7): Ban­diták hálójában (szí. angol). — Hámor (6): Gyilkossági kísérlet (mb. csehszlovák). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19) : Agotha Margit grafi­kusművész kiállítása. — Miskol­ci Képtár (10—18): Magyar fes­tészet a XX. században. — Sző- nyi István 50 rézkarca. — Kos­suth Művelődési Ház (10—18) : Szcenográfia ’74 Miskolc. —Dé­ryné ház: Régi magyar arcké­pek. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Lemez­múzeum. Schubert: A-dúr szo­náta. — 8.46: Fúvósesztrad. — 9.00: Ádámcsutka. Mykolas Sluc- kis regénye, folytatásokban. — 9.20: Katona Klári, Soltész Re­zső, a Kócbabák és a Neoton- együttes felvételeiből. — 10.00: Hírek. — 10.05: Édes anyanyel­vűnk. — 10.10: Iskolarádió. Hang­játék. — 10.30: A bagdadi bor­bély. Részletek Cornelius ope­rájából. — 10.59: Lottóeredmé­nyek. — 11.00: Változó világtér­kép. Jakutföld rejtett kincsei. — 11.10: Brahms: II, szimfónia. — 11.49: Kritikusok fóruma. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Könnyűzene Berki Géza szerzeményeiből. — 8.40: A Ma­gyar Néphadsereg Művészegyüt­tesének énekkara. Bárdos La- jos-kórusokat énekel. — 9.00: Hí­rek. — 9.03: Ezeregy délelőtt.— 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 11.45: Útikalauz üdülőknek. A DECEMBER 4. DRÖTMOVEK felvételre keres 18. életévüket betöltött férfi és női munkavállalókat betanított gépmunkásnak iróthúző, kötél- és kábelgyártó nunkakörbe, háromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre. Jelentkezés: a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18. f A tábornok állva alszik

Next

/
Oldalképek
Tartalom