Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-29 / 99. szám

iNein merik elvállalni, félnek felszólalni „Nőkérdés" kérdések Valami mindig visszafog, amikor a nőknek társadal­munkban betöltött szerepéről, helyzetéről, gondjairól és le­hetőségeiről keil beszélnem. Talán azért, mert nem va­gyok felkészült i teoretikus, nem támaszkodhatok semmi­féle tudományos megállapí­tásra. De tagjának sem válasz­tott semmiféle nőbizottság, nem szólhatok hát hivatalból és így feszélyez, hogy nő va­gyok. Nem a kollégák még> jegyzése miatt, amellyel ke­zembe nyomták a papírt, ami a Hazafias Népfront Miskolc városi elnöksége mellett .mű­ködő nőbizottság kibővített ülésére hívott: ez kell, hogy érdekeljen téged, hiszen nő vagy. Elengedtem a megjegy­zést a fülem mellett, tréfá­nak fogtam fel. A téma — a nők közéleti tevékenységéről szóló referátum és vita — pedig valóban érdekes volt. A feszélye^ettség viszont most, hogy írnom kell róla, megmaradt. Ugyanis már a tanácskozás elején elfogott a kétség: mennyire tudok tár­gyilagos maradni. Majdnem szó szerint ezt hallottam: a nőnek többet kell bizonyí­tania, ha helyt akar állni. És kiragadva egy-egy meg­jegyzést a továbbiakból: a közeli jövő fontos feladata, hogy mindenhol megszün­tessék a férfi- é's nődolgozók közötti bérezési különbsé­geket. Javítani kell a nők helyzetén. Kevés nő mer el­vállalni magasabb beosztást. A nők nem mernek felszó­lalni a tanácsüléseken — és így tovább. Ezekből a megjegyzések­ből számtalan miért és ho­gyan következik. Miért kell a nőnek többet bizonyítania? Miért nem akarnak maga­sabb beosztást elvállalni? Miért nem mernek egy tes­tület előtt ’megszólalni? És legfőképpen hogyan lehetne mindezen változtatni? Nem hibáztathatunk egy ilyen jellegű (de semmilyen) meg­beszélést, tanácskozást, ha a kérdésekre csak nagyon hé­zagosán érkezik válasz. És az is természetes, hogy leg­feljebb arra tudunk vála­szolni, hogy miért hagy maga után kívánnivalót a nők közéleti szereplése. Mi okozza, hogy oly nehéz őket a társadalmi aktivitásra rá­bírni? Nos, leginkább azért va­gyok a témával kapcsolato­san bajban, mert (sajnos) olyan nehéz erről valami újat mondani. Magát a na­gyon összetett problemati­kát (elég visszatetszőén „nő- kérdésnek” nevezzük általá­ban) sem könnyű alkotóele­meire bontani. Más a hely­zete a dolgozó nőnek és más azé, akinek nincs munkavi­szonya. De megint másról láncosok tatáik ózó ja Ismét versenyre készül a vasas tánckar. Ezúttal a szakszervezeti néptánccsopor­tok harmadik megyei talál­kozóján lépnek fel. A feszti­vált május 11-én Leninváros- ban rendezik meg. van szó, ha a hivatalból köz­életi tevékenységet folytató nőkről beszélünk, és ha a társadalmi munkások akti­vitását vesszük szemügyre. Nem lehet közös nevezőre hozni a családos vagy egye­dül élő nők' helyzetét sem. A nők élet- és munkakö­rülményeinek javítása tár­sadalmunk kiemelt feladata- Hogy mennyi itt a tenni­való, arra valójában az ilyen megbeszéléseken derül fény. Ahol a fiatal lány elmondja, hogy amióta megbízott mű­vezető, rosszkedvű, mert munkatársai kikérik maguk­nak. hogy nekik nő dirigál­jon. A fiatal tanácstag azt panaszolja (együtt a lakó­bizottsági taggal), hogy nem­igen kan segítséget az idő­sebbektől. A családos asz- szonyok szinte már miszti­kus fénybe burkolják a sza­bad idő • fogalmát; nekik ugyanis abból (mint a köz­életi tevékenység elemi fel­tételéből is) kevés van. El­hangzik, hogy kevés az óvo­da és a bölcsőde, a kisgyer­mekesek számára alkalmas munkahely. Hézagosak a szolgáltatások és ha konkrét segítségre kell beváltani az elveket, akkor mintha nem tudná a rrjimkaheiy, hogy miről van szó.. A nők nagy többsége dol­gozik. Nem véletlen, ha el­sősorban a munkahelyekkel szemben vannak elvárásaink, amikor az idevágó párt­ós kormányhatározatok meg­valósulását számba szedjük, ha egyáltalán a nők hely­zetéről beszélünk. Most is elhangzott: a tényleges egyenjogúság nem elvekben, hanem a hétköznapok során valósul meg. Ezt kellene jobban tudatosítani, és akkor talán még arra is fény de­rülne, hogy miért kell a nőknek többet bizonyítani, ha helyt akarnak állni. MAKAI MÄRTA Hogy szép és jó legyen... A szemünk Szemünket finom, érzé­keny bőr környezi, amely idősebb korban könnyen ki­szárad és ilyenkor finom ráncocskák hálója vonja be. Jó, és szükséges, hogy es­te és reggel is vitaminkrém- , mel, illetve olajjal kezeljük. Nagyon óvatosan vigyük fel az ápolókészítményt, nehogy megnyúljon a bőr. Ez a leg­biztosabban nagyra nyitott szájjal történhet, vagy ha a halánték bőrét a mutató és a középső ujjunk között megfeszítjük. Mindig az orr- gyöktől kell kiindulni, végig kell siklani a felső szemhé­jon, majd az ujjúnkat oldalt körözzük, s végül a szem alatt visszafelé visszük az orr irányában. Ha a szem alatti bőr már erősen meglazult, akkor meg- kísérelhetiük. hogy váltó bo­rogatásokkal íutoDára hideg­gel!) segítsünk rajta. A szem gondozásának az a célja, hogy működőképes­ségét sokáig megtartsa. Ezt elsősorban az elegendő alvás és az elegendő,vitaminmeny- nyiség biztosítia. Tei tel ter­mékek. sárgarépa, zöldfőze­lék. tojás, máj és élesztő — ezek a legnagyobb A- és B- vitamin tartalmú ételek. Káré és infarktus 1972-ben H. Jick 12 S79 kórházi ápolt körében vég­zett felmérést. A betegek közül 450 infarktusban szen­vedett. A felmérés kimutat­ta, hogy a nagy kávéfo­gyasztók (napi 5 csésze vagy annál is több) megbetege­dési eshetősége 50 százalék­kal növekszik! A kávé több száz összetevője közül a xantin felelős az infarktus előidézéséért. De az is bizo­nyos, hogy a tea ugyanany- nyi koffeint tartalmaz, mint a kávé. Tehát a túlzott tea­fogyasztás is veszélyes lehet. Amerikai kutatók kimu­tatták, hogy a kávé hatá­sára erősen növekszik a vér koleszterolszintje. Ha azután valaki cukorral issza a ká­vét és közben cigarettázik is, háromféle veszélynek teszi ki szervezetét: a cukor, a koffein, és a dohány ártal­mának. Igen fontos, hogy gondos­kodjunk mindig jó, nem va­kító megvilágításról. Ha a szem kivörösödött, vagy az ismert homokszem­cse érzés atra utal, hogy túlságosan megterheltük, ak­kor hideg kamilla-, hársfa-, vagy fekete tea borogatás­sal könnyíthetünk rajta. Kó­ros elváltozásoknál vagy gyöngülő látóképességnél természetesen mindez nem használ. Ebben az esetben feltétlenül keressünk fel sze­mészt — inkább ma, mint holnap. Összefogás CzilliÉW Az emberi megértés és sze­retet szép példáját jelképezi az az összefogás amely, csa­ládi házhoz juttat egy hét­gyermekes családot a Gvőr- Sopron megyei Söptér-pusz- tán. Itt lakik hét gyermeké­vel egy régi cselédlakásban Czikhardt Rudolf, a Győr’ Magyar Vagon- és Gépgyár szállítási gyáregységének traktorvezetője. A gyág Vö­röskereszt szervezetének kezdeményezésére a gyár­egység több brigádja aján­lotta fel segítségét a nehéz körülmények között élő csa­ládnak. A gyár és a városi tanács bontási anyagot adott, a brigádok pedig vállalták az anyag tbontását és hely­színre szállítását. A család