Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-03 / 128. szám
1 A messzire távozónak jó utat, az üdülőknek jó pihenést, a nagy feladatra készülőnek jó munkát és egymásnak megannyiszor kívánunk jó napot. A kívánságot szívből jövőnek érezzük, legtöbbször jólesik hallani és kimondani is. Nyelvünk szép sajátossága, hogy a napszakokhoz kapcsolódó köszönést — jó reggelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát — többnyire megtoldjuk azzal. hogy: kívánok. Az egyes szám első személyben kimondott szó melegebb, bensőségesebb kapcsolatot teremt a köszöntő és az üdvözlést viszonzó között. > Mégis éppen a „jó napot kívánok” ront el olykor egy j ónak ígérkező napot. A köszönés — ha nőknek szól — nemegyszer mintha státuszszimbólum is lenne. Igaz, sokszor nem is szándékos, kinek, miért éppen úgy' köszönnek; kézit csókolom, vagy: jó napot kívánok. Ám sokszor bántónak, sőt egyenesen sértőnek érzik a nők, hogy a kézit csókolom helyett „csak” annyit érnek: jó napot kívánok! S e köszönést, bármily szívélyességgel mondják, akkor sem fogadják olyan szívesen, mint az odavetett csókolomot. Megmosolyogtató nőies érzékenységnek tűnhet: miért érdemel ennyi szót e kétféle köszönés? Mindez tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha nem jelezne valamiféle megkülönböztetést. Mert M. nem felejtette el, hogy technikuslány korában neki még jó napot dukált, de diplomája mellé, úgymond „kivívta” a kezét csókolomot. így köszöntik Z.-nét, aki viszont úgy tartja, hogy férje tekintélye révén neki már nem mondhatják: jó napot! De így üdvözli a fáradt arcú, cserzett kezű takarítónőt K. a hivatalban, ám a kifogástalanul öltöző, húszéves adminisztrátorlány felé könnyedén meghajol: kézit csókolom! És L.-né szívesen fogadja a villanyszerelő jó napot-jót, de legszívesebben meg se hallaná. ha a mérnök mondja ugyanezt. Megkülönböztetést érez ki ebből, amit azzal „érdemelt” ki, hogy nem szerzett magának beosztást, tekintélyt, és nem tett mást, „csak” felnevelt három gyereket, akik mire felnőttek, L.-né ruhái már messze nem voltak divatosak. Bár lehet, hogy nem is neki, hanem másoknak illene már levetni a divatjamúlt szokásokat, amelyek lám, még a mindennapi köszönésben . ■ kísértenek. , (sütő) A terített asztal tobzódjon színekben Pétiké két monológja két képben IVa/ Látjátok? Nem olyan nagyon nagy __ dolog ez. Kicsit kellett csak sírnom érte, és édesanya letett a földre. No persze a föld, a föld az rendben lenne, de ez a lépcső fránya egy valami. Hátrakukkolok, nézni, hogy mennyit jöttem, hogy nézik-e, hogy én jövök. Egyedül; azaz szinte egyedül a lépcsőn. Anya nem tart, anya csak ott van velem, azért van a szíj a hátamon, hogy húzzam magammal. Előre különben nem is merek nézni, még annyi a lépcső, hogy... Nem is tudom, hogy sírnék-e újra. © Egyszer majd biztosan tanulni fogom: „Ez jó mulatság, férfimunka volt”. Nem is értem, hogy édesanya miért nevet. Szabad nevetni ezen? Lenézni is iszonyú, csak ne lenne olyan nehéz megállni a lábamon. Még a kezem is belefáradt, előreesik a váltam, de nem, még nem megyek. Nézem egy kicsit azt a gyönyörű lépcsőt, ahol én jöttem, én magam, ahol legközelebb már a kö- töfék se kell. Délután majd lefektetnek és én akkor nagy. hosszú, legyőzött lépcsősorokról álmodok... (barlha—kerényi) Aki foggal születik... A babonák leitárnoka Egy genfi kutatóintézet közvélemény-kutatással meg. állapította, hogy korunk embere nem sokat ad az ízekre és illatokra. Inkább a színek zgatják. A kutatóintézet je. : sütésében a következőket olvashatjuk: „A modern emer egyre érzéketlenebbé vá- : az ízek és az illatok iránt. ~t egyrészt olyan pszicho- 0181 tényezők idézik elő, ■int az érzelmi labilitás, ^-feszültség, stressz, stb., isrészt olyan külső ténve- >k, mint a túlzott gyógv- ■ er fogyasztás, a levegő. : •ennyeződés stb.” Egy közismert üdítőital- rímben az egvik munkás veimet1 enségből a citro- - üdítő italt narancsszínű iékrnyaggal színezte. Ko. isem volt tragikus a té- iés. Csupán a címkét kelti megváltoztatni és a ..na. •anesitalf örömmel fogyasz- ü.ták a vásárlók. Philipps -.Hier, az aromák szakér- : >je szerint: „Tíz ember közül csak egy ismeri fel a árga színű cukorkában az cperaromát.” Egy joghurtot előállító tizem tulajdonosa ugyanilyen következtetésekre jutott: a joghurtba eperaromát kevertek, majd 18 kísérleti a annyal kóstoltatták meg. Közülük egyetlenegy ismerte fel az eperaromát. A többiek barackra, ananászra „tippeltek”. Mihelyt eperszínű festékanyagot kevertek a joghurtba, valamennyien minden nehézség nélkül ráismertek az i eperaromára. Az elmondottak alapján világos, hogy az élelmiszer- iparban egyre több színezőanyagra van szükség. A mes. terséges színező és ízesítő anyagok adagolását mindenesetre szigorú törvények szabályozzák. Egy hónapnál bőven több. hogy reggel, munkába menet megállított egy kisfiú: — Bácsi leérem! Ha nem tetszik haragudni... Megálltam. Szép volt a reggel, a gyerek látásra kedves, a megszólítás félénken udvarias. Egy pillanatig még játszottam is a gondolattal: ugyan, ha haragudnék, akkor mit is tehetnék? Jusso- lunk mi a nem meghatározó kis haragokból éppen elégszer. — Tessék? — Az történt, bácsi kérem, hogy tegnap elveszett a ceruzám, és ... Tessék nekem adni egy forintot ceruzára. Én a bácsinak, ha találkozunk, megadom... Persze, hogy eszembe jutott sok torokszorító kisdiák-félelem. És nekünk akkor még valóban gond lehetett akár egy ceruza is. Ilyenkor nagyon kevés a három évtized ... Egy pillantás a gyerekre elég volt látni, hogy hibád- zik a nosztalgiám. Olyan só- vár-hiányról, amilyent egy- egy filléres ceruza miatt soksok tarisznyás, kopott táskás, összeszíjazott könyvű kisdiák érezhetett, ez a gyerek már semmit se tud. Jól öltözött volt, mint manapság a legtöbb hasonló, gyerek. Táskáját az ötvenes évek elején egy nagyvállalat igazA rágógumi veszélyei Az Egyesült Államok fogászainak számítása szerint a. különböző fogmegbetegedésekben szenvedő amerikaiak nyolcvan százalékánál a betegség oka a rágógumi élvezetében keresendő. Különösen károsan hat a rágógumi a négy-ötesztendős gyermekek fogainak és arcvonásainak egészséges fejlődésére. Mü'hasns áímiriuv A cukorbaj gyógyítható? Az orvosok első ízben tartják lehetségesnek, hogy sikerül a cukorbajt radikálisán és véglegesen meggyógyítani. A mind ez ideig használt gyógyszerek segítségével (inzulin, szulfamidok stb.) lehetővé vált, hogy jelentősen csökkentsék a vér cukorszintjét és ezáltal csökkent az idegrendszer és az érrendszer veszélyeztetettsége is. Sajnálatos módon a súlyosabb, űn. „inzulinfüggő" eu- korbaj esetén rendkívül nehéz a napi inzulininjekcióval egyensúlyban tartani a vér cukorszintjét és így a betegekre számos komplikáció veszélye leselkedik. Ahelyett, hogy inzulint adagolnának. most azzal kísérleteznek: hogyan lehetne újból működésre serkenteni a cukorbetegek hasnyálmirigyét. A legutóbbi diabetológiai kongresszuson G. Slama megvonta az első kísérletezések mérlegét. Elmondotta, hogy inzulintermelő sejteket (ún. béta-sejteket) ültetnek át cukorbetegek szervezetébe. „Ilyen átültetésekre — jelentette ki dr. Slama — csak kivételes alkalmakkor és csupán kísérletképpen került sor. Reméljük, hogy az új módszer alkalmazása rövidesen az embereknél is lehetővé válik.” Egyelőre ugyanis csak az állatkísérletek folynak. Kísérleti állatként elsősorban patkánvt és hörcsögöt használnak. Állatembriók has- nvá*»r?ír?gvét ültetik át a szervezet különböző részeibe: szembe, a bőr alá, izomba, az alhasba és a vénába. A legontimistább vélemények szerint öt éven belül alkalmazható lesz ez a technika az embernél is. Ha ugyan meg nem előzi egy rendkívül ígéretes megoldás: a mű-hasnyálmirigy alkalmazása. F.z lényegében egv miniatűr protézis, amely biztosítja a szervezet számára a szüksége^ inzulinmenn^öséget. 1975-ben megkezdik a mű-has- nyálmíriggye! folvfatott állatkísérleteket. A bostoni SoeMer fesszor véleménve szerint i97fi- ban ir»á** az embernél alkalmazhatják ezt az új megoldást. gatója is szégyellte volna, annyira elegáns volí az a táska. Adtam a forintot, mert voltam valaha kisdiák. ® •» A történet folytatását kár lenne részletezni. Még kétszer szólított meg, alig néhány hét alatt ugyanaz a gyerek. Mindig ugyanolyan kedvesen. Harmadszor már nevet is kérdeztem és iskolát. Ötödikes, a nevét vétek lenne leírnom. Az én hősöm ugyanis nem rossz gyerek. A műbőr tolltartójában volt ceruza. Toll is. Parker. És volt egy összehajtogatott tízforintos is. — Kaptad? — Nem. Ezt mindig édesanya adja. Mindennap eny- nyit kapok. — Mire kell akkor az egy forint? — Fagyira ... Meg mert többen is csinálják ... Q> P Beszéltem az iskolában a gyerek nevelőivel Közepes képességű, értelmiségi származású, jó anyagi helyzetben levő gyerekről van szó. — Nézze, nem hiszek el a fiúról semmi rosszat. Ha ez történt, akkor ez csak gyerekes botlás. Köszönöm, hogy ^ ■ Óvoda, gyorsan 45 munkanap alatt készült el Szolnok második jubileumi óvodája, amelyet a szolnoki Mezőgép Vállalat könnyűszerkezetes elemeiből a megyei állami építőipari vállalat dolgozói szereltek össze. szólt, beszélek a gyerek szüleivel. Ugyanezt megtettem én is. — Agyonütöm — dühöngött a mérnök édesapa. — Mindent megkap, amit egy gyerek csak kívánhat. Én parasztfiú voltam ... — Amióta kamaszodik, én is zavarban vagyok vele néha — mondta az édesanya. — Az az igazság, hogy nincs időnk. Napi tíz forintot kap, hogy bent reggelizzen ... Egyetlen gyerek, a családban az egy főre eső jövedelem bevallottan is bőven meghaladja a kétezer forintot. Az édesanya is dolgozik, íme a vallomása: — Nézze. Én sem voltam valaha úgynevezett „gazdag” gyerek. Persze, hogy mindent meg akarok adni a fiamnak, amit tudok ... • e Hősöm rendes gyerek, ha van hibája is. Közepes képességű. Valaha felnőtt lesz. Talán nem /önök, nem menő, nem nagykereső. Egyszerű tagja a társadalomnak, aki beilleszkedik... Beilleszkedik, ha tud, ha nem nevelődik ki közben benne egy játékokban gyökeredző, de lényegében másfajta erkölcs. BARTHA GÄBOR Krupa András néprajzi kutató évek óta „leltározza’ a hagyományokban gazdag tiszántúli szlovák települések népszokásait és rítusait. Száraz tenyér esőt hoz Gyűjtőútja sok érdekes tapasztalattal járt. Fényt derített például arra, hogy Békéscsaba körzetében az emberi testrészek közül szinte valamennyinek hiedelmi szerepe van. Ebből a népközösségből indul! ak el országjáró útjukra az olyan megfigyelések, hogy ha viszket a fül — eső lesz, ha zúg — hír érkezik, s a jó hírt az hallja, aki kitalálja, hogy melyik fül zúg. Azt a hiedelmet is innét eredeztetik, hogy akinek az orra viszket, azt bosszúság éri, az orr alatti viszketés pedig férfi jövetelét jelzi. A bal szem viszketése örömet, a jobbé bánatot hoz. Abban is’ hisznek, hogy ha a falat szájukból véletlen kiesik, rég nem látott vendég kopogtat. Az öregek szerint aki foggal születik, okos lesz. A száraz tenyér esőt hoz, a nedves szárazságot. A ba! tenyér viszketése pénzmagot sejtet, a jobbé kiadást Furfangos lányok és legények A babonák a születéstől a szerelmen át a halálig elkísérik a bennük hívőket. Tótkomlóson például a csecsemőt egyéves koráig nem volt szabad megnyírni, mert nem lesz esze, s nem lehetett tükör elé állítani, mert nem nő ki a foga. A népi gyűjtés a szerelmi praktikák legravaszabb módszereit is tetten érte. Az eladólányok leggyakrabban gyógyfű vei „operáltak”: a kiszemelt legénynek borban áztatott ezerjófüvet adtak, amitől elkábulva, az csak a lány mellett akart maradni. Volt. amikor a pogácsába kevertek a szerelemre tüzelő elíxirt. Ae sem volt ritkaság, hogy a lány megölt egy fekete macskát s annak agvát etette meg a legénnyel, hogy attól elvarázsolva, feleségül vegye. De a szerelmes legények is hasonlóan furfangosak voltak’ először menve a lányhoz, a copfjából úgy vágtak le, hogy azt ne vegye észre, s ezzel magukhoz kötötték. Fordítva az hif*et A két nem közül a férfi jelentette a szerencsét, a nő a rossz jelképe volt. Ha héttőn férfi jön először a házhoz, egész hétre szerencsét hoz, annak pedig, aki először nővel találkozott, veszett ügye volt. Csabán, elvált nőnek nem volt szabad utcára mennie. Nagyon féltek a szemmel veréstől. A gyereket azzal védték ellene, hogy egy-másfél éves koráig fordítva adták rá az inget. Egyes házakban a hazatérő apa kalapot borított rá, ugyancsak ezzel a célzattal. olAh Béla Ceruzára kell a pénz? Udvarias kis kéresd® Jé lapot és kezét csókolom
