Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-30 / 100. szám

Negyedikes diákokkal beszélgettem a témáról. Gimnazis­ták, szakközépiskolások — érettségi előtt. Sorolják a tétele­ket: szalag, szalagavató, tabló, tablókép, éjjelizene, bankett, ajándék a tanároknak, érettségi kosztüm... Szerény becslé­sek szerint is meghaladja a végösszeg az ezer forintot. Pedig az érettségi hivatalos ára mindössze ötven forint. Ennyibe kerül a maturáns bizonyítványába ragasztott okmánybélyeg. A többi kiadás már nem kötelező. Nem kötelező, de évről évre újraéled valamiféle rossz verseny, aminek célja az iskolától való búcsú emlékezetessé tétele lenne, ám egyetlen eredménye a szülői pénztárcák megcsapolása, így május táján. Versenyeznek az osztályok abban, hogy hol tartsák a szalagavatót. Fehér-terem, Lő- csey-terem, Tokaj étterem, Alabárdos ... Melyik osztály mit ajándékoz? Ez is visszatérő kérdés. Néhányan mindig felve­tik, hogy talán elég lenne pár szál virág, egy szép könyv. De ezen a ponton aztán már a szülők is beleszólnak a ver­senybe — akik különben úton-útfélen panaszolják, hogy mi­lyen sokba kerül érettségiző gyermekük —, és nem engedik úgymond lejáratni magukat. „Mert ami illik, az illik!” Vesz­nek subaszőnyeget, étkészletet, aranygyűrűt, társasutazást, és ha a verseny ilyen ütemben folyik tovább, akkor színes té­vét, luxusjachtot, öröklakást, holdautót. Persze érdemes lenne kideríteni, hogy honnan indult el ez a verseny? Sejtéseim szerint nem a gyerekek találták ki. A példát az „életből” vették. Minden osztályban akadnak olyanok, akik otthon hallottak valamit hivatali névnapozás­ról, balatoni termelési tanácskozásról és más effélékről. Ro­konjelenségek ezek. A kivagyiság, a kispolgáriság, a parve- nű emberek jellemző jegyei. Néhol születtek adminisztratív intézkedések megakadályo­zásukra. Nem ezek jelentik a megoldást. Szemléleten intéz­kedésekkel változtatni nem lehet. A felnőtteknek kell jó pél­dát mutatniuk és a tanároknak is, bele kell szólniuk ezekbe az ügyekbe. A pedagógusok többségének, s a gyerekeknek az érettségi vizsga nem a szülők kiadásaitól marad emlékezetes. Talán egy csanyiki szalonnasütés, talán egy hangulatos ki­rándulás története marad meg emlékként. Az érettségi bizonyítványt mindenki megkapja, aki az írásbeli és szóbeli vizsgán megfelel. Ezek a vizsgák általá­ban sikerülnek is. De nemcsak tárgyi tudásban kell bizo­nyítani érettségünket. S nemcsak a tizennyolc éveseknek.... ERDŐS ÁKOS Koltai Gergely a bőrdudából csalogat ki egy régi dallamot; Halmos Béla hegedűi Ny enyer ével, bőrdudával .Megtanuljuk - továbbadjuk Sebőék Miskolcon Az Ezek a mai fiatalok című vitasorozatunk záró cikkét mára ígértük. Tech­nikai okok miatt, azonban Holnap délután 5 órakor Bárczi Béla, Miskolc megyei városi tanácselnöke adja át a város fiataljainak az If­júsági Parkot. A Fiatalok Miskolcért — a Miskolc a fiatalokért mozgalom e szép eredményéről több kérdés érkezett szerkesztőségünkbe. Demcsik Ivánt, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igaz­gatóját arra kértük, hogy elevenítse fel a park törté­netét és ismertesse prog­ramtervezetüket. — 1972 tavaszán került szóba először egy ifjúsági park építése. Az akkor meg­induló FMMF-mozgalom el­ső terveként a Riporter ke­restetik miskolci elődöntő­jén, az ország nyilvánossá­ga előtt hangzott el, hogy Ifjúsági Park épül Miskol­con. A Tanácsi Tervező Vállalat, Markovits László vezette csoportja kapott megbízást a tervek elkészí­tésére. A költségvetés 1972 novemberére elkészült, ám ekkor még több mint fél­millió forint hiányzott az építkezéshez szükséges ősz- szegből. Az első kapavágást csak rovatunk következő megjelenésekor, azaz május 14-i számunkban. tudjuk majd közölni. egyébként 1972. október 30- án, a 101-es számú Szak­munkásképző Intézet diákjai tették. Később csatlakoztak hozzájuk a Kilián Gimná­zium és a Közgazdasági Szakközépiskola tanulói is. A célunk az volt, hogy 1973. augusztus 20-án átad­hassuk a parkot. Sajnos, több cég nem teljesítette szerződésben vállalt kötele­zettségét, késtek az anyagi­ak is, és hiába készültek el az ünnepélyes avatásra szóló meghívók, az adott helyzet­ben csak „próbaüzemelésre” volt mód. Felesleges lenne itt a sok problémát ismét felemlíteni, inkább köszönetünket fejez­zük ki ezúton is a Miskolci Építőipari Vállalatnak, hi­szen rekordidő — négy hét — alatt felépítették a WC és a büfé épületét. Befejező­dött a parkosítás is és hol­nap valóban olyan parkot adhat át Bárczi Béla a fia­taloknak, amilyet megálmod­tunk. Programjainkról? Műsor­tervezetünkben a fő helyet a könnyűzene, a beat foglal­ja ed. Tervezzük a Syrius, Ifjúsági akadémiák, vitaestek A KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vá­rosi szervezete együttműkö­dési szerződést írt alá. Eszerint az ismeretterjesztő munka szervezésekor a jövő­ben fokozott figyelmet for­dítanak az ifjúságra. Min­denekelőtt az ifjúság fizikai munkavégző rétegei, a bejá­ró, illetve munkásszálláso­kon élő fiatalok, valamint a szakmunkástanulók körében végzett tudományos ismeret- terjesztés színvonalát kell javítani. A közös munkaprogram szerint a két szervezet ifjú­sági akadémiákat, előadás- sorozatokat, vitaesteket ren­dez majd, amelyeken a kö­zösen kidolgozott rétegtema­tika szerint a fiatalokat leg­inkább érdeklő kérdésekről lesz szó. Külföldi hírcsokor Hazaérkezett Moszkvából dr. Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának ve­zetésével az a küldöttség, amely részt vett a Komszo- mol XVII. kongresszusán. A magyar ifjúsági vezető repü­lőtéri nyilatkozatában el­mondotta, hogy a tanácsko­zás méltán reprezentálta a 33 millió szovjet ifjúkommu­nista erejét és tenniakará- sát. Külön örömünkre szol­gált, hogy a kongresszus mozgósító programokat ad a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa számára, amelyet néhány nap. múlva éppen hazánkban tartanak meg. * Az NDK Népi Kamarája törvényt fogadott el az ifjú­ságról. A szocialista társada­lom arra törekszik, hogy minden fiatalt képessé te­gyen a feladatok végrehajtá­sára és átfogó felelősséggel ruházza fel őket — hangsú­lyozza a törvényről szólva a Berliner Zeitung. Az NDK ifjúsági törvénye értelmében azok számítanak fiatal polgároknak, akik még nem töltötték be a 25. élet­évüket. a Corvina, az M 7, a Gene­rál, a Skorpió, a Mini és az Omega együttesek bemuta­tását, valamint Zalatnai Sa­rolta, Kovács Kati, Victor Máté, B. Tóth László és Dévényi Tibor meghívását. Minden hét szerdáján rend­szeres vendége lesz a park­nak a Gemini-együttes. A Gárdonyi Géza Művelődési Ház Kőtörő együttese heten­ként kétszer áll majd szín­padra. Rövidfilmek és animációs kisfilmek vetítése, közös já­tékok egészítik ki könnyűze­nei rendezvényeinket. A nép­zene, a pantomim és a ko­moly zene sem hiányzik majd a műsorból. Júniustól minden második héten tá­bortüzet rendezünk, amely­nek műsorát a résztvevő fia­talok adják. Májusban este 9 óráig, jú­niusban pedig este 10 órá­ig tart nyitva a park. Az intézmény vezetője és mun­katársai mindent megtesz­nek a jó hangulat érdeké­ben, a fiataloktól csupán ér­deklődést, kulturált maga­tartást és a szép park meg­óvását várják. E, Á. „A múltbeli értékek halott- siratása és halottá vitatása helyett: ők lelkesen kutat­nak és választanak népzenei örökségünkben. Választásuk­kal értelmet adnak az érté­keknek hangszereiken. — Az újkori versek Sebő-szerzette dallamai azért oly megraga- dóak, mert szigorúan őrzik a zenei anyanyelv tisztaságát.” Nagy László költőnk írta ezt a Sebő együttes emlék­könyvébe. Ennél többet alig­ha tudunk mondani, legfel­jebb Sebő Ferenc segítségé­vel sikerül az együttes útját és törekvéseit — a részletek­re is kitérve — felelevení­teni. Sebő Ferenc, Halmos Bé­la és Koltai Gergely a minap Miskolcon jártak. Néhány óra alatt rendkívül nagy népszerűségre tettek szert „múzeumból kivett” zene­szerszámaikkal, a népdalok­kal, melyek régi századokat, szokásokat idéztek, a versek­kel (Weöres Sándor és József Attila költeményeivel), me­lyek síppal, dobbal, citerával kísérve szólaltak meg. A fia­tal nézők, hallgatók együtt énekeltek velük. — Azt hiszem, ennél a kö­zös éneklésnél kell megáll- nunk; kezdődjék itt a beszél­getés. — Csoóri Sándor úgy véle­kedik, hogy vannak korsza­kok, mikor az emberek ugyanúgy elfelejtenek éne­kelni, mint gondolkodni. El­felejtenek, vagy meg sem ta­nulnak. A mi bevallott cé­lunk, hogy megtanuljuk, to­vábbadjuk a dalokat, a tán­cokat; azokat az értékeket, amelyeknek „árfolyama” az elmúlt évszázadok folyamán mit sem csökkent. — A Sebő együttest ha­zánkban, sőt határainkon túl is sokan ismerik, tevékeny­ségük összekapcsolódik a 25. Színház több sikeres produk­ciójával, a fővárosban klu­bot nyitottak, bemutatta őket a televízió, és sűrűn szere­pelnek vidéki városokban is. Hogyan kezdődött a két fia­tal építészmérnök, Sebő Fe­renc és Halmos Béla zenei tevékenysége 7 (Sebő Ferenc válaszol.) — Első próbálkozásként József Attilának néhány ver­sét zenésítettem meg. Rá- éreztem — bár tulajdonkép­pen logikai úton is megköze­líthető ez a tény —, hogy a nagy költő bizonyos művei­ben a népművészetre tá­maszkodik. így hát én is ezekre az alapokra próbál­tam hangolódni. Voltak, akik ezt észrevették, így kerül­tem kapcsolatba a Magyar Tudományos Akadémia nép­rajzkutató csoportjával, ahol a kitűnő szakemberek ren­delkezésemre bocsátottak ere­deti gyűjtésből származó anyagokat, sőt magnófelvé­teleket is. Halmos Béla klasz- szikus zenét tanult, de ő is nagy kedvet érzett részt ven­ni ebben a felfedező munká­ban. Kezdtünk játszani, kot­tából, ; s figyelembe véve a magnófelvételeket is. De éreztük, hogy nem az igazi, így mentünk el a helyszínek­re, s csak ott tudtuk elsajá­títani ennek a muzsikálásnak a sajátos technikáját. Tiszta, kemény, szép zene ez; men­tes a műdalok, a cigánymu­zsika mindenféle szentimen- talizmusától. — De nem egyhangú-e? — Szó sincs erről. Megfi­gyeltük, hogy a még mindig meglevő kis zenekarok soha­sem játsszák kétszer egyfor­mán a dallamokat. Az impro­vizáció megszámlálhatatlan formáját és módját találják ki. Ez a legcsodálatosabb népművészetünkben. Most jártunk Japánban, kiderült, hogy ott az improvizáció, az újraköltés, a variálás teljesen ismeretlen és lehetetlen. Me­rev kultikus formák kötik őket, náluk nem formálód­hattak olyan kis közösségek, amelyeknek ajkán tovább él­hetett, változhatott, gazda­godhatott a dal, szövegben és formában. — Nálunk most is szület­nek népdalok? — Dalköltők, versszerzők most sincsenek kevesebben, mint régen. A kérdés az, hogy van-e ezeket a dalokat megtartó, továbbéltető és terjesztő közönség. — A Sebő-együttes nyilván éppen ezeknek a közösségek­nek a megteremtésén fárado­zik. — így van, ezért fedeztük fel újra a citerát, a török sí­pot, a nyenyerét, a bőrdudát, ezért tanuljuk meg a régi dalokat,, dallamokat, ezért csi­nálunk mi is hasonlókat. Azt hiszem, jókor kezdtünk mun­kához (mert még nem na­gyon későn), és jókor azért is, mert erre a hallatlanul modern népzenére most kü­lönösen igény támadt. Utun­kat előkészítették a modern zenei formák, csak végig kell járni ezt az utat. (gyarmaíi) Sebő Ferenc a nyenyere titkait magyarázza. (Kerényi László felvétele) A fiatalok kérdeznek — az illetékes válaszol Az Ifjúsági Park története és műsora Mibe kerül az érettségi? Kimaradt a vitazáró

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom