Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-12 / 86. szám

Aki nem lud arabusul...

Bírálat bátorság

Németh G. Béla tanárom volt. Nemcsak nekem, sokunknak, es tanára most is a magyarszakos hallgatók százainak. Nem dicsekszem tehát vele, inkább szégyenkezem (vagy sajnálom), hogy nem tanultam többet tőle azon a néhány előadáson, amelyet fél éven keresztül az évfolyamunknak tartott. Vagy a verselemzö szemináriumokon (előfordult, hogy volt képünk felkeszületleniil elmenni). Meg is volt hallgatóiról a véleménye és nem titkolta, mint ahogy publikációiban sem azon igyekszik, hogy udvarias legyen.

Korrekt most is, a Napjaink áprilisi számában megjelent A saját hang keresése című tanulmányában, és szigorú, még kíméletlen is, mint az óráin, mikor is hallgatója nem tudta, megsértődjön-e, vagy inkább készüljön fel jobban.

Mert mit akart, mikor tanított és mit akar most, amikor a kritika feladatának és hat induló fiatal költő első kötetének elemzésekor elmondja a véleményét? Ha a szólást módosítjuk, így fogalmazhatnánk: aki nem tud arabusul, de ezen a nyelven akar beszélni, az tanuljon meg arabusul. És teheti, megengedheti magának ezt a hangot, mert megvan rá az aranyfedezete; nagyon sokat tud, és ezzel nem kérkedik, hanem bizonyít. Sosem bántó, hanem segítő szándékkal bírál.

Nem vagyok benne biztos, hogy örülne, ha ezt hallaná, pedig minden tiszteletem (ezzel sem vagyok egyedül, tiszteltük valamennyien) ellenére igyekszem kerülni a szuperlativuszokat. Az irodalomtörténész felkészültsége nem is kívánja ezt meg, a kritikus pedig különösen nem igényli. Hiszem említett cikkének is az egvik sarkalatos nontia: ken'ilíük 'a túlzásokat. Ne dicsérjünk felső fokon még akkor sem. ha tudjuk, miről van szó és főként sose beszéljünk arról, amihez nem értünk.

Kevés olyan nehéz dolog van a világon, mint bírálni. Még egy iskolai feleletet sem könnyű, de verset, prózát, irodalmat, színházat, zenét — ehhez bátorság kell. És valamiféle biztonság is. amely nem abban kell, hogy jelentkezzen. hogy magabiztosan elmondom a véleményemet, hanem hogy értő kézzel nyúlok választott témámhoz. Mi ad biztonságot, mi bátorságot? Nem az. hogy toll van a kezemben, nem az az üres és veszélyes közhely, hogy a (bármiféle) sajtó nagyhatalom. Hanem az. hogy igaznak érzem, amit mondani

akarok, és az igazam bizonyítására vannak érveim. Nem szép szavaim — korrekt gondolataim.

Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy amit megír (alkot, ha művészről van szó); az úgy jó, ahogy van, és kikéri magának a kritikát. Kontroll nélkül nem lehet írni, a másik, a tiszta fejre mindenkinek szüksége van. A tisztára mondom, és elfogulatlant, józant, hozzáértőt gondolok. Rosszul szerét az, aki kényeztet, nem kritikus az, aki bármilyen irányban elfogult és semmiképpen nem kritikus, aki nem ért ahhoz, amihez potenciális helyzeténél fogva hozzányúl.

Bírálni a kritikát, irodalom-, színház- vagy bármilyen kritikusaink pillanatnyi vagy általános alapállásának helyességét — erre nálam sokkal felkészültebb emberre lenne szükség. De mindig rossz lesz a szájam íze, ha gyakran hallom, olvasom a szót: zseniális, kitűnő, utánozhatatlan. De még az enyhébb megállapítások — rátalált egyéni hangjára, megvalósítja önmagát, csodálatosan átlényegíti, magáévá teszi a figurát és a többi — is kihoznak a sodromból. ..Szép szavú na- gyotmondás” — írja meg elmarasztaló véleményét felkészületlen műbírálóinkról Németh G. Béla és ellenpéldaként Gyulai Pált, a nagy kritikusnak Arany Jánosról írt tanulmányát idézi. Arany sokallt minden dicséretet; nem fért össze a természetével. Nemegyszer vetette (az egyébként nagyon mértéktartó) Gyulai szemére, hogy összeveszíti minden kortársával, ha túl-, dicséri.

■ ■

Nagyon rokonszenves emberi, művészi magatartás volt az övé, senkitől nem várhatjuk, hogy azonosuljon vele. A sikerélményre szükség van, ha valami jó, kifogástalan — van ilyen? — azt dicséret nélkül hagyni éppen úgy hiba, mint különböző megfontolásból elmenni a gyenge mellett, túlértékelni a közepest. Mert mit ér vele az ember? Az mondja meg róla leghamarabb a véleményét, aki nem kapott segítő kezet, csak szép szavakat. És sürgősen keres valakit, aki legalább igyekszik azon. hogy megtanuljon az egyik legnehezebb nyelven „arabusul”.

MAKAI MÁRTA

jf: Ma este premier. A század első évtizedeinek egyik erős tehetségű magyar írója, Barta Lajos kap színpadot Miskolcon. Bródy Sándor és Heltai Jenő felfedezettje első sikereit a Vígszínházban aratta. Itt mutatták be Szerelem című színművét is, mely születése után hatvanegy esztendővel is izgalmas színházi élménynek ígérkezik. Az író egy régen letűnt korról vall, kegyetlen őszinteséggel és figyelemre méltó szerkesztési készséggel. A színművet Jurka László rendezte. Képünkön: Gyöngyössy Katalin (Nelli), Markaly Gábor (Komoróczy), Balogh Zsuzsa (Lujza) és Péva Ibolya (Böske).

(Kerényi László felvételei)

Hét végi kalauz

A mostani hét vége kétségkívül a húsvéti ünnepek jegyében telik el, de úgy gondolom, a locsolkodás. vendégjárás és vendégvárás mellett másra is marad idő.

A tévé-nyuszi kosarában számos színes tojás köszönti az ünnepeket. Vasárnap délután 3 órakor a kalandfilmkedvelők elégedetten ülhetnek le a képernyő elé, mert Az aztékok kincse című NSZK—francia—i olasz film első részét most ők is megnézhetik. A filmet ugyanis már korábban, egy hétköznap délelőtt a televízió levetítette. Este 9 órakor, a tv zenés színházának bemutatóját követően az ölszemközt című műsor keretében Örkény István íróval beszélget Vitray Tamás A humor is biztosítva van, mert a műsor a Szerelem, ó! című amerikai filmvígjátékkal zárul.

Aki a Kossuth utcán sétál, anélkül, hogy ezt előre megbeszélte volna, randevúzhat. Csak be kell mennie a Miskolci Képtárba és a grafikai gyűjtemény új, értékes szerzeményeivel tar lálkozik. A festészethez vonzódok is kielégíthetik igényüket, mert ezzel a kiállítással egyidőben a Miskolci Galériában 21-ig megtekinthetők a modem magyar

művészet úttörőjének,

Kernstok Károlynak az alkotásai.

Egy különös szerelem a címe annak a olasz filmnek, amelyet olvasóin! figyelmébe ajánlunk. Talán elegendő egy külföldi kritikát idézni: „Drámai, kettős szerepében L’go Tognazzi kamatostul visszafizeti Bevilacqua rendező bizalmát. Már ezért a zseniális színészi remeklésért is, jelentős ez a film, amely egyben vallomás korunkról.”

A költészet napja tiszteletére bő választékkal várt minket a könyvesbolt. Ismert élő költőink Szép versek című antológiája mellett a fiatal, elsőkötetes költők művei is helyet kaptak a kiadványok között. Tamás Menyhért Szövetségben a fákkal című kötete ezek közé tartozik. Legszebb, legfigyelemreméltóbb versei az elhagyott szülőföldről és a gyermekkor emlékeiről szólnak. A mai ffatalember űj gondjai, hitvallása szintén helyet kap a kötetben. A markáns költőegyéniség ígéretes tehetségként mutatkozik be.

(tamás)

Királysírokat talállak Grúziában

Több ezer éves, gazdag temetkezési helyekre, egyes feltételezések szerint királysírokra bukkantak a Kaukázus vidékén, a grúziai Alazan-völgyben.

A két kurgánt, amelyek közül a nagyobbik 11 méter magas és mintegy 140 méter átmérőjű, emberkéz alkotta földhalorr), teljesen véletlenül fedezték fél az Alazan-völgyben folyó nagyarányú öntözési munkálatok során.

A két sírdomb közül eddig csak a kisebbiket tárták fel. Egy vízhatlan

agyagtéglákkal elszigetelt sírkamrában két csontvázat és számos temetkezési tárgyat találtak. Az egyik csontváz feltételezhetően barbár szertartás áldozataként került a sírba, s teljesen dísztelen. A sírbolt feltételezett gazdájának teteme mellett azonban valóságos kincsestárat — nagy mennyiségű arany- és ezüstékszert találtak. A Pravda hétfői száma közzétette a legértékesebb leletek egyikének, egy mestermívű arany oroszlánszobrocskának a fényképét.

PÉNTEK

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Rekiam. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népi zenekarok műsorából. — 14.01: Munkásstúdió — az újítók országos tanácskozására. — 14.16: Mikro- bi és a Pantagonit. Fantasztikus rádiójáték. — 15.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva ... —

15.25: Koruspódium — Veszprémben. III. rész. — 15.54: Kerekes János: Keringő. — 16.00: A világgazdaság híréi. — 16.05: Nézőpont. Ahogyan kultúránkat látjuk ... — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Réti József énekel. — 17.38: Milcrofó- rura. A rendszeres és a rendkívüli. — 17.56: Bruno Walter Mo- zart-felvételeiböl. — 19.00: Esti

Krónika. — 19.30; Közvetítés az asztalitenisz Európa-bajnokság- ról. — 19.40: Kaleidoszkóp. —

a föld alatti Budapestről. — 21.00: Hírek. — 21.03: Daróczi Bárdos Tamás népfeldolgozásaiból. — 2'..20: Láttuk, hallottuk — a színházban és a moziban. — 21.40: Anna Moffo operaáriákat énekel.

— 22.00: Hírek. — 22.15: Közvetítés az asztalitenisz Európa-baj- nokságról. — 22.50: Meditáció — a számítógép és az ember kapcsolatáról. — 23.00: Romantikus zene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Régi magyar operettekből.

Petőfi rádió: Igor herceg. Részletek Borodin operájából. — 12.45: A költészet hete. Szelíd húrokon. — 13.00: Hírek. — 13.03: Liszt zongoraátirataiból. — 13.30: Gitárral angolul! Catch the Woeds. — 13.4,•: Időjárás. —14.00: Kettőtől hatig... — 13.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Falusi esték. Tokaj-í Hegyalja, n. rósz. — 19.10: Nótacsokor. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika, n.— 20.25: Üj könyvek. — 20.28: Hang- lemezgyüj tőknek. — 21.28: Pet- ress Zsuzsa énekel. — 21.40: Katedra. Pedagógusok műsora. Normák és értékek. — 22.00:

Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Esti. hangverseny Haydn műveiből. — 23.00: Hírek. — 23.15: Dzsesszfel- vételekből. — 24.00: Hírek.

Miskolci rádió: 17.30—18.00: Kulturális krónika — művelődéspolitikai műsor. (Újítások az érettségi vizsgában: A megye művelődési helyzete 1074-ben). — Lemezbemutató. — 18.00:—18.15:

Borsodi Tükör. (Egy munka- rendszer eddigi eredményedről

— Özdon; A szocialista címért küzdő brigádok Tibolddarócon: Az árak alakulása a kiskereskedelemben). — 18.15—19.00: Egy hang — egy hangszer. — Garanciális javítás három nap alatt! — Hol töltsük a hét végét? — A dzsessz kedvelőinek.

Televízió: 17.23: Műsorismertetés. — 17.25: Hírek. — 17.30: Üti- képek Khartumból. Lengyel rövidülni. — 17.45; A nő — három szerepben. Haj- és fejbőrápolás.

— 17.55: Roberto Luis Lara gitározik. — 18.15: öt perc meteorológia. — 18.20: Érdek és érdekeltség. A Tv politikai vitaestsorozata, 12. rész. Határon innen

— határon túl. — 19.10: Reklámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-hiradó. — 20.00: Átmenő forgalom. Tévéfilm. — 21.05: Tudósítás az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozásáról. — 21.30: Telesport. Jégkorong VB. Asztalitenisz EB. — Közben: Tv-hír- adó — 2. kiadás.

Szlovák televízió; 17.20: Félóra Olaszországban. — 17.50: Svédország—Szovjetunió jégkorong VB- mérkőzés. — 20.20: Híradó. — 20.50: A győzelmes út (2. rész). 22.10: Híradó — 22.30: Osztrovsz- kij: Amerre a tűz jár (színházi közvetítés). — 23.35: Sajtószemle.

Miskolci Nemzeti Színház (7):

Szerelem. Bemutató bérlet.

Kiállítások: Miskolci Képtár: (10—18): A grafikai gyűjtemény új szerzeményei. — Miskolci Galéria (11—19): Kernstok Károlyemlékkiállítás. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): 77 fénykép a régi Miskolcról.

Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): A törökfejes kopj a (szí. magyar). — Kossuth (f3. hn5. 7): Egy különös szerelem (mb., szí. olasz). — Hevesy Iván Filmklub (£5, f7): Othelló (szovjet). — Fáklya (f5, f7); A sárga Fiat három utasa (rab., szí. lengyel). — Petőfi (f7): Akinek van egy unokatestvére Bronxban (szí. angol).

— Szikra (5:) A locsolókocsi (szí. magyar). — (7): A szerelem anatómiája (16 éven felülieknek! szí. lengyel). — Táncsics (5. 7): Csínom Palkó (szí. magyar). Hámor (4:) Merénylők (mb., francia).

SZOMBAT

Kossuth rádió; 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15:

Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Lányok. asszonyok. — 8.40: Zenekart muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.05: A költészet hete. „Kiáltunk emberibb világot...” — 11.14: Norma. Részletek Bellini operájából.

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Kórusok. — 8.40: Az Ipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 9.00: Hírek. — 9.03: Kálmán Imre operettjeiből. — 9.45: Válaszolunk hallgatóinknak.

— 10.00: Szombat délelőtt. — 11.00; Hírek.

Szárnyaló valóság

Hogy repül az idő! De talán épp most stílustalan, sőt illetlen lenne emiatt keseregnem, hiszen szárnyaló repülésről emlékezem.

Pontosan tizenhárom éve már annak

— s mintha csak tegnap történt volna —, hogy hazánk egy másik táján lelkes érzésekkel és gondolatokkal megünnepeltük a költészet napját. S másnap nem lankadó hevülettel vagy tízen

— költők, írók, újságírók — átutaztunk a szomszédos megye egyik városába, hogy megbeszéljük a toll ottani munkásaival való együttműködés teendőit.

A tanács dísztermében hatalmas asztal körül foglaltunk helyet, s észrevehetően mindenki önmagába mélyedt, hogy kisüssön valami épkézláb javaslatot, amivel az ügyet a legjobban szolgálhatná. A gondolatok azonban nem kerültek „terítékre", mert alighogy elhangzottak az ilyenkor szokásos üdvözlő szavak, valaki felszakította az ajtót, s harsány hangon bekiáltott: „Ember van a világűrben! A Szovjetunióban fellőtték az első űrhajóst!”

Nincs hasonlatom hangulatváltásunk érzékeltetésére. Talán azért nincs, mert hasonló esemény nem történt még életünkben, — az emberségében

sem. Mámorosán rohantunk a rádió- készülékhez, és hallgattuk a folyamatosan sugárzott híreket, — s egy nevet ismételgettünk, hogy mielőbb az emlékezetünkbe véssük: Gagarin.

Aztán valamelyikünk — aki a tudomány és a technika világára, s következésképpen az emberiség életére is kiható rendkívüli tetteket mindig „beleágyazta" a történelmi események fo- 'yamatába — az első ember világűrbe lövésével kapcsolatban egy másik lövésről kezdett beszélni; arról, amelyik nem egészen négy és fél évtizeddel azelőtt az Aurorán dördült el.

És már csak azt elemezgettük, hogy a Szovjetunióban, a munkáshatalom uralma t latt milyen roppant méretekben fejlő lőtt a technika, — s az emberek so :asága, akik közül többen is vállalták (s Gagarin mondhatta magát szerencsésnek, amiért a választás reá esett), hogy esetleges és senki által nem ismert kozmikus veszélyek ellenére felrepüljenek a világűrbe.

Jó néhány óra múlva, délután jutott eszünkbe, hogy miért is verődtünk űwze. Megbeszélésünk azonban a nagy esemény hatására nem. az elképzelt

medrében hömpölygőit, de lendületet kapott — és témát is.

— A valóság szárny alább, mint a költészet, s általában az irodalom — mondta közülünk e művészeti ág legjobb ismerője.

Azóta gyakran — s ma különösen — eszembe jut a megállapítás. Az irodalom minden műfajú alkotásait gyerekkorom óta olvasni szerető ember vagyok. s mi tagadás, kevés olyan mű kerül a kezembe, amely hatáskeltésével vetekedhetne a valóságos eseményekkel, jelenségekkel, — amely szárnyalást adna érzéseimnek. S nem is az olyan valóságra gondolok, mint az űrbe repülés, hanem a mindennapok valóságára, amelyben élünk, jövünk- megyünk, csak éppen elfelejtjük, hogy az érzékelhető nagyszerű dolgokra rá- hangoljuk érzelmi világunk húrjait. Ily módon kevésbé válik tartalmassá életünk.

Azt hiszem, az írók, költők is — tisztelet a kivételnek — ludasak ebben. Az érzelmi szárnyalás érzékeltetésének elhanyagolásában. Stílusosan szólva: a „hordozó rakéta” pedig adva van nekik is.

TARJÁN ISTVÁN

/