segítésébe a Gvő -Sopron megyei Beruházási Vállalat és a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat néhány brigádja is bekapcsolódott. Társadalmi munkában ké­szülnek el az új családi ház tervei, két kőműves szocia­lista brigád pedig szabad idejében felépíti a házat. Jó, csak drága Szuperál-e a szuper-automata? A „Régit ad, újat kap" akció nem új, nem kell tehát ismét felfedezni. Ám újjáéledésének nagyon is újszerű okai van­nak, s ezekről az okokról három miskolci és három vidéki üzlet automata mosógép-akciója kapcsán szeretnék beszélni. A lakosság tartós fogyasz­tási cikkekkel való ellátott­sága elérte azt a szintet, amikor az évenkénti forgal­mi adatok csökkenő tenden­ciát mutatnak. A televízió, a mosógép, a centrifuga, a rá­dió beszerzése az utóbbi években már nem pénz, ha­nem elhatározás kérdése volt. Általánosságban azt mond­hatjuk tehát, hogy a háztar­tások többsége el van látva a háziasszony munkáját könnyítő gépekkel. Ezt tudja a kereskedelem, s aiki ma­napság tévét vagy rádiót vesz, az nem az első, hanem a második, harmadik készü­lékét vásárolja. Mivel a vi­Középkori „csodareceptet!í találtak Harminchárom betegség orvossága Középkori eredetű, „min­dent gyógyító” medicina le­írása került napvilágra Pé­csett. Egy patinás pécsi pol­gárcsalád évszázados iratai között bukkant rá nemrég a familia egy ma élő tagja, Korpolai-Kilius Gyula és juttatta el az írást a gyógy­növények, régi gyógymódok ismert pécsi kutatójához, Baranyai Aurél gyógysze­részhez. Ö derítette ki azután, hogy a legendás hírű, elveszettnek hitt középkori elixir hiteles receptje került elő. A recept maga másolat. Körülbelül 200 éve másolhatták az eredeti­ről, amely viszont valamikor a középkorban — az európai alkímia virágkorában — ke­letkezhetett. A gyógyszer­anyagok és a bonyolult elké­szítési mód eredete azonban még messzebbre, még távo­labbra vezethető vissza: az ókorba és a Közép-, illetve a Távol-Keletre. A medicina — a szöveg szerint harmincháromféle be­tegség gyógyítására alkalmas, így többek között orvosolja a szívdobogást, az idegek resz­ketősét és a végtagok gyen­geségét, kiszórja a salakot a testből és tisztítja a vért, minden lázt kúrál. Lohasztja a daganatot, gyógyítja a fül­zúgást és a skorbutot, régi és friss sebekre egyaránt hat, könnyű légzést biztosít és egészséges arcszínt ad. Élet­erősítő szerként is használha­tó. Megelőzés céljából fo­gyasztva ugyanis egészséges és friss marad az ember, s jó kondícióját öreg korában is megtartja. A pécsi gyógyszerész meg­fejtette a medicina 13 össze­tevőjének nevét és mértékét is. Köztük olyan ismert és kevésbé ismert anyagok van­nak, mint például sáfrány, citrom, áloe, encián, mirha, borkősav, hód-pézsma és the- riák. Ez utóbbi önmagában is bonyolult keverék: 64-féle anyagot tartalmaz. A hagyo­mány szerint időszámításunk kezdete előtt élt VI. Mithri­dates Eupator pontusi király — korának ismert gyógytudó- sa — gondolta ki és állította elő a később híressé vált elixírt. (Magyarosan terjék- nek nevezték.) A nagy hatású gyógyszer igen drága volt, és a recept birtokosai féltve őrizték a titkát. Baranyai Aurél a becses gyógyszer- és kultúrtörténeti dokumentumot a leendő pé­csi patikamúzeumnak aján­dékozza. Az univerzális hatá­sú — „mindent gyógyít, .ami fáj” — orvosság receptjét pe­dig gyógyszerész 1 szakembe­rek vizsgálják majd meg, hogy kiderítsék: válóban rendkívüli hatékonyságú me­dicináról van-e szó. Annál Is inkább érdekes ez, hiszen a modern gyógyszerkutatás ma­ga is törekszik univerzális orvosságok előállítására. DR. IGLŐI ZOLTÁN szonylagos telítettség éppen a híradástechnikai cikkeknél következett be, érthető, hogy a csere itt indult meg, illet­ve indul meg leghamarabb. (A magnetofonnál és az újra felfedezett lemezjátszónál más a helyzet.) A Vénusz példája Nem titok, hogy most ke­vesebb televíziós kéiszüléKet ad el a kereskedelem, mint mondj uk öt esztendővel ez­előtt. Az érdekeltek éppen ezért igyekeznek élénkíteni a keresletet. (Egyetlen példa: a szép vonalú, s a hazai fo­gyasztók körében méltányta­lanul népszerűtlen, 6800 fo­rintos Vénuszt ötezerért áru­sítják.) A tavalyi tévévásár (amikor a régi gépet vissza­vették, s árát beszámították az újéba), jól sikerült, s a forgalom élénkülése mellett egy jó tanulsággal is szol­gált. Az új, a korszerűbb típus megvételének gyakran és kizárólag a már selejte­zésre érett, de még működő­képes régi az akadályozója. Egy televízió ideális haszná­lati ideje (a Videotonból származó információ szerint) öt-hét év. Bár a készülék apróbb-nagyobb javítások­kal, ennél tovább' él, de szol­gáltatásai az élvezhetőségi szint alá csökkennek. v \z mulat, aki fizet' Nem vitás, hogy bizonyos vásárlói csökönyösség is köz­rejátszik „a majd akkor ve­szek újat, ha a régi végleg tönkremegy” szokás gyakor­lásában. De ezért nem a fo­gyasztónak kell szemrehá­nyást tenni. „Az mulat, aki fizet”... És ne feledjük, hogy a szocialista reklámnak olyan hatásának is kell len­nie, amely nevel és üzleti érdéit nélkül orientál az ide­ális fogyasztáskultúrára. De térjünk' vissza az auto­mata-akcióra. Nem titok, hogy a legtöbb háztartásban ma használatos tárcsás és lengőlapátos mosógép kor­szerűtlen. Óriási vívmány, hogy a kézi mosás a gépesí­tés és a mosószalonok felvi­rágzása révén ma már kiik­tatódott a legtöbb háziasz- szony robotjából. Az auto­mata nagyobb kényelmet és több szabad időt ad. De az automata drága. Nemcsak azok vallják ezt, akiknek nincs, hanem azok is, akik már megvették. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat százat sem számlák) tavalyi automata-vásárlóihoz kérdőívet juttatott el az el­múlt évben. A válaszok egy­öntetűek voltak egyetlen pontban: a készülék jó, megbízható, csak drága... Kézzel va»y géppel Való igaz hogy 8370 forin­tot (a BIO-AUTOMATA meg ennél is drágább) nem sok család kockáztathat meg az­ért, hogy az öreg masinákat korszerűbbre cserélje. Ám ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a házi mosás au­tomatizálásának szorgalma­zásáról. Eíőbb-utóbb az át­állás szükségszerűen végbe­megy, s aligha csodálható, ha az ipar és a kereskede- ,lem a tömeges csere időpont­ját szeretné előbbre hozni. Mit is kínál a mostani ak­ció? A hat kijelölt üzletben visz- szaveszik a régi (még ha < üzemképtelen is) mosógépet és centrifugát. Ez 600—1200 forint „előnyt” jelent az au­tomata-vásárlásnál. Továb­bá: az üzlet vállalja az OTP- ügyintézést, a házhoz szállí­tást és a Vízvezetékszerelő Ktsz-szel kötött szerződés ér­telmében (350—400 forintért) a 72 órán belüli esetleges szerelési munkák elvégzését. Szépséghibája — nemcsak az akciónak, hanem a mé­regdrága automata vásárlás­nak —, hogy a gépet az üz­letben nem lehet kipróbál­ni. A vásárló így zsákba­macskát vesz. s otthon derül ki, hogy szuperál-e a szu- perautomata. Igaz. a rossz készülékeket, bár a hiba­arány alacsony az üzletben szó nélkül kicserélik. (brackó) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom