Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-11 / 85. szám
a miskolciaké a szó Szemetelő kukás-autó sfc A Kossuth utcában szemtanúja voltam április 3-án annak, hogy a kukás-autó — minden egyes edény kiürítése után — több kilónyi szemetet, jelen esetben hamut hagyott maga után az úttest közepén. A járművekkel úgy kellett kerülgetni a kupacokat. Másnap a szemét még mindig ott hevert szétszórva, senki sem seperte fel, csak amit a szél szétszórt — panaszolja B. K. Széchenyi utcai olvasónk. Az utasok sem angyalok A Déli Hírlapban megjelent „Ma reggel láttuk — Bizony, balesetveszélyes!” című cikkre a MAV-tól a következő válasz érkezett : „A cikk végső következtetésével részben egyetértünk, mivel Miskolc Tiszai pályaudvar utas- forgalma és ezzel együtt vonat- forgalma is az utóbbi években annyira inegnövekedett, hogy annak zökkenőmentes lebonyolítása csak dolgozóink magasfokú szakmai képzettsége és a technológiai fegyelem szigorú betartása mellett lehetséges. A tárgyalt időszakban a kilencedik vágányra 10—10 perces időkülönbséggel 3 vonat érkezik. Az utasok kiszállását és a vágány felszabadítását úgy kell végezni, hogy a következő vonat a még szükséges műveletek miatt az állomás eőtt meg ne álljon, illetve sebességét ne csökkentse. Dolgozóink — a felelősségrevo- nás során — arról panaszkodtak, hogy a szerelvényben az érkezés után több esetben kisebb csoportok maradnak ülve, s mindaddig nem hajlandók kiszállni, amíg a legutolsó ultipartit be nem fejezik. A többszöri felszólításra sok esetben durva választ kapnak, s a felszólításnak késedelem nélkül nem hajlandók eleget tenni. A cikkben vázolt hiányosság is a fentiek miatt történt. A szerelvény mozgása közben leszállókat jegyvizsgálóink már az állomásra való érkezés előtt figyelmeztették, mire „azt mi is tudjuk, a száját evésre használja!” választ kapta az egyik jegyvizsgálónő. Ezek az ultizók, a biztonságos leszállás helyett a „parti” befejezése érdekében az életüket súlyosan veszélyeztető leugrálást is vállalják a mozgásban levő szerelvényről. Helyesnek tartanánk a hasonló „veszélyes játék”-ot folytatók figyelmeztetését is a sajtó útján. A Lillafüred expressz a kilencedik vágány megemelt, kibetonozott peronja mellett az utóbbi években már nem fér el, mivel a növekvő utazási igények miatt a kocsik számát növelni kellett. Mindaddig, amíg Miskolc Tiszai pályaudvar átépítése, Illetve bővítése meg nem történik, a hiányzó emelt peronrészt a vágányok között csak a meglevő salaktöltéssel tudjuk pótolni. Az emelt peron meghosszabbítása terveinkben szerepel.” Óvjuk díszfáinkat! Bizonyára minden miskolci, de még a városunkba érkező idegenek is szívesen gyönyörködnek a Szabadság tér csodaszép japán cseresznyefáiban. Én szinte naponta figyelem rügyeinek nyílását. Így vettem észre, hogy több fának egy-egy ága beszorult a neonlámpák „kalapja” alá, s félő, hogy tönkremegy, elszárad. Szeretném felhívni a kertészeti vállalat dolgozóinak figyelmét, hogy „szabadítsák ki” ezeket a pusztulásra ítélt ágakat kellemetlen helyzetükből — írja egy magát virágbarátnak nevező olvasónk. BOV ÁTVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNB TELEFONSZAMA: IÍ-K1 „Inkább a kicsiből egy kosár...'’ Aprópénz Van-e ember, aki ne szeretné a pénzt? Ügy tűnne, hogy nincs, de ingerült vita figyelmeztet: — Nekem ne adjon aprót. Fém tizes nem kell!... A pénztáros — neki is igaza van —, műszak vége előtt szabadulni akar az aprótól, hogy ne kelljen csomagolnia, „gurigáznia”. Ugyanez a kép reggel fordított. A MÁV például egyenesen felirattal figyelmeztet, hogy a pénztárak pénz váltására nem kötelezhetők. Amiből egyszer sok van, az máskor kevés. Mennyi aprópénzünk van valójában? — Sok — mondta határozottan Endrédi József, az OTP megyei igazgatója. — Annyi, hogy ma már géppel számoljuk. — Kell-e ennyi? — Feltétlenül, hiszen a pénz a forgalomban „él”. Ott az apróra szükség van. Képzeljen el például egy bérfizetést egy nagyvállalatnál. Sok-sok kiló aprópénz kell hozzá ... — Mi néha úgy érezzük, hogy túlságosan is sok. — Kozaróczy Károlyné, az OTP betét- és értékosztályának vezetője. — Nálunk az értéktárban megfordul napi ötmillió forint. Van úgy, hogy tizenöt millió forog. Számoljon: amióta az új tízforintosak ilyen gyakoriak, tíz-tizenöt mázsa pénzt hozunk át a bankból. Néha azzal viccelünk, hogy egy rakodógép is kellene ... Számolni valóban érdemes : egy tízforintosokkal töltött „zsák” (normál egységként számolnak a zsákokkal) két kilónál is több. Ugyanez papírpénzben meg se mozdítja a mérleget. Elhangzik egy sóhaj: — Ha nem lenne ilyen nehéz a tízforintos ... ■ ■ Szegény tízforintosok: bizony az utcán is szidják őket. Az ,,eltitkolt” barlang Alfödi ismerősömnek, aki Miskolcot látni, a Bükkőt járni, a természet szépségeit csodálni jött, Lillafüred környéki programot állítottam Össze. Este fáradtan, de a látottaktól, az élményektől fellelkesülten tért vissza Miskolcra. Fogadkozott, hogy pátriájában idegenforgalmi prókátora lesz e tájnak, ahol egyetlen nap alatt látta az őskohót, a Szeleta-barlangot, a Ko- Hász Múzeumot, a Herman Ottó Emlékházat, az István cseppkőbarlangot s a táj számtalan szépségét. Csak egyet rosszallóit: nehéz rátalálni látnivalóinkra, gyengék, hiányosak az idegenforgalmi útmutató táblák, feliratok. És ekkor derült ki, hogy a Petőfi (volt Forrás) mésztufa-barlangot meg sem találta. Másnap vele tartottam, hogy bebizonyítsam „ügyetlenségét”. De a vendégnek kellett igazat adnom. A Palotaszálló környékén egyetlen táblát, útmutatót sem találtam, amely ehhez a páratlan szépségű, s világszerte is ritkaságnak számító barlanghoz kalauzolná az idegent. És azt, hogy mostohán bánunk a természeti ritkaságunk propagálásával, sajnos a barlang eléggé gyér „forgalma” is bizonyítja. Néhány irányító táblát, néhány színes és fekete-fehér képeslapot megérdemelne ez a természeti csoda. Mert a képeslap- „választék” egyetlen darabból áll, s ez is csak elvétve kapható. Vajon miért „titkoljuk” el a Petőfi mésztufa-barlangot?! I. R. Miskolc A Borsodi felvesz ács, géplakatos, marós, hegesztő, szivattyúkezelő szakmunkásokat. Felveszünk továbbá tmk-munkák szerkesztésében jártas, több éves gyakorlattal rendelkező technikust vagy fiatal mérnököt Heti 42 és 44 órás munkaidő. Bérezés beosztástól függően, megegyezés szerint. Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk, lelentk zés a munkaügyi osztályon, Sajókeresztúron. Költözött — és maradt A népi ellenőrzés már befejezte a vizsgálatot, de várható, hogy az ügynek még folytatása lesz. Ezért nevezzük csak egyszerűen Z-nek a (negatív) hőst, munkaadóját pedig egy Miskolcon dolgozó budapesti vállalatnak. Ha röviden akarjuk összefoglalni az alábbiak lényegét, akkor azt mondhatjuk, hogy Z. költözött és maradt, vállalata pedig busásan honorálta ezt a nem mindennapi manővert. Z. Miskolcon dolgozott és itt is lakott. Valójában itt lakot, ám papíron Sátoraljaújhelyen. Hogy miért jelentkezett be a távoli városba? Azért, mert béren kívüli juttatás, pontosabban kiküldetési költség csak azoknak jár, akik kénytelenek lakóhelyüktől távol dolgozni. Szóval Z.-t a vállalata kiküldte Miskolcról Miskolcra, s ez az „ügyes” dolgozónak szép hasznot hozott. 1972-ben és 73-ban összesen, mintegy 11 ezer forintot vett fel jogtalanul — a népi ellenőrzés vizsgálata szerint. Ám Z. nemcsak ebben a két évben költözött el — formálisan — Miskolcról, hanem már 1968 februárjában. Jogos tehát a feltételezés, hogy nem csupán a már említett 11 ezer forinthoz jutott jogtalanul, hanem jóval nagyobb összeghez is. Egy ilyen csalás lebonyolításához persze nem elég egy ember. Kell valaki, illetve kellenek valakik, akik hisznek az ügyeskedőnek és igazolják, kifizetik számára jogtalanul is a pénzt. Z. vállalatánál nyilván arra hivatkoznak, hogy hittek a személyazonossági igazolványban bejegyzett lakhelyváltozásnak. Ám egy viszonylag kis létszámú részlegnél fel kellett volna figyelni arra, hogy miért hagyja ott egyik napról a másikra valaki miskolci lakását, feleségét és miért költözik el egy másik városba. De ha már erre nem figyeltek fel, szemet szúrhatott volna nekik, hogy Z. nem igényelt vállalatától sem szálláshelyet, sem szállásköltséget, mint azok, akik állandó lakásukra naponta nem tudnak hazatérni. Nem igényelt továbbá a hazautazáshoz kedvezményes vasúti jegyet sem. Szerénységből? Ezt nehéz elhinni egy olyan emberről, aki hosszú éveken keresztül szemrebbenés nélkül jogtalanul vett fel tekintélyes summákat. Inkább arról lehet szó, hogy úgy vélte, ha nem használja ki a csalás minden lehetőségét, akkor nem tűnik fel a jogtalan haszonszerzés. Tény, hogy azoknak nem is tűnt fel, akiknek hivatalból őrködniük kellene a köz vagyonán. Nem kétséges, hogy megkérdik majd tőlük — ha eddig nem kérdezték volna: miért költözött el Z., ha egyszer maradt? * Az OTP értéktárában: több mint két kiló egy zsák tízforintos (Agotha Tibor felvétele) — Nehéz, kitépi a zsebet... — Sok helyet foglal... A színház előtti újságáruspavilonban a nyolcvan filléres tételekkel dolgozó Fehér Józsefnét kérdeztem: szereti-e az aprópénzt? — Ha nincs, akkor igen, de máskor nem. Persze beváltják, csak sok munka van a csomagolással. A tízforintosoktól én is szabadulok. Kis boltban nincs annyi, hogy csomagolni lehessen, másképpen elszámolni nehéz ... — És a vevői? — Volt már, aki gorombát is mondott... Lénárt Józsefné 1960 óta az MKV pénztárosa: — Néha „kiszúrásból” is hozzák a tízfilléreseket. Amikor sokan várnak, akkor borzalmas. A tízforintosokra nem haragszom, csak záráskor. Különben van néhány nyugdíjas, aki az unokáinak gyűjti. B arsánszki Jánosné, a 105-ös élelmiszerbolt vezetője: — Az apró? Nézze, a boltoson múlik, hogy mindig legyen tartaléka. Aprópénz nélkül egy pénztár nem pénztár, és ha filléres árak is vannak, akkor kell a tíz- húszfilléres is. Persze más ez például az állomáson, ahol öten-hatan jöhetnek egymás után ötszázassal. Ott a többi utas bánná, ha a pénztáros váltani menne. — A tízforintosok? — Egy-egy vevőnek legfeljebb egyet vagy kettőt adok. Többet nem merek... Zárja a pénz körüli sétát a piaci asszonyok bölcsessége: — Inkább a kicsiből egy kosár, mint a nagyból túl kevés. B. G. IV. borsodi orvosi napok Az emésztírsBdszer vérzéses betegségei Az emésztőrendszer felső részének heverty vérzéses kóresetciről volt szó a IV. borsodi orvosi napok tegnapi tanácskozásán. Dr. Her- czeg László főorvost és dr. Prónay Gábor főorvost kértük meg arra, hogy a Déli Hírlap olvasói számára röviden foglalják össze a megbeszélésen elhangzottakat. Korunk betegellátásának legizgalmasabb, legaktuálisabb feladatai közé tartozik az emésztőrendszer heveny vérzéses megbetegedéseinek felismerése és gyógyítása. A IV. borsodi orvosi napok jó alkamat nyújtanak arra, hogy a szakterület specialistái kicseréljék tapasztalataikat és megpróbáljanak egységes kezelési szemléletet kialakítani. Az effajta megbetegedések ugyanis sürgős ellátást igényelnek, mert a beteg többnyire már életve szélyes állapotban kerül a kórházba, a gyomor- és nyombélvérzések csak gyors beavatkozással szüntethetők, meg. A közvetlen életveszély elhárításában több szakorvosnak kell együttműködnie, hiszen a belgyógyász pontos diagnosztikája után Előadás a briffádvezetők klubjában A Diósgyőri Vasas klubban ma délután fél háromkor tartja összejövetelét a szocialista brigádvezetők klubja. Kopcsek Imre, az SZMT Szervezési Osztályának vezetője, az üzem: és társadalmi szervekről tart előadást „i..... kerülhet csak sor hatásos sebészi beavatkozásra. A gyomorműtéteknek több, mint 10 százalékát súlyos vérzéses szövődmények miatt kell elvégezni. Sajnos, a halálozási arány meglehetősen magas a heveny emésztőrendszeri vérzésekkel kórházba kerülőknél. Azt azonban örömmel állapították meg a résztvevők, hogy a megye és a város kórházai magas szinten, modem eszközökkel gyógyítják korunk népbetegségének, a gyomor- és nyombélfekélynek e súlyos eseteit. Éhhez járult hozzá a tegnapi tanácskozás is. A rendezvénysorozat utolsó napján, ma az ideg- és elmebetegek, alkoholisták, valamint az öngyilkossági kísérletet elkövetők rehabilitációjáról és utókezeléséről hangzanak el előadások. Az orvosokon kívül felszólal Monos János, a Borsodi Szénbányák igazgatója, dr. Lukács László bíró, Pápai Sándor, a Földes Ferenc Gimnázium tanára és Kázs- mér József, a Borsod megyei Rendőr-főkapitánvság dolgozója is. Üléselnökök: dr. Török Pál és dr. Aszódi Imre főorvosok. Geológiai korok és feloszlások Az ifjúsági és úttörőházban holnap délután öt órai kezdettel az ásványgyűjtő klub tagjai gyűlnek össze. Geológiai korok és felosztások címmel Kovács András, a klub vezetője tart előadást ____ (békés)
