Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)
1974-07-25 / 173. szám
Hetven országban isszák, harminchalban hamisítják 7 oka ji kiállítás Pesten sf: A gyertya nemcsak a borversenyek mindenkori kelléke, hanem a pincebeli poharazás hangulatteremtője is. Legyen boldog a föld, mely téged szült, boldog az asz- szony, aki téged küldött, s boldog legyek magam, aiíi téged ízlel. (XIV. Benedek pápa) ... C’ est le roi des vins et le vin des roís, azaz: E bor a királyok bora, s a borok királya. (XIV. Lajos francia király) . . . Ilyen, és hasonló dicshim- nuszokkal tapétázták ki a Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest, Városliget) szűk folyosóját, amely abba a terembe vezet, ahol a világ leghíresebbnek mondott történelmi borvidéke — Tokaj-Hegy alj a szőlő- és borkultúrája — mutatkozik be. Az augusztus 21-ig tartó, pazar kivitelű kiállításon megismerkedhetünk a tokaji borgazdaság történetével, a szőlőműveléssel és a borkészítés folyamatával, a vele kapcsolatos pincészet! eszközökkel, s természetesen magával az aranyló nedűvel. Ha megízlelni sajnos nem is, de szemünket legeltetni lehet a jellegzetes formájú (Mit formájú? Architektúrájú!) tokaji palackokon, köztük az egykori borosgazdák saját címkével forgalomba hozott díszes palackjain. Költők, pápák, királyok Ügy gondolom, minden magyar tud valami mondást idézni tokaji borunkról. Hiszen évszázadok alatt mindenféle világi és egyházi hatalmasságok, költők, pápák, királyok szóltak, írtak a borok királyáról. Tokaj szőlővesszeje a Himnuszban is emlitődik. Sokan tudnak készítésének' titkairól is. A megtöppedt aszúszemekről, amelyekből az eszencia készül, a puttonyról, a nemes penészről és a gönci hordóról. Nem is ez volt az új a kiállításon, hanem inkább az a rész, amely Tokaj-Hegyalja borgazdaságának jövőjéről, a fejlesztés irányáról ad szamot. Tokaj-Hegyalja szőlőterülete ma már kétszerese a világháború előttinek, az évi termés 240 ezer hektoliter bor, melynek négyötöde a nagyüzemekből, köztük a To- kaj-hegyaljai Állami Gazdaságok Borkombinátjából származik. Mennyit visz el ebből a külföld? Nos, a tokaji bor már a XVI. században eljutott Európa legávolabbi vidékére is, bár jelentősebb kivitelét részben a politikai viszonyok, részben a lassú és nehézkes szállítás gátolta. Ma a,világ hetven országába exportáljuk. Tavaly 8000 hektoliter aszút és 26 ezer liter szamorodnit adtak el külföldön. Az árak borsosak. Angliában az ötputtonyos aszü két és fél font, az aszú eszebcia 11 font. Ugyanakkor a legjobb francia bor csak hét és fél fontot ér. Schloss ár esete Hát néni csábít mindez egy kis hamisságra? Kicsire? Említettük, a világ hetven országában isszák a tokajit. És — amint azt a Világgazdaság. melynek információit cikkünkben is felhasználtuk, hírül adta — a világ 36 országában próbálkoznak hamisításával. Régen persze idehaza is megkísérelték ezt. (A kiállításon fotókópiák tanúskodnak róla.) Az 1899. május 27-i borhamisítási ügyben komoly ítélet születik, íme, az okmány sorai: „A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 28 782/VÍII. szám alatt küldi a belügyminiszter úrnak Schloss Lajos szekszárdi borkereskedő ellen indított kihágási ügy-, ben hozott 445 — kih. a számú lll-ad fokú marasztaló ítéletét. Mesterséges bőrgyártása miatt 400 frt össz- pénzbüntetést, 112 frt 37 kr vegyvizsgálati díj, 35 frt 61 kr eljárási költség és 2176 frt 92 kr mesterségesnek talált borérték megfizetésében elmarasztalta . . . S mindezeken felül a záradék, mely lapokban — a Tolna Vármegyében, a Tolna Megyei Közlönyben, a Budapesti Hírlapban és a Pesti Hírlapban — kötelezővé teszi az ítélet közlését. Természetesen Schloss költségén. Nem hordókban A tokaji borok hamisításainak lehetőségét csökkentendő, a külkereskedelem arra törekszik, hogy elsősorban palackozva és nem hordókban adja el a bort. Sokan kifogásolják — s méltán —, hogy idehaza is háromféle címkével hozzák forgalomba a tokaji borokat. n— A bor foglalata, a palack sem mentes a divattól. A Munkaügyi Bíróság aktáiból IV. Milyen legyen a pártmunkás? Időnként vita folyik arról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzék a jó pártmunkás. Abban úgyszólván mindenki egyetért, hogy ma egyetlen pártmunkás sem végezhet eredményes munkát megfelelő hozzáértés, képzettség nélkül. Körülbelül nyolc-tíz éve erőteljesebben hangsúlyozzuk a szakmai ismeretek szükségességét. A szocialista építés konkrét céljait ugyanis elsősorban a mindennapi munkában, az egyes munkahelyeken kell megvalósítani. Ehhez megfelelő szakismeret szükséges, mert enélkül a pártmunkások tevékenysége kimerülne az általános politikai céiok hangoztatásában. Mindez azonban bármennyire is igaz, mégsem vezethet az „oklevéllel bizonyítható” szakismeretek szerepének abszolutizálásához. Márpedig az utóbbi években lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párttestület színvonalát azon mérték, hány diplomád szakembert választottak meg soraiba. Ez vezetett oda, hogy néhol a párttestület tanácskozását alig lehetett megkülönböztetni egy műszaki konferenciától vagy a hivatali vezetés megbeszélésétől. A feladat pedig távolról sem azonos. Egy-egy pártszervezet vagy pártszerv elsősorban politikai munkát végez, a politikai összefüggések oldaláról közelíti meg a felmerülő kérdéseket. Emberekkel foglalkozik, s nem a termelési folyamatok vagy a hivatali ügyintézés irányításával. A pártmunkásoktól is mindenekelőtt a politikai hozzáértést, tudást, érzéket kell elvárnunk és megkívánnunk. A politikai hozzáértés alapja, feltétele a pártpolitika elvi alapjának, a marxista—leninista elmélet alapjainak, lényegének megismerése. A párt mindig gondot fordított aktivistáinak ilyen irányú képzésére, a jelenlegi időszakban pedig még erőteljesebben erre törekszik. Különféle tanfolyamok, politikai iskolák szolgálják e célt — de legalább ennyire fontos, hogy a pártmunkásokban meglegyen az igény a folyamatos önképzésre, ismereteik gyarapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk választ adni arra a nemegyszer felmerülő problémára is, hogy képes-e ma a pártmunkás a gazdasági, szövetkezeti, intézményi vezető „partnere” lenni. A kifejezés egyébként nem szerencsés, mert a viszony egyoldalú felfogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú „partnerség” feltételének valaki azt tekinti, hogy a pártmunkás értsen annyit a technnJógiai problémákhoz, mint a főmérnök, vagy a gazdálkodás »ész- kérdéseihez annyit, mint a főkönyvelő — akkor nemcsak irreális igényekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszervek, a pártmunkások feladatának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtárgyalásában kell „partnernek” lenniük, hanem a gazdálkodás, a műszaki fejlesztés politikai összefüggéseinek és hatásainak elemzésében, az emberi tényezők meglátásában és feltárásában. Ehhez pedig szükség van ugyan bizonyos szakismeretekre, de mindenekelőtt a politikai-elméleti tudás hozzáértő hasznosítására. A pártmunkás számára az emberekkel való kapcsolat- teremtés, bánni tudás képessége is nélkülözhetetlen. Ezen nem valamiféle rossz értelmű „manipulálás.’’, ér,tendp, hanem olyan viszony kialakítása, amelyben természeten, hogy gondjaikkal, kétségeikkel az egyének a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes nekik tanácsot és segítséget adni. A pártmunkás, a politikai vezető számára nélkülözhetetlen jellemvonás ez. Kialakítása és folyamatos fejlesztése bizonyos — társadalomtudományos, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai, a beszédkultúrával összefüggő — ismeretek elsajátítását is igényli. S itt bizonyos jellembeli tulajdonságoktól sem lehet eltekinteni. Tanulhat valaki akármennyi pszichológiát — ha gőgös, nagyképű, beképzelt, mások gondjai iránt közönyös, ha önnön érdekeit hajlamos mindenek elé helyezni, nem lesz képes jó emberi kapcsolatok kialakítására. Ezen a ponton a hozzáértés már egészen szorosan kapcsolódik a magatartáshoz. Végeredményben azt tekinthetjük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvitelében is következetesen érvényesíti. Ember a csúszós háztetőn Gy. L. Tamásiból Teltowba A baleseti kártérítések tárgyalásain általában arra hivatkoznak a vállalatok jogi képviselői, hogy: a munkáltató rendszeresen megtartotta a balesetelhárítási oktatásokat, s a munkavédelmi eszközöket, felszereléseket biztosította a dolgozónak. Arról nem tehetnek, hogy a dolgozó nem használta ezeket. Olykor valóban okkal hivatkoznak erre. Gyakoribb azonban az olyan eset, mint a néhai M. Józsefé. Assfaltssárító dobok as NDK-nak Az egyik sátoraljaújhelyi vállalatnál dolgozott M. József, mint betanított segédmunkás. 1972. november 30- án úgynevezett tetőlekenési munkára osztották be egy lakóépületnél. Tél eleji esős nap volt, a tető csúszott, síkos volt. A javákorabeli férfi oly szerencsétlenül zuhant le róla, hogy életét a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg. Az özvegy igénye M. József özvegye — az akkor 14 éves gyermekük jövőjére gondolva — élt hozzátartozói jogával, s bejelentette igényét a kártérítésre. (özvegyi nyugdíj, plusz árvaellátás, és a férj által eddig biztosított jövedelem rájuk eső hányada közötti különbözet). A vállalatvezetés — majd » vállalati munkaügyi döntőbizottság is — elutasította az özvegy igényét. Az elutasító határozat indoklásában — az SZMT munkavédelmi felügyelőségének szakvéleményét figyelmen kívül hagyva! — teljesen sajátos véleményt formáltak. Leg-Í főbb érvként a bűnügyi rendőrség leiratát lobogtatták, amely közölte a tényt: M. József halálát^ nem bűntett idézte elő, tehát bűnügyi eljárást nem indítottak. Ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy kizárólag a baleset következtében elhalt dolgozó volt a hibás. Annál is inkább — hangzott az indoklás —, mivel a biztonságos munkavégzéshez szükséges biztonsági öv a dolgozónak rendelkezésére állt, a vállalat arról nem tehet, hogy nem használta M. József. Kell vagy nem kell rocotööv? Az özvegy a Munkaügyi Bírósághoz fordult kártérítési igényével,. s mellékelte az SZMT munkavédelmi felügyelőjének szakvéleményét is keresetéhez. A munkavédelmi felügyelő megállapításai szerint: a baleset bekövetkezéséért a vállalat marasztalható el, mivel sorozatosan megszegték az ÁBEO előírásait. Így például: M. Józsefet csak formálisan oktatták ki a munkakörével kapcsolatos baleset- elhárítási szabályokra. Hagyták dolgozni a csúszós tetőn. Segédmunkás létére ácsmunkát kértek tőle, s a biztonságos munkavégzés lehetőségeit sem ellenőrizte senki. A bírósági tárgyalásig újabb paragrafust „talált” a vállalat. Most már nem a mentőöv szükségességét vitatta, Sőt! Ellenkezőleg! Azt hangoztatta, hogy tulajdonképpen arra a bizonyos munkahelyre mentőöv sem kellett, mivel nem haladta meg a tetőzet dőlés3zöge a 25 fokot. De: „az elhunyt a síkos tetőre ment ki, annak ellenére, hogy az ÄBEO 9236. pontja értelmében csúszós tetőn munkát végezni nem szabad”. Nincs helye kármegosztásnak! 0 A Munkaügyi Bíróság igazságügyi műszaki szakértő meghallgatását rendelte el. Az újabb szakértői vélemény —, amely a meghallgatott tanúk vallomását is figyelembe vette — leszögezte: a baleset alkalmával sem a brigádvezető, sem a helyettes nem tartózkodott a munkahelyen. Az egyik szakmunkás irányította a munkát, s ő eltűrte, hogy M. József mentőöv nélkül lépjen a síkos tejőre. Ugyanakkor újfent bebizonyosodott, hogy a munkavédelmi oktatás többnyire csak formális volt, a védőfelszerelések hiá- [ nvosak voltak. Éz olyan lazaságokra vezetett, hogy a vállalatnál általában eltűrt gyakorlattá vált az óvórendszabály-ellenes munkavégzés. Ilyen esetben pedig nincs helye kármegosztásnak sem! A bíróság 450 forint havi járadék megfizetésére kötelezte az elhunyt volt vállalatát. Természetesen előbb még igazolnia kellett az özvegynek, hogy: egészségi állapota miatt munkát vállalni nem tud, kiskorú gyermeke még iskolás, és hogy az a „jelentékeny mezőgazdasági ingatlan”, amelyről a vállalat csaknem birtokként beszélt, alig zsebken- dőnyi... (Folytatjuk) RADVÁNY1 ÉVA Útépítő aszfaltkeverő berendezésekhez szárítódob- gépegysé&eket gyártanak az idei évtől kezdve a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárának új, tamási telepén. A szárítódobok a KGST-n belüli együttműködés keretében az NDK-bfeli teltowi Tel- tomat cég részére készülnek. A henger alakú óriási forgódobokból az idén nyolcvanat, jövőre pedig kétszer annyit gyártanak a tamási telepen. Veszprémben a 17. balatoni nyári egyetem hallgatói tegnap a jellegzetes magyar ételekkel és italokkal ismerkedtek meg. A Balaton-felvidék szőlő- és gyümölcskultúrájáról Takács László, a Veszprém megyei Tanács osztályvezető-helyettese -tartott borA szárítódobok első sorozatát szerdán adták át a Tel- tomat cég képviselőinek Tamásiban. Az NDK-beli szakemberekkel megbeszélték a további kooperációt. Ugyanis, a két vállalat tudományos együttműködési szerződést is kötött, s a Közúti Gépellátó Vállalat fejlesztő- és tervező- irodái közreműködnek a nagyobb teljesítményű útépítő gépek kifejlesztésében. kóstolóval egybekötött előadást. Egyetemi „tantárgy” lett a magyar konyhaművészet is, amelynek bemutatását Lontai Egon, a HUNGARHOTELS Igazgatóhelyettese vezette, amit a Bakonygaszt Vendéglátó Vállalat ételbemutatója követett. A balatoni nyári egyetemen „Tantárgy” lett a konyhaművészet
