Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-27 / 122. szám

/ Vasasok maiálisa f a Csanvikban V Színpompás szabad szombat volt ez! A 21 boi'sodi vasas­üzem mintegy 20 ezernyi kép­viselője gyönyörű délelőttöt töltött együtt — felelevenít­ve a vasasok forradalmi ha­gyományait — a csanyjki Majális parkban. S hogy dél­re ismét megeredt az eső? Hát kit zavart az? * if A vasasüzemek vezetői a kegyelet és a hála koszorúit he­lyezték el. a csanyiki partizán-emlékműnél. Képünk előteré­ben az LKM vezetői (jobbról balra): Koszti Lajos, a pártbi­zottság titkára, dr. Csépányi Sándor vezérigazgató. Gácsi Ferenc, a szakszervezeti bizottság és Mándity József, a KISZ - bizottság titkára. if Drukkerek különböző magasságban ... (Kerényi László felvételei) Koszorúzás. Az első sorok­ban megyénk . és városunk párt-, állami és szakszerve­zeti vezetői. Dr. Bodnár Fe­renc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Üjhelyi Tibor, a megyei, Drótos László, a vá­rosi pártbizottság titkára, ta­nácsi, szakszervezeti vezetők, az üzemi nagyszögek ... De már a Himnuszt hallgatjuk, majd Sury Istvánt, a vasas­szakszervezet titkárát. * Sportversenyek, vetélkedők, játékok. Az ózdi kézilabdás lányok majdnem két tucat gólt lőnek a gépgyáriaknak. Nagy közönségsikere van a fejelöbajnokságnak is. * Sátor alatt ebédel több ezer vasas dolgozó. Csengeri Fe- rencnével, a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat dolgo­zójával beszélgetek. A gép­gyáriak egy része kapja sát­rukban az ebédet. Tegnap este 11 órakor ment haza, ma reggel már hajnalban itt volt. Fáradt? Hát persze. De majd pihen vasárnap, vagy hétfőn. A lényeg, hogy min­denki elégedett legyen a diósgyőri Otthon étteremmel, a majálissal. Ny. I. Milyen is volt a vásár? Zárás előtt a BNV-n Szombatra befejeződtek a szak­mai napok, a nagyközönség jár- ta á csarnokokat. Az utolsó kot napon a nagyközönséggel jártam a vásárt. Szombat hajnal a miskolci állomáson. Személyvonat in­dul a hatodikról. Tömeg. Többnyire csoportok és né­hány család. A jegykezelő: — Hogy .mi lesz itt Pestig! Miskolcon máskor még a fe­le vonat üres. A kalauznő: — Hányán vannak? — ag­gódva megszámolja a jegye­ket, de hát a tizennégy em­ber tizennégyfelé van. — Biztosan stimmel, tessék eihinúi. KISZ-esek vagyunk Tokajból. Fa-Fém Ktsz. Tet­szik tudni, pontos szakma... Alig volt utas, aki ne vá­sári jeggyel utazott volna. A közönség számára a vásár rangja nem csökkent. • * Szombaton szinte egész nap zuhogott az eső, de a töme­get ez nem rémítette meg. Aki már kijött jegyet pecsé- teltetni, az vásárt is nézett. De mit látott? Okos gépeket, amelyek mellé odaírták ugyan a teljesítményadato­kat. ám ez csak a szakem­bereknek mondott valamit. Szakember viszont minden tsz-tag. Tömeg vette körül a mezőgazdaságK kisgépeket, törpetraktorokat. Állandó volt a tömeg a KGST-pavi- lonban is. Máshol? Amolyan „ki mit tud?” volt ez. Még az együtt érkező csoportod is szakmákra bomlottak. Va­lami érdekeset azért minden­ki talált. Ha mást nem, hát a vendéglátóipar árait. (Azo­kat ugyanis inkább csak né­zegetni lehetett. Példa: liba­máj saját zsírjában: 145 fo­rint .. . !) Üj helyen új tartalmú vá­sár. Sajnos, ez a tájékozta­táson is érzett. Egy-egy csar­nok bejáratánál sem tudták a rendezők, hogy mit talál a látogató a csarnokban. S hogy végül mindenki megta­lált mindent? Ügy tűnik, so­kan olvasták Móricz Zsig- mondot: Gyalogolni jó. Az LKM tárgyalójában együtt találtam Sötét Ká­rolyt, az üzemgazdasági, Szö­gi Lajost, a bizonylatellenőr­zési osztály vezetőjét és Fi- csor László piackutatót. — Panaszkodni is fogunk, tehát kezdjük azzal, hogy a szakosított vásároknak nagy jövője van. Szakmailag ez a korszerűbb. Sajnáljuk vi­szont a Népligetet. Itt még sok a félkész. Sajnos, a ko­hászat helye is kevesebb. Igaz, nincs olyan gondunk, hogy valamit ne tudnánk most eladni. Az üzem rangja kötelez a részvételre. — A panasz? — Félkész még minden. Nincsenek csatornák, az első napon elromlottak a vízveze­tékek, rendezkedtünk már és nem volt villany. Ez nekünk legfeljebb kellemetlen, de a külföldiek miatt nem lett volna szabad ... Nekünk az kell, hogy aki . itt volt, az máskor is jöjjön. Csépányi József, az Ózdi Kohászati Üzemek főosztály- vezetője: — Mi sem eladni jöttünk, de itt azért találkoznak a kohászat vezetői, tárgyalási lehetőség a vásár. A szakosí­tás a jövő. Más dolog, hogy nekem például sok összeha­sonlítási alapom még nincs. A kohászat helye kicsi. Iga­zából rá sem ériem, hogy kö­rülnézzek. Sárosi Sándor, a DIGÉP üzletkötő mérnöke: — A mérnök szemével is nézegetek. Az igazság az, hogy nincs miért szégyenkez­nünk. Egyes áruinkkal elér­jük azt a színvonalat, ami­vel bátran megjelenhetünk. Mindenképpen fórum lfesz ez. Irmai István propaganda- osztályvezető tette hozzá: . — Fórum, reméljük, akkor már összkomforttal is. Tildy Tibor, a Borsodi Ve­gyikombinát budapesti kiren­deltségének vezetője: — Mi lényegében már elő­re terveztünk, amikor jöt­tünk. Számolnunk kell a ter­melésbe álló új beruházá­sainkkal. Tájékozódáshoz ki­váló alkalom a vásár. Így, ebben a formájában még jobb. — És a hibák? — Gyereket se tudnék mu­tatni, aki a születésekor hét nyelven beszél... # Milyen volt? Ilyen is. Ta­pasztalatokat adott, szolgált a hibáival is. Első volt, ame­lyet még nagyon sok követ. B. G. ^ Ekkor még ragyogóan sütött a nap... Ankét a város jövőjéről Miskolci utak, hidak, közlekedés A XII. borsodi műszaki he­tek egyik legjelentősebb ren­dezvényére került sor az el­múlt hét végén a MTESZ miskolci székhazában. Az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let miskolci csoportjának és a MTESZ kommunális mun­kabizottságának tagjai Mis­kolc V. és» VI. ötéves tervi lakásépítési és közművesítési kérdéseit vitatták meg egész napos ankét keretében. A ta­nácskozás célját Petrasovszky István, az ÉTÉ miskolci cso­portjának elnöke ismertette, majd dr. Horváth Béla váro­si főépítész a lakásépítési te­rületek kiválasztásának vá­rosépítési és városgazdasági összefüggéseivel foglalkozott. A további előadások váro­sunk útjaival, hídjaival, köz­lekedésével, vízellátási és csa­tornázási helyzetével, elekt­romos-, távhő-, gáz-, távbe­szélő- és postaellátásával fog­lalkoztak. Az alábbiakban ki­vonatosan közöljük Gergely «Lászlónak városunk útjaival, hídjaival és közlekedésével, illetve ezek jövőjével megis­mertető előadását. Kíközlekedési utak. A városunkba érkező kül­földiek gyakorta hangoztat­ják. hogy Miskolc főközleke­dési útvonalai elavultak, sok­sok gondot okoznak a keresz­tülutazó idegeneknek. Az egyik alapvető probléma, hogy — noha elvileg a „vil­lanyrendőrnél” találkoznak ugyan — a 3. sz., a 25. sz. és a 26. sz. főközlekedési utak­nál megfelelő forgalmi cso­mópont hiányában egyikről sem lehet átjutni közvetlenül a másikra. Hasonlóan gondot jelentenek a K-^Ny-i (a Tiszai felől a Papírgyár felé tartó) út" túlzsúfoltsága, s a 3. sz. főközlekedési útvonal jelen­leg zavaros átvezetése a vá­roson. S végül, de nem utolsó­sorban állandó balesetve- sély forrása a Zója tér—Vö­rösmarty utca—Martintelep közötti kapcsolat jelenlegi formája, s nincs városunknak* olyan külső körgyűrűs kap­csolata sem, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi fő­irányból valamennyi főirány­ba áthaladhassunk Miskolcon a városközpont érintése nél­kül. A hozzászólók is egyet­értettek abban, hogy lénye­gében ezek az alapvető-gond­jaink a főközlekedési utak te­kintetében. Ezek megszüntetése érde­kében — hangoztatta Gergely László — okvetlenül el kell kezdeni az V. ötéves tervben a már 1880-ban is (!) emle­getett északi tehermentesítő •út építését a Petőfi ■ tértől Majláthig. Ezt követi sürgős­ség tekintetében a 3. sz. út megfelelő átvezetése Miskol­con, már alkalmazkodva a majdani autósztrádához, igénybe véve a majd felépülő gömöri felüljárót, s a majda­ni Búza téri gyalog-aluljáró rendszert. Ugyancsak az V. ötéves terv feladata kell hogy legyen a déli tehermentesítő út építésének folytatása a Damjanich utcától a Szeme­réig. Végül 1985-ben el kell készülnie a déli tehermente­sítő út Herczeg Ferenc utca— Mailáfh szakaszának is. Járművek nélküli Széchenyi utca j Nincs messze az idő. ami­kor a villamoson kívül más jármű nem közlekedhet a Széchenyi utcán! Mind az előadó, mind a hozzászólók egyetértettek abban, hogy a városcentrumot már az V. öt­éves tervidőszakban mentesí­teni kell a járműforgalom­tól! A városi helyiforgalmi út­hálózat jövőjével kapcsolat­ban megemlítette -Gergely László azt is. hogy az avasi I., II. és III. lakótelepet köz­vetlen útvonallal kell össze­kötni a diósgyőri iparterülel- tel. Ma még nem lehet tud­ni, hogy alagút épül-e, vagy szerpentin, de az összekötte­tés megteremtése szükségsze­rű. Ugyanígy javasolja az előadó a Görömbölvt Tapol­cával összekötő út megépíté­sét. (Az egyik hozzászóló vi- -szont a Tapolca—Vásgyár út rendezését hozta előtérbe.) Felvetődött az ankéton a miskolci földalatti (kéregvas­út) építése is. Ma még nem lehet tudni, hogy döntenek majd a kormányszervek. Ha igen lesz a válasz. 1980-ig el kell készíteni a terveket, a területet elő keil készíteni, s biztosítani a kivitelezői kapa­citást. A hidak városa? Érdeklődést keltett az elő­adásnak Miskolc út-híd-járda kataszteri helyzetével foglal­kozó része is. Miskolc úthá­lózatának hossza jelenleg (a KPM kezelésében levő utak­kal együtt) 430 km. Sajnála­tos, hogy ennek túlnyomó ré­sze mindössze 3.5—4 méter átlagszélességül De még. in­kább sajnálatos, hogy útjaink több mint 36 százaléka kor­szerűtlen, elavult burkolatú. Mintegy egyharmada pedig kiépítetlen... Bizonyára kevesen tudják, hogy Miskolcnak jelenleg 127 hídja van! S ismét sajnálkoz­nunk kell: ezekből mindösz- sze 26 az, amelynek teher­bírása 20 tonna, vagy ennél több. S végül a járdákról. Hosszuk összesen 663 km! Ám az egésznek csupán 37 százaléka korszerű burko­latú ... Ny. I. A megfiatalított Sóstófürdő Megyénk kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatainak dolgozói közül évente 1100— 1200-an vehetnek részt ked­vezményes ^ szakszervezeti üdültetésben. Eddig szűkebb hazánkban is gondot jelentett, hogy kevés volt a házaspári, a családos és a meleg Vizű fürdők mellé szóló beutaló. Az idén kedvezően változtat majd e helyzeten, hogy Sop­ronban felépült a KPVDSZ új, 600 személyes üdülője, amelyet a borsodiak is igény­be vehetnek. Rendbehozva, „megfiatalít­va” fogadja a vendégeket Nyíregyháza—Sóstófürdő strandja. Rövid, idő alatt több mint egymillió forintot költöttel! az öltözők, szolgáltató egysé­gek festésére, reftdbe hozá­sára, a csónakpark felújítá­sára, bővítésére, élősövények, rózsák telepítésére, füvesítés­re. A meleg- és hidegvízű strandon négyezer személyes öltöző van s naponta 8—10 ezer vendéget szolgálhatnak ki az eddiginél magasabb színvonalon. Az év hátralevő részében még további 1,3 millió forin­tot költenek a strand fejlesz­tésére. Többek között még a nyáron felépítenek egy 12x25 méteres úszómedencét, ame­lyet a szezon második tele- ben már igénybe vehetnek az úszósport kedvelői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom