Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-23 / 94. szám

kamraszekrény, hűtőgép helye (alul) felsőid roló jár ható szekrény ♦ A négyszemélyes lakás egyik változatát már közöltük. Abban a nagy nappali szoba mellett két kisebbet alakítottak ki a tervezők. Most bemutatjuk ugyanennek a lakás­nak egy másik, kétszobás változatát. Alapterülete 55,5 négyzetméter. lak ás bejárat szó = —automata mosógép hetye sfc A háromszemélyes lakás alaprajza. Területe 37,4 négyzet- méter. A nagy nappali szobához e lakástípusnál egy kisebb háló társul Valamivel szűkösebb a konyha is, mint a négy­személyes lakásé, az étkezést itt nem lehet megoldani. Utcáink, tereink névadói Folytai uk a bemutatást Új típusú házgyári lakások Az elmúlt hetekben már étszer foglalkoztunk az új pusú házgyári lakásokkal: április 3-i és 7-i számunkban. Ezért most csak röviden is­mételjük meg, hogy a ház­gyári rekonstrukció befeje­zése után, azaz júliustól kez­dődően már gyártják és sze­relik az eddiginél kényel­mesebb, komfortosabb ottho­nokat, tetszetősebb külsejű házakat. Előző cikkeinkben bemutattuk a hatférőhelyes lakást és közöltük a négy­férőhelyes háromszobás, il­letve a garzonlakás alapraj­zát is. Azóta számos olvasónk kérte, hogy folytassuk az új típusú lakások bemutatását. Eleget teszünk e kívánság­nak, és mai számunkban is­mét két lakás alaprajzát kö­zöljük. A heiybenmaradúshoz is lépni kell II statisztika a műhelyben készül A BH-munkarend csak egy módja a hatékonyság növelésének A látványos és gyors sike­rekre törekvő igazgató meg­kérdezte a bölcs igazgatót: — Miért nem vezetitek már be a DH munkarendszert? Jó cég vagytok, jó a kap­csolat a munkásokkal, ha­mar nyélbe lehetne ütni t> dolgot. Mi például néhány hét alatt összevágtuk, most már a DH szerint dolgozunk. A bölcs igazgató, aki a lát­ványos és gyors sikerekre tö­rekvő kollégájánál sokkal jobban ismerte az új munka­rendet, és a gyakran évekig tartó előkészületek fontossá­gát, csak annyit mondott, hogy talán 1975-ben. Meg kell érnie a feltételeknek. 1 bűvös szí A tanmese-példával (bár megtörtént, sajnos) csak azt szeretnénk illusztrálni, hogy sokan és sokszor kampány- feladattá szürkítenek egy hosszú és. kitartó munkát igénylő, nagy reményekre jo­gosító vállalkozást. A Dol­gozz hibátlanul munkarend (bár átfogja a teljes gazdál­kodási szervezetet) csak egy, de nagyon hatásos módja a hatékonyság növelésének. (Az ózdi és a diósgyőri kohászat­ban már bevezették, a De­cember 4. Drótművekben jö­vőre tervezik.) A bűvös szó: a hatékony­ság. Ez mozgatja, ez kell hogy mozgassa a munkaerő­vel, gépekkel, nyersanyaggal foglalkozó, jobban mondva gazdálkodó vezetőket. E há­rom tényezőnek a végter­mékhez való viszonya sok mindent elárul, sok minden­re figyelmeztet. A nyers­anyag fogy és drágul. A be­ruházások egyre költség- és eszközigényesebbek lesznek. A foglalkoztatható létszám nem növelhető. Ezek tények. Hosszabb távra ez azt je­lenti, hogy a társadalmi ter­melésnek a mostaninál is nagyobb hatékonyságúnak kell lennie az elkövetkező években ahhoz, hogy a je­lenlegi ütemű nemzetijövede- Iem-növekedést biztosítani tudja. Azaz: a helyben ma­radáshoz is nagyobbakat kell lépnünk. Recent a fejlődésre Dr. Balogh Zoltánnal, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának gazdaságpolitikai osztályvezetőjével a téma kapcsán arról beszélgettünk: mit tehetnek az üzemek, vál­lalatok kommunistái a tár­sadalmi fejlődés szempontjá­ból alapvető mozgató, a ha­tékonyság erősítése érdeké­ben. A munkahelyeken március végéig mindenütt megtartot­ták azokat a helyzetelemző megbeszéléseket, ahol a „mi lesz?” kérdésre adandó vála­szokat a „mi volt?”-ból szűr­ték ki. Az alapszervezeti szintű eszmecserék jegyző­könyvébe bekerültek mind­azok az ötletek, javaslatok, terven felüli vállalások, ame­lyek srófolhatnak egyet a gazdálkodási mutatókon, csak azért, hogy több kerüljön a közösség asztalára. A pamutfonóban például, ahol az elmúlt évben a ter­melés 2,7 százalékkal, a ter­melékenység 6,3 százalékkal, az átlagbér pedig 17,6 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel előttit, irigylésre méltó­an pontos és főként konkrét programot, de nem másol­ható receptet készítettek. Nö­velik a szintetikus fonal­gyártást, csökkentik a gépek állásidejét, s nem feledkez­nek meg a más városok test­vérgyáraiban dolgozó mis­kolci lányokról és asszonyok­ról sem. Tervet tetéző teljesítés Hogy a gazdasági munkát segítő célkitűzések a haté­konyság növelésére, s ezen belül is a munka- és üzem- szervezés korszerűsítésére irá­nyulnak, arra jó példa a drótművek korábbi és mos­tani tevékenysége. A lénye­gében változatlan létszámmal és ugyanazokkal az eszközök­kel dolgozó üzem évenként legalább tíz százalékot „rá­tesz” az előző esztendei tel­jesítésre. Fokozatosan kiszűr­ték a terméklistából a gaz­daságtalanul előállítható cik­keket, s a termelési progra­mot nem a saját lehetősé­geikhez, hanem a piaci igé­nyekhez igazították. Ha sem­mit sem tennének mostantól kezdve, akkor sem lenne ér­tékesítési gondjuk néhány évig. Ismeretes, hogy az ipar, így a miskolci ipar is, „hozza tervét” a vártnál is kedve­zőbbek a tavalyi gazdaságos- sági mutatók. A tervet tetéző teljesítés nem a tervezők óvatosságának, hanem a mun­kások, mérnökök, techniku­sok jó munkájának tudható be. A statisztikai mutatók különben sem az irodákban, az íróasztalok mellett hatá­rozódnak meg, hanem a mű­helyekben, a munkapad mel­lett B. L Cipész és filozófus Mostani ismertetőnkben két olyan mártírról írunk, akik közül az egyik fizikai, a má­sik szellemi munkásként ke­rült a magyar munkásmoz­galomba. Simon Ferenc Szeghalmon, 1907. január 26-án született. Cipészként kereste meg a kenyerét, s a húszas évek végén a mun­kásmozgalomba kapcsolódott; 1931 óta tagja volt a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának. Politikai tevékenységéért több ízben letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyez­ték. 1937-től a bőrmunkások szakszervezete cipész-szak­osztályának vezetőségében, majd a szakszervezet Köz­ponti Vezetőségében dolgo­zott, 1941-ben a KMP bőrös szakmai bizottságának a tit­kára lett. Egy évvel később ismét le­tartóztatták, s a katonai bí­róság 7 évi fegyházra ítélte. A fasiszták 1944 végén a dachaui koncentrációs tábor­ba hurcolták, s meggyilkol­ták. Földes Ferenc Besztercén született 1910. március 16-án. Külföldi egyetemeken ta­nult, s hazatérése után, 1932-ben bekapcsolódott az MSZDP, majd a Kommu­nista Ifjúmunkások Magyar- országi Szövetsége munkájá­ba. Kiváló kommunista filo­zófus és publicista volt. A KIMSZ vezetőségének utasí­tására szerepet vállalt a szo­ciáldemokrata ifjúsági moz­galomban, az Országos Ifjú­sági Bizottság irányításában. Mozgalmi tevékenysége miatt 1934-ben bebörtönöz­ték. Kiszabadulása után szé­les körű irodalmi munkássá­got folytatott. Filozófiai és társadalmi kérdéseket tár­gyaló cikkeit, tanulmányait a külföldi és a hazai haladó sajtó közölte. Bolognában 1938 őszén a filozófia dokto­rává avatták. A Népszava munkatársa­ként 1941-től jelentős szere­pet játszott a KMP és az el­lenzéki pártok egységfrontjá­nak létrehozásában, a Ma­gyar Történelmi Emlékbizott­ság munkájában. A következő év áprilisá­ban büntetőszázaddal a front­ra vitték, s ott nem sokkal később elpusztult. PERÉNYI KAROLY Hét tengeren hajózott A bükkoranyosi erdész Szobája falán szögre akasztva pihen egymás mellett a fehér tengerészsapka és a zöld erdészkalap. — Melyikhez fűződnek kedvesebb emlékei? — Nem tudnám eldönteni. — Ha újból kezdhetné az életet, mi lenne? — Az, ami eddig: tengerész és erdész. Középmagas, erős testalkatú, vöröses­hajú, harmincegy éves fiatalember Kiss László, a bükkaranyosi erdész. Nyolc­száz hektáros terület gazdája. A cse­mete elültetésétől a gondozásáig, a fa kitermeléséig valamennyi munkafolya­mat elvégeztetésének gondja az ő vál­lára nehezedik. A hajnallal ébred, és öreg este van, mire ismét hazakerül. Csaknem száz ember munkáját irá­nyítja, ellenőrzi, s közben harminc­negyven kilométert gyalogol naponta. — Az erdő a második szerelmem. Négy évig gyakornok voltam a Bükk- fennsíkon, s munka mellett elvégeztem Szegeden az erdészeti szakközépiskolát. Szerettem volna a magashegységi ré­szen erdészkedni, de nem volt hely, így kerültem tavaly ősszel ide, Bükkara­nyosra. — Korábban hat évig volt tenge­rész ... — Először bevonultam önkéntesnek a flottillához, majd leszerelés után jelent­keztem a DETERT-nél. Fiúméban száll­tam először hajóra. A Tokaj nevet vi­selte. Hét tengeren hajóztam. Jártam a Földközi-, az Égéi-, a Márvány-, az Adriai-, a Fekete-, a Jón- és a Vörös­tengeren, s összesen hat teherhajón szolgáltam. A legérdekesebb, egyben a legnehezebb volt a Vörös-tengeren ha­józni. Az időjárás itt ugyanis trópusi, gyakran 42 fokot mértünk árnyékban. Fürödni pedig nem volt ajánlatos, mert hemzsegtek a vízben a cápák. — Felidézne egy-két tengeri történe­tet? — Sohasem felejtem el, amikor ho­mokviharba kerültünk a Földközi-ten­geren. öt napon át viaskodtunk az ele­mekkel. Más alkalommal Ciprus köze­lében a tengerbe zuhant a BEA angol légitársaság egyik utasszállító óriás­gépe, és mi siettünk a bajbajutottak segítségére. Sok szép tájat látott, számos ismeret­len várost bebarangolt Kedvenc ki­kötői: Isztambul és Velence. Kedveli a képzőművészetet, a könyveket. Vidám természetű. A barátainak — és ezek szép számmal vannak — szívesen mesél élményeiről, miközben egyetlen pilla­natra sem válik meg kurtaszárú tenge­részpipájától. ' „Ha nem volnék tengerész, legszíve­sebben erdész lennék” — írja róla Ro­ckenbauer Pál a Szívességből a medi­terránon című könyvében. Vágya azóta teljesült. — Elégedett? — Természetesen. Azt csinálom, amit szeretek, ami a hobbym ... Kolaj László (Solymosi László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom