Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-02 / 78. szám
Búcsú a péklapáttól Új gyárban sül a kenyér Múlt év augusztusában már megkóstolhattuk az új kenyérgyár termékét. Aztán átmenetileg „félgőzzel” ment az üzem, még egyszer felülvizsgálták a sok nemzetiségű gépeket, igazítottak ott. ahol igazítani kellett. Mától teljes kapacitással termel a város új ipari remeke. A tegnapi avatóünnepség pontot tett egy hosszú ideig tartó beruházás végére, s elindított valami újat, a város korszerű iparához méltó, nagyüzemi kenyérgyártást. A piros-fehér-zöld szalagot ar. Lénárt Lajos, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes vágta át. Aztán, régi szokás szerint, a vendégek magukkal vittek egy-egv darabkát a nemzetiszínű pántlikából. A pék nem sajnálja a régit Hazánk legkorszerűbb, legnagyobb sütőüzemét avatták föl tegnap. Két műszakban napi 64 tonna „mindennapi” készül itt, jóformán gombnyomásra, emberi kéz érintése nélkül. A patyolattisztaságú tésztaelőkészítőben Lővey János az elektromos táblára mutat: — Ezt kell figyelni, a tábla mindent megmutat. S a berendezés, mintha csak produkálni akarná magát, villogni és berregni kezd. Lővey János, az Eszperan tó téri sütődéből került ide, az újba. A régi üzem csákány alá került, a városrekonstrukció áldozata lett. — Sok évet lehúztam ott, de nem sajnálom — mondja fehérruhás beszélgetőpartnerem. — Tizenhat évig . la-,., pátoltam, szitáltam. Voít olyan nap, hogy 35 mázsa liszt ment át a kezem között. Nem embernek való az a munka. ízlik-e az új cipó? Az új üzem korszerű technológiája száműzte a pékmesterség ősi eszközét, jelképét. a péklapétot. A hatalmas üzemben mindössze tíz sütőipari szakmunkás teljesít szolgálatot (az összes foglalkoztatott 91 fő), s így megoldódott a krónikus szakemberhiány is. Ha az emberekben nem is él nosztalgia a kézi dagasz- tás, lapátolás után, vajon a vásárló nem sírja-e vissza a régi jó. kisipari módszerrel készült cipót? Lehet-e egyáltalán automatával jó kenyeret sütni? A kérdésre Mátyás Lajostól, a Miskolci A hát ál Z Budapest után Hódmezővásárhely kövelkezik Csak most jutottam hozzá, hogy belelapozzak a Magyar Népköztársaság Helységnév- tárába, kis hazánk nagy könyvébe. A küllemre is tekintélyes kiadvány a KSH szerkesztésében és a Statisztikai Kiadóvállalat gondozásában jelent meg. Ez a haszonnal forgatható kézikönyv a helységnévtár- szerkesztés centenáriumára készült. Az első hasonló gyűjtemény 1873-ban hagyta el a nyomdát. A kiadvány fő fejezete tartalmazza az ország valamennyi városának és községének nevét, Abától Zsurkig. Továbbá, felsorolja a városokhoz, községekhez tartozó külterületi lakott helyeket, valamint az egyes közigazgatási egységek nagyságára vonatkozó hektáradatokat. Miskolc területe 22 358 hektár. Debrecen kétszer ekkora, Pécs alig több. mint a fele. Miskolc kis területű, sűrűn lakott város, Makó is nagyobb nála. Budapest után a legnagyobb területű település Hódmezővásárhely. A helységnévtár beszámol a községek névváltozásáról is. Bugacmonostor 1950-ben rövidült Bugaccá, Akaii viszont 1954-ben nőtt Balaton- akalivá. Azt viszont csak a helybeliek tudnák megmondani, hogy Bocsárlapuj tőből miért lett Karancslapujtő, s Bördőceiklódból hogyan lelt Iklódbördőce. Szomolya névváltozása (1937-től 1946-ig Gömbösfalva volt) oknyomozás nélkül is világos. A helységnévtár mindennapi hasznára a gyakori sajtóhibák is figyelmeztetnek Csak föl kellett volna lapozni a megfelelő helyen a könyvet, s akkor két országos napilapunkban nem keresztelődön volna át Bor- sodszirák „Borsodcirák”-ra, illetve Szirmabesenyő „Szir- mabesnyő”-re. B. I. Mi lesz a Tiszaival? Szociális épület, konyha, étterem ár Mától naponta 64 tonna ropogós, piros-barna cipó sül a kenyérgyárban (Kerényi László felvétele) Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától kértem választ. — Géppel is lehet, sőt kell, jó kenyeret sütni. A mi üzleteink eladói igazán jó minőségi ellenőrök. Ha ilyen kenyeret kapnak, mint amilyen most kerül a rekeszekbe, akkor a vásárlók sem sírják vissza a Szent Anna templom melletti, hajdani sütődét. Lesz mit aprítani a leibe A vendégek kedvtelve gusztálták a szemnek szép, az orrnak kellemes illatú cipókat. Dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára gratulál az igazgatónak, Su- kovits Lászlónak. — Lesz mit aprítani a tejbe! — jegyzi meg valaki. Dr. Havasi Béla, a városi pártbizottság első titkára a sor fölött átívelő hídról te- 'kfrtlLát a terepet. Olyan ez, mint egy mese-gyár. Az egyik végén megy be a liszt, a másikon jön ki a cipó. A teniszpálya nagyságú raktárban tartják az avatóünnepséget. Az ünnepi beszédek elhangzása után kitüntetik, megjutalmazzák a 85 milliós beruházás megvalósításának hőseit: Veres Sándor építésvezetőt, Vasas Imre beruházási osztályvezetőt, Bendzsák Kálmán főmérnököt. Szabó Zoltán műszaki ellenőrt, öten a városi tanács elnökének dicsérő oklevelét, hárman vállalati kitüntetést kapnak. A felcsattanó taps rövid időre elnyomja a szüntelen neszező gépek zaját, de aztán ismét a már élő, lüktető üzem hangjai töltik be a termet. A gépek járnak, a most sülő kenyeret már várják valahol. BKACKÓ ISTVÁN (Folytatás az I. oldalról) Az áruszállítás kévé népszerű téma, ám erről .s szólnunk kell, hiszen a vasút számára legalább olyan fontos feladat, mint a személyforgalom zökkenőmentes lebonyolítása. Nagy számokat kellene idézni, hiszen a miskolci MÁV-igazgatóság vonalain bonyolódik le az észak-magyarországi iparvidék áruforgalmának túlnyomó hányada. S ha figyelembe vesszük, mennyi anyagot igényelnek, mennyi félkész és készterméket küldenek az olyan nagyüzemek, mint a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár, az Özdi Kohászati Üzemek, az építőanyag- és az építőipar, akkor a laikus számára nehezen emészthető számok sokasága nélkül is sejthetjük, hogy sok millió tonna gurult keresztül az igazgatóság vonalain. Mintegy 297 zer tonnával több, mit az előző évben én 470 ezer tonnával több, mint amennyit terveztek. A konténer-program Egyre nagyobb arányt képvisel a konténeres áruszállítás és még nagyobbat képvisel majd, ha a Gömöri pályaudvar — a közelmúltban írtunk róla — rekonstrukciója megvalósul, azaz alkalmassá teszik a nagyméretű szállítótartályok fogadására, továbbítására is. S ha már a Gömöri rekonstrukciójáról szóltunk... Sokakat érintő kérdés, mikor születik újjá a Tiszai pályaudvar. Dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője nem sok jóval tudott biztatni bennünket. Tény, hogy az ötödik ötéves tervben sem szerepel a Tiszai rekonstrukciója, de még nem mondták ki az utolsó szót. Vizsgálják, mi lesz a sorsa az elavult épületnek. Valószínűleg kisebb költséggel felújítják, akkor is. ha ez sem a miskolciak, sem a vasút számára nem megnyugtató. Az állomás előtti tér rendezése azonban nem várathat addig magára, amíg a rekonstrukcióra sor kerül. Ez a tér ugyanis a legfontosabb csomópontja a helyi közlekedésnek, és nagyon enyhén fogalmazunk, ha azt mohdjuk, hogy túlzsúfolt és balesetveszélyes máris. Szocialista brigádok dicsérete Azzal kezdtük, hogy eredményes évet zárt a MÁV Miskolci Igazgatósága. És, hogy így kezdhettük, az sok ezer vasutas áldozatos munkájának köszönhető. Dr. Pásztor Pál elsősorban a több mint 800 szocialista brigád tevékenységét emelte ki beszélgetésünk alkalmával. A brigádokban dolgozó mintegy 7600 ember sokat tett azért, hogy csökkenjenek az utasok és a szállító vállalatok jogos panaszai, de szaporodjanak a köszönőlevelek. Sokszor megjelent már nyomtatásban és talán közhelyként hangzik, hogy a vasutas szolgálat felelősség- teljes és rendkívül nehéz. Nem is mindenki alkalmas rá. Tavaly több mint ezren jelentkeztek olyan munkakörbe, mint például: kocsi- rendező, vonatvezető stb. J a vákorabeli, 18—30 eves emberek. Mennvi jutott a borítékba? A szigorú orvosi és alkalmassági vizsgákon azonban csak 270-en feléltek meg közülük! Érthető tehát, ha a vasút mindent megtesz azért, hogy csökkenjen a munkásvándorlás és összekovácsol ód jón a törzs- gárda. Az idén 15 millió 628 ezer forint nyereségrészesedést tudott fizetni az igazgatóság. Ez 12,5 munkanapra járó bérnek felel meg. összehasonlításul; tavaly 10,3 napi munkabérnek megfelelő ösz- szeget oszthattak. Igyekszik könnyíteni a nehéz szolgálatot az igazgatóság műszaki fejlesztéssel is. Ma már 11 villamosmozdonyon működik vonatbefolyásoló készülék, mely „figyel” és „intézkedik”, ha a nagy sebességű expresszek vezetői a sűrű ködben, hóesésben nem veszik észre a tilos jelzést. A Tiszai pályaudvaron mintegy félezer embert ellátó szociális épület készül el 1977-ig. Mellette 1000— 2000 adagos üzemi konyha, étterem, üzemi rendelő és oktatási bázis születik. BÉKÉS DEZSŐ A barátság D ezernyi fészke Hazánkban a magyar—szovjet barátság ápolása a felszabadulásunk óta elmúlt csaknem harminc évben, a társadalom közös ügyévé vált. Nincs ünnepünk, s nincsenek hétköznapjaink, amelyek ne kötődnének valamilyen formában e barátsághoz. Azt tartja a mondás — bajban ismerni meg, hogy ki az igazi barát. Nos, 1945-ben, amikor hazánk kifosztva, meggyalázva állt, a Szovjetunió igazi barátként segítségünkre sietett. Az új élet megteremtésének lehetőségét, a felemelkedést kínálta népünknek. A barátság szálai egyre sokoldalúbbá, erősebbé váltak. Megalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, s ezzel a mindennapi életben összekapcsolódó ezernyi tennivaló mellett közéletünkben is reprezentálhattuk kapcsolatainkat, együttműködésünket. Ma már történelem az is, hogy újjáépítésünk, a szocializmus alapjainak lerakása idején nit jelentett e közös barátság a hétköznapokon, ünnepeken egyaránt. 1970. április első napjaiban a Lenin Kohászati Művekből érkezett a hír: megalakult hazánkban az első MSZBT tagcsoport. Olyan tagcsoport, amely nem az eddig ismert úton járt, nem vált hivatalos szervezetté, nem voltak kötött előírásai. Azok lettek tagjai, akik érezték, hogy a szovjet nép iránti szeretet és barátság még újabb és újabb kapcsolatokat teremthet. Az azóta eltelt négy év őket igazolta: a tagcsoportok száma megközelíti az ezret, s a barátság ezern\ i fészkében csaknem kétmilliónyian tevékenykednek. Üzemek, termelőszövetkezetek, egyetemek, iskolák lettek tagcsoportjai a baráti társaságnak; tagjai művészek, tudományos kutatók, munkások, parasztok, szocialista brigádok, KISZ-tagok, főiskolások. Az ezernyi tagcsoport mind fóruma ennek a rendkívül sokat jelentő barátságnak. A mozgalom megkülönböztetett helyet foglal el társadalmunkban, közéletünkben. Nincsen politikai, társadalmi, gaz- dasr i, kulturális életünknek egyetlen olyan területe sem, ahol ne éreznénk ennek a barátságnak az erejét. Az alap szilárd: közösek az eszmék, közösek a politikai, társadalmi célok. És a nagy egészben a kis tagcsoportok is megtalálják helyüket, feladatukat. Az orvosokat természetesen a szovjet orvosok kutatásainak eredményei érdeklik, a termelőszövetkezeti tag a terméseredményekbe, a termelés legújabb módszereire kiváncsi. A mozgalom egyik meglehetősen új és kitűnően bevált munkamódszere a védnökség. A magyar üzemekben már sok helyen vállaltak védnökséget a Szovjetunió számára készített exporttermékek felett. Ezekben a gyárakban a szocialista brigádok jó példáját nyújtják annak, hogy minőségben kifogástalanul termeljenek, de a kapcsolat a megrendelővel ne csak munkakapcsolat, hanem annál jóval több legyen. Amilyen nagyszerű e kezdeményezés, annyira természetes is. A Zsiguli-programban résztvevők például végezhetik-e másként munkájukat, mint barátsággal, kölcsönös megbecsüléssel? Nyilvánvaló, hogy ez nem ünnepélyes formalitás, hanem a hétköznapi élet, a közös boldogulásért végzett munka velejárója. Természetesen továbbra is egymás minél jobb megismerése a cél, de nem csupán az általános ismeretek megszerzéséről van szó, hanem arról, hogy a két nép minél közelebb kerüljön egymáshoz. A tagcsoportok ebben sokat tehetnek és tesznek is. Aktivistáink azt szeretnék, hogy népünk, közvéle- nr ínyünk a Szovjetuniónak ne csupán a társadalmi haladásban betöltött általános szerepét ismerje, hanem mindenkihez eljusson az igényeinek megfelelő szakmai rész is — munkásnak, értelmiséginek, diáknak egyaránt. A formák ebben külc'böznek. Közismertek a testvérmegyei, testvérvárosi kapejolatok, de sok helyen kisebb közösségekben, közös pénzunióba, A kölcsönös tájékoztatások célja is változott. Egyre alapot létesítettek, s ebből fedezik látogatásukat a Szovjetunióba. A kölcsönös tájékoztatások célja is változott. Egyre inkább azonos érdeklődésű, munkakörű emberek utaznak baráti látogatásra és tapasztalatcserére. Ismerkedni egymással és tanulni egymástól. A tagcsoportok tevékenysége természetesen önként vállalt társadalmi munka. Nem csupán a magyar—szovjet barátság ügyét szolgálja, hanem egyúttal a szocialista közgondolkodás fejlesztésének is fontos tényezője. Ezért is érdemlik a tagcsoportok a társadalom megbecsülését. Olyan mozgalom ez, amely szervezeti kötöttség nélkül is méltóan fejezi ki népünk baráti érzéseit a szovjet nép iránt. ERDÉLYI GYÖRGY a Jubilál tiszalöki vízlépcső Húsz észté, dővel ezelőtt — 1954 április első napjaiban — kezdte meg munkáját a Ti- sza-völgy első nagy létesítménye: a tiszalöki vízlépcső. Építése során ötmillió köbméter földet mozgattak meg, nyolcvannyolcezer köbméter betont, százhuszonkét jzer köbméter terméskövet és hétREFLEKTOR Ma Budapesten a Miskolci út 157. szám alatt felavatják a 3. sz. AFIT vevőszolgálati állomását. * Csanádpalotán új egészségügyi kombinátot adnak át rendeltetésének. >k Egerben műszaki filmhét kezdődik. >k i irkányban a bolgár hősök i mlékművénél koszorúzási ünnepséget rendeznek. * Lajosmizsén százszemélyes szociális otthont avatnak, amelyet a járás 22 községe közösen t píttetett. 3k Pécsett a Volán Vállalat dolgozói átadják a városi tanácsnak az általuk készített mozgókönyvtárat, ak Szek- szárdon új crossbar telefon- központot helyeznek üzembe. ezerhatszáz tonna acélt használtak fel. A vízlépcső üzemeltetésével százharminc kilométer hosszú folyószakasz vált hajózhatóvá Tiszalöktől Dombrádig, illetve a Bodrogon Tokajtól az országhatárig. Megduzzadt folyó táplálja a Keleti főcsatornát, amelyen át másodpercenként tízezer köbméter víz jut a Kőrösökbe. Húsz év alatt tizenhat milliárd köbméter Tisza-vizet engedtek a főcsatornába, elsősorban az alföldi szikesek öntözésére és a mintegy tízezer holdon települt halastó vízellátására. A vízlépcső később felépült hajózsilipjén évente csaknem ezer hajó és uszály kelt át és vízi erőműve — nagyobbrészt a csúcsidőkben — évi átlagban ötvenötmillió kilowattóra villamos energiát termel és juttat az országos hálózatba.
