Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-30 / 125. szám

1976-ig nem várható változás Kelés a gázpalack A Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Kohászati Müvek dol­gozói kifogásolják, hogy kevés a propán-bután gázpalack Mis­kolcon. Emiatt zavarok kelet­keznek az ellátásban, s még mindig évekig kell várniok az új igénylőknek. Így van-e ez? — kérdeztük a TIGÁZ Vágóhíd utcai cseretelepén. A telep dolgozói elmond, ták, hogy mindennap kap­nak friss „árut”, s vélemé­nyük szerint zavartalan az ellátás. Abban viszont iga­zat adtak a panaszkodóknak, hogy a jelenlegi telep kicsi, szűk a raktár is. Nem rajtuk múlik azonban, hogy ez a kedvezőtlen helyzet pozitív irányban változzon. Egy bő­vebb cseretelep, a kétmű- szakos nyitva tartási idő so­kat változtathatna az ügyfe­lek kiszolgálásán. Jelenleg ugyanis fél 4-ig tart nyitva a cseretelep, s előfordul, hogy aki Vasgyárból, netán Diósgyőrből viszi cserélni a gázpalackját, már zárva ta­lálja a telepet. Őnekik vi­szont azt javasolják, vegyék igénybe a VOLÁN-t. amely mindössze kilenc forintért a város bármely részére ház. hoz szállítja a gázpalackokat. — Van-e remény arra, hogy a közeljövőben bővítsék a vágóhíd utcai cseretelepet, vagy új telephelyet alakítsanak ki? — kérdeztük a TIGAZ miskol­ci kirendeltségének központjá­ban. Elmondták, hogy tudnak az LKM és DIGÉP dolgozói­nak kéréséről, akik azt sze~ retnék. hogy a TIGÁZ a III. kerületben propán-bután gázpalack-cseretelepet léte­sítsen. Sajnos, ennek az anyagi feltételei hiányoznak. A jelenlegi gázpalackellátás. ban 1976-ig nem várható vál­tozás. A központban is csak azt javasolják, amit a cse­retelep dolgozóitól hallot­tunk, hogy a palacktulajdo­nosok vegyék igénybe a VOLÁN házhoz szállítási szolgáltatását. A TIGÁZ szerződést kötött a VOLÄN- nal. ám je'enleg csupán az ügyfelek 70 százaléka haj­* Ez a fiatalember is csalódottan távozik a gáztelepről (Kerényi László felvétele) landó megfizetni a minimá­lis kilenc forintot a gázpa­lack házhoz szállításáért. Akadnak, akik továbbra is kerékpárral vagy motorke­rékpárral cipelik gázpalack­jukat cserére, s előfordulhat, hogy éppen azt az egy-két órát fogják ki, amikor a cse­retelep árut vár. * Reméljük, hogy a TIGÁZ dolgozóinak válasza meg­nyugtatja azokat, akik eddig esetleg elégedetlenek voltak a cseretelep szolgáltatásai­val. Azokat viszont már aligha, akik azt remélték, hogy — talán már a közel­jövőben — Vasgyárban, vagy Diósgyőrben is létesül csere, telep. Talán majd néhány év múlva... Addig pedig való­ban célszerű a Volán házhoz szállítási szolgáltatását igény­be venni. Ny. I. Van fuvarozni Az idei év első napjaitól teljes kapacitással dolgoznak az ÉPFU 3-as üzemegységé­nek gépjárművei. A házgyári elemeket szállító trélerek közül Alsózsolcáról naponta 20—23 ' hozza a paneleket Miskolcra, a debreceni ház­gyárból 15—18 ilyen speciá­lis jármű viszi az elemeket a hajdúsági nagy építkezé­sekhez. Leninvárosban a ta­valyinál is több. 90—100 gépkocsi vesz részt a szállí­tásban az erőmű és az ole­finmű építésénél: betonvas- anyagot, kavicsot hordanak. Még ebben az évben meg­kezdik a tereprendezést a bélapátfalvi új cementgyár­nál, ahol az ÉPFU új kiren­deltséget hoz létre az építés idejére. Ugyanakkor nem el­képzelhetetlen, • hogy a ce­mentgyár elkészülte után a késztermék, a nagy meny- nyiségű építőanyag elszállí­tására rendezkednek be. Nyolc órát Oroszlányért „Nyolc óra társadalmi munkát Oroszlányért” jel­szóval széles körű társadal­mi munka bontakozott ki a húszéves jubileumát ünnep­lő bányászvárosban. Az ak­cióba a város társadalmának szinte minden rétege bekap­csolódik. A KISZ-fiata!ok három létesítmény felett vállaltak védnökséget: fel­építik a haraszthegyi koco­gópályát, a mini KRESZ- pályát és karbantartják a játszóterek felszereléseit. A nagyszabású társadalmi munka során az egyik óvo­dát társadalmi munkával, vállalati hozzájárulással bő­vítik. A városi tanács eddig több mint tíz, társadalmi munkáról szóló szocialista szerződést kötött a különbö­ző kollektívákkal. Az eddig felajánlott munka értéke mintegy kétmillió forint. És a középkorúak? i Eddig nem hallott, éppen ezért szokatlan kifakadást olvas­tam egy feljegyzésben. Bár, ha jobban belegondolok, nem is annyira kifakadás ez, inkább olyasféle kései sóhaj, ahogy deresedéi fejjel visszasóvárognank az ifjúságunkat, de csen- des-morgós beletörődéssel, mert tudjuk, úgyis hiába. Kit okoljunk az idő múlásáért? Aztán, kit okoljunk azért, ha ifjúként nem jutott ugyanaz, amit ma kapnak az élettől azok, akik fiatalon élvezhetik a társadalom nyújtotta örömet? Nők panaszkodnak — nőkre! Azaz nem egészen így. Kö­zépkorú nők sérelmezik, hogy — a nőpolitika következtében — hátrányba kerültek a fiatalokkal szemben. „Azok a szo­ciális kedvezmények, amelyeket ma a fiatal anyák kapnak — s itt hozzáfűzik: feltétlenül jogosan! —, a középkorú nők számára hátrányosak, mert azokat pótlandó, a munkában nekik kell helytállni. Pedig ők, úgyis mint dolgozók, úgyis mint anyák, nagyrészt már teljesítették a kötelességüket a társadalommal szemben — különösebb kedvezmények nél­kül. S most ismét rájuk vár az áldozatvállalás.” Elgondolkoztató zokszavak. És megszorongatják az ember érzéseit, mert... mert igazak. Mi jutott annak a ma ötven esztendős asszonynak, aki harminc, harmincöt évvel ezelőtt, ifjúsága virágában, sok-sok esetben a puszta létéért küzdött naponta!? Mi jutott a munkáslánynak, a cselédlánynak, a marokszedő lánynak, a varrólánynak, a magára maradt fiatal özvegynek, eltartó apját elsirató serdülőnek, a mosó­nőnek; mit remélhetett az ínségebédért sorbaálló gyártelepi copfos kislány — a 30-as években —. a kiváló író, Ter- sánszky Józsi Jenő beteg, nyomorban élő felesége, aki lak­bérét se tudta kifizetni; mit remélhettek az anyák, akik szá­zával temették el tüdőbajban pusztult kicsinyeiket; az a 2300 tanítónő, aki — 36-ban — 46 meghirdetett állásra pályázott; Viner Sándomé. aki öngyilkosságot követett el, mert nem bírta elviselni éhező gyerekei sírását... Ez jutott az 1945 előtti fiatal nőknek. Nagyon sokaknak — ez. S ha a felszabadulást követő rövid évek nem is nyújtot­ták — mert nem nyújthatták — azt, amit a mai fiataloknak, azért mégis gyökeres fordulat történt. Egy olyan történelmi változás, amely a társadalom s benne a nőszemlélet érlelelő folyamatát indította el. Rengeteg bajlódással, küzdelemmel, lemondással járt. amíg beérett a gyümölcs, vagyis megte­remthettük a feltételeit annak, hogy a ma fiatal leánya, fiatalasszonya kevesebb gonddal éljen. Hát ezt akartuk, nem?! Ezt is! És a zokszavak azért szívbe markolóak, mert közben hervadt azoknak az ifjúsága, akik oly’ szorgosan, olyan áldo­zatkészen, annyi terhet vállalva, és mégis — ugye leírha­tom? — boldogabban éltek. A gondok közepette is. mert bár nehezen ment, végül mégis csak eljutottunk ide, ahová akartunk, egyelőre eddig! Csak. sajnos az az igazság, hogy ezt az egyáltalán nem kivételes, hanem nagyon is természetes társadalmi juttatást nem azok élvezik elsősorban, akik leginkább megszenvedtek érte. De ki okolható ezért? Hiszen, ha olyan hatalommal bírna az ember, hogy megállítja az éveket... Persze, persze, nincs anya. aki irigyelné gyermekét, hogy az jobban él, mint ő. Lehet, nem ugyanabban a gyárban, üzemben, nem ugyanazon a munkahelyen dolgozik, mint ő. Hát nem mindegy, hogy kit helyettesítünk? A nő a más gyermekében a magáét is látja. Ilyen a természete. No, de mit fecsegek? Egyetlen nő sincs, aki fájlalná a ma fiatalságának boldogulását. Hogy is tehetné, hiszen — ezt bátran állítom! — senki nála többet nem tett érte. S ha mon­dom — mondom, csak azért, mert arra hivatkoznak, hogy a középkorúak már megtették a kötelességüket. Persze, meg. Csak azt ne higgyék, a világért se. hogy mivel „elhasználód­tak”, nincs szükség rájuk. Igenis van! És a társadalom is szeretettel övezi őket, csak éppen nem tudja úgy kimutatni háláját, ahogy szeretné. Pedig — s ez sem tagadható —, sokszor megteszi. A nőpolitika nem csak a fiatal nőkért van. A nőkért! A közelmúltban több cikket is írtunk a szanálásokról. A Miskolci Beruházási Vállalat segítségével térképeken mu­tattuk be, hogy a következő években mely utcákat, város­részeket bontják le. Azt reméltük, hogy e sorozattal végre mindenki számára megnyugtató, kimerítő választ adtunk arra, a hozzánk küldött levelekben újra meg újra felbukka­nó kérdésre, hogy: hol, mikor, mit bontanak? Nos, nem így történt. A tájékoztatás újabb kérdésekre indítja olvasóinkat, köztük Palotai Ferencet, aki a Tizeshonvéd utca 13. szám alatt lakik. S mert ez is igaz, úgy írom le a már nem sóhajnak tűnő szavakat, ahogy azt a puszta igazság megkívánja. „Erőink­hez képest a középkorosztályú nődolgozókkal többet kellene foglalkozni, helyzetükön könnyíteni.” Aki ezt nem tartja fontosnak, az nagy hibát vét. Hálátlan. Hálátlan azokkal szemben, akik egykor remélni sem mertek, de mihelyt emberszámba vették őket, évről évre bizonyságot tettek óriási akaratukról, kifogyhatatlan energiájukról. Tö­retlenül és kitartóan egyre közelebb segítették a társadalmat céljaihoz. S e minden másról megfeledkezés közben fehér szálakat szőttek az évek a sötétek közé... Köszönet nekik. De ne csak szavak formájában! CSALA LÁSZLÓ Reggel 5-től éjfélig... Utazási iroda nyiit a Ke Maga és a környéken élők nevében fogalmazta meg le­velét, melyből kiderül, hogy a Hoffmann Ottó, Kommün és Tizeshonvéd utca által határolt területen már négy évvel ezelőtt kisajátítottak számos lakást. Arról azonban, hogy mikor bontják le a szóban forgó épületeket, eddig még senki sem tájékoztatta megnyugta­tó módon a lakókat. „Indokolatlanul, terv- szerűtlenül történik az ilyen korai kisajátítás” — véli P. Ferenc, majd ar­ról ír. hogy a lakóházak ál­laga rohamosan romlik, mi­vel 1970-től kezdve — ért­hetően — karbantartási, fel­újítási munkákat sem végez itt senki. Ám nemcsak ez a panasza levélírónknak. Idézzük: „A cserelakást kért tulajdono­soktól az érték 40 százaléka Vissza lett tartva azon a cí­men, hogy komfortosabb la­kást fognak biztosítani. Azóta is várnak, lakbért fizetnek, a levont 40 százalékot vi­szont — ami a nem teljesí­tés következetében az új la­kás kiutalásáig a volt tulaj­donosokat illetné — nem ők használják. Ezért az össze­gért évi 5 százalékos kamat jár.” Végezetül arra kér választ a levélíró, hogy mikor kerül sor a bontásra, illetve a köl­tözésre. Sokan azért nem újítot­ták meg lakásigénylésü- ket 1971-ben, mert azt a tájékoztatást kapták, hogy a bontás rövidesen bekövetkezik. Ily módon hátrányos hely­zetbe kerültek; mert lakás­igényüket talán már kielégí­tették volna. Azzal egyetértünk, hogy az ilyen korai kisajátítás nem jó dolog. Magyarázni lehet ezzel, azzal, de alig vitatha­tó, hogy a terület-előkészíté­si munka bizonyos fokú terv- szerűtlenségére utal. Ennek egyébként számos más jelét is tapasztalhatjuk városszer­te. Ügy hisszük, nem szük­séges most részletezni a té­nyeket, hiszen számos cikk­ben foglalkoztunk már ezzel a problémával. Ami pedig azt a bizonyos 40 százalékot illeti . .. Ma- ezonkai Géza, a Miskolci Beruházási Vállalat főköny­velője — tőle kértünk vá­laszt a levélben megfogal­mazott kérdésekre — he­lyesbít: a lakások értékének 40 százalékát nem azért tar­tották vissza, mert cserela­kásként komfortosabb ott­hont biztosítanak a tulajdo­nosoknak. A törvény szerint 40 százalékkal kevesebbet ér az a lakás, melyet a kisa játításkor nem adnak át üresen. Másképpen fogalmazva: la­kott épületért a tényleges értéknek csak a 60 százalé­ka jár. Ezt meg is kapták a tulajdonosok annak idején. Mivel a 40 százalék nem il­leti őket, így nem tarthatnak igényt az összeg évi 5 száza­lékos kamatára sem. Aki úgy érzi, hogy ily mó­don — anyagilag — megrö­vidítették, gondoljon arra, hogy az összeg 60 százalékát már kézhez kapta évekkel ezelőtt, annak ellenére, hogy a lakásban mindmáig benne lakik. Ha betette az OTP-be, azóta kamatozik neki. Mindenképpen jogos vi­szont a türelmetlenség, mely- lyel a bontást, illetve a köl­tözést várja P. Ferenc. Nem tudjuk, megnyugtatja-e a a válasz: a beruházási vál­lalat tájékoztatása szerint előreláthatólag 1975-ben bontják le azt az épületet, melyben lakik. BÉKÉS DEZSŐ Ma Budapesten a Magyar Urbanisztikai Társaságban a városépítészet időszerű kér­déseiről vitát rendeznek. Egerben megkezdődik a Köz­lekedéstudományi Egyesület országos vándorgyűlése, Középrigócon (Somogy me­gye) felavatják az ősborókás parkot. * Pécsett ülést tart A Keleti-pályaudvaron új utazási irodát adott át teg­nap Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója. A nemzetközi főpályaud­a helybeli magyar— finn ba­ráti kör. >jc Salgótarjánban szovjet női beat-együttes vendégszerepei. * Szóm- bathelyt és Velem községet nemzetközi kelta-kutatócso­port keresi fel. jjc Veszp­rémben a vegyipari egye­temen díszdoktorokat avat­nak. varrá fejlődött Keleti na­ponta 19 nemzetközi expressz- vonatot fogad és indít, az új utazási iroda ügyfelei főként ezeknek az utasaiból tevőd­nek össze. Emellett azonban a belföldi közönségnek is a szolgálatára állnak, egyebek között szálláshelyeket bizto­sítanak. bel- és külföldi uta­zások ügyeit intézik. Évente 4—5 különvonatot indítanak a szocialista országokba, leg­közelebb például június 3- án indul 300 utassal külön­vonat a Szovjetunióba. A Keleti pályaudvari IBUSZ-iroda reggel 5-től éj­félig fogadja az ügyfeleket REFLEKTOR Kisajátított házak türelmetlen lakói • Kit illet a 40 százalék? • IS égy éve várnak • Panasz a Tizeshonvéd utcából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom