Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-13 / 87. szám

Tavaszköszöntő népszokások Húsvét Zemplénben Nagyot változott ugyan a világ Zemplénben is, de azok közül a szokások közül, ame­lyek a húsvétot, ősi eredeté­nél fogva a tél utáni tisztu­lás, felfrissülés ünnepét kí­sérik, nemegy még ma is él. Meg járatják a patakban A Hegyköz, Hegyalja és Bodrogköz vidéke sok-sok népszokásnak őrzője nap­jainkban is. A zempléni he­gyek karéjába ékelt Hegy­közben több helyen is már nagypénteken elkezdődik a húsvéti tavaszköszöntés: az állatokat kivezetik az istálló­ból, és a friss vizű hegyi pa­takokban a tisztulás jeléül megjáratják őket. Kishutában már nagypén­teken hozzálátnak a lányok a hímesek festéséhez. A to­jást — egészen szokatlanul — azoktól a legényektől sze­dik össze, akik — feltételez­hetően — húsvétkor öntöz- ködőbe mennek hozzájuk. Kézi festéssel díszítik azigy szerzett tojásokat, és mind­egyik legénynek más-más színezéssel, mintával „teleírt” tojást adnak ajándékba. A tojásfestésnek nagy ha­gyománya van a Bodrogköz­ben is, a legszebb hímessel mégis o telkibányai lányok kedveskednek vendégeiknek. Híres pingálók vannak ugyan­is a községben, akik valami­kor még a porcelángyrában festegettek, s a gyár meg­szűnése óta különösen hús­vét táján hódolnak szép szenvedélyüknek. Azokat a levél- és virágmintákat fes­tik a hímesekre, amelyekkel, valamikor a hires telkibányai tálakat, tányérokat díszítet­ték. Különösen a Varga András bácsi hímesei kapó­sak évtizedek óta a telki­bányai lányok körében. Így Telkibányán minden legény­nek jut manapság is egy-egy gyönyörű hímes a húsvéti locsolkodás emlékéül. Kútvízzel kezdik A húsvéti öntözködés ideje az ünnep másodnapja. A Bod­rogközben ezen a reggelen legkorábban a nagyapák kel­nek fel a családban. A ház asszonyait, leányait még haj­nalban felkeltik, a tenyerük­be frissen húzott kútvizet öntenek, amivel az ünnepel­tek az arcukat megmossák, hogy egész évben frissek, szépek maradjanak. Aztán reggelre ébredve megindul a községekben az öntözködök hada. A korai órákban a kicsinyek járják az utcákat, felkeresve roko­nokat, ismerősöket, szomszé­dokat, ahol csak kislány van a családban. Elmondják hús­véti versikéjüket, majd köl­nivel meghintik a piruló lá­nyok haját. Külön műfaja alakult ki a húsvéti köszön­tőknek, ahány község, annyi változata a versikéknek. A kevésbé ismertek közül való az alábbi rövid rigmus: Gyere kislány a vízre, Hadd öntsek a fejedre. Ha adsz nékem pár hímest, Megölellek érte. Néhány bodrogközi község­ben, például Révleányváron, Cigándon a húsvéti verselés­nek egy nyersebb változatá­val találkozhatunk, amely így hangzik: A „bevétel” A tavalyi húsvétról ma­radt meg ez a képünk. Nem beállított, megrendezett je­lenet, valahol Miskolcon fényképezte le munkatár­sunk ezt a két kislegényt, aki locsolkodás közben „kasz- szát” csinált, azaz megszá­molta a lányos házaknál ka­pott pénzt. Szép summa. Ta­lán túlságosan is szép. Az utóbbi években egyre kevesebb piros tojás vándo­rol a kislegények zsebébe, am annál több forint. És apró­val ma már senki sem mer kedveskedni. Legalább egy tizes jár, de nem ritka az olyan ház sem, ahol húsz vagy ötven forintot dugnak a gyerekek zsebébe. Nehogy megszólják őket azok a szü­lők, akik többet adtak. Ve­télkedő ez a javából. Rossz­ízű vetélkedő. Arra neveljük fiainkat, hogy nem vidám, bohókás ünnepként tartsák számon a húsvétot, hanem mint egy olyan napot, ami­kor jól lehet keresni. Elhi­tetjük velük, hogy az udva­riasság, figyelmesség értékét forintban mérik. Hömbörödök, gömbörödök. Ha betérek, hímest kérek. Ha nem adtok, majd meghaltok, S rám marad a házatok... Déltájban a kislegények befejezik az öntözködést, s utánuk a nagyobbak és há­zasemberek indulnak köszön­tőbe. Természetesen, ők csak rokonokhoz, barátokhoz lá­togatnak el. Előbb az udva­ron friss kútvízzel kezdik a locsolkodást, majd bent az ünnepi szobában következik a „kiengesztelés” — parfüm­mel. Gazdag ilyenkor a ven­déglátás: sonka tojással, hi- dpg siiltek, édességek .és jó­fele hegyaljai borok a pin­céből. Késő délutánra jár, olykor az estébe hajlik már az idő, mire véget ér az öntözködés. Az utcák elcsendesednek, a gyermekek odahaza össze­számolják a hímeseket. El­múlik az ünnep, de a lá­nyok, legények az elkövet­kező hétköznapokon is sokáig gondolnak még a népszoká­sokban gazdag húsvét ked­ves emlékeire. HEGYI JÓZSEF Hlií hallottam, láttam szerdán? fi rádió és a iévé me telt A dolgozó, elfoglalt em­ber ritkán teheti meg, hogy a rádió és a tévé egész napi műsorát figyelemmel kísér­je. A rádió ugyan a legtöbb helyen egész nap szól, ha van otthon valaki, de csak „háttér-zörejként”, mert csak időnként figyel oda valaki a családban. Az ember bekapcsolja reg­gel a rádiót, mert kíváncsi, mi történt éjszaka a világ­ban. Pattogó ritmusok, né­hány mondatnyi információ. Délelőtt aztán mindenki te­szi a dolgát. Hopp! Délben egy érdekes előadás „Bartók és az ifjúság” címmel. Bónlí Ferenc beszél okosan, de nem gügyögve, tudálékosan. Kitűnőek ezek a zenei isme­retterjesztő előadások a rá­dióban! Ha odafigyel valaki, szórakozva megismerkedhet a zene klasszikusaival, műfa­jaival. fzig-vérig rádiós mű­faj ez, mert hisz a rádió Ellenőrzés a közutakon A növekvő közúti forgalom biztonságának fokozására ho­zott központi intézkedések és az ezt követő társadalmi kezdeményezések eredménye­képpen a közúti közlekedési balesetek száma az 1970. év­től csökkenő tendenciát mu­tat. Néhány negativ jelen­ség azonban országos ellen­őrző akció szervezését teszi szükségessé. Az ez év első negyedévi baleseti helyzet kedvezőtlenebb alakulása is indokolja a fokozott ellenőr­zés szükségességét. Április 15 és május 11 között a fő­városban és a megyékben — változó időszakban — a rendőrség fokozott ellenőr­zést tart a KPM Autófel­ügyelet Főosztálya és a Vo­lán Tröszt szakembereinek bevonásával. Az ellenőrzés a közúti közlekedés biztonságá­nak fokozása, a közlekedési fegyelem további szilárdítása mellett a környezetvédelmet is elősegíti; az ellenőrzés ugyanis a szabálysértő maga­tartást tanúsító járműveze­tők, a szabálytalanul közle­kedő gyalogosok felelősségre- vonásán kívül a környezetet erősen szennyező járművek felderítésére is kiterjed. Az 1974/75. okíatási évre 8 általános iskolát végzett fiúkat felveszünk lakatos és hegesztő, valamint felvonószerelő szakmunkástanulónak. KÉPZÉSI IDŐ: lakatosoknál: 3 év, hegesztőknél: Z év, felvonószerelőknél: 3 év. Vidékieknek teljes ellátással otthont biztosítunk. JUTTATÁSOK: a MŰM által meghatározott ösztöndíjon felül, legalább közepes tanulmányi eredmény esetén; lakatosoknál és hegesztőknél 500 Ft, felvonószerelőknél 250 Ft társadalmi ösztöndíjat fizetünk havonta. Védőruhát és étkezést biztosítunk. KÉPZÉS HELYE: 7. sz. Szakmunkásképző Intézet, BUDAPEST. BEISKOLÁZÓ VÁLLALAT: Gép- és Felvonószerelő Vállalat. JELENTKEZNI LEHET: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, személyesen. Miskolc, Széchenyi u. 28. Kedd déltől csütörtök délig. Vagy levélben: Gép- és Felvonószerelő Vállalat, szakoktatási csoportja; 1068 Bp., Szondy u. 100. technikai lehetőségei (ismét­lések, archív-anyag, variá­ciók bemutatása, vagy ha kell, trükkök is) sokkal job­bak, mint a legfelkészültebb előadóé, leggazdagabb mű­velődési otthoné. A nap szenzációja a meccs volt. Miközben nézzük az öregúr Benét, a balszeren­csés Szentmihályit, eltűnőd­hetünk ezen a jelenségen. Mert Fuskás igen, őrá büsz­kék a honfitársak, de Bar­tók ... ? A futball már a ve­zércikkek mellé szemtelene­déit, egy-egy vereség után már-már gyászt öltünk (a „marseilles-i katasztrófa”, emlékszünk? ... pedig köz­ben volt árvíz is, aszály is, ezer más gond és öröm érte az országot, de Marseilles az téma mindmáig .. . Kis magyar néprajz (21.04, a Petőfin). Érdemes odafi­gyelni, mert 10 perc alatt takaros kis ismertetéseket kapunk. Most a cigányková­csokról beszél Jávor Kata. Höva lettek? Elsodorta őket a tömegcikk-gyártás, a nagy­ipar. Szorgalmasak voltak, mindenféle munkát megcsi­náltak. A cigányságnak (a zenészek mellett) legmegbe­csültebb rétegét jelentették. Ezt a munkaszeretetei kel­lett volna valahogy átmente­ni, kiterjeszteni... Estére feljavul a műsor. Magvasabb, igényesebb, ke­vésbé szórakoztató jellegű. Ugyanakkor meg ie nehezíti a választást: Fodor Andrást hallgassuk (Vers is zene) Czigány György műsora, már a név garancia arra, hogy igényes, szép előadás lesz!), vagy a dokumentum­filmet nézzük meg a ta­nyákról. Ne vessen meg Fodor And­rás, ha az utóbbi tűnt most izgalmasabbnak. És valóban, dr. Romany Pál, a megszó­laltatott tanyai emberek — néhány percre Darvas József is megjelent a képernyőn — élmény volt. Nem csupán az, hogy Romány mennyire ismeri a témát (könyvet is írt róla), de az is, hogy mi­lyen őszinte, közvetlen kap­csolatba tudott kerülni ezek­kel az idegenekkel szemben zárkózott parasztemberekkel. Ügy csevegtek, mintha nem is lenne ott a kamera. Érez­hető volt, hogy Rományt, mint embert is tisztelik, nem csupán a vezetőt látják ben­ne (megyei első titkár volt Bács-Kiskunban). (S ezzel vége is napnak. Aludni is kell néha ...) (horpácsi) Fafaragók pataki tábora Borsodnak egyre növekvő szerepe van a népművészet­ben, amit a néprajzi szem­pontból évszázadok óta ki­alakult sajátos tájainak, el­sősorban a Bodrogköznek, Hegyköznek és Matyóföldnek köszönhet. Az egyes népmű­vészeti ágak közül újabban a zempléni táj fafaragói hív­ják fel magukra a figyel­met, remekmívű alkotásaik­kal. Ez a magyarázata, hogy az utóbbi években Sárospa­tak látja vendégül tavasz kezdetén az ország különbö­ző vidékein élő és alkotó fa­faragó népművészeket. Ezúttal mintegy negyve­nen vesznek részt a tíznapos táborban, s a Hegyalja, Hegy­köz és Bodrogköz népi ha­gyományait tanulmányozva, dolgoznak is sárospataki tar­tózkodásuk alatt. Legújabb, többségében Sárospatakon* készült műveikből kiállítást is rendeztek a Petőfi iskola aulájában. Bájosan szép lá- dikák, díszdobozok, írókész­letek, fába vésett portrék, szarufaragások, tölgy- és bükkfakupák, konyhai esz­közök láthatók a tárlókban, s nyújtanak gyönyörűséget a nagy számú látogatónak. A Dunántúliéi, Tiszántúl­ról érkezett népművészekkel együtt 15 borsodi tagja is van a pataki művésztábor­nak. így itt dolgozik Bacsó István kazincbarcikai, Csá­szár Ervin bükkszentkeresz- ti, Deák László, Kovács László, Krivián László és Mezey Tamás sárospataki, Gál János arlói, Kohán György sajóbábonyi, Kuik Károly tiszapalkonyai, Lipár- di Ferenc ózdi, Magyar András ormosbányai, Mazur József szikszói. Nagy Lajos karcsai, Szondi Sándor és Tóth Gábor miskolci fafara­gó népművész. Hűtőszekrényben és anélkül Óvatosan a sonkával, tojással Több olyan levelet kap­tunk az ünnep előtt, amely­ben olvasóink arról érdek­lődtek, hogy meddig fogyaszt­ható cl a főtt sonka, a főtt tojás anélkül, hogy megbete­gedést okozna. A KÖJÁL-nál elmondták, hogy a füstölés bizonyos mértékben konzerválásnak fogható fel, de a főtt sonká­ból legfeljebb csak másnap­ra hagyjunk. A legszerencsé­sebb annyit főzni, amennyit aznap meg tud enni a csa­lád. Eltartható ugyan a hű­tőgépben 48 óráig is a főtt sonka, de élvezeti értékéből már elég »kát veszít, szá­rad stb. A íol pedig hűtőgép sincs, a mostani nyárias me­legben csak aznapra való adagot szabad készíteni. Hasonló a helyzet a tojás­sal. Olyan családoknál, ahol két-három gyerek is van, szokásos húsz-harminc to­jást megfőzni előre. Nem ritka, hogy a több napos hímes tojásokat a gyerekek egymás közt cserélgetik és meg is eszik. Sokan szinteti­kus anyagokat használnak a festéshez, a héj alatti réteg­be is bejut a festék anyaga. Éppen ezért jó, ha a gyere­kek és persze' a felnőttek is inkább díszként kezelik a himes tojást. Tojásból csak annyit ajánlatos főzni na­ponta, amennyi / még aznap az asztalra kerül. A húsvéti ételek gyakran azért okoznak gyomorron­tást, mert mértéktelenül so­kat eszünk belőlük. Pedig különösen a sonka nehezen emészthető! N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom