Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-27 / 73. szám

A DH várospolitikai fóruma i Lakás és jog „Együttélésre ítéltek!” Keresett a szanáláson a|c Látható lesz az egri vár... Nagyszabású munka kezdődik az egri várban. A régészeti kutatások mellett hozzáláttak a vár helyreállításához. „Láthatóvá” tették a várfalakat, amelyeket eddig a lakóházak eltakartak. (Érczi K. Gyula felvétele) Nagyfokú társadalmi összefogással A Miskolci Rádió hétfő esti Fórumához számos olyan kér­dés érkezett, melyre dr. Tímár László, a megyei bíróság el­nökhelyettese adott választ. Ezeket gyűjtöttük csokorba. A ha jai sportuszoda Írásom címének ezt is ad­hatnám: a bajai példa. Mert követésre méltó példáról van szó, a Duna menti vá­ros társadalmi összefogásá­ról olyan cél érdekében, amelyet hovatovább minden városban kitűznek, csak el­érésének a módja más és más. Egy-két hete néhány soros hírben olvastam, hog-" Ba­ján — a Petőfi-szigeten — nagyfokú ' társadalmi össze­fogással nemzetközi verse­nyek lebonyolítására is al­kalmas sportuszodát építe­nek. Nyomban levelet ír­tam régi kedves ismerősöm­nek, Papp Györgynek, az ottani városi pártbizottság első titkárának, és megkér­tem, tájékoztasson: hogyan kezdődött az akció, s ennek kibontakoztatását miképp szervezik? A napokban megérkezett válasza, amelyhez az uszo­da építéséért indított moz­galommal kapcsolatos doku­mentumokat is csatolta. Egy kollektíva kezdeményezte „Zimmerman János elv- társ, aki a helyettesem volt, s most az Épületasztalos­ipari Vállalat Bajai Gyárá­nak igazgatója, a kollektí­vájával együtt kezdemé­nyezte, hogy társadalmi erők mozgósításával fogjunk neki sportuszoda építésének. A pártban helyeseltük a kezdeményezést, s a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga annek megvalósítására megfelelő intézkedéseket ho­zott” — írja az első titkár. S most nézzük a jegyző­könyvek másolatait. Az el­múlt év október 9-én kelte­zett, az ideiglenes szervező és intéző bizottság által el­készített javaslat többi közt a következőket tartalmazza: „A városban az uszoda épí­tésének igénye hosszú idő óta érlelődik, és mint ha­laszthatatlan társadalmi igény jelentkezik. Ügy gon­doljuk, hogy ez az igény nem korlátozódhat csupán a város dolgozóira ... Miután az uszoda elsősorban az itt tanuló fiatalok számára épülne, s mivel ezek jelen­tős része a járás dolgozói­nak gyermekeiből tevődik össze, így indokolt a járás társadalmának összefogása is ___” Építő egyesület S a javaslat körültekintő felmérés alapján részletesen közli, hogy a városból — 40 százalékos szervezettséget számolva — hétezer, a já­rásból pedig — 13 százalé­kos szervezettséggel — két­ezer dolgozó anyagi támo­gatására lehet számítani. Vagyis arra, hogy összesen kilencezren egyhavi bérüket felajánlják a nemes célra, amely összeget hat év alatt havi részletekben — tehát 72 alkalommal — fizetik be. Ennek fejében öt éven át in­gyenes belépőjeggyel hasz­nálhatják majd a tervek szerint 1980-ig megépülő uszodát. A létesítmény építési költ­ségeinek fedezésére más forrásokkal is számol a ja­vaslat; elsősorban a gazdál­kodó egységekkel, „amelyek évenként átlag összesen fél­millió forintot lennének ké­pesek biztosítani anélkül, hogy ez a hozzájárulás alap­vetően felborítaná, illetve befolyásolná egyéb elképze­léseiket.” , Az ideiglenes szervező bizottság javasolta azt is, hogy a sportrendez­vények belépőjegyeinek árát növeljék egy forinttal, s az így nyert többletet is az uszoda építésére fordítsák. S megoldható gyűjtési mód­nak ajánlja még különböző rendezvények — például a „Bajai Nyár” stb. — alkal­mával 1—2—5 és 10 forintos címletű „uszodabélyegek” kibocsátását. Az október 9-én benyúj­tott javaslatot már két nap múlva megvitatta a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga, s létrehozta a végleges szervező, valamint az inté­ző bizottságot. Utóbbi elké­szítette a Bajai Sportuszo­dát Építő Egyesület alap­szabályát. amelyben lénye­gében a fentiek szerepelnek. Az akció visszhangja „A városban nagy vissz­hangja van az akciónak — írja Papp György elvtárs —; a dolgozók és a vezetőkegy­havi illetményüknek megfe­lelő összeget ajánlanak fel. Ezenkívül a vállalatok a kö­zös alapjaikból különböző összegeket fordítanak az uszoda építésére. A Vas- és Fémipari Ktsz például 32 ezer forintot már át is utalt az egyletnek az OTP-nél megnyitott számlájára”. A bajaiak tehát — akik a városuk alatt folyó Sugovi- ca, illetve a Duna vizében egész nyáron kielégíthetik úszási igényeiket — nagy­szerű összefogással megte­remtik e sportág állandó űzésének lehetőségét. Ügy vélem, nekünk, a hatszor akkora városban la­kó miskolciaknak, követ­nünk kellene a példájukat. Még akkor is, ha már több más létesítmény építésére nem jelentéktelen értékű társadalmi munka felajánlá­sok születtek. Az Augusztus 20. strand és a Szabadság- fürdő uszodája ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy az úszósportot egész éven át tömegesen űzzék a tested­zésre nagyon is rászoruló fiataljaink, de az idősebbek is. És kétség nem fér hozzá, hogy ha akad kezdeménye­ző kollektíva az összefogás megszervezésére, ennek si­kere nálunk sem marad el. TARJÁN ISTVÁN „Családi házat örököltem, de lakókkal együtt, és így sajnos nem tudok beköltözni. Sőt még kellemetlenségeim is vannak, mert különböző tatarozási és javítási mun­kákra köteleznek. Mikor szerezhetek végre érvényt tulajdonosi jogomnak?” — kérdezte az egyik hallgató, aki levelét így írta alá: „Egy peches örökös”. — Ilyen tényállásnál szok­tak felkiáltani: Segítség! Örököltem. Pedig valójában az ilyen terhesnek látszó örökség is ingyenes juttatás, ingyenes vagyonszerzés, csak éppen nem minden teher nélküli. Ennek ellenére gaz­dagodás. Ha nem így lenne, az örökös visszautasítaná a hagyatékot. Hogy mikor sze­rezhet érvényt tulajdonjo­gának? Erre csak azt vála­szolhatom, hogy most is ér­vényes tulajdonjoggal ren­delkezik. S amilyen teherrel azt megszerezte, ugyanolyan­nal el is idegenítheti, önma­gában a tulajdonváltozás azonban nem jogcím a bér­leti jog megszüntetésére. Ha megfelelő lakást biztosít a lakóknak, beköltözhet saját tulajdonába. „A bíróság a vagyonjogi perekben a lakásokat meg­osztja, azonban a határozat­nak sajnos nem lehet ér­vényt szerezni, mert a ta­nács nem tudja megoldani a cseréket. Emiatt sok esetben — főleg ha az egyik fél is­mét megházasodik — renge­teg kellemetlenség adódik” — panaszolta az egyik hall­gató. — Ilyenkor szokták azt mondani az elvált házastár- i rk a bíróság folyosóján, hogy ha nem is halálra, de — a válás ellenére — együtt­élésre ítéltek bennünket. Az elvált házastársak nemegy­szer mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a közös lakáshasználat terheitől megszabaduljanak. Előfor­dul, hogy a fürdőszobát vagy a fürdőszobába épített W. C.-t olyankor is zárva tartják, amikor az a bérlőtársnak nél­külözhetetlen. Volt, aki jog­orvoslati kérelmét — orvos­szakértői véleménnyel alá­támasztva — arra alapozta, hogy házastársának a puszta látása reaktív neurózist vált ki nála. A bírói gyakorlat a házastársak lakáshaszná­latát — ha csak lehetséges — úgy rendezi, hogy egyik bérlőtárs sem maradjon la­kás nélkül. Indokolt emberi igény, hogy a házastársak ne maradjanak közös lakásban. Ám a válások száma olyan tömeges, hogy az elváltak nem számíthatnak lakás­igényük gyors kielégítésére. (1973-ban a bontóperek szá­ma országosan kis híján 38 ezer volt.) Véleményem sze­rint megoldás lehetne, ha a volt házastársaknak — mint bérlőtársaknak — egy társas­házat építenének. A viszony­lag kis alapterületű szobát meghatározott időre, mond­juk egy évre lehetne bérbe venni, alacsony díjért. Ez alatt talán megoldódna a la- kásproblémá j uk. Befejezésül röviden id í- zünk egy példát dr. Tiriár Lászlótól, annak ellen ere, hogy erre utalt a rádiómű­sorban is. Azért érdemes visszatérni rá, mert jól bi­zonyítja, hogyan találják meg a kiskaput azok, akik a mai nehéz lakáshelyzet­ből hasznot- húznak. Egy miskolci lakos taná­csi bérlakását szanálták. Azt kérte, hogy szövetkezeti lakást vásárolhasson he­lyette. Kérése teljesült. A szanálás után — kártérítés­képpen — 17 ezer forintot kapott, a szövetkezeti laká­sért 37-et kellett — induló összegként — kifizetnie. Te­hát 20 ezer forintjába került neki az új otthon, melyet azonnal eladott 140 ezerért. A tiszta nyereség: 120 ezer forint. És ezért a kis ügyle­tért még megbüntetni sem lehetett. Az adás után a meghívott tanácsi vezetők hosszasan vi­tatták a nyerészkedésre ho­zott példát. Kiderült, hogy nem egyedülálló. Annyi azért bizonyos, hogy ha bün­tetést nem is kapott az il­lető, aligha számíthat támo­gatásra, ha még egyszer la­kásért folyamodik. BÉKÉS DEZSŐ a Ifjúsági nagygyűlés kohászatban A Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozatá­nak keretében a kohászat ifjúkommunistái csütörtökön ifjúsági nagygyűlést rendez­nek. Előadója Kéri András, a KISZ KB ifjúmunkás osz­tályának vezetője lesz, aki napjaink aktuális kül- és belpolitikai kérdéseiről be­szélget majd el a részvevő fiatalokkal. Nőtt az átlagfizetés A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál 2567& forintról 27945 ezer forintra lőtt az építőmunkások át­lagbére egy év alatt. Ezt részben a központi, részebn pedig a saját bérfejlesztési lehetőségek felhasználásával érték el. Maszkírozást tanulnak a bohócok ... A Budapesti Artista­képző Iskola bohóc-tagozatának egyik fontos tantárgya a maszkírozás. (Benkő Imre felvétele) A KPM Közúti Igazgatóság megbízása alapján, április 1-től kezdődően körülbelül három hónapig felújítási munkát végeznek az Eszpe­rantó és a Marx tér közötti szakaszon. Emiatt lezárják az út déli sávját. A munká­latok idejére a közúti for­galmat elterelik. A Diós­győrből a városközpont felé haladó autóbuszok a Marx tér — Herczeg Ferenc utca — Kiss Ernő utca irányálban közlekednek. Az utazási idő körülbelül két perccel hosz- szabb lesz a mostaninál. Még több kényelmetlenséget okoz azonban, hogy a megállóhe­lyeket is áthelyezik, és így a szokásosnál többet kell gya­logolniuk az utasoknak. Ez­ért javasolja a Miskolci Köz­lekedési Vállalat vezetősége, hogy ciki csak teheti, köz­lekedjen villamossal. Tehát már a következő hónapra sem autóbusz-, hanem vil­lamosbérletet célszerű válta­ni. Az út déli sávjának el­készülte után az északi ré­szét kezdik építeni, amikor majd az ellenkező irányban haladó autóbuszokat terelik a fentebb említett útvonal­ra. Gyenge fény os iskolában Nem árt a neon a szemnek Emelkedett vagy csökkent a szemmegbetegedések szá­ma? Milyen természetű ár­talmak okozzák a legtöbb panaszt? Ezekre a kérdések­re válaszolt dr. Radnóti Magda akadémikus, az 1. sz. Szemészeti Klinika igazga­tója. — A legsúlyosabb szemé­szeti probléma környezetünk rendkívül egyenetlen fényki­sugárzó hatásából származik. Látási nehézségeink már az iskolában jelentkeznek. Szak­embereink legutóbb készült tanulmánya szerint oktatási intézményeink világítása az európai szint alatt van. Az átlagos fényerősség a kívá­natos 400—500 lux helyett a legtöbb tanteremben a tizen­ötöt sem éri el, s ez a tanu­lók szemét a kelleténél job­ban igénybe veszi. Oktatási intézményeink 97 százaléká­ban a megfelelő világítást nem biztosító, a látást zavaró opálgömbös izzólámpákat használunk. Régi, helytelen szokásból a fénycsöves meg­oldástól idegenkednek. Ez azonban indokolatlan, mert a tapasztalat szerint fénycsővel — a megfelelő műszaki és egészségügyi előírások mel­lett — a mesterséges világí­tás mindi i feltétele maxi­málisan biztosítható. Ésszerű alkalmazásával az éleslátás tartóssága, a láthatóság, a kontrasztérzékenység és a re­akcióidő egyaránt kedvezőbb lesz, s az agykéreg aktivitá­sa is fokozódik. Azt a tévhi­tet pedig el kell oszlatni, hogy a keletkező — műszaki nyelven szólva — uv-sugár- zás az egészségre ártalmáé lenne. Kényelmesebb lesz villamossal Lezárnak egy útszakaszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom