Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1974-07-24 / 172. szám

Tűzoltók versenyeztek Minden puli mögé nem állhat ellenőr a iánál ernte Mennyi idő alatt ér fel ön a harmadik emeletre? Ez ugye sok mindentől függ. Mindenesetre tettem egy próbái. Kis sietség és némi lihegés árán <19 másodperc alatt másztam meg a lép­csőket. A Borsod megyei tűzoltók tegnapi versenyén is a har­madik emelet volt a cél. Csak az jelentett némi ne­hézséget, hogy az utat nem a lépcsőházban/ kellett meg­tenni, hanem a falon, lét­rával. Bonyolította a fel­adatot, hogy a létra csupán egy 'emeletnyi magas volt, ezért a versenyzőknek min­den egyes emeletnél be kel­lett lépni' az ablakon, és amikor szilárd talaj volt a lábuk alatt, akkor megemel­ték a létrát, és beakasztot­ták a következő emeleten lévő ablakpárkányra. A fentiekből úgy hiszem, önök is látják, hogy sok ügyes­séget,, bátorságot követelt a szakmai vetélkedés. A tűzoltó „támadó harci helyzetet” vett fel. Ami azt jelenti, hogy rajtállásban elhelyezkedett húsz méterre a házfaltól, megmarkolta a létrát, az indítójelzésre a mászótoronyhoz rohant és a mintegy tíz kiló súlyú alu­mínium létra (szakmai nyel­ven horoglétra) horgát be­akasztotta az első emeleten. A legjobb időt a diósgyőri egység szakaszvezetője. Le­csó István érte el, aki röpke húsz másodperc alatt meg­érkezett a célba. A verse­nyen egyébként nyolc raj A győztes, aki húsz má­sodperc alatt ért jel a har­madikra. REFLEKTOR Ma Budapesten a Lengyel Kultúra székhazában Kihir­detik a „Népek barátsága” pályázat eredményét + Abaligeten befejeződik a ter­mészetbarát eszperantisták nemzetközi találkozója. * Kalocsán új kenyérgyár épí­téséhez fognak hozzá + Makón a helybeli tanács végrehatjó bizottsága meg­vitatja a város sportélete fejlesztésének lehetőségeit. i\c. Tihanyban az apátsági templomban Virág Endre és Forgács Béla hangversenyen szerepel. A rossz köpeny — A példa régi, ám tanulsága ma is megszívlelendő. Az egyik nagykereskedelmi vállalat osztályon aiuii alapanyagból is­kolaköpenyt készíttetett, s aztán azt első osztályú áron hozta forgalomba. A fogyasztók érdekeinek őrei hamar felfedték a turpisságot, s alapos minőségi vizsgálat után úgy döntöt­tek. hogy a nagyon is kétes értékű köpeny csak osztályon aluli áron hozható forgalomba. De mivel a portéka jó része már gazdára lelt, a jogtalan bevételt, kerek egymillió forin­tot, visszavették a vállalattól. s|c Roham harminckét emberre indult, a miskolciakon kívül leninvá- rosiak, mezőkövesdiek, sze­rencsiek, sátoraljaújhelyiek, ózdiak és kazincbarcikaiak. Bár még nem ismerjük az összesített eredményeiket —, hiszen a verseny különböző akadálypályákon ma is foly­tatódik —, úgy gondoljuk, hogy a sátoraljaújhelyi raj feltétlenül dicséretet érdemel, ök hajnali három órakor még a lángokkal birkóztak. Cigándon, ahol lucerna égett és reggel már ott voltak a diósgyőri versenypályán. (Kerényi László felvételei) tér, Veréb Gyula szakaszve­zető, Bota István tizedes és Siska István őrvezető a munkában is és a sportban is megállta a helyét. Hogy mennyire jó erőben vannak életünk és vagyo­nunk őrei, arra mi sem jel­lemzőbb, mint hogy több résztvevő életkora meghalad­ta már a negyven esztendőt. Negyvenen túl pedig már ugye vannak jó néhányan, akiknek meg kell állni két emelet között a lépcsőház­ban. A rossz köpeny jó példá­ja a termelés szférájából ki­induló, indokolatlan áremel­kedésnek. (Az ár ugyanis nemcsak akkor nő, ha az ár­cédulán magasabb az ösz- szeg, hanem akkor is, ha annak változatlansága mel­lett a minőség romlik.) Töb­bek között erre is fölhívta a figyelmet az a jelentés amelyet tegnap tárgyalt meg a megyei tanács végrehatjó bizottsága. A bolti morál A fogyasztók érdekvédel­mét szolgáló társadalmi, va­lamint hatósági ellenőrzé­sekkel készített beszámoló megállapítja ugyan, hogy mérséklődött az árdrágítás­ból eredő fogyasztói meg­károsítások száma, tehát ke­vesebb a durva hiba, nem megnyugtató azonban a számlázások pontossága és a belső ellenőrzés. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi fel­ügyelőség ez év első felében 180 kereskedőt vont fele­lősségre, s a kirótt pénzbír­ság a százezer forintot is meghaladta, mégsem állít­ható, hogy a bolti morál mindenkori alakulása csak a szigortól, csak a büntetés •nagyságától függ. Borsodban négyezer üzlet, vendéglő, büfé van, s ehhez tessék még hozzászámítani a több mint félezer maszek boltot, a piacokat, vásáro­kat. Minden pult mögé nem. állhat ellenőr.. . A vevő kü­lönben sem az ellenőrt kéri számon, de joggal várja el, hogy a pénzéért jó árut kap­jon, udvarias bánásban ré­szesüljön. Ezért aztán nem adhat aggodalomra okot, hogy az ellenőrök száma csökkent. írott és íratlan szabályok Javultak viszont azok a körülmények, amelyek kö­zött az adásvételi kapcsola­tok bonyolódnak. A viszony­lagos árubőség, a sok új üz­let, a szakmában nemcsak kenyérkereseti lehetőséget, hanem egy életre szóló hi­vatást látó ifjú' kereskedők jó példa ambíciója a garancia arra, hogy eiőbb-utóbb megte­remtődnek a vásárlás ide­ális feltételei. Aki nap nap után kosarat fog a kezébe, talán sejti, hogy érdekeit nemcsak az ellenőr, s nemcsak az elle­nőrzés védi. Írott és íratlan szabályok határozzák meg a vevő-eladó viszonyt, s a szo­kás-jog motiválja. Hogy köl­csönös udvariasság, köszö­nőviszony alakuljon ki, ar­ra kevés a paragrafus, ke­vés a mosoly-csekk. * Több és jobb áru kell, több korszerű üzlet, iöbb — nehéz fizikai munkával nem gyötört — jó kedvű keres­kedő. Akit egyszer sérelem ért. az nehezen felejt. Pa­nasza. feljelentése nemcsak a statisztikát rontja, hanem kedvét is szegi a békés egy­más mellett élés bolti pro­pagálójának is. Dankó Gábor főtörzsőrmes­(erdós) A Munkaügyi Bíróság aktáiból III. A „nskalpsSi” bányász esete (brackó) Harminckét téma A szervezette vállalatokért Közgaszdászaink nagy munkában vannak, „A szo­cialista vállalat” országosan kiemelt kutatási főirány megvalósításán dolgoznak. „A vállalati szervezés és ve­zetés” kutatási irány köz­vetlen koordinációját a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem ipari üzemszervezési tanszéke végzi. A nagy jelentőségű munka. 1975-ben fejeződik be. Gyakorlati tapasztalatok és tények bizonyítják, hogy a vállalatok akkor működ­hetnek a leghatékonyabban, ha munkájuk szilárd elmé­leti alapokon nyugszik, amelyek megfelelnek a sző­rűiét elméleti és gyakorlati szempontból fontos problé­máit. A közös munkába 24 kutatóhely kapcsolódott be, s a szakterület vezető kuta­tói szinte kivétel nélkül részt vállaltak a program végrehajtásából. Az elsődleges cél, hogy feltárják annak okait: miért áll viszonylag alacsony fo­kon vállalataink szervezett­sége? Választ is kell találni arra, hogy milyen módon, milyen feltételek között vál­toztathatunk a jelenlegi helyzeten, s milyen szerve­zési módszerek és technikák ajánlhatók elsősorban vál­Az üzemi balesetek kártérítési pereinek zöme Borsod bá­nyáiból érkezik a Munkaügyi Bírósághoz. Egyi-másik aktá­ból kiderül: az illetékesek a „vállalat érdekében” görcsösen ragaszkodnak még a formai szabályok betartásához is. ugyanakkor alapvető kötelességeket mulasztanak el a sérült dolgozóval szemben. Például: elfelejtik tájékoztatni az őt megillető jogokról. S. Gyula esete példázza ezt talán a leg- érzékeíhetőbben. S. Gyula indoklása: „A baleseti jegyzőkönyv először kisalakú nyomtatványon ké­szült és arról mindig később készítik el az irodában a nagyalakú baleseti jegyző­könyvet. Erről én nem tehe­tek." Í cialista termelési viszonyok nyújtó! i a lehetőségeknek. 5 Ezeket az elméleti alapokat í kell megteremteni a közép- ! távú kutatási terv végrehaj­tásával. Csaknem hetven té­ma fogja át a tudományte­lalati alkalmazásra. Azt is szeretnék kideríteni, hogy mennyiben és hogyan hasz­nosíthatók a kibernetika fegyverei és technikai esz­közei a vállalati szervezés­ben. 18 éve vájár S. Gyula, ebből tíz esztendőt egyik bányaüzemünkben töltött el. Véletlenül derült ki, hogy két ízben is súlyos üzemi balesetet szenvedett, ám nem élt kártérítési igénnyel. Az első balesete még 1963-ban történt. Ekkor egy csillének zuhant, amely szinte meg­skalpolta, s ugyanakkor csi­golyasérülést szenvedett. A baleseti jegyzőkönyvben őt tették felelőssé a sérülésért, mondván: nem volt rajta vé­dősisak, ha lett volna, nem sérült volna olyan súlyo- * san ... „A védösapka merev anyagból van, nincs szorosan a bányász fejéhez kötve, a legkisebb ütéstől is leeshet. Ez történt velem is. Ahogy megcsúsztam, a sapka leesett és már nem védett az ütés ellen” — próbáit a józan ész­re hatni a balesetet szenve­dett bányász. Sok értelmét nem látta, nem ismerte a jo­gait. „Az üzem nem közölte velem, hogy kártérítést kér­hetek. ezért nem kértem ... Kevés volt a táppénz, kiírat­tam magam munkára . . ." Megtagadták a jegyzőkönyvezést 1972. március 3-án este is­mét baleset érte S. Gyulát az üzemben. Vállán egy jó­kora gömbfával megcsúszott és elesett. Esés közben a már korábbi balesetnél sérült nyakcsigolyája megrándult. „Ez pénteki műszakon tör­tént. Úgy gondoltam, hogy szabad szombaton és vasár­nap kipihenem az ütést, és hétfejn már tudok dolgozni. Ezért nem jelentettem a bal­esetet." A két nap pihenő sajnos nem használt a sérült csigolyáknak. Ezért hétfőn kérte a munkáltatót: jegy­zőkönyvezzék balesetét. •— Csak nem képzeli? Pén­teki balesetet hétfőn? Miért nem jött akkor? — tagadták meg kérését, s hiába magya­rázta a miértet. S. Gyula ebbe is belenyu­godott. Jogait most sem is­merte. S talán ma sem is­merné, ha a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munka- védelmi felügyelője az üzem ellenőij'záse során fel nem fi­gyel rá. Az akkor már hó­napok óta táppénzen levő bányászt a felügyelő szólítot­ta fel: kérje az üzemi bal­eset elismerését vállalatától. S. Gyula kérte. A bánya nem ismerte el. Az idegőrlő huzavonára a formai „szabálytalanságok” szolgáltatták a jogalapot. A vállalat munkaügyi döntő- bizottsága a következőképpen indokolt az elutasító határo­zatban: az 1963-as balesetről másfél hónappal később ké­szült jegyzőkönyv.... Sírnivalóan nevetséges! A döntőbizottság indoklá­sa: az 1972 márciusi bal­esetért 100 százalékig a vájár a felelős, mert nem vétetett fel azon a pénteken jegyző­könyvet. (Válasz mint fent!) Különben is, amikor augusz­tusban — a munkavédelmi felügyelő felhívására! — el­készült az irat, még nem beszélt a gerincsérüléséről. Egyébként pedig miért nem dobta el a gömbfát, amikor megcsúszott? Akkor nem ütötte volna meg magát vele.. . S. Gyula indoklása: „A gerincsérülésről akkor még én sem tudtam, csak később, a kórházban derült ki. Ami pedig a gömbfa eldobását il­leti: a bányában szűk a hely. Esés közben a vállon levő fába is reflexszerüen kapaszkodni igyekszik az ember, de irányítani nem tudja, hogy hova ejti a fát és ómaga hová esik,. " * A sírnivalóan nevetséges vita végére a Munkaügyi Bí­róság idén márciusban tett pontot. A tanúkihallgatások és a szakértők véleménye alapján megszületett az íté­let? a bányaüzemnek fizetnie kell! (Folytatjuk) RADVANTI ÉVA ­+ Motor-mustra (Kerényi László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom