Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-27 / 149. szám

A tévétől kérdezték, a DH válaszol Nem költöttük el a pénzt Mályi-tavi tervek Kétszer tapsoltak a díszteremben A megyei tanács ülésén + A tó örömei (Ágotha felv.) A csütörtök esti Jó es­tét, Miskolc! című tévé­adás szerkesztőségéhez több, a Mályi-tó fejleszté­sével kapcsolatos kérdés érkezett. Lopatovszky Ede, Miskolc, III. kerület, Bene­dek u. 33 szám alatti lakos aziránt érdeklődött: hogyan fejlesztik a napsütéses hét­végeken sok ezer miskolcit vonzó, mesterséges tó kör­nyékét? Pozsgai István, a Borsod megyei Tanács építési osztá­lyának területrendezési fő­előadója elmondotta: a taná­csi tervező vállalat most ké­szíti a Mályi-tó újabb ren­dezési tervét. A megye még ebben a tervidőszakban több százezer forintot fordít e vi­dék vonzóbbá, kulturáltabbá tételére. — Az igazi nagy tervünk egy összefüggő tórendszer megteremtése, a Mályi-tó, az öreg-tó. az István-tó és a Gó- lem-tó összenyitása lenne. Ez ügyben most várjuk a mun­kák kivitelezőjének — a Ka­vicskotró Vállalatnak a vála­szát. Tulajdonképpen Észak- Magvarország kis-Balatonját teremthetnénk meg vidékün­kön a sok kilométer hosszú tóval. A következő évek ten­nivalóinak felmérésére és ko­ordinálására egyébként éppen alakulóban van az Észak-ma- gvarországi Intéző Bizottság mályi-tavi albizottsága. A legújabb mályi-tavi lé­tesítményünk egyébként két újabb medence a strand te­Ma Budapesten a KGM és a BM közös rendezésében társadalmi tulajdonvédelmi értekezletet tartanak. jjc Ba­ján „Az európai halászat ösz- szehasonlító vizsgálata'’ cím­mel nemzetközi halászati­néprajzi tanácskozás kezdő­dött. Békéscsabán meg­nyitják az országos népi dí­szítőművészeti és gyermek­játék-kiállítást. Egerben átadják a magyar békemoz­rületén. A 12x12 méter alap- területű kimedencénk a gyer­mekek számára teszi veszély­telenné a fürdőzést Málvi- ban. Sajnos, a kétezer négy­szögöl nagyságú új felnőtt fürdőrész még nem töltődött fel vízzel. Abban bízunk, hogy a bő esőzés pótolni tud­ja a Mályi-tó utóbbi két esz­galom kitüntető plakettjét a Heves megyei szövetkezetek MSZBT-tagcsoportjának. j(c Esztergomba érkezik a So- bieski-emléktúra. +: Nyír­egyházán szerepel á torinói opera több neves szólistája, jjc Szolnokon megjelenik az ottani munkásmozgalom ki­emelkedő harcosairól szóló kiadványsorozat harmadik kötete. dentőben erősen megcsappant vízkészletét és a nagymeden­ce betonja is rövidesen víz alá kerül. Az idei tervek között sze­repel még a tó körüli utak rendbehozatala és újabb par­kolóhelyek kialakítása is. E. A. Kettős vágány Az idén korszerűsítik a záhony—budapesti kettős vá­gány ú vasúti főútvonal Vá- mosgyörk—Hort—Csány kö­zötti szakaszát. Tegnap már át is adták rendeltetésének a pálya egyik sínpárját. A munkálatokat hat helyett három hónap alatt fejez­ték be. — Én már a nyugdíjazá­som napján is vonattal me­gyek majd haza ... — Magának Vásárosna- ményból még istenes, de mit szóljon, aki onnan még busz- szal megy tovább? Meg, akik Pestre járnak ... — Oda többen járnak ... Miskolctól az említett Vá­sárosnaményig 150 kilométer a távolság, de időben kétany- nyi az út, mint Pestig. — Megszoktuk ... — Mint kutya a rúgást... — El se lennél nélküle? Mi? * Vajon hol van egy nagy­városnak a valós határa? A fővárosé az országhatárokig ér, de Miskolcról a Nyírség és Bereg felé indulva, hétvé­geken Miskolcon dolgozók is utaznak a végállomásokig. Penészlekről szociográfiát, a szociográfia vitájából nagy­szerű drámát írtak, de számtalan község van, amely­nek a nevét még le sem ír­ták. Gergelyi-Ugornya, Vitka, Ilk, Olcsva, vagy éppen a hetvenes árvíz idején meg­ismert nevek: Tivadar, Sza- mosbecs, Nagygéc. A vonat Bőcsnél járt, amikor felfi­gyeltem a mondatra: — Megbüntettek, mert hogy a számon kicsúszott az átok... Melegük volt a megyei ta­nácstagoknak a tegnapi ülé­sen. Hatalmas reflektorok vi­lágították meg és természete­sen fűtötték a freskós dísz­termet. Tegnap kezdték ugyanis forgatni a tanácsok negyedszázados borsodi tör­ténetéről készülő félórás szí­nes filmet. A nagy fény és a nagy meleg meglepte a köz­élet reflektorfényében sze­replő, de már „melegebb” szituációkat is megélt tanács­tagokat, egyébként minden úgy történt, mint máskor. A Munka Érdemrend aram fokozata Akárcsak a filmfelvevő, a taps is ritka vendég a ta­nácsülésen. Tegnap mégis összeverték tenyerüket Bor­sod lakóinak képviselői, még­pedig azért, mert két új ta­nácstagot, illetve egy új vég­rehajtó bizottsági tagot vá­lasztottak. A megyei tanács végrehajtó bizottságának új tagja, Űj helyi Tibor, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának titkára, a testü­let előtt mondta el az eskü szövegét, s elsőként dr. La­dányi József gratulált és kí­vánt sok sikert neki. A ta­nácstagok tapssal fejezték ki jókívánságaikat. A megyei tanács elnökére egyébként — már az ülés végén — még egy kedves kö­telesség várt. Az érdemei el­ismerése mellett tisztségé­ből felmentett dr. Hetényi Györgynek, aki húsz évig vezette a megyei tanács mű­velődésügyi osztályát, az El­nöki Tanács megbízásából a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést nyújtotta át. A taps természetesen most sem maradt el. A ta­Az ősz bajuszú Baráth bá­csi, már túl a hatvanon, még hét hónapot dolgozik, hogy „kifussa az időből” a nyug­díjig. — Kit átkozott? — A fiúkat, hogy nekiáll­tak fuballozni délbeh ... * Döcög, döcög velünk a vo­nat, a történetből sem kere­kedik rendkívüli, a büntetés sem volt nagyobb, mint egy mondat, hogy „másképp kell a fiatalokkal beszélni!” Már mögöttünk a város, bár a toronyházak szinte végtelen messzire intenek. — Város? Hét évig jártam a fúrósokkal, amikor meg­csapott egy vas. Ügy men­tem el építősnek. Előbb Pest­re a 41-esekhez, aztán ide, hogy közelebb legyek ... — Megbánta, István bá­tyám ? — Á, ház lett az éveimből otthon... — A szamosszegi Pósa bácsi két fia közül a nagyobbik vele együtt Mis­kolcon dolgozik. — Építettem a Kiliánt, a Szentpéteri kaput, de nem mond nekem olyat, ahol ne lettem volna 17 év alatt... — A fiam építette Vitkán nács hozzájárult, hogy dr. Hetényi György, június 30-i hatállyal a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat nyugdíjba vonuló igazgatójának helyét vegye át. 31 ezer új lakás A két taps közötti téma közül most csak az egyikre térünk ki részletesebben. A tanács jóváhagyta a Borsod megye múlt évi költségvetési és fejlesztésialap gazdálkodá­sáról szóló jelentést. A terjedelmes dokumentá­ció hű tükre a tervidőszak eddigi legeredményesebb esztendejének számító tava­lyi év borsodi ipari és gaz­dasági sikereinek. Az ipar 4,2, a mezőgazdaság 18,1 szá­zalékkal produkált többet, mint egy évvel korábban. Az iparban foglalkoztatottak ke­resete kerek tíz százalékkal nőtt, s 12 hónap alatt csak­nem hatezer lakás épült, 19 ezer borsodi lakos költözhe­tett új otthonba. A tervidő­szak végére 31 ezer lakás ke­rül tető alá, annyi, mint amennyi a második és har­madik ötéves tervben együtt­véve. A mennyiségi és minőségi gyarapodásunkat, tehát gaz­dagodásunkat jelző mutatók mellett szólni kell azonban néhány olyan, nem kívánatos tendenciáról is, amelyet a vi­tában felszólaló tanácstagok sem hagytak megjegyzés nél­kül. Eddig, sok-sok éven át, az volt a gond, hogy a tanácsok pénzéből „egy forint” mindig hiányzott, azaz az ellátandó feladatokhoz kevés anyagi fe­dezet állt rendelkezésre. Most viszont az a probléma — a megyei tanács elnöke fogal­az első betongerendás házat... — Két szakmám nekem is összegyűlt... * Tokaj tévétornya messzire int utánunk. A nyolcasban játszott „zsírt bele!” parti nem is kártyajáték, csak játék a tö­rődés ellen. A betongerendás vitkai ház viszont történe­lem. És jóleső elgondolni, hogy ez azért a város tör­ténelme is, hiszen a város­ban látott, tanult szakma ve­tette a betongerendát, a ha­zautazok igényeiben a mun­kásszállók színvonala, tele­víziója, rádiója, életformája üzen. Üzen, küld hétről hétre va­lamit haza. * — A város? Fele életünk benne telt... — Két szakmám lett... — Ott voltunk mi is, ami­kor ilyenre született __ Vásárosnaményban szét­oszlik a „parti”. Kinek egy, kinek két óra útja van még hazáig. Aztán vasárnap délután lesz és elkezdődhet a parti, no meg a munkáshét megint. B. G. mázott ilyen kategorikusan —, hogy a pénzt nem tudtuk elkölteni... A módosított megyei költ­ségvetés minden száz forint­jából 15 felhasználatlan ma­radt. Hasonló mértékű a ma­radvány a fejlesztésre szánt 2,3 milliárd forintból is. A gazdálkodásra — olvasható a tanács elé terjesztett jelen­tésben — az óvatos kötele­zettségvállalás volt a jellem­ző... A korábbi évek rossz tapasztalatain alapuló, de in­dokolatlan pesszimizmus okozta, hogy jó néhány köz­ügyét és közérdeket szolgáló fejlesztésről mondtunk le. Egy kicsit merészebb és a helyzetet reálisabban megíté­lő vezetéssel a városok, köz­ségek lakói több új létesít­ményhez juthattak volna. Nem azért, hogy szép legyen Természetesen — s erre utalt is dr. Pusztai Béla ta­nácselnök-helyettes — az építőipari elégtelenségek, s a krónikus határidő-módosítá­sok is közrejátszottak abban, hogy nem sikerült elkölteni a megye pénzét. (A nagy lema­radással bajlódó vízcsator­na-közmű ágazat bizonyít­ványát rontja a miskolci csúcsvízmű és a központi szennyvíztisztító telep át­adási határidejének kitolódá­sa is.) A nehézségek ellenére jogos a tanácsnak az a hatá­rozata, mely szerint a terv­időszak végére a minimumra kell csökkenteni a pénzma­radványokat. Nem azért hogy „szép” legyen a költségvetés, hanem azért, hogy minél előbb a köz javát szolgálja a közpénz. B. I. Szigetelő- bakancsot kapnak Az ÉMÁSZ-nál az idei kol­lektív szerződés módosításakor változtattak a korábbi mun­ka- és védőruha-ellátási rendszeren; és a jelenlegi sokkal kedvezőbb a dolgozók számára. Többek között a villanyszerelők részére — akik sokszor dolgoznak a feszültség alatt levő vezeté­kek mentén — szigetelő­bakancsot juttatnak. A könnyűipar rekonstruk­ciója során, ebben az ötéves tervidőszakban 213 millió fo­rint jut a naponta 22 ezer pár lábbelit előállító szom­bathelyi Sabaria Cipőgyár­nak. Bővítik a termelési ka­pacitást és javítják a mun­kakörülményeket. A teljes rekonstrukció 1976-ra készül el, amikor az évi termelés eléri a hétmillió párat. A gyár a hazai gyer­mekcipőgyártás legnagyobb egysége, az előállított lábbe­lik 35—40 százalékát a ki­csiknek szánják, emellett kü­lönböző női és férficipőket is készítenek hazai szükségletre és exportra. Sítalpon szedte a zöldséget Viccesen hangzik, pedig szó szerint értendő és nagyon is komoly a cím. Egy találékony gazda csak úgy tudta megmenteni a termést, hogy — június ide vagy oda — fel­szerelte cipőjére a fia sítalpát. A naponta ismétlődő zápo­rok ugyanis mélyen feláztatták a talajt, és a kertész félt, hogy mélyen felszántja, összetapossa a zöldségágyásokat, ha a paprikabokrok közé merészkedik. Jó megoldás egy kiskertben. A közös gazdaságok viszont aligha oszthatnak szét a zöldségtermelő brigádok között néhány száz silécet, hogy eleget tudjanak tenni szerződéses kötelezettségeiknek. Még kevésbé tudják megakadályozni, hogy a földutakon a jármüvek tengelyig ne süllyedjenek. Tavasszal kívántuk az esőt, most viszont egy kis napsütés kellene. Pontosabban néhány napsütéses nap. Hogy felszik­kadjon a föld, enyhébbek legyenek az éjszakák, és fejlőd­jön a paprika, paradicsom, meg a többi zöldségféle. A városi ember csak azt tapasztalja, hogy sáros a saláta levele, és drágább a zöldség, gyümölcs, mint ilyentájban lennie kellene. De nem tudja, milyen erőfeszítések árán vásárolja fel napról napra az Agrokonzum a Miskolc szá­mára szükséges mennyiséget. És ha van elég egy-egy cikkből, akkor még mindig lehet probléma. Huszonnégy óra alatt megnyálkásodik és romlás­nak indul a káposzta levele, az esőverte, repedezett cse­resznye pedig megpenészedik. Még cefrének sem jó. mert sok benne a víz, ám igen kevés a cukor. A vállalatot ter­heli termeszei esen az áru romlása is. Még csak sejteni le­het, milyen tetemes kárt okoz a kocsiszámra megromlott, eladhatatlan zöldség és gyümölcs. Az Agrokonzum nem kért meg bennünket arra, hogy gond­jait ecseteljük. Fogadatlan prókátorként tesszük ezt, s mind­össze annyit szeretnénk elérni, hogy amikor átmenetileg szűkebb a választék egy-egy zöldségfajtából, vagy maga­sabb szám szerepel az ártáblán, mint szeretnénk, akkor gondoljunk egy pillanatra arra a bizonyos síléees zöldség- termelőre. Rá, és a többiekre is, akik a mostoha időjárás ellenére mégiscsak megtermelik, felvásárolják, ideszáliítják — gyakran távoli megyékből — a főzeléknek valót. (békés) REFLEKTOR Hol a város határa? Beszélgetés a vonaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom