Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-06 / 104. szám

Gvalo<» J o kicsit messze van Előszezon a tapolcai kempingben Előszezon. Az idegenforga­lom ezzel a szóval jelzi a májust. Kicsit képletesen: Miskolc tegnapelőttől egyre nagyobbá válik, hiszen az or­szág minden tájáról érkez­nek vendégek. Ma itt van­nak, holnap ott. Fürge a gép­kocsi, jó a közlekedés, nagy­szerű szokássá lett nálunk az országjárás. Értéke kettős: tanul, lát, élményt gyűjt, aki jön, hírét viszi a tájnak, amelyet lá­tott. Nem véletlen, hogy kettő­zött gonddal figyelünk az idegenforgalomra. Nem mind­egy az sem, hogy milyen hí­rünket viszik. * Az országhatárokon túl is jó híre van már a miskolc­tapolcai kempingnek. Nagy Peter, a vezetője, elmondta, hogy április 16-án nyitottak. Pénteken, amikor ott jár­tunk, mintegy 50 embert vár- - tak. Elkezdték útjaikat az országjáró fiatalok, érkeznek turisták a világ legalább nyolc-tíz országából. — Mit tervez a kemping? — Tavalyhoz képest még semmi újat. ^Gondjaink van­nak. Több kempingházban javításokat kell elvégeznünk. Szezon közben ez nehéz de a vendég ebből semmit sem vesz majd észre. A kempingvezető bizako­dó. Azt hiszem, hogy az ef­féle hit nélkül idegenforga­lom se lenne. De mit mond a vendég? * jjc „A közlekedést kellene megoldani.. (Ágotha Tibor felvételei) kemping, de ..gyalogosok” is felkeresik. Telt házkor — majdnem az volt az elmúlt hét végén is —»mintegy két­százan aludtak a faházakban. Számoljuk hozzá a sátorozó- kat. Kétszáz, időnként négy­száz olyan embert, akit ven­dégül lát Miskolc, S akik je­lentős részének húsz-harminc percen át, felfelé a lejtőn, kutyagolnia kell a kies he­lyiá­— Ha lenne egy busz ... Igen, ha az idegenforgalmi szezonban a 2-es busz vég­állomásától egy különjárat, közlekedne —- mondjuk órán­ként — a kempingig. Miskolc vendégei rajonga­nak a környékért, dicsérik a várost. Nem tudom, hogy a különjárat mekkora többlet- költséget jelentene a közle­kedési vállalatnak. De bár­mekkorát is, úgy gondolom: a kemping kényelmesebb fel­keresésének lehetősége nö­velné városunk jó hírét. BARTHA GÁBOR Tömegközlekedés—energiagazdálkodás—közigazgatás Nagyvárosok tanácskozása Milánói tapasztalatairól beszél a lőépítész A nagyvárosok vezetői részére tanácskozás-sorozatot indí­tott 1972-ben Milánó városa, az ENSZ támogatásával. Mis­kolc delegációja az idén másodízben vett részt az eszme­cserén. Küldöttségünket dr. Tóth István, a városi tanács tit­kára vezette, tagja volt Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és dr. Horváth Béla. a városi tanács főépítésze. A főépítésszel beszélgettünk a nemzetközi tanácskozás tapasztalatairól. — A világ hatvan nagyvá­rosának — Európától Afri­káig — és hat nemzetközi szervezetnek a képviselői vettek részt az április végén lezajlott tanácskozáson. Há­rom téma szerepelt napiren­den: a városi közlekedés és városi élet; a városok növe­kedése és a szociális szolgál­tatások; az új, fejlett mód­szerek alkalmazása a' városi közigazgatásban — mondta bevezetőül a főépítész. — Mielőtt részletesen fog­lalkoznánk e témákkal, tisz­tázzunk egy kérdést: világ- viszonylatban nagyvárosnak a több millió lakost számláló metropolisok számítanak. Ezek közé hazánkban csupán Budapest sorolható. Haszno- síthatók-e egyáltalán Miskol­con a nagyvarosok fejleszté­sével kapcsolatos tapasztala­tok? — Igaz, hogy Miskolc — a lélekszámot tekintve — a legkisebbek közé tartozik, ama városok soraba. me­lyek vezetősége Milánóban évről évre kicseréli tapasz­talatait. Ám Miskolc telepü­lésszerkezeti adottságai, ipari súlya és sok más tényező együttes hatására sok tekin­tetben hasonló problémákkal küzd, mint a nálánál jóval nagyobb európai városok. Hasznos meghallgatni a „na­gyok” gondjait azért is, mert a tőlük kapott információk segítségével könnyebb lesz elkerülni a város növekedé­sének káro6 következmé­nyeit. — A tömccközleketlésscl kapcsolatban elhangzottakból mit hasznosíthatunk, mi, miskolciak? — A szakemberek egyön­tetű véleménye az. hogy a nagyvárosok súlyosbodó köz­lekedési gondjait csakis föld alatti, illetve kéregvasúttal lehet megoldani. Milánóban például most építenek egy olysin metrót, mely részben föld alatti, részben kéreg- vasútként funkcionál. Milánó lakossága 1,7 millió; megle­hetősen későn jutottak tehát erre az elhatározásra. Váro­sunk mindössze 200 ezer lel­ket számlál, ám szerkezeti, regionális szerepe, a bejáró dolgozók nagy száma és még más ‘tényezők alapján is azt keli mondanunk, hogy ná­lunk is megérett a helyzet egy kéregvasút építésére. — Az energiagazdálkodás érthetően fogas kérdés a nyu­gati nagyvárosok számára. — Igen, erről sokat beszél­tek a városok képviselői. De mi magunk is tapasztalhat­tuk, milyen zavarokat okoz az energiaválság. Milánóban például a korábbinak a fe­lére csökkentették a közvilá­gítást. A miskolci utak je­lenleg fényesebbek, mint az innivalóval való ellátása is nehézségekbe ütközik. — Környezetvédelemről nem esett szó? — De igen. Általános pa­nasz, hogy a városokban ke­vés a zöldterület és sok gon­dot okoz a szemét elhelye­zése. Van, ahol elégetik a hulladékot, de ez a módszer igen költséges beruházást igényel. A szegényebb váro­sok valóságos hegyeket ké­peznek az összegyűjtött sze­métből, melyeket humusszal borítanak be, majd fűvel és fával beültetnek. Elhangzot­tak referátumok a köztiszta­ság korszerűsítéséről is. Újat nem hallottunk. Azok a technológiák, gépláncok, me­lyekről beszéltek, számunk­ra ismeretesek. Azt viszont megállapíthattuk, hogy Mis­kolc e téren — részben ért­hető okokból — el van ma­radva az európai színvonal mögött. — Befejezésül a városi közigazgatási rendszer fej­lesztéséről hallhatnánk vala­mit? — Tanulságul azt hozhat­tuk magunkkal, hogy a vá­rosok információs rendszeré­nek kiépítése igen fontos fel­adat. Gépesítés, azaz számí­tógépek alkalmazása nélkül ez ma már szinte elképzel­hetetlen. Pontos és napra­kész információkkal keli ren­delkezniük a varosok veze­tőinek a népesség alakulásá­tól az ipari termelésen ke­resztül a szállítási feladatokig bezárólag mindenről, ami a városfejlesztésnél figyelembe vehető tényező. A gyakorlat az, hogy a városi közigazga­tásnak van saját információs Borókai László: — Szigetvárról vagyunk itt. Nagyszerű hely ez, de ... Horváth Imre: — Nem először vagyok itt. Nagyszerű hely, az ország akármely kempingjéhez mér­ten is az, de... Folytatnunk kell a félbe­hagyott mondatokat. A kemping csaknem két kilométerre esik az autóbusz végállomásától. Igaz, autós­Értesítés! Értesítjük o Miskolc II. (Hejöcsaba) Sütő János u., Balassa B. u. és Szpulnyik utcában lakó és üzemelő fogyasztóinkat, hogy 1974. május 6-tól 11-ig munkanapokán 7-17 óráig az energiaszolgáltatást szüneteltetjük. ÉMÁSZ 2.. SZ. KIRENDELTSÉG A sorompó a Zsolcai kaput választotta el a Vau úttól. Ma a József Attila utcától. A gömöri sorompóról van ugyanis szó, amely­nek mindkét oldalán megállt hajdan a vil­lamos, lévén itt a szakaszhatár, ameddig 16 filléres jeggyel lehetett utazni a Szent Anna templomtól, vagy innen a Szent Anna temp­lomig. A sorompó meg az állomás környéke mindig érdekes látnivalókat kínált. Egy nyo- móskút állt az Állomás utca sarkán, s En­gelhardt Feri bácsi meg más fuvarosok na­pokon át ott támasztották a kerítést, várva a fuvarozni valót. Amikor vonat érkezett Bánréve—Ózd felöl, a szállodák gumikerekű batárjai a kijáratnál álltak, a kocsisok és londinerek a koffereket kapkodva invitálták a vendéget a Korona-szállóba, az Abbáziába, a Pannóniába. De volt más kapkodás is. Az állomás, kijáratával szemben zöldre festett kis deszkaházikó állt. Rajta komor- cégtábla: „Miskolc thjf. város Javadalmi Hi­vatalának kirendeltsége”. E szépnevű hiva­tal emberei pedig karszalaggal felszerelve sorra mindenkit elfogtak, akiről azt gyaní­tották, hogy a piacra hoz valami eladni va­lót, és már tépték is a vámcédulákat. Külön tarifa volt a csirkének, tyúknak, tojásnak, egyebeknek, s ezek a turkálások a batyuk­ban, meg a vám kifizetése nem mentek ép­pen csendben és zavartalanul. A javadalmi hivatal is ismeretlen fogalom már ma, s bi­zony nagyot néznének a harminc éven alu­liak, ha Miskolcot megközelítve a város szé­lén egy mogorva házból előlépnének a java­dalmi hivatal emberei, s kérnék a kövezet­vámot. Egy kerékpárért 8 fillért kellett fi­zetni, anélkül nem léphetett be a városba. A Szentpéteri kapuban ott állt a vámház, ahol most a húszegynéhány emeletes torony­ház áll. A Csabai kapuban valahol a tbc- kórház előtt, Zsolca felé pedig a Sajó-híd­nál. De mert sokan megkerülték a főbb utakat, Szirmabesenyő felől a repülőtér tá­ján még egy dülőüt mellett is felállították a vámházat. De messze kanyarodtunk a Zsol­cai kaputól, bár az is a vámhoz tartozik, csak nem a várósihoz. A Zsolcai kapu má­sik végén, a Búza téren meg sem kellett állni, hogy meghallja valaki az áruajánla­tot: „Tűzkő, tűzkő, ezerédes”. A tűzkő ugyanis többségben csempészúton került for­galomba, akárcsak az „ezerédes” néven em­legetett szacharin. S ha netán a rendőr kö­zelébe lépett a tűzköárusnak, ö maga is tudta előre, mit fog hallani: „Tüszködünk, tüszködünk, biztos úr, ebben a fene nagy hidegben”. A Búza térig hosszú volt azonban az út. Nemcsak a sok kocsma és akkoriban érdé-* kés bolt, kirakat, az utca két oldalán ápolt parksáv, hanem a Rudolf laktanya látványa is bámészkodásra késztette a kisdiákot. Ele­gáns, feszes tartásit tisztek, a kapuban őr­szem, ha valami magas rangú tiszt ment be, akkor trombitáltak, de a legérdekesebb az volt, amikor télen, igen nagy hidegben az őrszem bundában és botoscsizmában állt. S mert ebben az öltözetben nehéz volt mo­zognia, hát állt egyhelyben. A botoscsizma meg odafagyott a földhöz. Őrségváltáskor a régi őrszem kilépett a botosból, az új bele- állt. Szabad időben kirajzottak a bakák a Ru­dolf laktanyából. Sokan mentek volna a vá­rosba, el is jutottak a Széchenyi utca alsó végén a Royal-szállóig. Ott mindig állt egy jutási tiszthelyettes, aki elirányította a bakát az „úribb” utcáról. így került aztán a baka a Búza térre, s itt, s így született a sok-sok bakaszerelem a kimenős cselédlányokkal. BENEDEK MIKLÓS ottaniak. Az afrikai orszá­gok városait képviselő szak­emberek viszont azt fejteget­ték, hogy nem az energia a központi kérdés, amikor a forró földrész számos váro­sában az emberek enni- és központja, vagy valamely in­tézménnyel együttműködve szerzi be a számára fontos adatokat a vezetőség. E kér­déssel Miskolcon is fogáad- koznunk kell! BÉKÉK DEZSŐ közétkeztetés, rövidített munkahét A miskolci vendéglátósok sikere Szombaton délelőtt, a Po- lónia étteremben adta át a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége dicsérő oklevelét a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat vezetőinek, dolgozóinak Lelik János, a megyei tanács osztályvezető­je és Gelb Miklós, 8 KPVDSZ megyei titkára. A miskolci vendéglátók 1973-ban sokat tettek váro­sunk tömegétkeztetési hely­zetének javításáért. Sok gon­A szeszélyes tavaszi időjá­rás. amely meghozta a várva várt esőt, károkat is okozott Baranya mezőgazdaságában. Az április végi fagyok nyo­mán súlyos pusztulás történt a gyümölcsösökben, különö­sen a fagyra érzékeny kaj­sziban és kisebb mértékig a dot okoz majd június 1-től a rövidített munkahétre való áttérés, amelynek végrehaj­tása éppen a vendéglátóipar­ban a legnehezebb. ám ugyanakkor a legindokoltabb is. Ezt hangsúlyozta Gelb Miklós, a KPVDSZ megye: titkára is, s hozzátette: a rövidített munkaidő Borsod megyében a KPVDSZ-hez tartozó vállalatok 27 000 dol­gozóját érinti, akiknek mint­egy 70 százaléka nő. szőlőkben is. Április 26-án és 29-én jég esett Baranya te­rületén. Ilyen korai jégverés­re hosszú idő óta nem volt példa, s valószínű előjele an­nak, hogy az idei tavasz és nyár erősen jeges lesz. Az első jégverés a Duna mentén pusztított. A kempingben gyakori kép: a kiránduló diákok autó­busza Szigetvárról... __ Miskolci lörténetkék A sorompótól Búza térig Jeges nyár ígérkezik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom