Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1974-05-06 / 104. szám
Divat, ami célszerű Finn fedél alatt )jt: Ügy kell vásárolni, hogy a pénztáros zavarba jöjjön (baloldali kép). — Van, aki szálán mit vesz, van, aki üveget mustrál (jobboldali kép). Szalámit szel, zárat szerel Bolt az iskolában, iskolapad a boltban (Kerényi László felv.) Ügy fejeztük be néhány nappal ezelőtti beszélgetésünket Várhegyi Mártával, a Miskolci Nemzeti Színház primadonnájával, hogy legközelebb finnországi útjának azokat a tapasztalatait mondja el, melyek főleg a leányok, asszonyok számára lehetnek érdekesek. Ha jónak látja, kezdjük a divattal. — Hát attól függ, minek a divatjával. Persze, tudom, hogy az öltözködésre gondol, én azonban először inkább a lakáskultúráról és az étkezésről beszélnék. — Tessék. * — A lakást, azt hiszem, igazán csak az északi népek tudják megbecsülni. Ez nem is csoda, hiszen Finnországban nyolc hónapig tart a tél, az emberek idejük jó részét fedél alatt töltik. És nem mindegy, hogy milyen fedél alatt, milyen környezetben. A finnek környezetkultúrájáról csak a legnagyobb elragadtatás hangján tudok szólni. Azt már mások is elmondták, hogy ezek a lakások mennyire praktikusak, célszerűek. Én azt figyeltem meg, hogy mennyi szín teszi az otthonukat kellemesebbe. Színesek a bútorok, a dísztárgyak, de nagyon sok a virág is. Finnországban az év minden időszakában a legkülönfélébb vágott virágok vásárolhatók. Ezeket részben üvegházakban termesztik, részben melegebb vidékről importálják. De sok a cserepes növény is. Ikebanában nemcsak a japánok jeleskednek, hanem az északi népek is. S gondoskodnak arról, hogy emberek és növények megfelelő fényt kapjanak. A házak egyik fala rendszerint hatalmas üvegablak. És nagyon érdekes, hogy nem takarja függöny sem. Itt nem szabad megszűrni a napsugarakat. (Természetesen senkinek nem jut eszébe, hogy benézzen a szomszédos ház ablakán.) — S lia valaki mégis benéz (teszem azt egy magyar vendég), s éppen étkezés közben látja a családot, mit tapasztalhat? CieifflGgyítás pappal Ha a fájdalmat okozó csigolyák közé chiniopapaint fecskendez az orvos, megszűnik a fájdalom, lelohad a daganat, és 5 nap múlva a beteg ismét mozgás- és járóképes. A chimopapain enzim, amit a papaya növényből nyernek. Az enzim felszívja a gyulladást okozó anyagokat, és ezzel bosz- szú időre megszabadítja a beteget fájdalmaitól. Az ötlet, hogy esigotyasérv esetén a papaya növényt használják gyógyszerként, Lyman Smith amerikai orvostól származik. Tíz évvel ezelőtt kezdett hozzá kísérleteihez. Ez idő alatt 20 000 csigolyasérvben szenvedő beteget kezeltek ezzel a kísérleti gyógyszerrel, és egyetlen esetben sem észleltek kellemetlen mellékhatást. A Food and Drue Administration most foglalkozik az új gyógyszer hivatalos elismerésével. Kétségtelen, hogy a paoaya növényből nyert enzim befecskendezése nem szünteti meg a hal gyökerét, mégis hosszú időn át biztosítja a fáidalam- mentességet és — amint azt amerikai orvosok tapasztalatból tudják — kevésbé súlyos esetekben végleges gyógyulást is eredményezhet. — Először is bőséget, de a legkisebb pazarlást sem. Finnországban nem illik tányéron hagyni a kiszedett ételt. Éppen ezért vendéglőkben is mindenki maga válogat (van miből válogatni), nem erőszakolnak rá nagy adagokat, de azt sem veszik rossz néven, ha háromszor rakja tele a tányérját. Ez vonatkozik még a szállodai díjban bennefoglalt kötelező reggelire is. Mondom: a praktikum jellemzi barátaink egész életvitelét. — Nyilván az öltözködés is... — Igen. Az öltözködési kultúrát természetesen eleve meghatározza a hideg idő. Irigylésre méltóan szép és változatos szőrmekucsmáik, bundáik, pulóvereik vannak. Ami az alkalmi ruhákat illeti, a protokolláris alkalmakat kivéve nem fordítanak kínosan sok gondot az ünnepi öltözködésre. Színházakban ugyanúgy látni nad- rágos, pulóveres férfiakat és nőket, mint szmokingos, estélyiruhás nézőket. Egyébként holmijaik tartósak és jó minőségűek. A műanyagok már nem divatosak, ismét a gyapjú, a selyem, a csipke és a bőráru hódit. — Kozmetika? — Jó, hogy emlékeztet rá, mert ez ott sokkal fontosabb, mint nálunk. A hideg, sós, párás levegő ugyanis nem kedvez az arcbőrnek. Gyógy- kozmetikai kezeléssel gondoskodnak a finnek arcbőrük szépségéről, rugalmasságáról. E cél érdekében nagy gondot fordítanak a vitamindús táplálkozásra is. — Hogy mondják finnül azt hogy köszönöm? — Kilos, azt pedig hogy nagyon köszönöm, úgy, hogy ktosia. — Hát akkor ktosia. Régi bútorok új divatja A nyugat-európai országokban. főleg Angliában, az utóbbi időben megnőtt a kereslet a régi bútorok iránt. A viktoriánus garnitúrák, a XVII. századbeli nehéz tölgybútorok különösen keresettek. A „régi bútorok új divatja” azonban egyáltalán nem annak a jele, hogy az emberek felfedezték a régi bútorok ritka szépségeit, sőt még csak nem is valamiféle divatáramlat miatt olyan kelendőek. Népszerűségük — a krónikus infláció következménye. Kiderült, hogy a régi bútor — megbízható tőke- befektetési lehetőség. A bútor, s ugyanígy a művészeti alkotások értékét stabilabbnak tartják, mint a részvé-' nyékét és más értékpapírokét. A sajtó szerint a régi bútorok ára évente átlag 40 százalékkal emelkedik. Visszaoperált kezével aotót vezet Egy japán munkás, akinek tiz évvel ezelőtt egy gép levágta a kezét, visszaoperált kezét és ujjait tökéletesen tudja használni. A sikeres műtétet Kjonoszuke Irioué professzor végezte el. A 36 éves munkás kezét tíz évvel ezelőtt egy után- vágó prés szakította le. Közvetlenül a baleset után az osakai kórházban 12 órás műtét során visszavárták a leszakított végtagot. Tizenegy hónap múlva a munkás tudta mozgatni az ujjait, öt év múlva megszerezte a gépjárművezetői jogosítványt. Ma már sérült kezével teljesen úgy dolgozik, mintha sohasem érte volna baleset. Kevés iskola dicsekedhet olyan gyakorlótanteremmel, mint a miskolci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola. A terem olyan, mindennel felszerelt üzlet, ahol még azok az áruk is megtalálhatók, amelyek az igazi üzletben hiánycikknek számítanak. Ennek bizonyságaként elég tüzetesebben szemügyre venni a kozmetikai cikkek polcát, a pipere-sarkot, vagy a féltucatnyi hőszabályozós vasalót kínáló műszaki részleget.,' . .. Jól jellemzi a felszereltséget a* a csaknem Trabantéra értékű szeletelőgép, amelyet gyakran kénytelenek kölcsön adni, hogy egy- \ egy nagyobb, a városban nyíló új üzlet ne maradjon szégyenben a premieren. A két tanboltot az iskola udvarán emelték, a diákok és a tanárok nagy örömére. Ez még akkor is igazi, ha tudjuk, hogy a leckét visz- szakérdezik. Felelni, vizsgázni kell, de közben- a leNégykezes zárszerelés endő kereskedők, a most még 15—16 éves lányok és fiúk, játszanak is. Mert — bár minden igazi itt — játék ez a javából. Az egyik lány kosarat fog, s egy nagycsaládos háziasz- szonynak becsületére váló áruhalmazt egyensúlyoz a pénztárhoz, próbára téve társát, aki a gép mögé ült, Aztán cserélnek, s van nagy sopánkodás/ ha a két számla nem egyezik. Kezdőthet minden elölről, mert valamelyikük hibázott. Aztán előkerül két' rúd szalámi, s indul a szeletelőverseny. Ki vágja gyorsabban, szebben és vékonyabbra? Csomagolni is tudni kell. Tucatnyi borospalack szép ruháját nézegetve, a laikus csak ilyenkor jön rá, hányféleképpen lehet felöltöztetni a csupasz üveget. Vajon buzog-e majd ez a játékos, Az Egyesült Államok, Japán és Franciaország, a Szovjetunió példáját követve úgy határozott, hogy bekapcsolódik a napfűtéses házak kísérleti építésébe. A francia iparfejlesztési minisztérium 36 ilyen házat szándékozik építtetni a Pireneusok keleti részén, ezenkívül néhány házat az ország északi vidékein és Gard megyében. Ezáltal- lehetővé válik, hogy megállapítsák a házak építésére fordítandó kezdeti beteremtő kedv az igazi boltban, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után? A szomszédos teremben zárakkal bíbelődnek a diákok. A lányok ügyesebbek. Köny- nyebb a kezük, mint a fiúknak. A krónikásban megfogalmazódik az egymondatos helyzetjelentés: a zársze- reiök az öreg lakatosok türelmével és a profi betörők alaposságával dolgoznak. Az iskolába ezerkétszázan jelentkeztek az idén. Közülük négyszázat vesznek fel. A felvételi beszélgetések már lezajlottak, s a jelöltek szorongva találgatják, hogy me- lyikőjük előtt húzzák fel a sorompót, melyikőjük jut be a „minden igazi, s minden játék” iskola-boltba, ahol nemcsak sót, kenyeret, felvágottat lehet venni, hanem egy életre szóló szakmát is lehet szerezni. (brackó) fektetéseket, üzemeltetésük költségeit és annak a napsugárzásnak a minimumát, amely ahhoz szükséges, hogy a fűtési rendszer téli időszakában. különböző klímaviszonyok között normálisan működjék. A szakemberek úgy vélik, hogy a nap melegével fűtött házaknál különleges hőszigetelést kell alkalmazni, de ha tökéletesítik ezt az építési eljárást, rentábilisabb lehet a hagyományos építkezésnél (gyarmati) Jó napot9 idegen! Jó napot, mondom. Köszönök. Köszönök, pedig egy egész csoport jön szembe velem. Húsz, harminc, negyven, kicsi, vagy fiatalka ember ... Nos, elkezdődött a visszaszámlálás. Hány nap még a szünet? A május csodálatosan szép diák-öröm. Most kell kijavítani azt a fizika hármast, de most kell tervezni a Balatont. Még harminchárom nap, még harminckettő, még harminc ... Aztán elfogynak a harmincas számok is, és akkor a „még”-et a „már csak” váltja fel. No persze most kell kijavítani a fizika hármast — a történelem négyest, a biológia... És most van a kirándulások ideje. Mi, felnőttek ezen az újságlápon legyünk ezúttal őszinték: diákkorunkban minket is inkább a tavasz csábított. Inkább a tavasz, mint az iskola. Év végére fáradtak voltunk mi is és elkezdtük — jóllehet a szót sem értettük annyira, mint most a tízévesek — a visszaszámlálást. Fáradt — és ez természetes is — a soksok kis diákember. Nem véletlen hát, hogy éppen mostanra esik a közös kirándulások dandárja. Aligha lehet úgy sétálni májusban az utcán, hogy ne találkoznánk néhány diákcsoporttal. Szusszanásnyi pihenő? A pedagógusok tudják, hogy ez a pihenés tanulás is, életre- szóló emlék is egyben. Jönnek az alföldi gyerekek hegyeket látni, mennek a mieink megérteni Petőfi Al- föld-szeretetét. Pihennek vele, de tanulnak is. Megtanulják, hogy az ismertnél sokkalta sokszínűbb, gazdagabb az, amit szeretni lehet, a haza. Azt, hogy — csak a példa kedvéért — a Szigetvárról érkezett középiskolásoknak mit adott Miskolc, hogy mit láttak, hogy mit visznek magukkal, azt az idő dönti el, de aki engedett már el kirándulásra gyereket, aki hallgatott már az élménybeszámolók egymásba kapó mondataira, az tudja, hogy gyerekeink nemcsak a tájak, műemlékek, emlékét hozzák magukkal, hanem az ott látott, ott megismert emberekre is emlékeznek. A fentebb említett szigetváriaktól megkérdeztem, milyen Miskolc? Jellemző a válasz: azt mondták, hogy itt mindenki siet. Hamarabb újságolták ezt, mint a többi nagy élményt, a Barlangfürdőt, a diósgyőri várat, Lillafüredet. A mi gyerekeink is járják az országot. Előtte egy napig izgul a gyerek, két napot izgul, süt-főz, mos-vasal a szülő. Elindít. A becsomagolt ennivalóknak hasznosan legalább a fele fogy el. A többit ki kell dobni a második napon. Mi az, ami mégis hiányzik, vagy sokszor hiányzik az úticsomagokból? Az effajta kíváncsiságra való tudatos felkészítés. Nézzünk magunkba! Ugyan ki tudná elfogódottság nélkül azt mondani, hogy útközben az emberre figyelj, fiam! Nagyon kevesen. Inkább csak a levelezőlapokat várjuk az útról. Érdemes lenne megkérdezni magunktól azt is, hogy ezeknek a gyerekcsoportoknak milyen házigazdái vagyunk mi, miskolciak, ha rólunk a gyerekeknek az az emlékük marad, hogy mi mindig sietünk? Persze sietünk. Ez erény is. Nemcsak hiba. Hitem szerint csak erény lenne, ha a sietés mellett lenne kedvünk, erő-tartalékunk, akár egy mosollyal, akár egy szükséges útbaigazítással, akár bármilyen emberi kedvességgel, házigazdákká is lenni. Az országot át- és átutazó rengeteg gyerek most májusban embert fedez fel. Minket fedez fel. Segítsük őket e felfedezés hez... (bariba) Napfűtéses házak
