Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-27 / 149. szám
A tévétől kérdezték, a DH válaszol Nem költöttük el a pénzt Mályi-tavi tervek Kétszer tapsoltak a díszteremben A megyei tanács ülésén + A tó örömei (Ágotha felv.) A csütörtök esti Jó estét, Miskolc! című tévéadás szerkesztőségéhez több, a Mályi-tó fejlesztésével kapcsolatos kérdés érkezett. Lopatovszky Ede, Miskolc, III. kerület, Benedek u. 33 szám alatti lakos aziránt érdeklődött: hogyan fejlesztik a napsütéses hétvégeken sok ezer miskolcit vonzó, mesterséges tó környékét? Pozsgai István, a Borsod megyei Tanács építési osztályának területrendezési főelőadója elmondotta: a tanácsi tervező vállalat most készíti a Mályi-tó újabb rendezési tervét. A megye még ebben a tervidőszakban több százezer forintot fordít e vidék vonzóbbá, kulturáltabbá tételére. — Az igazi nagy tervünk egy összefüggő tórendszer megteremtése, a Mályi-tó, az öreg-tó. az István-tó és a Gó- lem-tó összenyitása lenne. Ez ügyben most várjuk a munkák kivitelezőjének — a Kavicskotró Vállalatnak a válaszát. Tulajdonképpen Észak- Magvarország kis-Balatonját teremthetnénk meg vidékünkön a sok kilométer hosszú tóval. A következő évek tennivalóinak felmérésére és koordinálására egyébként éppen alakulóban van az Észak-ma- gvarországi Intéző Bizottság mályi-tavi albizottsága. A legújabb mályi-tavi létesítményünk egyébként két újabb medence a strand teMa Budapesten a KGM és a BM közös rendezésében társadalmi tulajdonvédelmi értekezletet tartanak. jjc Baján „Az európai halászat ösz- szehasonlító vizsgálata'’ címmel nemzetközi halászatinéprajzi tanácskozás kezdődött. Békéscsabán megnyitják az országos népi díszítőművészeti és gyermekjáték-kiállítást. Egerben átadják a magyar békemozrületén. A 12x12 méter alap- területű kimedencénk a gyermekek számára teszi veszélytelenné a fürdőzést Málvi- ban. Sajnos, a kétezer négyszögöl nagyságú új felnőtt fürdőrész még nem töltődött fel vízzel. Abban bízunk, hogy a bő esőzés pótolni tudja a Mályi-tó utóbbi két eszgalom kitüntető plakettjét a Heves megyei szövetkezetek MSZBT-tagcsoportjának. j(c Esztergomba érkezik a So- bieski-emléktúra. +: Nyíregyházán szerepel á torinói opera több neves szólistája, jjc Szolnokon megjelenik az ottani munkásmozgalom kiemelkedő harcosairól szóló kiadványsorozat harmadik kötete. dentőben erősen megcsappant vízkészletét és a nagymedence betonja is rövidesen víz alá kerül. Az idei tervek között szerepel még a tó körüli utak rendbehozatala és újabb parkolóhelyek kialakítása is. E. A. Kettős vágány Az idén korszerűsítik a záhony—budapesti kettős vágány ú vasúti főútvonal Vá- mosgyörk—Hort—Csány közötti szakaszát. Tegnap már át is adták rendeltetésének a pálya egyik sínpárját. A munkálatokat hat helyett három hónap alatt fejezték be. — Én már a nyugdíjazásom napján is vonattal megyek majd haza ... — Magának Vásárosna- ményból még istenes, de mit szóljon, aki onnan még busz- szal megy tovább? Meg, akik Pestre járnak ... — Oda többen járnak ... Miskolctól az említett Vásárosnaményig 150 kilométer a távolság, de időben kétany- nyi az út, mint Pestig. — Megszoktuk ... — Mint kutya a rúgást... — El se lennél nélküle? Mi? * Vajon hol van egy nagyvárosnak a valós határa? A fővárosé az országhatárokig ér, de Miskolcról a Nyírség és Bereg felé indulva, hétvégeken Miskolcon dolgozók is utaznak a végállomásokig. Penészlekről szociográfiát, a szociográfia vitájából nagyszerű drámát írtak, de számtalan község van, amelynek a nevét még le sem írták. Gergelyi-Ugornya, Vitka, Ilk, Olcsva, vagy éppen a hetvenes árvíz idején megismert nevek: Tivadar, Sza- mosbecs, Nagygéc. A vonat Bőcsnél járt, amikor felfigyeltem a mondatra: — Megbüntettek, mert hogy a számon kicsúszott az átok... Melegük volt a megyei tanácstagoknak a tegnapi ülésen. Hatalmas reflektorok világították meg és természetesen fűtötték a freskós dísztermet. Tegnap kezdték ugyanis forgatni a tanácsok negyedszázados borsodi történetéről készülő félórás színes filmet. A nagy fény és a nagy meleg meglepte a közélet reflektorfényében szereplő, de már „melegebb” szituációkat is megélt tanácstagokat, egyébként minden úgy történt, mint máskor. A Munka Érdemrend aram fokozata Akárcsak a filmfelvevő, a taps is ritka vendég a tanácsülésen. Tegnap mégis összeverték tenyerüket Borsod lakóinak képviselői, mégpedig azért, mert két új tanácstagot, illetve egy új végrehajtó bizottsági tagot választottak. A megyei tanács végrehajtó bizottságának új tagja, Űj helyi Tibor, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára, a testület előtt mondta el az eskü szövegét, s elsőként dr. Ladányi József gratulált és kívánt sok sikert neki. A tanácstagok tapssal fejezték ki jókívánságaikat. A megyei tanács elnökére egyébként — már az ülés végén — még egy kedves kötelesség várt. Az érdemei elismerése mellett tisztségéből felmentett dr. Hetényi Györgynek, aki húsz évig vezette a megyei tanács művelődésügyi osztályát, az Elnöki Tanács megbízásából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést nyújtotta át. A taps természetesen most sem maradt el. A taAz ősz bajuszú Baráth bácsi, már túl a hatvanon, még hét hónapot dolgozik, hogy „kifussa az időből” a nyugdíjig. — Kit átkozott? — A fiúkat, hogy nekiálltak fuballozni délbeh ... * Döcög, döcög velünk a vonat, a történetből sem kerekedik rendkívüli, a büntetés sem volt nagyobb, mint egy mondat, hogy „másképp kell a fiatalokkal beszélni!” Már mögöttünk a város, bár a toronyházak szinte végtelen messzire intenek. — Város? Hét évig jártam a fúrósokkal, amikor megcsapott egy vas. Ügy mentem el építősnek. Előbb Pestre a 41-esekhez, aztán ide, hogy közelebb legyek ... — Megbánta, István bátyám ? — Á, ház lett az éveimből otthon... — A szamosszegi Pósa bácsi két fia közül a nagyobbik vele együtt Miskolcon dolgozik. — Építettem a Kiliánt, a Szentpéteri kaput, de nem mond nekem olyat, ahol ne lettem volna 17 év alatt... — A fiam építette Vitkán nács hozzájárult, hogy dr. Hetényi György, június 30-i hatállyal a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat nyugdíjba vonuló igazgatójának helyét vegye át. 31 ezer új lakás A két taps közötti téma közül most csak az egyikre térünk ki részletesebben. A tanács jóváhagyta a Borsod megye múlt évi költségvetési és fejlesztésialap gazdálkodásáról szóló jelentést. A terjedelmes dokumentáció hű tükre a tervidőszak eddigi legeredményesebb esztendejének számító tavalyi év borsodi ipari és gazdasági sikereinek. Az ipar 4,2, a mezőgazdaság 18,1 százalékkal produkált többet, mint egy évvel korábban. Az iparban foglalkoztatottak keresete kerek tíz százalékkal nőtt, s 12 hónap alatt csaknem hatezer lakás épült, 19 ezer borsodi lakos költözhetett új otthonba. A tervidőszak végére 31 ezer lakás kerül tető alá, annyi, mint amennyi a második és harmadik ötéves tervben együttvéve. A mennyiségi és minőségi gyarapodásunkat, tehát gazdagodásunkat jelző mutatók mellett szólni kell azonban néhány olyan, nem kívánatos tendenciáról is, amelyet a vitában felszólaló tanácstagok sem hagytak megjegyzés nélkül. Eddig, sok-sok éven át, az volt a gond, hogy a tanácsok pénzéből „egy forint” mindig hiányzott, azaz az ellátandó feladatokhoz kevés anyagi fedezet állt rendelkezésre. Most viszont az a probléma — a megyei tanács elnöke fogalaz első betongerendás házat... — Két szakmám nekem is összegyűlt... * Tokaj tévétornya messzire int utánunk. A nyolcasban játszott „zsírt bele!” parti nem is kártyajáték, csak játék a törődés ellen. A betongerendás vitkai ház viszont történelem. És jóleső elgondolni, hogy ez azért a város történelme is, hiszen a városban látott, tanult szakma vetette a betongerendát, a hazautazok igényeiben a munkásszállók színvonala, televíziója, rádiója, életformája üzen. Üzen, küld hétről hétre valamit haza. * — A város? Fele életünk benne telt... — Két szakmám lett... — Ott voltunk mi is, amikor ilyenre született __ Vásárosnaményban szétoszlik a „parti”. Kinek egy, kinek két óra útja van még hazáig. Aztán vasárnap délután lesz és elkezdődhet a parti, no meg a munkáshét megint. B. G. mázott ilyen kategorikusan —, hogy a pénzt nem tudtuk elkölteni... A módosított megyei költségvetés minden száz forintjából 15 felhasználatlan maradt. Hasonló mértékű a maradvány a fejlesztésre szánt 2,3 milliárd forintból is. A gazdálkodásra — olvasható a tanács elé terjesztett jelentésben — az óvatos kötelezettségvállalás volt a jellemző... A korábbi évek rossz tapasztalatain alapuló, de indokolatlan pesszimizmus okozta, hogy jó néhány közügyét és közérdeket szolgáló fejlesztésről mondtunk le. Egy kicsit merészebb és a helyzetet reálisabban megítélő vezetéssel a városok, községek lakói több új létesítményhez juthattak volna. Nem azért, hogy szép legyen Természetesen — s erre utalt is dr. Pusztai Béla tanácselnök-helyettes — az építőipari elégtelenségek, s a krónikus határidő-módosítások is közrejátszottak abban, hogy nem sikerült elkölteni a megye pénzét. (A nagy lemaradással bajlódó vízcsatorna-közmű ágazat bizonyítványát rontja a miskolci csúcsvízmű és a központi szennyvíztisztító telep átadási határidejének kitolódása is.) A nehézségek ellenére jogos a tanácsnak az a határozata, mely szerint a tervidőszak végére a minimumra kell csökkenteni a pénzmaradványokat. Nem azért hogy „szép” legyen a költségvetés, hanem azért, hogy minél előbb a köz javát szolgálja a közpénz. B. I. Szigetelő- bakancsot kapnak Az ÉMÁSZ-nál az idei kollektív szerződés módosításakor változtattak a korábbi munka- és védőruha-ellátási rendszeren; és a jelenlegi sokkal kedvezőbb a dolgozók számára. Többek között a villanyszerelők részére — akik sokszor dolgoznak a feszültség alatt levő vezetékek mentén — szigetelőbakancsot juttatnak. A könnyűipar rekonstrukciója során, ebben az ötéves tervidőszakban 213 millió forint jut a naponta 22 ezer pár lábbelit előállító szombathelyi Sabaria Cipőgyárnak. Bővítik a termelési kapacitást és javítják a munkakörülményeket. A teljes rekonstrukció 1976-ra készül el, amikor az évi termelés eléri a hétmillió párat. A gyár a hazai gyermekcipőgyártás legnagyobb egysége, az előállított lábbelik 35—40 százalékát a kicsiknek szánják, emellett különböző női és férficipőket is készítenek hazai szükségletre és exportra. Sítalpon szedte a zöldséget Viccesen hangzik, pedig szó szerint értendő és nagyon is komoly a cím. Egy találékony gazda csak úgy tudta megmenteni a termést, hogy — június ide vagy oda — felszerelte cipőjére a fia sítalpát. A naponta ismétlődő záporok ugyanis mélyen feláztatták a talajt, és a kertész félt, hogy mélyen felszántja, összetapossa a zöldségágyásokat, ha a paprikabokrok közé merészkedik. Jó megoldás egy kiskertben. A közös gazdaságok viszont aligha oszthatnak szét a zöldségtermelő brigádok között néhány száz silécet, hogy eleget tudjanak tenni szerződéses kötelezettségeiknek. Még kevésbé tudják megakadályozni, hogy a földutakon a jármüvek tengelyig ne süllyedjenek. Tavasszal kívántuk az esőt, most viszont egy kis napsütés kellene. Pontosabban néhány napsütéses nap. Hogy felszikkadjon a föld, enyhébbek legyenek az éjszakák, és fejlődjön a paprika, paradicsom, meg a többi zöldségféle. A városi ember csak azt tapasztalja, hogy sáros a saláta levele, és drágább a zöldség, gyümölcs, mint ilyentájban lennie kellene. De nem tudja, milyen erőfeszítések árán vásárolja fel napról napra az Agrokonzum a Miskolc számára szükséges mennyiséget. És ha van elég egy-egy cikkből, akkor még mindig lehet probléma. Huszonnégy óra alatt megnyálkásodik és romlásnak indul a káposzta levele, az esőverte, repedezett cseresznye pedig megpenészedik. Még cefrének sem jó. mert sok benne a víz, ám igen kevés a cukor. A vállalatot terheli termeszei esen az áru romlása is. Még csak sejteni lehet, milyen tetemes kárt okoz a kocsiszámra megromlott, eladhatatlan zöldség és gyümölcs. Az Agrokonzum nem kért meg bennünket arra, hogy gondjait ecseteljük. Fogadatlan prókátorként tesszük ezt, s mindössze annyit szeretnénk elérni, hogy amikor átmenetileg szűkebb a választék egy-egy zöldségfajtából, vagy magasabb szám szerepel az ártáblán, mint szeretnénk, akkor gondoljunk egy pillanatra arra a bizonyos síléees zöldség- termelőre. Rá, és a többiekre is, akik a mostoha időjárás ellenére mégiscsak megtermelik, felvásárolják, ideszáliítják — gyakran távoli megyékből — a főzeléknek valót. (békés) REFLEKTOR Hol a város határa? Beszélgetés a vonaton
