Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-12 / 136. szám

A nagyobb feladat se legyen váratlan Fiatal öaképz&köt A DH várospolitikai fóruma A kiállítás félidejében „Leveleznek” a miskolciak Televíziós adás Lehet, hogy egyszer szüle­tésnapként tartják majd nyilván: 1974. május 11. Tegnap délután tartotta ugyanis első rendezvényét a Fiatal Orvosok Önképző Kö­re. Er. Kiss Lajos, a Vas­gyári Kórház KISZ-titkára, mint házigazda is, szólt a kör feladatairól, terveiről. — Az ifjúsági törvénytől kellene elindulnunk. Aho­gyan másutt is, mi is fel­mértük a fiatal szakemberek helyzetét, gondjait és igé­nyeit. így jutottunk arra a gondolatra, hogy KlSZ-szer- vezetünk létrehozza ezt a kört. Felhívást tettünk köz­zé a „Sztetoszkóp'’ című szakszervezeti lapunkban. Örömmel mondom, hogy na­gyon nagy az érdeklődés. — Mi magyarázza a gondo­lat sikerét? — Egyszerű magyarázata van. A fiatal orvos kijön az egyetemről. Dolgozni kezd. Ha tudományos intézetben marad, akkor természetesen a kutatás légkörében él. Ha kórházba kerül, akkor bi­zony sokszor magára marad tudományos kutatói elképze­léseivel, vágyaival. Vannak nagyobb konferenciák, van publikálási lehetőség, de any- nyi nincs, hogy az a fiatalo­kat kielégítse. Egy tudomá­nyos dolgozat elkészítését is meg kell tanulni, sőt ennek a dolgozatnak az előadását i^. Ilyen fórum, ahol ezt le­het gyakorolni, eddig nem volt. — A felhívás azt jelzi, hogv nem egy kórház vállalkozá­sáról van szó. Ez mit jelent a gyakorlatban? — Azt, hogy minden fiatal orvost szívesen látunk. A mai. azaz első rendezvé­nyünkön nyolc előadás hang­zik el. Itteni, és más mis­kolci kórházakban dolgozó kollégáktól: van olyan dol­gozat is, amelyet ketten két különböző kórházban készí­tettek. ■ — A témák? — A téma az orvostudo­mány. Tart előadást belgyó­gyász, sebész, orr-fül-gégész, nőgyógyász. Ennek egy rop­pant előnye van: nevezete­sen az, hogy az egyes inté­zetek is megismerik egymás munkáját. Ugyanígy: külön­böző kórházak fiatal orvosai is találkoznak. Tervezzük különben, hogy egy-egy inté­zetet is bemutatunk. Vannak ám izgalmas dolgok. Nálunk az orr-fül-gégészet például foglalkozik plasztikai sebé­szettel, természetesen többen átjárnak oda. — Milyen anyagi gondot jelent a fórum szervezése? — Evente kétszer, tavasz- szal és ősszel tartunk egy- egy konferenciát. Az ariyagi gondokról, megvallom, sem­mit sem tudok mondani. A KISZ-szervezet a kórház párt- és állami vezetőitől minden erkölcsi és anyagi támogatást megkapott. Még számolgatnunk sem kellett. B. G. y Egy érdekes terv a kiállításról. A Munkácsy utcai épületben alakult meg a KMP. A ház homlokzatát megtartva, kis munkásmozgalmi múzeumot kívánnak kialakítani itt. A tervet Bodonyi Csaba és Ferenc István, az ESZAKTERV fiatal építészei készítették. Ok úgy mondják, hogy ez egy „munkaközi” rajz, mivel még nem dőlt el, hogy szabadon álló épület lesz-e a múzeum, vagy a mostani ház mögött építendő lakóépület alatt képeznek ki egy termet a munkásmozgalmi emlékek bemutatására. Bár költségesebb, az előbbi alter­natíva tűnik jobbnak, mert a szabadon álló épületben nagy kiállítóterem, kisebb előadó és raktár is helyet kaphatna. Az arany patkót hiába keresték A világ egyik legrégibb és leghíresebb ménese: a lipicai Május 23-án nyílt és egy hónapig tart nyitva a Miskolci Galériában az építészeti kiállítás. A bemutató félidejében azt kérdeztük a rendezőktől — az ÉSZAKTERV szakembe­reitől — mennyi látogató volt eddig és mi érdekli leginkább a miskolciakat. Eddig körülbelül kétezren fordultak meg az építészeti kiállításon, mely a város fejlődésének elmúlt há­rom évtizedéről ad képet, de bepillantást enged a jövőbe is, hiszen számos olyan létesítmény makettjét mutatják be, me­lyeket a következő években építenek fel. A világ első teliver méne­sét mintegy négy évszázad­dal ezelőtt, 1580 tavaszán alapították, a mai Jugoszlá­via északnyugati részének festői területén, Lipica kör­nyékén. Az alapítok jól tud­ták, hogy milyen kiváló tu­lajdonságokkal rendelkező lo­vakat tenyésztenek itt, hi­szen már a római császárok innen szerezték be lovaikat „elit-légióik” számára... Mindmáig világhírű a mé­nes, s ezt mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy néhány évvel ezelőtt a Ruhr-vidékí nagyiparos egy lipicai kancá­ért 13 Volkswagen kocsi árát fizette ki! Lipica híre az elmúlt négy évszázadban olyan ismert volt, hogy például Napoleon, s később az amerikai Paton tábornok úgy irányították hadműveleteiket, hogy „útba ejtsék” a várost. Napóleon­nak nem sikerült a találko­zás ezért dührohamában fel­égette a telep minden istál­lóját. Paton tábornoknak több sikere volt. 1943-ban a má­sodik világháborúban győz­tes hadsereg élén sikerült utolérnie a ménest, amely ekkor a csehszlovákiai Mala Topolcsaniban volt. A nemes kiállás, a szőrzet fehérsége, a test elegáns vo­nala, a rendkívül magas intelligencia-fok — mindez hozzájárult ahhoz, hogy a 18. század elejétől Európa­A MISKOLCI PAMUTFONO azonnal lelvesz jó kereseti lehetőséggel, 16 évet betöltött női munkaerőket tonó atképzősneli Gyárunk csökkentett, 40 órás munkahéttel üzemel. Dolgozóink számáio természetbeni juttatás, kedvezményes étkeztetés, Balatonon üdültetés, kulturális szolgáltatások, sportélet biztosított. szerte ismerték a lipicai lo­vakat, s uralkodók, marsai­tok, generálisok győzelmi büszkesége volt, ha ritka ajándékként kaptak belőlük. A „fehér ménes”-sel kap­csolatban egy érdekes legen­da is él. Régen, ha egy fe­dezőmén elkerült a ménesből akár az ország más tájára, akár külföldre, a lipicaiak tölgyfát ültettek emlékére. A legenda szerint a kimúlt telivérek mindig visszatér­tek Lipicára, s hálájuk jelé­ül aranypatkót vetettek. A második világháború vége felé a Lipicára érkező amerikai katonákat — a vadnyugati aranyásók leszár- mazottait — is utolérte az aranyláz: az aranypatkókért felásták egész Lipicát. Ter- J mészetesen sikertelenül. .. Heífön reggel elindultak az első miskolci iskolai és SZOT gyermeküdülő-csoportok. A gyerekek többsége — mintegy 210-en — a Tiszai pályaud­varról 6.30-kor induló gyors­vonattal utazott Budapest leié. Ott voltunk az indulás­nál, hogy meggyőződjünk ró­la. használt-e az SZMT el­nökségének a MÄV Miskolci Igazgatóságához címzett fel­hívása, amelyben kifogásol­ták a tavalyi üdülietési sze­zonban tapasztalt pályaudva­ri tumultusokat. Sajnos, hét­főn reggel is zűrzavar ural­kodott a pályaudvaron az in­duló vonatnál. A Lengyelország—Csehszlo­vákia felől érkező gyors 35 percet késett. Az iskoláscso­portok időben kimentek a peronra, de egyes csoportve­zető pedagógusokat tévesen tájékoztattak a helyfoglalás­kor a foglalt kocsik elhelye­zéséről. Akadt csoport, amely a rendkívüli hosszú szerel­vény végén kereste a foglalt kocsikat, holott azok elöl voltak. Erről egyébként a bemondó sem adott tájékoz­tatást. A tetemes késés miatt senki sem tudta, hogy mi­kor indul tovább a vonat, s a lemaradástól félve, a cso­portok felszálltak a zsúfolt szerelvényre, ott próbálták keresztül verekedni magukat Kravátli­buszok A Német Szövetségi Köz­társaság 26 városában nap­ról napra feltűnnek a külö­nösen élénk színűre festett, úgynevezett „kravátlibu­szok”. Kerületről kerületre, házról házra járnak és elké­rik a lakóktól a szekrények mélyén porosodó, divatja­múlt, régi nyakkendőket. Minden egyes darabért egy speciális lottószelvényt ad­nak. cserébe. Júniusban húz­zák a „kravátli-lottót”, ame­lyen a szerencsés nyertesek a legdivatosabb színű és min­tájú, vadonatúj nyakkendő­ket nyerhetnek. Az ötlet a frankfurti Arc reklámügy­nökségtől származik, amely ezzel kívánja enyhíteni a 120 német nyakkendőgyár keser­veit. Az elkeseredés oka: ma már a németeknek csupán 19 százaléka hord minden­nap nyakkendőt. A fiatalok pedig soha. csomagjaikkal. Ráadásul a mozdony nagyon elöl állt meg, a foglalt kocsik az eső­re kerültek, ott kellett bú- csúzkodniuk szülőknek, gye­rekeknek. — Elkerülhelő-e a tumul­tus? — kérdeztük Pásztor Zoltánt, a Tiszai pályaudvar állomásfőnökét. Megtudtuk, hogy a pálya­udvar fedett peronrésze 12 kocsi befogadására alkalmas. A hétfői nagy forgalom s a különkoesik miatt a szerel­vény hossza most meghalad­ta a szokásost, így kerülhet­tek az első kocsik az esőre. Megvalósíthatatlannak tűnik az az ötlet, hogy a foglalt kocsikat középre helyezzék, mivel az állomásokon az uta­sok nagy része középen száll fel. Ha ott foglalt kocsit ta­lálnának, nekik kellene ide- oda szaladgálniok. Ezért a foglalt vagonokat vagy elő­re, vagy hátra csatolják. — Jó lenne — mondotta Pásztor Zoltán —, ha a cso­portvezetők az indulás, előtt az ügyeletes tisztnél kérné­nek tájékoztatást arról, hogy az ő csoportjuk hol helyez­kedjen el. Most nem tették A bejárat mellé tollat és papírt készítettek a rende­zők, hogy közölhessék ész­revételeiket, javaslataikat is a vendégek. • ® A „levelek” tanúsága szerint a látogatókat külö­nösen érdeklik az új típusú házgyári lakások modelljei. Az egyik vendég például azt kérdezte a tervezőktől, hogy a kétszemélyes (garzon) la­kás konyháját miért csak a szobán keresztül lehet meg­közelíteni. A válasz: a gar­zonlakásokhoz csak teakony­ha tartozik, mely nagyobb főzésre nem alkalmas, rá­adásul a konyhák szellőzése — az ígéretek szerint — tö­kéletesen meg lesz oldva. Nem zavaró tehát ez a meg­oldás. ® Visszatérő panasz — a feljegyzések szerint —, hogy ezt. Igaz az is, hogy — mi­vel szombaton ért véget a tanév, s hétfőn már utaztak az első csoportok — az állo- másfőnökség nem tudott kel­lően felkészülni a feladatra. Nem voltak például kijelölt irányítók. Természetesen ezeket a hibákat megszün­tetjük. A zűrzavar okai között egy-két csoportvezető gya­korlatlansága is említhető. Több csoport az amúgy is zsúfolt belső várótermi rész­ben gyülekezett, ahol már mozdulni sem lehetett. (Eb­ben nyilván az eső is közre­játszott.) De láttunk olyat is, hogy a pályaudvar előtti ré­szen összegyűlt gyermekcso­portot a tanár nekivezette a pályaudvarról kifelé özön­lő tömegnek, holott balra menve, az aluljárón keresz­tül kényelmesen kijuthattak volna a peronra ... * \ gyermeküdültetési sze­zon premierje tehát rosszul sikerült. Reméljük, hogy a kővetkező csoportok már szervezetten, nyugodt körül­mények között indulhatnak útnak. (nyikes) a tervezett létesítmények megvalósításának határideje nem szerepel a makettek magyarázó szövegében. Ez nem is volt cél. Nem is le­hetett, mivel a kivitelezések határideje még nem pontos, hiszen a város végleges V. ötéves terve még nem ké­szült el. Azt persze máris tudjuk, hogy az avasi lakó­telep építése folytatódik, s hozzálátnak a belváros re­konstrukciójához, azaz a bel­városi lakótelep felépítésé­hez a Vörösmarty utca men­tén. E területen jelenleg sza­nálási munkálatokat végez­nek, sőt megkezdték a kö­vetkező lakóépület alapozá­sát is. ® Ügy látszik, kielégíthe­tetlen kíváncsisággal firtat­ják városunk lakói, hogy hol, mikor, mit bontanak. Erre yonatkozóan sem ad — miért is adna? — részletes infor­mációt a kiállítás. Lapunk­ban viszont néhány héttel ezelőtt sorozatban közöltük a szanálási térképeket,1 pon­tosan feltüntetve a lebontás­ra ítélt lakónegyedeket, a szanálási határidőkkel együtt. 0 Miért nem takarják le üvegíedéllel az összes ma­kettet? Akik ezt kérdezték, A frankfurti repülőtérről különautóbusz viszi a vendé­geket Hessen tartomány 6000 lakosú városkájába — Stei- nauba. Egy világhírű báb­színház működik ugyanis itt, amely állandóan Grimm-me- sékből dramatizált darabokat játszik, s így különleges Ide­genforgalmi érdekességnek számít. A Grimm testvérek: Jakab és Vilmos Hanauban szület­tek ugyan, de gyerek- és fia­talkori éveiket Steinauban töltötték. A hanaui szülőhá­zat különben is bomba pusz­tította el a második világhá­borúnak szinte az utolsó órá­jában, a steinaui lakóház azonban ma is rriegvan csú­csos manzárdtetőjével, csu- pa-ablak szobáival. A Grimm testvérek tulaj­donképpen tudós professzo­rok voltak, akik közösen és külön-külön is sok nyelvé­szeti és irodalomtudományi művet írtak az ó-német köl­tészet és mondavilág lémái­bizonyára észrevették, hogy számos modellt megcsonkí­tottak barbár kezek. A Jú- nó-szálló kicsinyített másá­ról letörték a tetszetős emb- [ lémát és elorozták az egyik makettról az avasi kilátó miniatűr mását is. Mit lehet ehhez, hozzáfűzni? A terve­zők célja az, hogy minden makettet a lehető legjobban szemügyre tudjanak venni a látogatók. Nem lehet min­dent törhetetlen bura alá rakni, vagy odaláncolni csak azért, mert néhányan sajnos nem gyönyörködni mentek erre a kiállításra. * Pedig van miben gyönyör­ködni még azoknak is, akik más városból vagy más országból jöttek ide. Kedves vendégei voltak az építé­szeti bemutatónak Debrecen párt- és tanácsi vezetői, és Miskolc testvérvárosának. Katowicének az építészei. A debreceni vezetőket különö­sen érdekelte a házgyár rö­videsen befejeződő rekon­strukciója. a katowiceiek pedig elismeréssel szóltak városunk gyors fejlődéséről. Erről egyébként rövidesen képet kap a televíziónézők népes tábora is. hiszen 20- án a Jó estét, Miskolc! című televíziós adás egyik színtere ez a kiállítás lesz. A város- fejlesztésben érdekelt szak­emberek a tévékamerák előtt adnak majd választ a lakos­ság kérdéseire. BÉKÉS DEZSŐ bői. nevüket mégis az 1812—18. között kiadott me­sék, a Kinder- und Hausmär­chen három kötete tette vi­lághírűvé, halhatatlanná. Me­séiket a világ 140. nyelvére lefordították, s csupán a Szov­jetunióban 238 kiadást értek .meg köteteik, 60 milliós pél­dányszámmal. Az európai országokon kí­vül Észak- és Dél-Ameriká- ból, Afrikából, különösen pe­dig Japánból utaznak sokan a Grimm-mesék hazájába, Steinauba. Jönnek irodalom- tudósok, néprajzi szakembe­rek, egyetemisták, tisztvise­lők, munkások és parasztok. Többségükben azonban fel­nőttek érkeznek, s a látoga­tóknak csupán’ a 30 százaléka gyerek. Ök is csak azért ke­rülnek a steinaui Holzköppe nevű bábszínház előadásaira, mert Csipkerózsika, Jancsi, Juliska, Piroska és társaik története a farkasokéval együtt főképp — a szüleiket érdekli... Megkezdődött a gyermeküdültetés Zűrzavaros premier a Tiszáin ß Grimm-mesék hazája

Next

/
Oldalképek
Tartalom