Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)
1974-07-23 / 171. szám
„Behajózták” a térplasztikát Évszázados „Együtt Budapestért”. A főváros centenáriumi évében a XV. kerületnek ajándékozta a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár segítségével Miskolc megyei város lakossága 1973— 74”. A tábla, melyen ezek a sorok díszlenek (valóban díszlenek, mert minden betű fényesre polírozva ragyog), ötszáz kilogrammot nyom. A hatalmas „névjegyet” — így nevezik a DIGÉP munkásai — daru emeli fel, hogy jól olvashassuk a szöveget. S ha már fölemelte, akkor a háta mögé is pillantunk az írásnak, r ahol „megszámlálhatatlanul” sok kis anyacsavart látunk. A szerszámüzemiek — Szedelényi Ottó irányításával — hatszáz furattal, csavarral fogatták fel a betűket. S ez már csak a nagy munka utolsó fázisa volt. A város jelképe A hatalmas térplasztika itt a lényeg, mely — mint korábban már hírül adtuk — Varga Miklós szobrászművész tervei nyomán készült el a két nagyüzem közreműködésével. A kolosszus, mely tömörségében, vaskosságában is rendelkezik a szobrok (a jó szobrok) eleganciájával, most itt himbálódzik előttünk a harminctoinnás daru acélkötelén. (Mikor a daru leteszi, a fenyőoszlopok úgy recsegnek, ropognak a nagy teher alatt, mint a gyufaszálak.) Annak idején lefényképeztük Varga Miklós műtermében a makettet. Az egy méternél kisebb térplasztika csak sejtette, hogy mire vállalkozik, mit akar elmondani a művész. Mert természetesen „beszél” ez a kompozíció akkor is, ha nem figurális. Azt hiszem, első pillanatra elmondja mindenkinek a vas és acél városának erejét. Beszél a, míves kezekről, az anyaggal birkózó ember erejéről. Bojtár István, a technoló-, giai osztály vezetője egy kicsit maga is szobrász lett ess alatt a néhány hónap alatt, míg a térplasztika készült. Négyezer munkaóra Csak a DIGÉP-ben 4 ezer munkaórát fordítottak erre a kompozícióra. S ha eddig (ahogy a felületes szemlélő szokta) a súlyát emlegettük, s csodáltuk nyolcméteres magasságát, most — közelebb menve hattonnás „lábaihoz”, s a hétszáz kilogrammos fémgömbhöz, melyet a lábak tartanak — észreveszük, hogy milyen gondos megmunkálást kapott itt az anyag. Mennyi idő, szorgalom, ötlet és ügyes fogás kell egy 940 milliméter átmérőjű tömör vasgömb esztergályozásához, majd csiszolásához, polírozá- sához. (Féltik is most a szállítás előtt a tükörként csillogó felületeket, mint a szemük fényét.) Húsztonnás ékszer Amíg a darun lóg a „szerkezet”, Herepei Károly és a lakatosbrigád többi tagja — csak ők dolgoztak 800 órát a plasztikán — egy pillanatra nem engedik el. Ügy őrzik, fogják a húsztonnás terhet, mint valami apró drága ékszert, melyet félteni kell minden karcolástól. De jön már Mészáros László is, a 21-es horizont-eszterga mellől. Nem lesz addig nyugta, míg kocsira nem teszik, s el nem szállítják a „gyártmányt”. A Pindur-brigádbeliek (ők esztergálták a lábakat), a két technológus, Kiss György és Perjés János, s a DIGÉP B-gyáregységének szinte minden dolgozója úgy megbarátkozott a szokatlan munkával, majd a különleges produktummal, hogy most a szállítás pillanatában sajnálnak megválni tőle. Telefonon jelentik, hogy a főváros XV. kerületéből elindult a camion; délután „behajózhatják” a plasztikát. Szűcs Barnabás — aki a darut irányítja — kesztyűs kezével int, hogy a próbaemelés jól sikerült, a rakodásnak nincs akadálya. Az egyik technológus megérinti a csillogó felületre fújt védőréteget: az is megkötött. Jön Hart József és Kertész István esztergályos. Búcsúzóul ők is végigtapogatják a lábakat. A pestiek előtt nem kell szégyenkezni. az augusztus 20-i avatáson. (gyarmati) 2 rokonság A finnugor nyelvcsalád népei már régóta érdeklődnek egymás élete, kultúrája iránt. A magyar tudósok, kutatók már jóval az októberi forradalom előtt igyekeztek minél többet feltárni a finnugor népek életéből. 1911-ben Magyarországon megjelent a fiatal tudós, Beke Ödön első mari nyelvtana és egy mari népköltészeti gyűjtés. Beke Ödön élete végéig ápolta kapcsolatait mari kollégáival, legutóbb 1961-ben volt a Mari Autonóm Köztársaság vendége. A hagyományos barátság néhány éve ismét gazdagodott: a Mari Autonóm Köztársaság közvetlen testvéri kapcsolatokat létesített Vas megyével. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság köztársasági tagozatának tagcsoportjai közé a 15 legnagyobb vállalat, kolhoz, szovhoz, oktatási intézmény tartozik. A helyi tagcsoportokat a köztársaságban köztiszteletben álló emberek vezetik. A legaktívabb tagcsoport a Mari Cellulóz- és Papírkombinátban működik. Itt más számos előadás hangzott el Magyarországról, az üzemi lap rendszeresen közöl cikkeket a baráti országról, gyakran szólaltat meg olyanokat, akik személyes élményeik alapján ismerik Magyarországot. A tagság több magyar kiadványt járat, rendszeresen rendez magyar vonatkozású fényképkiállításokat. A vállalat szoros kapcsolatot tart fenn a nyugatmagyarországi „Fűrészek” vállalattal, a közeli Szemjo- novszkij szovhozt pedig a Szombathelyi Állami Gazdasághoz fűzik baráti szálak. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság mari tagozatában aktívan tevékenykednek a helyi sajtó, rádió és televízió munkatársai. Tavaly például több mint 200 cikk, riport foglalkozott a két testvérnép barátságával, a köz- társasági televízió és rádió pedig 23 esetben sugárzott műsort Magyarországról. A köztársasági írószövetség közreműködésével mari irodalmi antológia készül; méltó párja lesz a kiadványnak a vasi szerzők mari nvelven megjelenő novel- lás kötete. Egy kísérlet tanulságai Méltán keltett nagy feltűnést annak idején Kunszabó Ferenc riportja (a Valóságban jelent meg) a „szekszárdi kísérletről”. A kísérlet lényege az volt, hogy .1—1 traktorosbrigádra rábíztak 1—1 földterületet, a megműveléséhez szükséges gépekkel együtt. A gazdaság vezetői csak a legfontosabb irányelveket adták meg. A cél: a termés volt, s nem az, hogy a ráfordított munka mennyiségével manipuláljanak. Mindig annyit és úgy dolgoztak, ahogyan azt az időjárás vagy a munka jellege megkívánta. Más állami gazdaságok, téeszek is átvették ezt a módszert — nem kis sikerrel. S most mégis arról tudósított (vasárnap délután) az 50 perces tévériportban Kunszabó, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaságban megszűntek a „komplex brigádok”. Az igazgató szerint azért, (csak a hangját hallottuk...) mert 20 millió Ft-os deficitje van a gazdaságnak. Miből adódott ez a hiány? Nem kaptunk rá választ. Nem bizonyítható egyértelműen, hogy a komplex brigádok okozták! A másik érv az volt, hogy a géppark nem használható ki gazdaságosan (sok a holt idő), ha 1—1 brigád kezelésére bízzák. Mi az igazság? Ezt vizsgálták a riportban. Beszéltek (Szekszárdon) a hajdani komplex brigád tagjaival, akik most normában dolgoznak. A változás — ahogyan elmondták — egyértelműen negatív. A normák feszesek, a dolgozók a munka mennyiségének a növelésében vannak érdekelve, ami mindenképpen a munka minőségének a rovására megy! Ez történt Szekszárdon. Kunszabóék azonban ellátogattak más gazdaságokba is, ahol megalakultak és eredményesen dolgoznak a komplex brigádok. A vélemények ellentmondóak. Az egyik gazdasági vezető pl. megkockáztatta azt az elgondolkodtató kijelentést, miszerint a dolgozóknak nem lehet beleszólásuk a munka szervezésébe, tervezésébe. Az ő dolguk csupán az, hogy dolgozzanak, betartsák a technológiai fegyelmet. Holott — s ezt más vezetők, munkások is bizonyították — a termelékenység javításának csak egyik tényezője a technika! Egy időszint után — és az ember nélkül — ézek a források kimerülnek. Ekkor nő meg a szubjektív elem szerepe, a dolgozó leleményéé, lelkesedéséé. Ez azonban csak akkor kapcsolható be a termelésbe, ha a dolgozó személy szerint is érdekelt, a sajátjáénak érzi, tudja a gazdaság célkitűzéseit, érdekeit. Az üzemi demokrácia: az, hogy a munkás is hatékonyan beleszólhat a termelés, a gazdaságirányítás kérdéseibe, így válik kimutathatóan is a termelés, a termelékenység lendítőjévé. Ezért is nem szabad elvetni a szekszárdi kísérletet, ezért kell támogatni, erősíteni az üzemi demokráciát. HORPÁCSI SÁNDOR A milói Vénusz és a sofőr Egy felmérést ismertet Bacsák Gábor a Napjaink júliusi számában. A felmérés a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóinak válaszaiból áll össze és ezek a megnyilatkozások valahogy Powys angol író vagy másfél évtizede felvetett és világszerte feltűnést keltett problémáját tükrözik a „két kultúráról”; akár ismerik a válaszolók Powys írását, akár nem. A „két kultúra”, a technikai és a humán kultúra; ezek egyre jobban megnyilvánuló divergálásának gondját vetette fel az érdemes angol szerző. Azt nevezetesen, hogy a technikai kultúránk műszaki hordozói egyre inkább válnak száguldó sofőrré, észre sem véve hajtanak el a milói Vénusz, a hűtlenül magárahagyott humán kultúra mellett, ahelyett, hogy maguk mellé ültetve a volánnál, együtt haladnának vele. Lehet, hogy így nem mehetnének olyan gyorsan, mert óvakodniuk kellene a törékeny szobor miatt a rohanástól, de így legalább a száguldás nem válna öncélúvá. Mert miről panaszkodnak a hallgatók, mik az objektív tények? „Nagy mennyiségű információt közölnek velünk” — panaszolja az egyik, olyan dolgokkal terh'elik a hallgatókat, amelyek minden műszaki könyvben megtálálhatók, kár elvonni ezzel az önálló gondolkodástól a tanulót. Noha nem vagyok egyetemi hallgató (hajaj, milyen régen már!), meglep a panasz — bár nem először hallom. Nem értem, miért nem lehet a végtelen mennyiségű információ bebiflázása helyett arra megtanítani az embereket: hol nézhetnek utána az adatoknak. Ne azokat tartsák a fejükben, hanem az azokból származó önálló gondolataikat. Ha erre rászoknak, hamarabb jutnak el a humán kultúrához is, hiszen a gondolkodás folyamata a humán kultúrára jellemző szabad asszociációk felé viszi a tanulót. Rádöbben, milyen hatalmas fegyver a kezében a technika az emberiség javára. És ha már az emberiség gondjaihoz eljutott, ezeknek tükröződését elsősorban művészi alkotásokban fedezi majd fel. Így eléri, hogy „ne csak műszaki beállítottságú legyen” — amit egyik válaszoló hőn óhajt. Ha azután az emberiség távlataiban nézi a technika világát, akkor foglalkozni fog a társadalomtudományokkal is, nem lesz ezen a téren olyan „nagy elmaradás”, mint az egyik válaszoló panaszolja, megszűnik — az ugyancsak kifogásolt — szűk, „technokrata, prakticista szemlélet”. v I i '■ l ÍTTTJ KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiákoktól. — 14.03: Az aranymadár. — 14.18: Tévedés. Rádiójáték. — 14.47: Éneklő Ifjúság— Pécsett. Részlet a Liszt Ferenc teremben tartott hangversenyből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Magyar muzsika tegnap és ma. — 15.34: A lengyel kultúra hete. Lengyel művészek operettfelvételeiből. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: ..Idézés bűnügyben” — szépapáink korában. — 16.25: Az európai antifasiszta ellenállás dalai. — 16.45: Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok stúdiója. — 17.30: Gyurko- vics Mária és Székely Mihály nótafelvételeiből. — 17.45: Az ifjúmunkások és a közművelődés. — 18.00: Fél óra sanzon. — 18.30: A Szabó, család. — 19.00: Esti Krónika. 19.25: Jelentés az országos öttusabaj nókságról. — 19.30: A zongoraművészet első aranykora. Sebestyén János műsora. — 20.15: A lengyel kultúra hete. A Rádiószínház bemutatója. A híres Bodziak-fivérek. — 21.00: Hírek. — 21.03: Emberarcú tudomány. 250 éves a Szovjetunió Tudományos Akadémiája. — 21.33: Schumann: IV. szimfónia. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport, táncdal, könnyűzene. Kardcsapat-döntő. — 22.40: A dzsessz világa. Kiss Imre műsora. — 23.30: Balogh Albert népi zenekara játszik. — 24.00: Hírek. — 0.10: Francia áriák. Petőfi rádió: 12.03: Hacsatur- ján: Hegedűverseny. — 12.40: Az igazság gyűrűje. — 13.00: Hírek. — 13.03: Törvénykönyv. Óvás — büntetőügyben . . . Kapás Irén műsora. — 13.20: Britten-kóru- sok. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig ... — 18.00: Hírek. — 18.10: Monda és valóság, II. rész: A „kutyafejű” tatárok. — 18.15: Vörösmarty és a muzsika. ll. rész. — 19.06: Gitárral — an-\ goiul! Catch the Words. — 19.21: Körössy Mariann énekel. —19.39: Pedagógus a gyerektáborban. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti krónika. II. — 20.25: Új könyvek. — 2(k28: Sport, táncdal, könnyűzene. Közvetítés a vívóvilágbajnokságról, Grenoble-ból. Kardcsapat-döntő. — 22.12: A lengyel kultúra hete. Lengyel előadóművészek felvételeiből. — Közben 23.00: Hírek. — 23.45: A Bourne énekegyüttes felvételeiből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsorismertetés — hírek. — 17.35: A műanyaggyártás fejlődése a Borsodi Vegyikombinátban. Levelek — válaszok. Operarészletek. —■ 18.00: Borsodi Tükör: (A megyei tanács-vb üléséről. — Korszerűsítik a mezőcsáti vasútvonalat. — Tanulmányút Tarcalra ...) — 18.15: Szívesen hallgatjuk ... — Technikai ötletek, erdekes újítások ... — A Royal Garden zenekar játszik. Televízió: 17.23: Műsorismertetés. — 17.25: Hírek. — 17.30: Pillantás a sportvilágba. — 17.55: Több hús, több tej! Fiatalok a húsprogramért. — 18.10: Beszédtéma — beszéljünk róla! —18.35: Játék a betűkkel. — 19.00: Rek- lámmüsor. — 19.10: Esti mese.— 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Nagy csaták. Francia dokumentum- film-sorozat. VI. rész. Az olasz- országi csata. — 21.25: Vívó VB. Kardcsapat-döntő. — 22.10: Tv- híradó, 3. Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19): Agotha Margit grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Szőnyi István 50 rézkarca. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Szcenográ- fia ’74 Miskolc. — Déryné-ház: Régi magyar arcképek. — Herman Ottó emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): A tábornok állva alszik. 16 éven felülieknek! (mb. szí. olasz). — Kossuth (f3, hn5, 7): A fekete herceg (mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván filmklub (f5, f7): Elektra (görög). — Fáklya (f5): Szikrázó lányok (szí. magyar). — (f7): A Zeppelin (szí. angol kalandfilm). — Petőfi (f5, f7) : Mindenki szép, mindenki kedves! (mb. szí. francia). — Szikra (5, 7): La Mancha lovagja (szí. olasz —amerikai). — Táncsics (5, 7): Volt egyszer egy zsaru. Felemelt helyár! (mb. szí. francia). — Tapolca-kert (f9): Elátkozottak. 18 éven felülieknek! (mb. szí. olasz—NSZK). — Ságvári (Ady Műv. Házban) (5. 7): A szikla- barlang titka (mb. szí. szovjet). SZERDA Kossuth ^ádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Regina Resnik és Cesare Siepi énekel. — 8.54: Ádámcsutka. — 9.14: Slágermúzeum. — 10.00: Hírek. — 10.05: A Senki-szigeti nagy kaland. Borbély László rádiójátéka, folytatásokban. V. rész. — 10.27: Zenekari muzsika. — 11.20: Egy nap az Egyesült Izzóban .. . Világmárka. — 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: \ Hírek. — 8.05: Mezők, falvak éneke. — 8.30: Tomsits Rudolf szerezmé- nyeiből. — 9.00: Hírek. — 9.03: Egy nap az Egyesült Izzóban. Leállt a gyár. — 9.13: Kórusok, hangszerszólók. — 9.54: Néhány perc tudomány. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 11.45: Felhívjuk figyelmüket. A Taurus nyíregyházi gyára egyéves budapesti betanulásra és nyíregyházi munkahelyekre felvesz 18. életévüket betöltött férfiakat és nőket, továbbá lakatos, csőszerelő és vegyipari szakmunkásokat. A budapesti betanulás idején kedvezményeink:- napi 19 Ft kiküldetési díj,- jó kereseti lehetőség,- szállás, házaspároknak külön kétágyas szoba,- lehetőség a szakmunkásképzésre, továbbtanulásra. Jelentkezni lehet mindkét munkahelyre a gyár munkaügyi főosztályán: 4401 Nyíregyháza, Derkovits u. 107. laurus Abroncsgyár MATE IVAN Ajándék Budapestnek
