Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-15 / 139. szám

Hubertust rendeltünk Éjszakai Éizés Tegnap este társadalmi el­lenőrök járták végig a mis­kolci éttermeket és presszó­kat. Mint Balogh József, a vá­rosi tanács kereskedelmi osz­tályának főelőadója elmond­ta. a felkeresendő üzleteket úgy válogatták össze, hogy ne csak a belvárosról kap­hassanak képet; Tapolca és Lillafüred is szerepelt az el­lenőrzési ütemtervben. A vá­rosi KISZ-bizottság mellett működő társadalmi ellen­őrök csoportja azt is vizsgál­ta, hogy betartják-e a fiatal- korúakra vonatkozó rendel­kezéseket a pincérek. A több mint 20 vendég­látóipari egységben vizsgála­tot végző ellenőrök tapaszta­latait most még nem tudjuk összegezni, hisaen ma dél­előtt adták csak le jelenté­seiket és hosszú időt vesz igénybe, amíg a Minőség- vizsgáló Intézetnél is elvég­zik a szükséges laboratóriu­mi ellenőrzéseket. Az ellen­őrök ugyanis mintát is vet­tek a röviditalokból és a ká­véból és ezeket az élelmiszer- iparral foglalkozó szakembe­rek pontosan elemzik majd, megállapítják, hogy nem vi­zezték-e a cseresznyepálin­kát, vagy hogy megvolt-e a REFLEKTOR Ma Budapesten a Metró Klubban ünnepélyesén lei­avatja szakmunkásait az Országos Szakipari Vállalat. * Hatvanban felavatják az új városi strandot. ^ Kápol- násnyéken megkezdődik a Velencei nyár eseménysoro­zata. 3)c Kecskemétről 300 utassal ifjúsági békevonat in­dul Bulgáriába. Jjc Tatabá­nyára finn tánc- és ének- együttes érkezik. + Verse­sen (Pest megye) falumúzeum nyílik, afc Veszprémben meg­nyitják a balatoni nyári egye­temet. Űtban az ebédért (Herényi felv.) Túl magasan a mérce? A tiszta Miskolcért Olvasóink észrevételei, javaslatai Munkában a társadalmi ellenőr. Ezúttal a Fórumban ren­delt konyakot ellenőrzi a hitelesített mérőhengeren, vajon megvan-e a féldeci. (Kerenyi felv.) duplában az előírt kávé­mennyiség. Kovács György és Kave- csánszki Miklós társadalmi ellenőröket kísértük el. A Fórum presszó volt az első állomás, ahol csupán annyi rendellenességet tapasztal­tunk, hogy a konyakhoz nem hoztak kísérőt, mondván, hogy nincs szódájuk, noha volt. A Pikoló presszóban há­rom fél Hubertust rendel­tünk. Az üzletvezető iroda- helyiségében mérőedénybe öntöttük, ahol is kiderült, hogy a három felesből kispó­roltak egy stampedlit. Ez azt jelenti, hogy 5,70-et akart rajtunk keresni a szabályta­lanul mérő csapos. A súly­csonkítás jegyzőkönyvbe ke­rült és nem marad majd el a bírságolás sem. A Patyolat Vállalat társa­dalmi ellenőri csoportja is találkozott hasonló esettel az Avas-szálló magyaros étter­mében: három féldeci Cabi­net Brandyból 3,6 cent hiány­zott. Feljegyezték még, hogy a Vadászkürt étteremben las­sú volt a kiszolgálás, a Sta­dion étteremben zárás előtt egy órával már nem szolgál­tak fel kávét és feltűnően sok részeggel is találkoztak itt. A kereskedelmi osztályhoz beküldött jegyzőkönyvek és a Minőségvizsgáló Intézet eredményei ismeretében még visszatérünk az éjszakai el­lenőrzés tapasztalatainak is­mertetésére. E. Á. • Vásárhelyen rászóltak • Milyen lehetne? • A vállalatok és a tanács Vitánkat a DH várospoli­tikai fórumán kezdtük, s hogy e fórumon kívül foly­tatjuk, az jelezni kívánja: nem életünk és várospoli­tikánk legfontosabb kérdé­seiről van szó, de minden­képpen fontos kérdésekről. Ezt különben a levelek és a telefonhívások száma is jel­zi. Volt aki névvel, lakcím­mel, volt aki névtelenül tett bejelentést, de a jó szán­dékot megkérdőjelezni szin­te egyetlen esetben sem le­het. Tény: a városunk tisz­tasága — s ez nagyon jó dolog — indulatokat kavaró közügy. Természetes, hogy az el­várásokból kiindulni abszurd vállalkozás lenne. A magas­ugró képességei szintjéhez ál­lítja a lécet. Mi az elvá­rások mércéjét a lehetősé­geinkhez, a város adottsá­gaihoz szabhatjuk csak. Sellák Béla olvasónk (Mis­kolc, Katowice utca) igényei példájaként Hódmezővásár­helyt említi, ahol az utcán rászóltak, mert eldobott egy cigarettásdobozt. Jártam Hódmezővásárhe­lyen. így van. Szólnak. Akár irigyelhetjük is érte őket, de ugyanígy irigyelni kellene minden alföldi mezővárost a széles utcáiért, tág portái­ért. És ha elfogadjuk, hogy az ipar (szennyvizet termel, levegőt szennyez, bejáró munkásai alkalmazásával a városhoz „félig” tartozók ré­tegét hozza létre) a város tisztasága ellen hat, akkor irigyelnünk kellene minden, iparban szegényebb várost. Miskolcot más városok irigylik fejlettebb iparáért. Ugyanígy: a bontás, az épí­tés is szemetet, hulladékot termel, ám ezek szerint iri­gyelnünk lehetne minden kevésbé dinamikusan fejlő­dő nagyvárost. Mindez bal­gaság volna. Nincs okunk irigyelni senkit, és ez vitánk alaphangját is • megszabhat­ja. • A levelek, telefonhívások sokasága jelzi viszont, hogy jócskán léhetne tenni a vá­rosunk — hadd írom így — piszkossága ellen, hiszen Miskolc elhanyagoltabb, álta­lunk elhanyagoltabb, mint amilyen lehet. Egy kicsit a vitánk kulcsa ez. A cikkso­rozat legfontosabb dolga te­hát rangot és fórumot adni egy gondolatnak. Egy közös elvárásnak. Talán, megío- galmaztatni a várossal, a városlakókkal a későbbi szándékokat. Az, hogy olvasóink közül legtöbben már-már szemé­lyesnek tűnő gondról írnak, tálán nem is baj. Ezeket a gondokat össze kell gyűjte­ni. A személyes panaszok a bejelentések továbbításának feladatát róják ránk. Első írásunkban 12 járókelőtől kérdeztük meg, hogy mit tartanak a város tisztaságá­ról. Máig elértünk addig, hogy számos megszívlelendő javaslattal együtt kollektiv hozzászólások is érkeznek. A Hazafias Népfront III. kerületi bizottságának leve­léből idézek: „célszerűnek látnánk, ha a Déli Hírlap, mint várospolitikai fórum lehetővé tenné, hogy egy fel­hívás alapján városunk nagy ipari vállalatainak vezetői találkozzanak a város veze­tőivel, anyagi, valamint — kellő felmérés alapján — tár­sadalmi munkafelajánlások­kal működjenek közre a :tisz­tább Miskolc megteremtésé­ért.” (E javaslatokban gazdag levélre különben visszaté­rünk.) • A vita félidejében úgy hisz- szük, hogy valamit azért el­kezdtünk, hogy ebben minket a város közvéleménye, köz­érzete támogat és segít. A kis — alkalmasint he­lyi — és a nagyobb város- politikai feladatok között eb- ,r ben az ügyben nagyságrendi különbségek vannak. Ezért szeretnénk — és fogjuk — olvasóink észrevételeivel és az illetékesek válaszaival folytatni vitánkat, hiszen a gondok közepéig csak így érhetünk. BARTHA GÄBOR Meddig hordják a mu n karukat ? A képek beszélnek.. Fotósok műhelyében Minden harmadik javasla­tot elfogadtak a miskolci ta­nácsi vállalatoknál azokon az értekezleteken, amelyeken a kollektív szerződéseket vitat­ták meg. A legtöbben a mun­karuhák kihordási idejének módosítását kérték, mint pél- 'dául a köztisztasági, az ingat­lankezelő és a mélyépítő vál­lalatnál. A Miskolci Hűtőház szá­mára is megkezdődött az idény, de a rossz idő késlel­teti a munkálatokat. A friss termények beszállítása ko­moly akadályokba ütközik a A kollektív szerződés vég­rehajtásáról szóló beszámoló­kon hangzott el, hogy az lial- és Vegyicikk Vállalatnál a felmondási időt helytelenül alkalmazták, a mélyépítő vál­lalatnál túllépték a túlóra­keretet, és a VIMELUX-nál — helytelenül — túlmunkát rendeltek el a csökkentett munkaidőben foglalkoztatot­tak részére. sáros talaj miatt. A zöldség­félék közül különösen a zöld­borsó raktározása, hűtése ké­sik. Az esőtől szétrepedezett cseresznye és meggy is ront­ja a nyersanyagok minőségét. Kohászok csereüdültetése A csehszlovákiai Ostravai Kohászati Kombinát és az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságainak cs-ereüdűiteíési szerződése alapján az idén is a két nagyvállalat 30—30 dogozója tölthet el 14 napot Cseh­szlovákiában, illetve Ma­gyarországon. Az ostravai vendégek teg­nap érkeztek Budapestre, a Római-partra, az ÓKÜ dől-- gozói és családtagjai pedig ma utaztak el Csehszlovákia egyik legszebb üdülőhelyére, Kostalecbe. Jelenleg 30 tagja van a Rónai Sándor Művelődési Központban működő Miskolci Fotóklubnak. A fotózás iránt érdeklődők szá­ma évről évre növekszik. Ho­gyan is lehet tagja valaki a me­gye egyetlen fotóklubjának? Többek között erre is választ kértünk Berde Béla fotóművész­től, a klub főtitkárától. — A jelentkezőktől 18X 24-es képeket kérünk; ezek alapján döntünk. A legtöbb pályázó több éves szakmai tapasztalattal és egy-két ki­állítással is büszkélkedhet. De tehetséges, önállóan dol­gozó fotósok is bekerülhet­nek a klubba. A képek be­szélnek ... A tagok átlagos életkora is bizonyítja azt, hogy a fia­talok egyre inkább helyet kapnak itt. Sokan közülük már komolyabb szakmai is­meretekkel rendelkeznek, nem beszélve azokról az Idő­sebb fotósokról, akik a Ma­gyar Fotóművészek Szövet­ségének is tagjai. — Milyen kapcsolat van a klub és a kisebb fotószakkö­rök között? Van-e lehetőség az ismeretek átadására? Nyilván megfigyelték, hogy — némi nagyzolással — bizonyos szolgáltató cé­gek ajtaja fölé ezt írják: szalon. Sietek kijelenteni, aniig valamennyi szalon vezetője nem illet — szóban, vagy írás­ban — szalonképtelen kifejezésekkel: az elnevezés ellen semmi kifogásom nincs. Csupán azért berzenkedem, ha eze­ket a szalonokat irodalomtörténeti ér­telemben fogják fel. Vagyis mint a művelt társaság gyűlhelyeit. Persze azért vagyok ilyen akadékoskodó, mert én a fodrász-szalonba általában haj­vágás vagy borotválkozás céljából szok­tam belépni. Más szalonokba viszont vásárolni, tanácsot kérni. rendelni. Szóval elsősorban nem azért, hogy eszmét cseréljek. Régebben ugyan kitűnően elbeszél­gethettem a fodrásszal, kereskedővel, szerelővel, ma azonban érintkezésünk csak a legszükségesebbekre szorítkozik. A szakembernek nincs ideje rám, mert vendégeivel foglalkozik. De hát a ven­dég én vagyok — erösködöm magam­ban. Sajnos, nem. A szalonokban legfeljebb munkada­rab; gondozásra váró fej, köröm, láb lehetek csupán. S persze a kereset forrása. Az igazi vendégek a haverok, bará­tok, barátnők. Ők ugyan semmiféle szolgáltatásra nem tartanak igényt. Csak látogatóba jöttek; enyhíteni a munkában megfáradlak napjait. A szalonok általában dél körül né­pesülnek be. Ilyenkor már különösen terhesek a munkadarabok. Pisszenés nélkül ülünk — ha jut hely —, miköz­ben az igazi vendégek és a vendéglátók élménybeszámolót tartanak, fogadáso­kat kötnek, megtárgyalják a közéleti dolgokat, $ intim ügyeiket is. — Becsajozott a fiúd — újságolja a jóakaratú kis barátnő a leányzónak, aki éppen a körmömmel bajlódik. A következő pillanatban már csorog is a vérem. — Nem tesz semmit — mon­dom — hasonló helyzetben én is ide­ges lennék. Azt is természetesnek ve­szem, hogy most — a foci-világbajnok­ság idején — forróvizet öntenek a fe­jemre, hiszen sokkal nagyobb a tét, mint egy munkadarab épsége. Szóval, kisebb kellemetlenségeket el­visel az ember, csak az bánt, hogy nem vesznek be a társaságba. Olykor ugyan bátortalanul, megszólalok, de rendsze­rint leintenek. — Bízza csak rám. — így a mester, s már fordul is vendégé­hez, akivel éppen a kulyanevelés tud­nivalóit — különös tekintettel a spáni­elekre — vitatja meg. A boltokban — bár ezek nem szalo­nok, inkább kaszinók — már teljesen függetleníteni tudják magukat a vá­sárló elnevezésű lényektől a fehérköpe­nyesek. Ténfergünk a nagy csarnokok­ban, Icezünkben a kosarakkal, s igyek­szünk nem zavarni a boltosokat. A minap mégis sikerült párbeszédei folytatnom az egyik fehérköpenyessel. Teljes terjedelmében közreadom. Én: — Tejföl? Ő: — Holnap. Én: — Őrölt bors. Ő: — Gondola... Én: (elindulok a gondolák között, s vagy felfedezem a gyarmatárut, vagy nem. Persze köszönöm és mosolygok; ne lássa, hogy olyan élhetetlen vagyok.) De Ő már másra mosolyog. Egy VENDÉGRE, akit meg is csókol. Ó, ha egyszer vendék lehetnék! De hát nem sok a remény. Ezt a pár sort is magam í gépeltem; a gépírónönknek vendége I volt. Ahány ház, annyi szalon. Gy — i — Több klubtagunk vezet szakkört. A szakmai tudást igyekszunt átadni a kezdők­nek. Nemcsak a fotós mű­helytitkok technikai oldalát igyekszünk megismertetni velük, hanem a képi élmény meglátását, rögzítését, azaz az esztétikai nevelést is cé­lul tűztük ki. Különösen so­kat foglalkozunk a kazinc­barcikai, a leninvárosi és a Bartók Béla Művelődési Központban működő szu; körrel. — A szervezett klubforma elősegíti a tagok fejlődését és sok olyat nyúithat. amit az egymagában dolgozó fo­tós nem kaphat meg . .. — Egész kis szakkönyv­tárral rendelkezünk, emel­lett nagyon sok külföldi szaklapot járatunk, ezeket a tagok bármikor igénybe ve­hetik. Mindenki önállóan al­kot. a képeket pedig közös konzultációk alkalmával vi­tatjuk meg. Igyekszünk munkáinkat kiállításokon be­mutatni. A hagyományos technika mellett szolarizá- cióval és fotógrafikával fog­lalkozunk. Gyakran látunk vendégül ismert fotóművé­szeket, előadókat, érdeklődő­ket. (tamás) Sok as cső Késik a szezon a hitiiziiait Ahány ház, an szalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom